Sámlival a Tisza-parton

A 25 éves csongrádi Plein Air jubileumi kiállítása

P. Szabó Ernő

Tanya 833. Ez a címe a hetvenes évek közepén megalakult művésztelepnek, mely a város központjától néhány kilométerre, a Tisza közelében található. Igazi plein air, azaz tiszta levegővel teli helyszín ez, kiváló a művészi munkához, bár az is igaz, hogy Csongrádon az inspiráló helyszínek magából a városból sem hiányoznak. Belvárosa szépen megőrzött épületegyüttes a XIX-XX. század fordulójáról, a kicsit távolabb lévő Halászfalu pedig fehér tapasztott falaival, nádtetőivel mintha csak több évszázaddal röpítené vissza az időben az érkezőt, a helybéliek ősi foglalkozására utal, az ember és a természet harmonikus kapcsolatára. Jó döntésnek bizonyult tehát, amikor a főiskolán frissen végzett Aranyi Sándor festőművész kortársaival együtt itt hozta létre a művésztelepet, amely a város támogatásának köszönhetően azóta is folyamatosan működik, helyszínt kínálva újabb és újabb közös elképzelések megvalósítására. Hogy milyen sokszínű tevékenységi formák kapcsolódnak a Tisza-parti Alkotóházhoz, azt most több hónapos, jubileumi kiállítássorozat idézi meg, amelynek első állomásaként nyitották meg Szikora Tamás emlékkiállítását, ő ugyanis már a hetvenes években rendszeresen dolgozott Csongrádon, szeptember-októberben pedig a negyven év történetét mutatja be a záró kiállítás a művésztelephez tartozó gyűjteményből válogatott művekkel.

Aranyi Sándor műve

Aranyi Sándor műve

E gyűjtemény létrejöttében a huszonöt évvel ezelőtt megszerveződött Plein Air nemzetközi művésztelepnek, illetve a résztvevők által a városi gyűjteménynek adományozott műveknek van. A Plein Air résztvevői nyaranta három hétig dolgoznak itt, bemutatkozó, illetve zárókiállításon vesznek részt, itthagyott művekkel gazdagítják a város képzőművészeti örökségét. Huszonöt év alatt több mint másfél tucatnyi országból mintegy százötvenen dolgoztak a plein air kortárs módon értelmezett szellemében Csongrádon: nem a „szabadban festeni”, hanem a „szabadon festeni” szellemében. A generációk békés együttélése, a mester és a tanítvány szoros kapcsolata, a minden irányba való nyitottság jellemzi az itteni munkát, hogy csak néhány fontos jellemzőt emeljek ki.

Részlet a kiállításból Szabó Tamás plasztikájával

Részlet a kiállításból Szabó Tamás plasztikájával

Azt hiszem, ha a rendszerváltozás történetét az itt készült művekben kellene bemutatni, sokkal kedvderítőbb lenne a kép, mint amilyen. Aligha lehetne ez másként, hiszen már a művésztelep megszületése is nemzetközi modellekhez, kapcsolatokhoz kötődött: Szeged és Darmstadt testvérvárosi együttműködéséhez, illetve ahhoz a művésztelephez, amelyet a darmstadti művészek a dél-franciaországi Mirabelben szerveztek, s amelyre a kilencvenes évek elején magyar művészek is eljutottak. A későbbiekben egyetemközi kapcsolatok révén tovább bővült a Plein Air vonzásköre: a krakkói és a temesvári művészek mellett jó néhányan érkeztek Izmirből, de Argentínától Thaiföldig a világ legkülönbözőbb részéről vonzott alkotókat a Plein Air. Természetes, hogy számos szerbiai alkotói dolgozott, dogozik itt.

Éppen egyikük, Bojan Novakovic festménye, a rajta sorakozó, fakuló ötágú vörös csillagok sora figyelmeztet rá, hogy bármilyen idillinek tűnik a csongrádi Tisza-part világa, a posztkommunista örökségtől. Szinte párba állítható vele a Mirabeli telep fő szervezője, a Csongrádra is többször ellátogató Pitt Ludwig egyik fotója, mintegy kimerevített csoportként idézi meg a kilencvenes évek történéseit, közös munkálkodását. Szerepel a telepre gyakran visszatérő német Volker Beyer, az argentin Miguel Epes alkotása. Nagy Gábor kisméretű munkája, amely a csongrádi „tájcsapdákat” örökíti meg, Lóránt János ironikus groteszk elemekben gazdag magánmitológiája egyszerre jelzi az alföldi festészet hagyományainak gazdagságát, egyéni ízeit és a telep történetének fontos mozzanatait, hiszen mindketten meghatározó jelentőségű személyiségei a Plein Airnek.

Gökcen Ergür műve

Gökcen Ergür műve

Az ugyancsak gyakori visszatérő Szabó Tamás szobrászművész zászló-arc szobrainak egyik legújabb, expresszív darabjával szerepel. Teher alatt nő a pálma – a kálvinista mondást Sejben Lajos szobrászművész szellemes fejszorítójával aktualizálja a művészi alkotó tevékenységre. Lehet, hogy ezért gazdag a jubileumi tárlat kínálata? Gazdag változatok a festészetre, Nemere Réka, Marius Drohomireczki figurális kompozícióinak, Balla Attila, Viorel Losov, Halla Tibor fakturális kísérleteinek köszönhetően, a szobrászat különböző anyagainak a párbeszéde Dimitrij Serban, Sigrid Siegele, Victor Gaga, Popvics Lőrinc és Cora Samathini műveiben.

Részlet a kiállításból, középen Sejben Lajos plasztikája

Részlet a kiállításból, középen Sejben Lajos plasztikája

Stefan Stefanov Vladimirov egy rozsdás bádogkanna egyik oldalát lényegíti át festménnyé, hogy „ablakot nyisson a világra”, Gökcen Ergür, akinek nagyméretű, vesszőből font kutyája védi a kortárs művészet mundérjának a becsületét (ha ebben a hőségben a mundér szó egyáltalán eszébe jut valakinek), odabent, kisméretű ágkollázsával a meztelen igazságot mutatja be az érdeklődőknek.

Kamaratárlat a tárlatban: Dudás József és Tóth Kovács József portréi a nemrégiben elhunyt teleptag, az indonéz Henk J. Mual előtt tisztelegnek. Tasi József (TAJO) viszont a lélektelen munkára, sorozattermelésre kényszerített művésznek, a Madách Imre Az ember tragédiájában széklábat faragó Michelangelónak üzen: nem érdemes csüggedni. Ha jól viselkedik az alkotó, egy egész kis széket, ahogyan gyermekkorunkban mondtuk, sámlit is létrehozhat. A kiálló szögeket szépen lecsiszolja, ráül, s máris kezdi a munkát, a következő Plein Airre való készülődést.

Csongrádi Galéria

2015. július 28-ig

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:15+00:00 július 22, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!