Walzer

Csutak Magda és Erdély Miklós kiállítása

Deák Csillag: Körtánc

Az acb Attachmentben vagyok. Rekonstruált kiállítás Bécsből. 1985. június 17-22. között két szomszédos szobában különböző anyagokból és tárgyakból egy-egy önálló environmentet épített fel Csutak Magda és Erdély Miklós. A korabeli kiállítás konkrét témáját a zsidó-keresztény vallás és kultúra kettőssége és egysége adta. Itt most hiányzik a szomszédos szoba, ahol Erdély állított ki. Erdély az acb Galériában látható, egy utcasarokkal arrébb. Illetve nem látható. A család letiltotta a kiállítást, jogvita miatt. Kereszt van, keresztet vethetek a teljeskörűségre. Itt tartunk. Sehol sem tartunk. De én mégis az acb Galériába tartok. Nem kiállításra, hanem lakáslátogatásra megyek. Ezt a galériát Pados Gábor, a galéria tulajdonosa, a kiállítás idejére magánterületté nyilvánította. Fényképezni tilos. Mintha az átkosban egy szovjet laktanya mellett mennék el, ahol jól látható a tilos fényképezést jelző piktogram.

Csutak Magda művei (Oltár, Panaszfal, Írott lapok) az acb Attachment tárlatán

Csutak Magda művei (Oltár, Panaszfal, Írott lapok) az acb Attachment tárlatán

A kiállítás címe: Walzer. Bécsről is szól meg nem is. Jelöli a helyet, és utal az összefogásra, a kettős forgásra. Az egykor emblémává váló keresztmotívumos ablakok itt, az acb Attachmentben hiányoznak, de egy ferdén álló ablakkeret, kereszt motívummal most is vetítve van. A kibillentett kereszt utal a keresztény örökség ellentmondásaira.

A kiállított tárgyak a bécsi polgári lakás belső békességét törik meg, provokatívan. Mire jó a porcelánmassza. Íráshordozó – agyagtábla, pergamen, összegyűrt papír -, lapok, amelyek különleges technológiával hozhatók létre. A terepasztalon és a falakon láthatóak a porcelánból készült lapok, papírvékonyak, tapétaként töltik ki a falakat (Írott lapok, 1985). Nem olvashatók. Illúziót rombolnak, nem ilyen egy polgári szoba. Porcelán csomókat, könnyeket látni, egész falat tölt be a könnyek sora. Mintha szeme lenne a falnak, velünk sír (Panaszfal, 1985). Egy neoncső világít, a falhoz állítva, a sötétség kizárva.

Részlet a Csutak Magda és Erdély Miklós 1985-ös közös kiállítását dokumentáló filmből

Részlet a Csutak Magda és Erdély Miklós 1985-ös közös kiállítását dokumentáló filmből

Az Oltár (1985) a kitüntetések rendjeleit hordozza. Sok van belőle, a porcelán fecniken aranyfüstök. A halhatatlanságot, az időben el nem múlót jelentik. Már-már az időn kívüliséget hordozzák magukban. Kultúrtörténetileg lesz fontos, mert egyben katonai temetőre is asszociálhatunk. A sírokra, a fejfákra. Olykor a fejfák hiányára. A meredő drótszálak jelzik a folytonosság hiányát, a megszakadást.

Az üveg mögé rejtett Ádám eredetét igazoló igazolványból (Ádám születési igazolványa, 1985) az arc hiányzik, indigót láthatunk helyette, és az adatok is hiányoznak. Bárki lehet Ádám, mindnyájan tőle származunk. Kell még Évának születési igazolvány? Sajnos kellett. Sarokba állítva posztamensen áll a Dobostorta (1985). Anyaga macesz, papírporcelán és újságpapír, nyomdafesték nélkül. Nem tűr nyomdafestéket. Nincs krém a lapok között. Cukormáz sincs a tetején.

A falon futó videó szerint Erdély grafikái mellett maceszból készült lapokat, kiégetett papírokat, leakasztott ablaktáblákat is használt. Zöld levélágon jól olvasható a levelekre írt szó: zsidó, nem zsidó. A levélágon páratlan a levelek száma. Nem tudjuk, hogy az utolsó levélen milyen szó állhat (Zsidó – nem zsidó, 1985). Erdély két alkotásának címe: Egyiptomi múzeum (1985). Mintha régi pergameneket látnánk, a lapok szélei égetettek. Könyvégetésből maradtak ránk? Az alkotások többségének anyaga macesz, fogyaszthatók is? A bronzfesték, az aranyfesték a tárgyak különlegességére, egyedülállóságára, kivételezettségére, pótolhatatlanságára utal. Tamás Gáspár Miklós megnyitó beszédében kitért arra, hogy a művészet olykor visszafelé hátrál, keresi a helyét, a múltját, az eredetét. A kozmológiáját, a kőtáblát, amelyre felvésték a törvényeket. Csutak és Erdély művei parabolák is. A létezés elidegenedését és/vagy abszurditását látjuk. A ránk hagyományozódott kultúrkör határait, az átjárhatókat és az átjárhatatlanokat. A hagyományos polgári lakószoba falain Csutak és Erdély szuverenitásának következetes megvalósítását látjuk. A szabadság jeleit, idézőjeleit.

Dobostorta, 1985

Dobostorta, 1985

Kölüs Lajos: Két helyen egy időben, tagadással

A retro idejét éljük, keressük a kapaszkodókat, amelyek a mába vezetnek. Egy ismert játékot parafrazálok, amelyben szellemidézés van. A kérdés most így hangzana: „Erdély, Erdély, jössz-e játszani?” A kiállítás valóban szellemidézés, meg nem is. Csutak Magda eleven valóság, a tanult és a még tanulni képes látogatók is itták a művész szavait, hogyan is született meg a bécsi kiállítás, és mit jelent ma a rekonstruált valósága. Walzer. Csak egy tánc? Könnyed lépéseket nehéz tenni a túlzsúfolt teremben, amelynek közepén egy terepasztal állja el utunkat. A terepasztalon (Oltár, 1985) kis cédulák állnak sorban. Porcelán, rajta aranyfüst ragyog. Szimbólumok, a világ egy lehetséges elrendezése. Egy pillanat, amelyben ott az anyagszerűség, a mulandóság (porcelán) és az örökkévalóság (arany) ellentéte.

A terepasztalról a falakra nézek, az A4-es formájú lapok szintén porcelánból készültek, papírvékonyak, mint a tűhegyre helyezett lepkék. Nem rebbentik szárnyukat. Fehérek. A terem másik falán macskakörmöket látni, porcelánból, megdermedt mozdulatok (Panaszfal, 1985). Csak jelek. Hiányoznak a mondatok, amit közrefognának. Ez a végtelenített közrefogás szintén az anyagról szól, annak sokoldalúságáról, arról, hogy valami véges, valami emberi.

Részlet a kiállításról (Panaszfal, 1985)

Részlet a kiállításról (Panaszfal, 1985)

Egy művésznek önmagához képest is szabadnak kell lennie. Tehát önmagától is állandóan meg kell szabadulnia, hát még a pillanatnyi stílusirányzatoknak a követésétől (Erdély Miklós). Mindkét művész szabadul valamitől, amit tud, amit tudni vél, amit felejteni és felidézni akar. A keresztény és a zsidó kultúra találkozik egymással. Egy bécsi lakásban. Mindkét művész tárgyaiban ott az érzékelés és mozgás, a szimmetria és szimmetriatörés, a matematika és az informatika, a mérés és a megfigyelés. A teljesség felé mozdulnak el, az eredethez, az átláthatóhoz, miközben az átláthatatlanságot is hangsúlyozzák, a töredékességet, az emlékezés hiányait és fogyatékosságát, lehetetlenségét. Az öröklött múlt hiányaival kell élni, ez egyben szellemidézés is, sőt megőrzés és építkezés. Rekonstrukcióval. A kiállítás pikantériája, hogy a rekonstrukció kettős. Csutak és Erdély is rekonstruál egy-egy környezetet, miliőt, és az acb Galéria is felújít, újra életre hív valamit a múltból. Egy kiállítást.

A szokatlan megszokására szoktat a két kiállítás. A hétköznapi racionalizmusunk feladására biztatnak a művek. A kifejezetten emberitől, a gondolkodás és a tudat átkától megszabadulni nehéz, de a szorongó pszichikum számára kétszeres haszonnal járna. Eltűnne az, aki a tiltott dolgokról észrevenné

[hogy tiltott], és az is, amit titkolni kell (Erdély Miklós: A filmről, 1995, 147. p.). Csutak és Erdély művei formájukkal valami mögöttesre is utalnak. A paradicsomi boldog tudatlanság utáni vágyra és reménytelenségére, hogy valaha elérheti az ember. Erdély műveivel elbizonytalanítja a nézőt, amit lát, mit is jelent. A semmi felé törekszik, az ürességet kutatja és keresi. Tárgyai így lesznek szaggatottak, hiányosak, megperzseltek (Armageddon 2, 1982; Egyiptomi múzeum, 1985), még akkor is, amikor zöld levelet fest, rajtuk egy állítás és egy tagadás (Zsidó – nem zsidó, 1985).
Mennyire vagyunk képesek „hasonulni” a tárgyakhoz, más kultúrákhoz, a világok sokaságához, vagy más diszciplínákhoz, ami mindig saját határaink átlépésével is jár, megszokott látásunk és hallásunk feladásával? S ebben az értelemben vakon és süketen állunk az újdonság elébe, hogy lássunk és megértsünk? (Szőke Annamária: Tudomány a művészet határain belül Erdély Miklós művészetében, Ponticulus Hungaricus, XI. évfolyam 3. szám • 2007. március) A két kiállítás arra ösztönzi a látogatót, hogy újragondolja viszonyát a múlthoz és a múlt rekonstrukciójához, hogy ne álljon vakon és süketen saját jelene előtt. Különösen akkor, ha az a múltat idézi.

acb Galéria

2015. 06. 17. – 2015. 07. 23.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:15+00:00 július 6, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!