Marx beevez a gondolán

Vademecum az 56. Velencei Biennaléra

Velence, különböző helyszínek, 2015. V. 9–XI. 22.
Török Judith
55. Velencei Képzőművészeti Biennále

55. Velencei Képzőművészeti Biennále

Paolo Baratta, a Velencei Biennále elnöke a sajtókonferencián Paul Klee Angelus Novusát idézte fel, aki a múlt hekatombái felé visszapillantva megtorpan, hogy újraélessze a holtakat, meg nem történtté tegye a katasztrófákat, de a viharos szél felkapja szárnyait és a jövőbe repíti. Velencében lépten-nyomon tanúi lehetünk az idő múlásának és rombolásának ezért nagy örömömre szolgál – mondta –, hogy kétévenként itt jár a jövőbe repülő kreativitás angyala.

Május 9-én nyílik és november 22-én zárja kapuit Okwui Enwezor égisze alatt az idén 120. évét taposó és sorjában az 56. Képzőművészeti Biennále, Az egész világ jövői / All the World’s Futures címmel, 90 ország részvételével, a Giardiniben, az Arsenalén és Velence más patinás helyszínein. Most először vesz részt Grenada, Mauritius, Mongólia, Mozambik, a Seychelles-szigetek, míg hosszú távollét után újra megjelenik Ecuador, a Fülöp-szigetek és Guatemala. Az olasz pavilon idei kurátora Vincenzo Trione.

Az 52 éves, nigériai származású kurátor, Okwui Enwezor, aki idén 52 ország 136 művészét hívta meg, így szól a kiállítás koncepciójáról: „Arra voltam kíváncsi, hogyan tudják a művészek, filozófusok, írók, zeneszerzők, koreográfusok, énekesek és zenészek képek, tárgyak, szavak, mozgás, akciók, szövegek és hangok segítségével elérni azt, hogy a közönség ne csak reaktív hallgatóság, de tevékeny résztvevő is legyen, és valamiféle kulcsot kapjon a mai idők felkavaró eseményeinek értelmezésére. A káosz kertjével azt a globális, permanens zűrzavart szeretnénk elemezni, amelybe a geopolitika, a környezet és a gazdaság süllyedt manapság, a régi perzsiai kert fogalmával ellenkezően, amely a paradicsomi béke szimbóluma volt.”

1974-ben a Biennále négyéves programmal állt ki Chile mellett. Ez a fontos szolidáritási akció, amely felszólalt a fasizmus ellen, azóta feledésbe merült. David Adjaye ghánai-angol építész projektje tehát ezt szeretné újra életre hívni, mégpedig a Giardini központi pavilonjában Aréna címmel, egy élő performansz-sorozattal, amelynek lényege nemcsak Marx Károly Tőke című művének folytatólagos, oratórium-szerű felolvasása (az ötlet a szikhek Akhand Path-ritusából ered), hanem énekek, hangszerek megszólaltatása, filmek vetítése és viták indítása is. Láthatjuk itt például Olaf Nicolai legújabb zenei performanszát, Gyönyörű Bejrút címmel a libanoni Abdallah Farah fotóit, míg Jeremy Deller a 19. századtól napjainkig dokumentálja a munkások életét, a Holnap (The Tomorrow) pedig igyekszik mai kontextusba helyezve előadni Marx művét. Az Arzenálban Jennifer Allora és Guillermo Calzadilla A dolgok közepében (In the Midst of Things) címmel adják elő performanszukat Joseph Haydn zenéjére.

A központi eseménysorozatot kis antológikus kiállítások egészítik ki, mint például Bruce Nauman neon-szövegei, Harun Farocki 87 filmje, Walker Evans fotói, Szergej Eizenstein és Chris Marker művei; Isa Genzken installációja; Marlene Dumas képei; Robert Smithson land-art munkái; Georg Baselitz képei, hogy csak néhányat említsünk.

A láthatatlan határok (The Invisible Borders) című Transz-Afrikai Project 2009-ben jött létre Nigériában, és olyan afrikai művészeket szed csokorba, főleg fotósokat, írókat és filmrendezőket, akiknek szenvedélye a szociális változások, a határok kérdése a 21. századi Afrikában. Az Abounaddara 2010-ben alakult szíriai filmrendezők egyesülete, mottójuk a csináld magad, ugyanis önállóan finanszírozzák dokumentumfilmjeiket, amelyeket interneten terjesztenek. Most az Arenában vetítik le ezeket.

Nagyon gazdag a kollaterális események programja is. Csak néhányat emelünk ki, a teljes lista megtalálható a Biennále programfüzetében. A Magazzini del Sale (Fondamenta de le Zattere) termeiben: 001 Inverso Mundus címmel az AES+F csoport jelentkezik ismét, ugyanitt Meg kell kockáztatnunk az örömöt (We Must Risk Delight) címmel húsz Los Angeles-i művész is kiállít; Conversion. Recycle Group (Chiesa di Sant’Antonin, Castello) a moszkvai Modern Művészetek Múzeuma rendezésében; Dispossession (Megfosztás) (Palazzo Donà Brusa, Campo San Polo), míg Grisha Bruskin kollekciója (a volt Santa Caterina templomban, Cannaregio) látható; Örökség és kísérletezés a Lidón a padovai Bio-építészeti Intézet rendezésében; A humán társadalom és természet (Shan-Shui) – Pillantás a jövőbe a Palazzo Faccanonban a Sanghai Himalája Museum kiállítása és Jaume Plensa: Együtt a San Giorgio Maggioréban; Jenny Holzer háborús képeit a Museo Correrben láthatjuk; Az én Keletem a te Nyugatod a Palazzo Benzonban szintén a San Marcón lesz megrendezve. Roberto S. Matta szobrait a Palazzo Soranzóban mutatják be. Cappello kertjében találjuk majd. A Svájci Szalon S.O.S. Dada – A világ egy szemétdomb című kiállítását a Palazzo Trevisan degli Ulivi épületében rendezik. Sean Scully: Tenger a szárazföldön (Land Sea) –a Palazzo Falierben tekinthető meg. Az élők kérdése (The Question of Beings) az Istituto Santa Maria della Pietà termeiben látható, amelyet a Museum of Contemporary Art, Taipei rendez. Brian Enónak a Kreáció hangja, festmények című művéhez Beezy Bailey szerzett zenét (Conservatorio Benedetto Marcello, Palazzo Pisani, Campo Santo Stefano) ArsCulture; A Harminc világos év című művet a Theatre of Chinese Art adja elő a Palazzo Rossiniben.

A Ca’ Pesaróban szeptember 13-ig Cy Twombly Paradise című kiállítása; ugyanitt Cagnaccio di San Pietro (1897- 1946) szeptember 27-ig, Az új objektivitás kihívása címmel tekinthető meg, valamint Federica Marangoni fényművész érdekes munkája az egyén szabadságáról, amelynek Vezérfonal a címe.

A Palazzo Grassiban Caroline Bourgeois két kiállítást rendezett: a Martial Raysse című egyéni tárlatát és a Slip of the Tongue-ot (Nyelvbotlás) Danh Vo művésszel közösen (szeptember 30-ig) – itt olyan neveket találhatunk, mint Constantin Brâncuşi, Elmgreen & Dragset, Luciano Fabro, Fischli & Weiss, Felix Gonzalez-Torres, Petrit Halilaj, David Hammons, Bertrand Lavier, Piero Manzoni, Pablo Picasso, Sigmar Polke, Carol Rama, Charles Ray, Auguste Rodin, Andres Serrano.

A Correr Múzeumban rendezik meg az Új objektivitás – Művészet Németországban a weimari köztársaság idejében 1919-1933 című tárlatot, ami augusztus 30-ig tekinthető meg. Néhány név: Otto Dix, George Grosz, Christian Schad, August Sander és Max Beckmann – Stephanie Barron (Los Angeles County Museum of Art) rendezésében. Ugyancsak itt Jenny Holzer War Paintings (Háborús képek) – a frankfurti Written Art Foundation jóvoltából – november 22-ig látogatható.

A CINI alapítványban a San Giorgio Maggiore szigetén Mondrian üveg teaháza, a japán Hiroshi Sugimoto igen érdekes munkája, az üvegszobák tekithető meg. A Bevilacqua la Masa Alapítvány a velencei Tito palotában ugyancsak Hiroshi Sugimoto építészeti fotóit állítja ki. Ugyanitt Eleonora Duse olasz színésznőnek, Gabriele d’Annunzio barátnőjének állítanak emléket fotókkal, dokumentumokkal (szeptember 30-ig). Augusztus 2-ig látható szintén itt a Bischofberger gyűjteményben szereplő finn üvegmunkák mellett a Magdalena Abakanowicz lengyel művésznő textilszobraiból készült nagy installáció.

Proportio (Számok és arányok varázsa) a Fortuny palotában Daniela Ferretti és Axel Vervoordt gondozásában november 22-ig látható. A Palazzo Mocenigo MINIARTEXTIL – Gea – Textile Art/Fiber Art címmel textilművészeket mutat be augusztus 30-ig. A PRADA alapítványban a Portable Classic (Hordozható klasszikus) szeptember 13-ig tekinthető meg, míg a Querini Stampalia alapítvány Grisha Bruskin (Moszkva, 1945) egyéb munkái mellett öt hatalmas falikárpitját mutatja be Alefbet címmel szeptember 13-ig.

Az Accademia termeiben Mario Merz Unreal City (Irreális város) című kiállítása látható szeptember 20-ig, míg a Ca’ D’Oro-ban Fabrizio Plessi szerepel Liquid Life. The Flow of Memory – 1000 Projects (Folyékony élet, A memória folyója) című tárlatával november 23-ig. A Peggy Guggenheim-gyűjteményben szeptember 14-ig Charles Pollock, november 16-ig Jackson Pollock látható.

A film szerelmeseinek ajánlhatom a Pasinetti Videotekát a Mozi házában (La casa del cinema): itt június 13-ig a velencei kintornásokról és bábosokról 1957–62 között készült filmeket vetítenek Fények, tekintetek és vattacukor címmel.

Print Friendly, PDF & Email

Szólj hozzá!