Dupladildót mindenkinek!

Barakonyi Szabolcs és Hecker Péter: Minden rendben!

Rónai-Balázs Zoltán

Ha rögtön a lecsóba akarunk csapni − és mért ne akarnánk, hiszen a Barakonyi−Hecker-kiállítópáros is ezt teszi −, kezdjük talán a két bőgatyás, echte ungarische juhásszal, akik korántsem a nemzethy sztereotípiák macsói. Ők a meleg juhászok, szájukban egy szál kolbász, egyszerre. Mondhatni, a magyar valóság dupladildója − és ez, metaforaként, a komplett kiállításra elmondható. Dupladildó mindenki szájába, pártállástól függetlenül. Annál is inkább, mivel ezek a (számítógépes grafikai kifejezéssel élve) layerek egymásra illesztve és egybeolvasztva (merge) jelennek meg, nem elkülönülve, ahogyan kishazánk népe is egy, cirkalmas és abszurd szertartásaival és azok ellenére.

A tárlat címe, Minden rendben, ezekkel az (ön)ironikus képekkel egyrészt ellentettjére fordul, hiszen szemlátomást minden abszurd, sőt, idétlen, másrészt szó szerint igaz. Hiszen nem mást látunk viszont, mint a leghétköznapibb „mantráinkat”, azt a közeget, amiben napról napra élünk. És, végül is, élünk. Akkor meg mi a baj?

Barakonyi Szabolcs: Megemlékezés, 2015, archív pigment nyomat dibondon, ed. 1/5+2 AP, 93x75 cm

Barakonyi Szabolcs: Megemlékezés, 2015, archív pigment nyomat dibondon, ed. 1/5+2 AP, 93×75 cm

Esetleg az, hogy…? Egy-két szóban nem is lehetne összefoglalni, mi az (az első vigyorgási kényszer után megjelenő) kényelmetlen érzés, ami elfogja az embert, ha pl. a nemzetiszínű reggelijéhez készülődő elefántbébit nézi Barakonyi archív pigment nyomatán, ami a rejtélyes Tó átúszás címet viseli, vagy a Megemlékezés (2015), a pusztában senkinek sem játszó fúvós kvintettjét. Persze vannak könnyebben, közvetlenebbül megközelíthető képei is Barakonyi Szabolcsnak. Például az engem inkább szomorkás mosolyra késztető Tűzszertartás (2015), ahol az első blikkre kitalált jelmezében (csúcsos posztósüveg, ümög-gatya) éppen két ostorral egyszerre pattintani készülő „hagyományőrző” atavisztikus voltát szánalmassá erősíti a helyszín, ami egy parkoló. A tüzet pedig csak egy gépkocsi parázsló hátsó lámpái képviselik. Persze ez a hatás visszafelé is érvényesül. A szakralitásmentes világunk sem jobb, ami erre az igényt megteremtette.

Barakonyi Szabolcs: Tűzszertartás, 2015, archív pigment nyomat dibondon, ed. 1/5+2 AP, 110x89 cm

Barakonyi Szabolcs: Tűzszertartás, 2015, archív pigment nyomat dibondon, ed. 1/5+2 AP, 110×89 cm

Talán már ennyiből is sejthető, hogy a tárlat anyaga elsősorban a hazai közönséget szólítja meg, legkönnyebben és legegyenesebb módon annak számára dekódolható. A saját, eredeti kontextusukból kiemelt tárgyak, szimbólumok jelentésvilága burjánozni kezd, új, groteszk hajtásokat hoz, amik az önfelismerés katalizátoraiként működnek. Kifejtik hatásukat és − maradnak ugyanolyanok. Mindeközben az ábrázolt szituációk és jelképek szimplák, mondhatni banálisak. Ennyiben is pontosan leképezve az úgynevezett „magyar valóság”-ot. Hecker Péter képei talán provokatívabbnak hatnak a hungarikumainkkal kapcsolatos ostobaságaink felvonultatásával, mégsem nélkülöznek egy szeretetteli hozzáállást. Barakonyi Szabolcs, aki az országot és a közösségi oldalakat járja, hogy ezeket az abszurd, ellentmondásos momentumokat megtalálja, realizmusával még inkább kiemeli, hangsúlyossá teszi a valóságot.

Hecker Péter: Kisfiú kolbásznak öltözött, 2014, akril, vászon, 140x96 cm

Hecker Péter: Kisfiú kolbásznak öltözött, 2014, akril, vászon, 140×96 cm

Az egész nagyon jellemző. Nincs nagyon mit hozzátenni a kolbászjelmezes kisfiú látványához, akin a gyulai héja kornyadt kotongumiként lóg, miközben a végtelenségig ártatlan és annyira ismerős jelenség a Kisfiú kolbásznak öltözött (2014). Egy szó, mint száz, felvonulnak marhaságaink, amik egyébként nem is lennének tán azok, ha nem kerítenénk nekik akkora feneket, és nem vennénk őket oly nagyon-véresen komolyan.

Ahogyan Szily László mondta igen találóan megnyitóbeszédében: „Egymás fétisein dühöngeni a legnagyobb marhaság, bármilyen viccesnek hassanak is első pillantásra. Kiröhögni viszont feltétlenül érdemes őket…” Majd, a Facebook-élményt hozván elő hasonlatként, azt is megjegyezte: „Dr. Barakonyi és Dr. Hecker összes itt kiállított képe lehetőséget ad a művelt magaskulturális közönségnek, hogy egy patinás galériában, hasonszőrű kultúrlények között élje át azt az érzést, amit a prolik a négyes-hatoson, az okos telefonjuk kijelzője előtt.” Ez a mondat pediglen olyan, hogy minden további nélkül be lehetne akasztani a kiállítás fotói és festményei közé. Megállná ott a helyét, és meg is adná a tétováknak az értelmezés kezdőhangját, szintén csak igen találóan.

Deák Erika Galéria

2015. június 27-ig

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:18+00:00 június 27, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!