Tüzet viszek

Sugár János: Tűz a múzeumban - OFF Biennále-beszámolók sorozat 1.0

Molnár Tímea

Van abban valami nagyon közösségi, amikor a tűz mellett ülünk, eszmét cserélünk, hamuba sült krumplira várunk, a tűz fényénél és melegénél pedig aktuális kérdéseket vitatunk meg, vagy csak bámuljuk a lángokat. Sugár János Tűz a múzeumban munkacímet viselő, szimbolikájában erősen közösségformáló és -összekovácsoló projektje az OFF Biennále egyik művészeti akciójaként a tűz 40 napig történő életben tartására vállalkozott.

Tűz a múzeumban, Kiscelli Múzeum

Tűz a múzeumban, Kiscelli Múzeum

Az ötlet nem volt új keletű, a művész már 2009-2010-ben tervezte megvalósítani a tűz köré szervezett “aktív teremőrzést”. A tűzrakás helyszínéül akkor a Kiscelli Templomot képzelte, amely bár zárt terű, de hatalmas elszívó rendszer megalkotásával a füst kivezethető lett volna a szabadba. A projekt sikeréhez szükséges tűzőrzők számát nagyságrendileg 170 főben határozta meg, a tűz folyamatos táplálását az idejében odakészített fa, a pihenést a tűz köré helyezett székek és matrac segítette volna 0/24 órában.

Eltelt öt év és a régóta tervezett tűz felélesztése idén április 24-én az OFF keretein belül megtörtént. A szervező csapat folyamatos tájékoztatással, az őrzési listára való feliratkozási lehetőségről, esetleges üresedésről tájékoztatta a tűz életben tartására vállalkozókat. Nekivágni lehetett egyedül, társasággal, pohár borral, szalonnával vagy egy rakás napilappal a Rombusz Terasz hátsó, több emelet magas tűzfalakkal övezett senkiföldjén – ám akkor éppen a világ közepének számító helyszínen. Egy nagy univerzum hasznos részének éreztünk magunkat, amikor nekiültünk pár órás tűzőrzési vállalásunknak. Az előző önkéntesek átadták a piszkafát, megkínáltak lélekmelegítővel, tájékoztattak, hogy merről fúj a szél és hogy aznap vizes-e a fa, vagy hogy hol van a közért. Egyszerű lett a világ. A tűz több érzékszervünkre ható nyugalmat váltott ki belőlünk, csak arra kellett koncentrálni, hogy mindig elegendő fa kerüljön a rakásra és parázson piruló hús le ne égjen. Prehisztorikus életérzés a város egyik legforgalmasabb utcájától pár lépésnyire.20150513_235547

Sugár János ezt a nagyon emberközeli és ősi élményt választotta performansza alapjául, amelyben a tagok elfogadják csoport által vállalt közös eszmét, az abba való beletartozást. Az együttműködés, amely a közösség tagjai között kialakult és a közös akció várt sikerének szellemisége is rámutat az ilyen és ehhez hasonló lehetőségek szükségességére és fontosságára is.

Annak ellenére, hogy a tüzet 21. nap után az ott lakók nyomására el kellett oltani, a röpke három hét alatt is megmutatkozott, hogy a közösség összetartó erejét igénylő és a tűz életben tartására szövetkezett aktív szerveződés napjainkban is működik. Az önkéntes tűzőrzőkből alakult csapat maradandó tanulsággal és élménnyel gazdagodott, lélekben visszük tovább a parazsat, a megmaradt fa pedig leghasznosabb funkcióját betöltve a rászorulókhoz jut.

Rombusz Terasz, Ráday utca

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:27+00:00 május 21, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!