Szikszai a bányavidéken

Sinkó István

egy kat4

Szikszai Károly: Egy katalógus korrigálása, 2015

Borinage bányavidék a francia-belga határon. Van Gogh életének 2 fontos évét töltötte itt, kemény munkával, a mély szegénység megismerésével, festészetének drámai sötét korszaka indult ki e tájélményből. Szikszai Károly újabb szénrajzain mintha e sötét, komoran fekete táj látványa idéződne meg, vagy épp a magyar Borinage, Tata és Tatabánya, Komló feketén fekete hegykupacai, szürkén világító keskeny útjai. Szikszai vonzódik a drámához, festményeinek, rajzainak alapélménye a sötéttel való viaskodás. Itt bemutatott szénrajzainak különlegessége, hogy az eddigiekhez képest is szűkebb látványélményt nyújt át nézőinek, a papír háromnegyedét foglalják el a sötét formák, a több rétegben fejlesztett fekete elemek, melyek csak egy-egy kis ékben (ég? út?) nyílnak ki, s teszik még súlyosabbá a képi mondanivalót. Szikszai komoly rétegmunkát folytat, felületképzése szinte mániákus. Ugyanakkor a fekete nem direkt „lyukként” hat a szemnek, hanem létező természeti forma komor árnyaként magasodik. A „vu”-k azaz a rések, melyek a látótérben behatolnak e formák közé, világosak, de szinte sosem fehérek. A szálló szénpor vagy a felkavart föld rasztere vibrál e világos nyílások foltjain.

OLYMPUS DIGITAL CAMERA

Szikszai Károly: Cím nélkül, szénrajz, 2016

Korábban Nagy Istvánt és Tornyait emlegettem, mint közvetlen magyar elődöket Szikszai munkásságában, de most ide sorolnám Kohán Györgynek a 45 előtti, drámai sűrűségű szénrajzait, festményeit. Szikszai persze nem kontinuitást keres, egyéni drámáját nem visszavezetni akarja, mégis ráérzett a közép-kelet európai tájfestészet tragikus vonalára.

egy kat1_1

Szikszai Károly: Egy katalógus korrigálása, 2015

Ez a drámai vonulat jelenik meg korrigált katalógusának – egy talált tárgynak, az egykor kézhez kapott képzőművészeti katalógusnak – az átdolgozásán is. A kiállítás másik sorozata ez a kisméretű lapokat tartalmazó anyag, melyben Szikszai indifferens munkákat fest át konok szorgalommal. Kisajátít, magáévá tesz és elfed. Elfedi az eredetit, csak villanásokként jelennek meg portré, vagy állatfigura részletek, egy táj, vagy egy alak. Mindezek vörösekben, barnákban, feketékben, sokrétegű festés nyomán el-eltünedeznek. Már nem ők, már nem a reprodukciók, csak alapok, egy alkotó saját keze nyoma által létrehozott alapok. Arnulf Rainer a bécsi klasszikus modern mester szintén ezt a metódust alkalmazza munkássága egyik fő elemeként, ő azonban inkább bele- és átfest. Szikszai elfed, felszámol (mint Kertész Imre hőse). Ezek a lapok a megsemmisítés, a totális eltüntetés szándékát úgy rögzítik, hogy közben ez a pusztulás egy új képi élet születését is felvillantja. A sorozat legjobb darabjaiban már ott készül egy Szikszai festmény magja, vázlat egy majdan megfestendő műhöz. Valójában a két sorozat, a szén tájrajzok és az átfestések egy komor helyzetjelentés lapjai. A bányatájtól a képtáj mélységéig visz az út.

 

Egy katalógus korrigálása

Godot Galéria

2016. április 30-ig

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:49+00:00 április 18, 2016|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!