Nagy T. Katalin

A tál az európai ember számára a terített asztal tartozéka, legtöbbször gyümölccsel vagy más élelemmel teli, egyszerűbb vagy díszesebb kivitelben jelenik meg, a művészetben, a csendéletfestészet elemeként találkozunk vele. A legkorábbi ránk maradt csendélet-ábrázolás, egy pompeji falkép gyümölcsös üvegtálja évszázadokkal előzi meg a csendélet műfajának kialakulását. A tál, mely a narratív ábrázolásokon csupán mint alárendelt motívum szerepelt, a csendéleten főszereplő lett. A festészeti műfajok hierarchiájában a csendélet legalul helyezkedik el, a történeti festészet, a portré és a zsáner után. Talán éppen ez az egyik oka annak, hogy a csendéletfestők számára oly fontos volt a szimbólumteremtés, és ily módon morális tartalmakat tudtak közvetíteni a néző felé. Mindennek jelentése volt, az állatoknak a gyümölcsöknek, a virágoknak, a tárgyaknak. A tálak, vázák, edények elsősorban tartályokként funkcionáltak, az önmagát reprezentáló üres korsó pohár vagy tál Zurbarán és Chardin csendéletein tűnik fel először. A tárgyak metafizikáját, a „másvilágát” először az olasz Giorgio Morandi festi meg.

Baksai József: Csésze, Bhartrihari, 2013, olaj, vászon, 106 x 70 cm

Baksai József: Csésze, Bhartrihari, 2013, olaj, vászon, 106 x 70 cm

Baksai József: Bőség, 2016, 100 x 70 cm

Baksai József: Bőség, 2016, olaj, vászon, 100 x 70 cm

A tál festészeti biográfiájába illeszthető be Baksai József tálfestészete. A 20. század nyolcvanas éveiben induló festő művészetében a tál önálló és hangsúlyos motívummá az ezredfordulót követő években válik. A tálak formája és a képterekben elfoglalt pozíciója változó. A művész egyes táljai az ún. vértálak formáját idézik, de legtöbbjük, az előbbinél kisebb és mélyebb, a keleti kultúrákban étkezésre használt edényekkel azonosítható. Egyik korábbi kiállításának a címe; Ihung bzed segít e tárgyak meghatározásában és értelmezésében. Az Ihung bzed pontos jelentése ′aminek tartalma az, ami leesik′, vagyis ezek alamizsnás vagy kolduló tálak, melyek a buddhista szerzetesek mindennapos eszközei. Ez az egyszerű, funkcionális tárgy sokféle jelentéssel bír. Bár festői szempontból Baksait nem foglalkoztatja az alamizsnás tál története, mégis érdemes felidézni a hozzá fűződő legendát. Amikor egyszer Buddha a Bodhi fa alatt imádkozott, egy Sujata nevű fiatal nő lépett hozzá rizzsel teli, arany tállal a kezében. Buddha a megvilágosodás felé vezető úton alig evett, most mégis elfogadta az adományt, mert szüksége volt életerőre, de csak néhány szemet vett magához. Ez a történet a kínai Ai Wei Wei egyik 2006-os munkájának inspirálója, mely egy igazgyöngyökkel teli hatalmas porcelántál volt. Ahogy Buddha beérte napi néhány szem rizzsel, úgy kellene az embernek is mértéktartónak lennie, hogy megtalálják az egyensúlyt a világi hívságok teljes elutasítása és szélsőséges habzsolása között.

Az egyensúly keresése és megtalálása Baksai emberi és művészi törekvésének fontos eleme. A tálas kompozíciókat felfoghatjuk e kettős küldetés jelképeként. Matisse Egy festő jegyzetei című írásában, melyet tanítványainak állított össze, a kép egyik legfontosabb elemének tartja az egyensúlyt: „Olyan művészetről álmodok, amely az egyensúly, a tisztaság és a derű művészete, amely nem teszi nyugtalanítóvá és nyomasztóvá a kép tárgyát, olyan művészetről, mely lecsendesíti az elmét, amely olyan, mint egy jó karosszék, melyben kipihenhetjük fizikai fáradalmainkat.” Baksai mintha e tálban lelte volna meg az elméjét és lelkét lecsendesítő és megnyugtató matisse-i „karosszéket”, melyet kedvére tologathat, forgathat vagy lebegtethet. A festőt mindig is erősen inspirálták és inspirálják ma is a mitológiák, a szent könyvek, a világirodalom, egyként foglalkoztatja a kanonizált jelképek használata és az egyéni szimbólumteremtés.

A tál különös forma; befogadó és felkínáló, a végtelen kör egyenes leszármazottja. Az alamizsnás tál a buddhista világképben női princípium, a Hold tükörképe, az anyaméh jelképe. De mint minden jelenségre vagy jelképre, úgy erre is, idővel új jelentésrétegek rakódhatnak. Harácsoló, kincseinket elherdáló világunkban, melyben a szegénység mértéke több mint aggasztó, melyben az adakozásnak, az adománygyűjtésnek erős aktualitása van, Baksai üresen tátongó, magára hagyott kolduló táljai intő jelnek hatnak.

Baksai József: Haragos hold, 2016, olaj,vászon, 50x70cm

Baksai József: Haragos hold, 2016, olaj,vászon, 50x70cm

A művész munkamódszerének meghatározó vonása a rétegek képzése, a különböző anyagok használatának vegyítése, az áttetszőség, a homály, az anyag szépségeinek kiaknázása. A körtál térbeli megjelenítése, a körív lendületes megfestése a művészi bravúr egyik ismérve. Az idős Rembrandt egyik önarcképe hátterébe egy kört festett, mely a művész biztos kezét volt hivatott deklarálni. Baksai mostani kiállításába nem engedett be emberi alakokat,  pedig műveinek gyakori szereplői a súlyos tartalmakat hordozó figurák. A híres zen tanmesék egyike a csésze kiürítésének története, mely a tudós Tokusan (Te-shan Hsuan-chien, 782-865) és a zen mester Ryutan (Lung-t’an Ch’ung-hsin vagy Longtan Chongxin, 760-840) találkozását mondja el. Ruutan, amikor tudós vendégének csészéjébe teát öntött, hagyta, hogy túlcsorduljon az ital és kifolyjon az asztalra, mire Tokusan felkiáltott: Állj! Tele van a csésze! Ryotan erre azt válaszolta, te is olyan vagy, mint ez a csésze, csordultig vagy eszmékkel, tanulni jöttél hozzám, de a csészéd színültig, semmit sem tudok beletenni. Ki kell ürítened a csészédet. Baksai képei talán ezt az üzenetet is hordozzák, az öntelt európaiság úgy tűnik, erős válságba került, lehet, hogy ideje lenne kiüríteni a csészéinket.

 

 

Érdi Galéria

2016. május 20. – június 10.

 

Print Friendly