Art/ Must/ Fair?

viennacontemporary, Marx Halle, Bécs

Szarvas Andrea

2015.szepteber 24-27.

viennacontemporaryA galériások legtöbbet visszhangzott vágya már régóta egy a naptárbaba jól beilleszthető és stabilan tervezhető színvonalas vásár jelenléte, amit úgy tűnik, most a veinnacontemporaryval végre meg is kaptak. Egyértelműen erre utal a vásár jelszava, miszerint Art/ Must/ September. Ezt alátámasztva az időpontok már 2017-ig fixálva lettek. Hiszen tulajdonképpen a helyszín és a névváltoztatás is erre az igencsak nyomós okra vezethető vissza. Senkit ne tévesszen meg, a felszín alatt a régi csapat és a régi koncepció dolgozik. Nem a belbecs, csak a külcsín változott. Az Art-Must-September remekül hajaz Marina Abramovics „Art must be beautiful, artist must be beautiful” mondatára és valószínűleg ezeknek a kritériumoknak is eleget tesz, hiszen a vásár kialakítása, ha lehet még impozánsabb, ezzel talán a külső környezet zordságát is kompenzálva. A Marx Halle épülete ugyan a városi nyüzsgésből kicsit kintebb található, de cserébe a markáns csarnok több teret és levegőt is biztosít. Ez a könnyed nagyvonalúság pedig a belső kialakításon is érezhető. A látogatót rögtön egy széles, elegáns bejárat vörös szőnyege fogadja, ami talán kicsit túl színpadiasra is sikeredett. A régi zsúfoltságnak azonban nyoma sincs, a galériák is hiába vannak szokásosan szorosan egymás mellett, mégis általánosságban szabadabban és merészebben bántak a térrel. Ezt megerősítve még több az installáció és a szokatlan, figyelmet keltő alkotás, elrendezés, szerencsére.

viennacontemporaryTehát fair vagy nem fair, a vásár látszólag dübörög. A tavalyi királykékből vérvörösbe, a 2014-es tíz éves jubileumból pedig idén inkább egy új időszámításba kezdett. Így a hivatalosan most először jelentkező viennacontemporary valószínűleg már most maga alá tudta az amúgy október elején újra jelentkező Viennafairt. Már amennyiben nem feledkeztünk már meg annak a létezéséről is. A Viennafair, magát a legnagyobb osztrák nemzetközi vásárként hirdetve, kortárs jelző nélkül ugyan, látszólag egy másik, konzervatívabb közönség megcélzására készül. Példaként a Friezet követve, szintén két különböző szekciót készül felvonultatni, kortárs és klasszikus modern részre bontva a kínálatot. Feltehetően logikusan is ez maradt az egyetlen lehetséges célja a vásárt átvevő Wolfgang Pelznek, az osztrák Art Port üzemeltetőjének, hiszen két egyforma vásárra egy hónapon belül senkinek sincs szüksége.

viennacontemporaryA galériák többsége hűségesen követte a vásárt, a magyar résztvevők száma azonban csökkent. Az olyan már megszokott, visszatérő vendégek mellett, mint az acb, Deák Erika és Molnár Ani Galéria azonban most először mutatkozik be a Chimera-Project. Szintén megmaradt a kapcsolat a kísérőprogramokkal. A curated_by az utóbbi években megszokott október elejei időponthoz képest most előrébb került, így nem jelent plusz terhet azoknak az osztrák galériáknak, akik tavaly párhuzamosan menedzselték, az amúgy is munkás Viennafairt és a curated_by megnyitókat. A Parallel, amely idén egy régi postaépületet vett birtokba azonban megszokottan tartja az időpontját a vásár, akárhogyan is nevezzük azt, valamint a hétvégén kezdődő Vienna Design Week között. Ami a galériákról és a kísérőprogramokról igen, az a szponzorokról azonban már nem minden esetben mondható el, hiszen az OMV illetve az Erste Group idén már nem állnak a háttérben. A helyükre természetesen új szereplők léptek.

A vásár három tengelye azonban megmaradt. A nemzetközileg is ismert osztrák galériák, a nemzetközi galériák valamint az elmaradhatatlan kelet-európai vezérfonal, idén Bulgáriával a középpontban. Bulgária még mindig inkább egy kevésbé ismert vidék, ezért természetesen izgalmas, de ugyanakkor merész választás is volt egyben. Az összesen négy bolgár résztvevő közül csupán egy galéria szerepel a három további intézmény mellett. Ezek együttes, rögtön a bejáratnál található, tehát intézzük el egyszerűen, fókuszba helyezett bemutatkozásával a zűrzavaros kép azonban inkább csak fokozódik.

viennacontemporaryMás esetben azonban pozitív változások történtek, ilyen különlegesség például, hogy idén először a galériák nyugodt szívvel mutathatnak be szóló kiállításokat és így valóban egy számukra kiemelt, fontos művészre tudnak fókuszálni. Erre biztosít helyet a ZONA1 gyűjtőnév alatt bemutatkozó helyszínek, amely szekcióban a magyar galériák közül helyet kapó acb Kis Róka Csabát képviseli.

Szintén újdonság az a mozi, amely a „Grenzerfahrungen”, azaz határtapasztalatok nevet kapta. A válogatást Olaf Stüber berlini galériás állította össze. Jó ötlet volt azoknak, az általában inkább hagyományos formátumban alkotó művészeknek lehetőséget teremteni, hogy más oldalukról is be tudjanak mutatkozni. Az elszeparált részleg jó alkalmat és hangulatot biztosít a megpihenésre, valamint a kiszámítható, mindennap ugyanakkor ismétlődő vetítési időpontok további bosszúságoktól kímélhetik meg azokat, akik tényleg az elejétől szeretik nézni a filmeket. És bár a címadás itt most feltehetőleg nem politikai indíttatású volt, a mozi majdnem közvetlen szomszédságában akkor is a menekültek megsegítésének kérdése van jelen, így a probléma akarva akaratlanul is összetalálkozik. Ennél messzebb azonban most ne menjünk.

viennacontemporary

Összefoglalva tavaly és idén is 99 galéria vesz részt a vásáron, közülük 33 Közép- és Kelet-Európából, 25 teljesen új részvevővel, összesen 25 különböző országból. Reményteli jóslatok szerint mintegy 20%-al több nemzetközi gyűjtőt várnak a rendezvényre, ezt tovább támogatja az Austrian Airlinsnál kiharcolt 15%-os kedvezmény a vásárra utazóknak, akiknek a megspórolt összeg feltehetőleg gond nélkül elkölthető lesz majd a hétvégén. viennacontemporaryA statisztikát követve várhatóan a látogatók számát sem szeretnék a tavalyi nagyjából 25.000-nél lentebb adni. A választ ezekre találgatásokra azonban ki kell várni, hiszem a hivatalos program gyakorlatilag még szinte el sem kezdődött. Fogadásokat kötni azonban már lehet.

 

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:09+00:00 szeptember 27, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!