Essl Art Award 2015

Benkő Zsuzsanna

Idén hatodik alkalommal került megrendezésre a művészek megélhetési nehézségein enyhíteni kívánó pályázatok közül az egyik legrangosabb, az Essl Art Award, melyen nyolc ország (Bulgária, Horvátország, a Cseh Köztársaság, Magyarország, Románia, Szlovákia, Szlovénia és Törökország) fiatal művészei mérhetik össze a tehetségüket. Végignézve az elmúlt évek magyar nyerteseit, valamit „tudhat” a díj, hiszen a legtöbb nevet (például Verebics Ágnes /2005/, vagy Fátyol Viola /2007/) napjainkban a mainstream forgatagában láthatjuk újra.

A díj az Essl Gyűjtemény alapítói, Karlheinz és Agnes Essl nevéhez fűződik, akik több mint 7000 alkotást számláló gyűjteményüket 1999-ben a nagyközönség számára is elérhetővé tették, megnyitva a klosterneuburgi Essl Múzeumot, Ausztria legnagyobb magánmúzeumát. A műgyűjtő házaspár és az intézmény vezetői 2005-ben hozták létre a díjat, mellyel közép- és kelet-európai, még tanulmányaikat végző fiatal művészeket kívántak támogatni, lehetőséget nyújtva a nemzetközi bemutatkozásra is, hiszen a nyertesek – országonként kettő – a pénzjutalom mellett részt vesznek az Essl Múzeumban megrendezendő nemzetközi kiállításon (idén december 4. – 2016. március 6. között, Diversity Of Voices címen). Országonként egy művészt illet meg a Vienna Insurance Group (VIG) által szponzorált VIG Special Invitation, mely a pénzdíj mellett – aminek fejében egy új művet kell létrehozniuk –, részvételi lehetőséget jelent a VIG által szervezett bécsi kiállításon. Ezeken kívül még egy különdíjat, a Collector’s Invitationt is kioszthatnak majd, mellyel Agnes Essl külön meghív egy alkotót az Essl Múzeum-beli kiállításra. A díjakat egy 13 tagú nemzetközi zsűri ítéli oda, melyből három tag az Essl Múzeumot, egy pedig a VIG-ot képviseli. A zsűri további, művészeti szakemberekből álló tagjai az adott országok kortárs művészeti színterének elismert szereplői (Magyarországról Ébli Gábor).

A 2015-ös Essl Art Award magyarországi jelöltjei Bálint Bence, Bánfi Brigitta, Bernáth Dániel, Ezer Ákos, Galambos Eszter, Gwizdala Dáriusz, Murányi Mózes Márton, Sárközi Péter, Schuller Judit Flóra és Végh Júlia voltak. Az ő munkáikból nyílt meg az Essl Art Award Nominees’ Exhibition a Budapest Galériában május 14-én. A díjazottak kihirdetésére szintén a kellemes hangulatú, a múzeum kertjében megtartott megnyitón került sor.
A Szegedy-Maszák Zsuzsanna rendezésében a földszinten elsőként Sárközi Péter munkáival találkozhat a látogató, és rögtön a néző és a műtárgy szerepének vizsgálatára kényszerül a Nézőpont című média installációval interakcióba lépve. Ezer Ákos festményei (Illuzionista, Levitáció, Méhészek) festészeti problémafelvetések tanúságtételeiként funkcionálnak. Nem a valóság látszatát próbálja visszaadni, hanem egy folyamatot leképezni, melyben a vászon „belakásával” párhuzamosan, asszociációs sorként alakul ki a festmény.

A „hagyományos” festészet vonalát követik és „bonyolítják” az egyik díjnyertes, Végh Júlia munkái (pl: Transparent Flyer; Let’s be world famous, but not this way; Front 13:21). Végh áttetsző filmre festett akril montázsfestményeket készít, melyek rétegei hangsúlyozzák a valóság és a fikció határán mozgó képek többsíkúságát. Egy André Breton-idézettel hozza összefüggésbe alkotásait: „Hiszek benne, hogy eljön az idő, mikor az álom és a valóság, ez a két, látszatra oly nagyon ellentétes állapot összeolvad valamilyen tökéletes valóságfelettiségben.” Az álomszerűen megfestett valós hétköznapi szituációk – gyakran aktuális közép-európai léthelyzetek, sajtóhírek – átértelmezésével, az általa gyűjtött fotók szeplőinek beemelésével kíván egy új, fiktív, narratív világot teremteni.

Végh Júlia: Front 13:21, 2014, akril montázsfestmény áttetsző filmen, 13x20x0,5 cm

Végh Júlia: Front 13:21, 2014, akril montázsfestmény áttetsző filmen, 13x20x0,5 cm

Bánfi Brigitta a valóságot és a hétköznapokat kvázi-művésznaplóján keresztül láttatja, egy Münchenben töltött félév önéletrajzi elemei kapcsán. Személyes tapasztalatok német romantikával fűszerezve, filcen, papíron, cérnával, ceruzával, tussal (Forradalom a láthatatlanságban; 135 dolog, amit szeretek benned; Inkább otthon, de nem haza).

Az álomvilág és a személyes foglalkoztatja Galambos Esztert sorozataiban. Az Álmatlanságban inszomniában szenvedő emberekről készített portrékat kísérleti fotótechnikával, majd lightboxba helyezte a finom, a koncepciónak megfelelően sejtelmes, álomszerű felvételeket. Ezt a gondolatot folytatja a Transparent Dreams, az álom és az álomvilág többrétegű élményének vizuálisan is többrétegű, áttetsző megjelenítése. Talán a legszebb a három sorozatból a személyes, családi történetre reflektáló Interference. Családja aktuális és felmenői archív fotóin keresztül vizsgálja a család múltjának jelenre tett hatását. Fotóit áttetsző plexire nyomta és egymás mögé lógatta a kiállítótérben, így fizikai valójában jelenítette meg az egymásra épülő rétegeket.

Galambos Eszter: Interference, 2014, média installáció hanggal, 7 fotó,  egyenként 50x40

Galambos Eszter:
Interference, 2014, média installáció hanggal, 7 fotó, egyenként 50×40

Bálint Bence az urbánus létből szerzett inspirációt alkotásaihoz. Azokról a padokat, falakat ellepő, komoly-komolytalan történeteket sejtető „titkos” keresztnevekről készített fotósorozatot, melyek csak a beavatottak számára bírnak jelentőséggel (Találd ki!). Saját és archív vagy talált fotókkal és szövegekkel dokumentálta több éves „külvárosi kóborlásait” (Külvárosi kóborlások és megfigyelések. Egy városi táj átformálódása), valamint szaggatott, látszólag összefüggéstelen naplótöredékeit (The Very Moment). Megfigyelései a VIG Special Invitationt nyerték el számára.
Huckleberry Finn kalandjait megszégyenítő élményeiről és tetteiről számol be Murányi Mózes Márton munkáiban. Az Art & Raft annak dokumentálása, ahogy 2014 nyarán egy raklapból és petpalackokból épített tutajjal lecsordogált a Rákos-patakon, a Vasfüggöny annak állít emléket, hogy meg- és átmászta F. Kovács Attila Terror Háza előtt álló Vasfüggöny című szobrát, a Halászat pedig egy diákcsínyszerű (de annál komolyabb morális és egzisztenciális kérdéseket felvető) projekt fotója, melyen a Barcsay terem renoválására kitett pénzgyűjtődobozból próbál kiszedni egy kis zsebpénzt. Negyedik munkáján a fogyasztói társadalmat és a vásárlás nyílt aktusát kritizáló, szintén csínyszerű konceptjét örökítette meg: egy belvárosi üzlethelyiség ajtóira és ablakaira hajtja vissza a spalettákat, a fogyasztást privát tevékenységgé minősítve (Kint a farkas, bent a bárány).
Gwizdala Dáriusz az Aabsztrkt-sorozat darabjaival szerepel. Használati tárgyakat – széket, fogast – szed szét és alkot újra színes absztrakt szobrokká. Olyan át- és újraértelmezése ez a hétköznapi tárgyaknak, ami a szimpla recyclingnál sokkal mélyebbre hatol: az általa „környezetünkben oldott állapotban levő szoborszerű jelenségekként” aposztrofált tárgyak a művészet és a hétköznapiság vékony határán mozognak. Gwizdala Dáriusz Collector’s Invitationben részesült.

Gwizdala Dáriusz: Hciar, 2013-14, fa objekt, 60x160x20 + videó, 2 min 38, hanggal, ed. 1/1   Coat stnda, 2014, fa objekt, 70x170x20 + videó, 2 min 08, hanggal, ed. 1/1

Gwizdala Dáriusz: Hciar, 2013-14, fa objekt, 60x160x20 + videó, 2 min 38, hanggal, ed. 1/1
Coat stnda, 2014, fa objekt, 70x170x20 + videó, 2 min 08, hanggal, ed. 1/1

Múlt és jelen összekapcsolásával foglalkozik Schuller Judit projektje, a Gitta-napló. Alapja a művész nagyapja és barátja (Szűcs Gitta) közti 1940-es években zajlott levelezés, ebből válogatta ki Schuller a hozzá közel álló mondatokat és állította azokat párba saját mindennapjaival. A múlt egy eseményének metaforikus kitörlésére tett kísérlet a Possibly maybe című munka, melyen egy a nagyapját munkaszolgálatosként ábrázoló fotót semmisít meg. A modern természet irónja című projektjében a biolumineszencia jelenségét imitálva foszforeszkáló festékkel növényeket festett be, és az így világítóvá tett levelek felhasználásával készített fotogramokat és digitális képeket.

Bernáth Dániel: Közérzet, 2012, installáció, 100x50x50, fatönk, fémtál,  pehelykocka

Bernáth Dániel: Közérzet, 2012, installáció, 100x50x50, fatönk, fémtál, pehelykocka

Egy különálló teremben láthatóak a díj másik nyertesének, Bernáth Dánielnek a munkái. Közérzet című installációjában olyan ellentéteket kombinált, mint a fém és a pehely, a sötét és a világos, vagy a kemény és a puha. Aufräumen (Rendet tenni) című videójában a műteremben rak rendet, „német precizitással”. A harmadik, az Essl-gyűjteményre közvetlenül reflektáló A kép csak a fejedben létezik (Az Essl-képraktárban) című munkája pedig a kép mint tárgy vs. a kép mint idea gondolatot boncolgatja.

Budapest Galéria, Lajos utcai kiállítótér

2015. V. 15–VI. 14.

Print Friendly