Világos színek, lágy tónusok

Elekfy Jenő emlékkiállítása

Sinkó István

„A tiszta akvarell a világos színek és lágyan egymásba omló könnyű tónusok művészete” – írta Elekfy Jenő a Képzőművészeti Iskolája című szakkönyv akvarellről szóló fejezetében (Képzőművészeti Kiadó, 1957). Mintha saját művészetét jellemezte volna ezzel a találó mondattal a 120 éve született mester. 2

Elekfyt a hazai művészettörténet és a szűkebb szakma is az egyik legjelentősebb koloristaként, az akvarell bravúros alkotójaként ismeri el. Szőnyi kortársaként és szellemi társaként a fény és a táj kapcsolatát kutatta egész életművében. Miközben azért remek csendéleteket és karakteres portrékat festett. A Gresham kör szellemi közege – bár ő maga nem tartozott a baráti kör tagjai közé – a Cézanne utáni színbontásokra épülő képalakítás, a lágy és világos tónushasználat bravúros akvarelltechnikával párosult Elekfynél.mail.google.com

A száraz, félnedves és nedves alapú akvarellezés – Turner óta közismert és használt – technikáit gyakran egy felületen próbálta ki, még elevenebbé, intenzívebbé és atmoszférikussá téve a választott tárgy ábrázolását. A zebegényi Szőnyi Múzeumban rendezett emlékkiállításán látható tájképek mellett portréin és csendéletein is felfedezhetőek a technika adta változatos megoldások. Könnyed ecsetrajz mellett elfolyó felületek-foltok, majd erőteljes színfoltok rakódnak egymásra, vagy egymás mellé. Atmoszférikus hatású levegőfestészet, a táj szerkezetét meg nem bontó gazdag foltrendszer, a portrén a ruha anyagát is megidéző puhaság, mellette az arc karakterének jelzése, melyet kevés szín felhordásával ér el. 5. IMG_0378

Elekfy gyakran megfordult Szőnyinél Zebegényben, számos alkotása idézi meg a Dunakanyart, a zebegényi tájakat. A Szőnyi kertjében, tornácán összeverődött festőtársaság a kiállításon bemutatott fotók tanúsága szerint szívesen múlatta zenéléssel az időt, Elekfy – Szőnyi kis tusrajza szerint is – lelkesen hegedült.

3Elekfy (születésekor Kirchner) Jenő a Képzőművészeti Főiskolán 1939 és 1949 között tanította az akvarellfestészetet, a két világháború között a Szinyei Társaság és az UME tagjakét – utóbbi elnökeként – komoly szakmai elismertséget is szerzett, számos díj és kitüntetés birtokosa volt, valamint hazai és külföldi kiállítások sora – például a Velencei Biennále magyar pavilonjában – szerepel életrajzában. Kismesterként tartjuk számon, de ez a besorolás nem a szakmai kvalitások értékelése, hanem inkább azt a szemléletet értékeli, mely nem a festészet, tágabban a képzőművészet nyelvének, szellemiségének megújításában, hanem a technika minél magasabb szintű gyakorlásában jelentkezett művészetében.
Tanárként, tudós szakemberként a technika bűvöletében sem feledkezett meg a humánum, az élet teljességének érzékeltetéséről. Mint Pogány Ő. Gábor jellemezte munkásságát: „Meggyőződése szerint a művész akkor tesz eleget a hivatásával járó feladatoknak, ha a közönséget megerősíti a lét igaz értelmének hitében, az emberséges gondolatok és érzések vállalásában.” (1995)

Elekfy maga a „tiszta csengésű fényt” kereste a látványban,s erre a szakmai kutatásra tette fel egész életét. Az emlékkiállítás darabjai arról győzhetik meg a látogatót, hogy Elekfy Jenő teljesítette a magára rótt vállalást. Ott ragyognak a tiszta fények, a fény színei szinte minden egyes munkáján.
Szőnyi István Emlékmúzeum, Zebegény

2015. augusztus 30-ig

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:13+00:00 augusztus 5, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!