Baji Miklós Zoltán Tégla-projektje nyomán

Nagy Zopán
Nemesebb látomásra elvevé… szemének hályogát…
(Milton: Elveszett Paradicsom)
Baji Miklós Zoltán (BMZ) archaikus (new-archaikus) szellemiségű, természet-, illetve űrközeli, dimenziókon át-átjáró alkotó. Életműve folyamatosan megújuló, technikailag sokrétű, izgalmas feltárás. Ő az a neo-sámán, performer, rituális akciók megvalósítója, aki (a hazai művészeti élethez viszonyítva) idő előtt „vitte vásárra a bőrét”, több testrészen lenyúzatva azt, hogy műalkotásokból műtárgyakká emelje tetoválásait…

Művészi tárháza igen változatos. A csákánytól a körömreszelőig, a láncfűrésztől az asztrális kisbicskáig, az Ember-átalakító gépezettől a színház disznóóllá varázslásáig (és természetesen azokon túl is) terjed. Ötletei kifogyhatatlanok…

BMZ az idő(k) hártyáin átlátókhoz tartozó művész.
Afféle alkotó, aki elmerül az értelem tudattalan tevékenységeiben.
Fölfedezi, gyakran föl is tépi a gondolatok hályogát. Vágyik, ezáltal halad, át és át:
a hályogokon túli oldalra, a tisztább, de egyelőre (talán) elviselhetetlenebb fényre.

A „projektor”, a terveket készítő, felszabadult állapotokban misztikus lebegéseket élhet át. Ezen levitációk pillanataiban még-inkább tudja, hogy a (mindennapi) személyiség csupán csak por, piszok és zavarodottság ebben a fényben…

A kivetülés (a befelé vetítés illuzórikus tükörképe): egyféle (meta)fizikai projekció.

BMZ_Máltai_papnő_téglákkal_Fotó_Bontovics_Ilona

BMZ: Máltai papnő téglákkal / Fotó: Bontovics Ilona

Alkotónk jelenlegi kiállításán nem a fecskendő, a vér, az önveszélyes lemeztelenítés, nem a nyúzott angyalokkal való kísérletek, és nem is a fojtások, öklendezések („csömöröm önmagamtól”) a főszereplők, mindinkább a módszeres mester-munkák, vagyis: az anyag természetével, szellemével való nagyon személyes találkozás.

Summa summarum: a békéscsabai (jaminai) téglagyár poraiból, emlék(árnyék)világának mélységeiből föltámadó matériák kapnak itt túlnyomó szerepet, melyek installáció-csoportokként is funkcionáló tömör tömbök és légies-áttetsző szobrok. A kísérletezés, a folyamatos kíváncsiság és az újat létrehozó akarat megmaradt, és a performance veszélye, az esettanulmányokat kinőtt tervek találkozhatnak a kreatívan „polgárpukkasztó” habitussal és a boncasztalok kérlelhetetlen sajátosságaival (egyedi kipárolgásával): az interaktivitás (kor)termeiben.

Mert a „Csendben építkezve” egy interaktív tárlat.
A téglák mint gondolati építőelemek: társaikkal és a látogatókkal is (meta)kommunikálnak.

BMZ: Tégla / Fotó: Bontovics Ilona

BMZ: Tégla / Fotó: Bontovics Ilona

Mintha álombéli gyárból való kísértések, kísér(l)etek, réteges téglákba öntött, áramlott (ismerősnek ható) groteszkumok özönlenének felénk. Sorakozva, szétszóródva, zavarba-ejtően katonásan, máskor megbomolva, hézagos koponyával, szűrt elmével, törmelékes agyvelővel megjelenő, többféle értelmezést sugalló jelen(t)ések… A tárlat definíciója így is hangozhatna: szabad szellemi (re)konstrukciók tárháza – oldásokkal és kötésekkel.

BMZ jelenléte (többféle megtapasztalást és néhány véleményt is figyelembe véve): „ufológiai” eset-sokszorozódás, aki egyben szociális érzékenységű, segítő-szervező-álmodó-beavató(dó) lelkiség. A mai napig is őrizném a Tőle kapott, ziherejsztűvel a mellemre tűzött, egy zacskóban hermetikusan lüktető libaszív-kitüntetést, ha azon az évekkel ezelőtti hajnalon (mélyenszántóan hazaérkező hajlongásaim közben) a konyhakőre nem loccsant volna s jó kutyám nyomban fel nem lefetyelte volna. Bekebelezvén. A beavatást…

De térjünk vissza.

Vagyok magomba ültetett magma, aki holnap lávaként ömlik ki a napra… (N. Z.)

Baji Miklós Zoltán androgün robotjai, ősi leletei, „pszicho-régészeti” idő-lépegetői, a Viharsarok fura szerzetei, profán szentjei, a kínai agyaghadsereg utóvéd-figuráinak abszurdumai jelennek meg a Galériában. Munkáiban nem a monumentalitás dominál, mint az első kínai császár, Csin Si Huang-ti sírhelyét védő, terrakotta alakoknál, itt inkább egy új figuralitás absztrakt „társadalmának” példányait mutatja föl, tárja elénk.

BMZ: Téglák / Fotó: Bontovics Ilona

BMZ: Téglák / Fotó: Bontovics Ilona

Intermezzo egy molinó margójáról:

A különös szobrok úgynevezett archaikus, transz-tartásban pózolnak. Prof. dr. fil. D. Goodman a pszichológia, antropológia és a lingvisztika területén dolgozik. 1979‐ben alapította Új-Mexikóban a Cuyamungue Intézetet, amely a vallásos transz és megváltozott tudatállapotok vizsgálatával foglakozik. Régi archaikus szoborleletek testtartásait önkéntesek bevonásával tesztelte, hosszú évek vizsgálatai során kiderült, hogy e pozitúrák megváltoztatják az azt felvevő ember tudatát. Így született meg a pszichológiai régészet tudománya. BMZ életnagyságú szobrait e pozitúrákba állítva alkotja meg. Ebben a szellemben eddig elkészült műve a „Máltai papnő”. Pozíciójának felvétele alkalmassá teszi gyakorlóját a középső világon át tett sámánutazásra. Egy feltehetőleg az i. e. V. évszázadban létrejött, Közép‐Amerikában feltárt olmék szobrocska és egy sztyeppei áldozószobor testtartásának az összemosása révén kelt életre az „Áldozó”, amelynek tartása a káros befolyások megsemmisítésére alkalmas. A „Klón” című munka, a „Tudó” tartásában van, egyaránt emlékezetet a fáraószobrok és a kb. i.e. 525‐ből származó görögországi anaviaszoszi küroszként ismert fiúszobor tartására, amely titokzatos misztériumszertartás élményét és írott, rejtett információt tartalmazó titok átvételét élteti át gyakorlójával. Az „Áldást osztó félkarú, hadirokkant, idős, transzvesztita” megtorpantja és visszalöki az ártó erőket, és áldásával jóra fordítja a dolgokat. – sugározza BMZ Tégla-projektora.

BMZ: Téglák / Fotó: Bontovics Ilona

BMZ: Téglák / Fotó: Bontovics Ilona

A „Nagy Falból” kihullott részletek: tégladarab (be)épülések, torzók, fiktív panoptikumbéli alak- és arckivetülések. Az alkotó megnyilvánulása a hétköznapiság (esetleg tömegkultúra) és az individuális közötti felmutatás. Performance-jelenléttel pedig zárójelben (a köztes térben) való jel, rítus, imagináció – ami itt nem „mentális szimuláció”. –
Köz-vetítő tehát, a médium pozitív fogalmával élve, az áramló ki-vetülés általi teremtményeit áldva, totemjeit az e világi tereknek: áldozati oldásokkal ajánlja, áldásokkal oldja. Az Idő sejtelmeire bízza, rétegeibe ágyazza…

BMZ kifinomult receptoraival fogadja az „idegenek” különféle kódjait, megérti, hogy a köztesben is az univerzális rejlik, amint a parányban a kozmikus, ahogyan jó érzékkel látja át az egyensúlyt Jin-Hegel-Jang tanításai nyomán (special-universal dichotómia), vagy Jung Alkímiai konjunkciója által – és talán még a bokharai Abenhakán esetéből is okult, aki saját labirintusában tévedt- és halt el…

A tárlat tereiben megidézettek és idézhetetlenek jelenése rezeg.

Gyilkos-tói najádok, parázson járó sebesült költő, lesántult táltos, Gubis Michel barátunk szelleme, Fony mohái, Lapp manók fintora, mai gnómok vigyora, sztyeppei népek lehelete, a Flex szerzetesei… Béta-szintű agyhullám-generációt gerjesztők, a Csalánleves-akciók ráncosodott aktjai, az Art Camp kocsmáinak falrepedés-részletei, óriási fa-székek görcs-mintáinak arc-rajzolatai, a pósteleki kastély-rom kövület-darabkái, mint emlék-hordalékok… Fény-átszűrődések (résen-levések) papnői, a Tartás Tudását hordozó Klónok… Őrzők és kísérők találkozásának együtt-sugárzása zajlik…

 

Csendben építkezve
Csabagyöngye Kulturális Központ, Békéscsaba

2015. XII. 30-ig

Print Friendly