Dürer után szabadon

A 15 éves Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete kiállítása

Áfra János

12205060_987737024598463_1321134795_n

Enteriőr​, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtár​a​

A Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesülete, vagyis a GADE jubileumi kiállítása a debreceni grafika történetének fontos állomásait idézi fel, nem csak művészi eszközökkel. Maga a helyszínválasztás is rögtön a kezdetekre tett utalásként értelmezhető. A városban 1561-ben már működött nyomda, de viszonylag későn jelent meg a rézmetszői tevékenység, mégpedig a Debreceni Református Kollégium diákjainak körében. A XVIII. század közepétől egyre több rézbemetszett térképet, figurálisan díszített könyvcímlapot és illusztrációt készítettek itt, s a következő században a kollégium tanárai szervezték meg az első helyi rajziskolákat is, a mostani kiállításon pedig elsősorban a jelenkori debreceni grafikusközösség munkáinak technikai és formanyelvi sokszínűsége válik feltérképezhetővé.

12202439_987737007931798_1415467676_n

Enteriőr​, a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtár​a​

A másik izgalmas egybeesés nem annyira tér- mint inkább időbeli, ugyanis a GADE szellemi elődjének tekinthető, grafikusokat és gyűjtőket összefogó Ajtósi Dürer Céh majdnem napra pontosan nyolcvan évvel a tárlat megnyitása előtt, 1935. október 29-én alakult meg. A csoport munkájában kezdetektől részt vett Várkonyi Károly is, aki a 2000. október 22-én alakult Grafikusművészek Ajtósi Dürer Egyesületének is alapító tagjává és névadójává vált. Nem véletlen tehát, hogy a GADE létrehívása utáni évben elhunyt grafikus a jelen kiállításon is szép számú munkával – réz- és linómetszett Ex libriseivel, valamint Hazatérők című allegorikus linósorozatával – szerepel.

Ha már a szervezet nevénél járunk: viszonylag kevesen tudják, hogy a németalföldi reneszánszban meghatározó Albrecht Dürernek az édesapja a Gyula melletti Ajtósról származott, s 1455-ben került Nürnbergbe, ahol ötvös lett, de metszeteket is készített. Mesterségét később fia is kitanulta, aki rendkívül precíz fa- és rézmetszeteivel a grafikát a festészettel egyenrangú művészi technikává emelte. A magyar gyökerű Dürer a nyugati grafikatörténet egyik legmeghatározóbb alakjává vált, ennek köszönhető, hogy önarcképe Várkonyi Károly egyik linómetszetén és Dombi Géza Zsigmond jelen kiállításon látható bronzplakettjén is megidéződik, és nevében rá emlékezik a cívisvárosi grafika történetének két fontos csoportosulása.

12204123_987165224655643_856301181_o

Nagy Sándor Zoltán: A rettentő tuba, ​rézkarc, ​40×30 cm Fotó: ​Gergely Attila

A GADE tehát fontos céljának tekinti a debreceni hagyományok megőrzését és továbbörökítését, a művészelődök és nagy hatású művésztársak életművének ápolását, ennek tudható be, hogy Várkonyi metszetein túl, a jelentős festői életművet hátrahagyó, de grafikus gondolkodású Torok Sándor térképszerűen szerveződő, összetett struktúrájú képeit, továbbá Szabó László felismerhető kézjegyű rézkarcait is megtaláljuk a tárlaton.

Valójában szinte valamennyi itt kiállító grafikus régtől sajátos vizuális formanyelvvel rendelkezik, amit az ötévente megrendezett jubileumi kiállítások és az azokhoz társuló keménykötésű képes albumok is igazolnak. Finom elmozdulásokat igen, de radikális útváltásokat nem igazán érzékelni az egyes életműveken belül, viszont a megfogalmazási módbeli különbségek ellenére találunk motivikus és technikai egybecsengéseket, áthallásokat az egyes alkotók munkái közt is, amelyek többnyire az elrendezés alapelvéül szolgáltak mind a múzeumpedagógiai teremben, mind pedig a nagykönyvtár impozáns terében.

11714401_987736997931799_1072428936_n

Enteriőr​,​ a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtár​a​

A két részes tárlat földszinti helyiségébe a jelenlegi tagok többségétől csak egy-két kép került, melyeket nem a kronológia, hanem a formanyelvi hasonlóság rendelt egymás mellé. Rögtön a kiállítótér bejáratától jobbra Kónya Ábel, Varga József és Grela Alexandra rokon felfogású nonfiguratív printjei láthatók, melyek a társadalmilag rögzített jelentésstruktúrák alól szinte teljesen mentesítik a befogadót, ezzel a grafikai technika önérvényűségét hangsúlyozva. Ha viszont a másik irányba, a bejárattól balra indulunk el a térben, akkor a nonfiguratív és figuratív közti határok magától értetődő voltában bizonytalanítanak el a képek. Papp Károly fröcsköléses tusrajzában nem feltétlen vesszük észre azonnal a világ hármas tagoltságának szimbólumait, pedig a középen látható alak feje fölé egy démonszerű felhő magasodik, míg alatta egy szárnyas angyalformára ismerhetünk, az ember tehát itt mint a jó és rossz közti lény tűnik elő. Kurucz Tímea tájképe az előtér formai elemeinek háttérrel való egybenyitása miatt válik különlegessé, Szepessy Béla linóportréja sem a felismerhetőség okán érdemel figyelmet, hanem éppen az alakokat kitöltő, s azok karakterét kissé el is homályosító történelmi jelenetek miatt, amely elsőre teljesen észrevétlenül tud maradni az arcképre figyelő néző előtt.

A GADE lengyel, román, német, olasz, kínai és japán művészközösségekkel is rendszeresen együttműködik, s az erős nemzetközi kapcsolatok érzékeltetéseképp a lenti kiállításrész vitrinjeihez sétálva japán művészeknek többnyire a nyugati irányzatoktól és magyarországi tájaktól – legtöbbször a Balatontól – ihletett, de mégis keleties letisztultságot sugárzó munkáit ismerhetjük meg. Alapítói közül a legtöbben tizenöt év után is az egyesület aktív tagjai, s szerepelnek képeikkel e tárlaton, a nagykönyvtári térben általában többel is, így amennyiben itt kezdünk neki a kiállításnak, a földszinti művekben már könnyen ráismerhetünk az egyes alkotói kézjegyekre, ha a művészeket korábban nem ismertük, akkor is.

12207851_987165047988994_1946406194_n

Papp Károly, Post Scriptum, 2014, vegyes technika, papír​, ​​7​0x50 cm Fotó: ​Gergely Attila

Felismerhetjük az egyesület tiszteletbeli alapító elnöke, Szilágyi Imre misztikus hatású, ám rendkívül kidolgozott rézkarcait; a tényleges elnök Tamus István sokalakos kompozícióit; az alelnök Burai István körvonalas formák és világos háttér közti kontraszthatásokra építő festményeit. Továbbá B. Orosz István finom rajzolatú romképeit; László Ákos biztos vonalvezetésű figuratív rajzait; Lukács Gábor barna tónusú, erőteljes ecsetvonásokkal készült, hatásos absztrakt kompozícióit; Fehér Csaba apró pont- és vonalstruktúráit; Fátyol Zoltán rendkívül összetett anyaghasználatát; valamint Török Anikó vonalas és foltszerű részeket gondosan egybejátszó technikáját is.

A tagság összetétele az elmúlt tizenöt évben persze jelentősen átalakult, és a kilépések ellenére is folyamatosan növekedett a nem hagyományos eljárásokat alkalmazó tagok száma, így a grafika a lehető legszélesebb értelemben van jelen e kiállításon. Velényi Rudolf és Lente István alkalmazott grafikai tervein túl grafikus hatású festmények is feltűnnek, mint amilyenek például Gonda Zoltán vagy L. Ritók Nóra vegyes technikával készült, aprólékos munkái, Máthé András fotóművész printjei pedig csak tovább tágítják a kiállítás technikai sokszínűségét.

A hagyományos mély- és magasnyomásos grafikai eljárások jelenlétét erősítik viszont Bogdándy György linómetszetei; Subicz István figuratív és nonfiguratív rézkarcai; Székely Géza remek tűkarca és aquatintái; valamint Nagy Sándor Zoltánnak a színezés által meseillusztráció jelleget nyerő rézkarcai is. Láthatunk még lendületes, krokiszerű tusrajzokat Baráth Páltól, míg Vincze László kidolgozott, összetett struktúrák kidolgozására használja ugyanezt a technikát, más képein pedig a szitanyomást.

A művészenként egyedi formanyelv és jellegzetes témaválasztás, motívumháló részben azzal is magyarázható, hogy már a GADE legfiatalabb tagjai is a harmincas éveik végén járnak. Az egyetlen kivétel a harminchárom éves Börcsök Attila, akinek szép nyomatai az áttetsző figurákkal Fehér László fekete korszakát idézik meg. Barta János egy tőle megszokott egyvonalas rézkarccal van jelen; Holló Csejtei Kinga linónyomata a szimmetrikus szerveződésből levezethető Harmónia cím és a kép közepén egymás felé forduló kisördögök közti feszültségre épít; s Durucskó Zsolt izgalmas sorozatának eredményei külön figyelmet érdemelnek – ő a lap alá helyezve eltérő méretű és alakú fémtárgyak átsatírozásával, tehát frottázs technikával hozta létre fiktív portréit.

12197160_987165261322306_934633737_o

Grela Alexandra, Szikla II., 2010, lin​ómetszet​, 66​ ​x ​50 cm Fotó: ​Gergely Attila

A többségükben debreceni, de legalábbis helyi kötődésű grafikusok tevékenységébe betekintést engedő kiállításon persze a képeken túl a vitrinekben feltűnő különféle eszközök, nyomódúcok, hengerek és metszők, továbbá a GADE történetéhez kötődő dokumentumok, kiadványok is hozzájárulnak a mesterség helyi történetének és technikai sokszínűségének minél teljesebb megismeréséhez. Azt pedig már csak külön érdekességképp említem meg, hogy a Debreceni Református Kollégium Nagykönyvtára a jubiláló egyesület nevében megidézett Albrecht Dürertől is birtokol egy fontos régi könyvet, amibe a könyvtárba beiratkozók akár bele is lapozhatnak.

 

Debreceni Református Kollégium Múzeuma és Nagykönyvtára

2015. X. 30. – XII. 12.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:39:01+00:00 november 19, 2015|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!