A sötétség terrorja – Gróf Ferenc/Société Réaliste: Világtalanok

Mészáros Flóra

„Azt akarjuk tudni, hogy hol vagyunk!” ‒ mondja az első vak férfi. „Hideg lett, hidegség lett mióta várunk” ‒ reagál a másik vak férfi. „Azt akarjuk tudni, hogy hol vagyunk!” – kiált fel újra az első vak férfi. Ezekkel a mondatokkal nyit Maurice Maeterlinck belga drámaíró 1890-ben készült Vakok című színdarabja. A leírás szerint a fehérből sötétté vált térben megjelenik tizenkét vak férfi, akik tanácstalanul keresik és várják a vezetőjüket ‒ akárcsak egy későbbi írásban Samuel Beckett hősei Godot-t. Olyan kulcsmondatokat ismételnek, mint a jövőkeresés bizonytalan állapotára utaló „Megkérdeztem mi történt. Azt mondta nekem, hogy nem tudja, mi fog történni.” kijelentést vagy a folyamatosan visszatérő felkiáltást: „Azt akarjuk tudni, hogy hol vagyunk!”.

Ennek a drámának a tartalma és kérdésfelvetése fogta meg a Párizsban élő magyar kortárs alkotót, Gróf Ferencet, amikor elkészítette a Wordless/Világtalan című videoinstallációját. Érdekes módon már a saját korában a sötétség terrorjának megjelenítését látták Maeterlinck Vakok című írásában, Gróf pedig ezt a művet éppen a tavalyi párizsi terroresemények hatására dolgozta fel. Végül kilenc személyre leszűkítve, a vakságot jelző megjelöléseket kitörölve, egy mindenkire következetesen érvényes többes szám első személy használatával írta át az eredeti művet. Önmagát, illetve a korábbi kéttagú Société Réaliste művészcsoportban végzett tevékenységét nem meghazudtolva ironikusan eljátszik Maeterlinck művének címével is. A világtalan kifejezés nem pusztán a vakság biológiai értelmére és az átvitt értelmű látásnélküliségre, avagy a meg nem látásra utal, hanem a hontalan, konkrétan világ nélküli állapotra is reflektál. Ebben az értelemben válik egyértelműen érthetővé az említett videomunka címe az angol „worldless”, amely angol nyelven viszont csakis a nagybetűs világ hiányát és a látással nem összefüggő világtalanságot jelent.

Kiállítási enteriőr / Fotó: Tóth László

Kiállítási enteriőr / Fotó: Tóth László

Erre a korábban felvetett sürgető kérdésre: „Azt akartjuk tudni, hol vagyunk!” ‒ , amely Gróf videójában is szó szerint visszaköszön: „We want to know where we are!”, ‒ és az elidegenítettség/világtalanság állapotára reflektál a pécsi tárlat. A kiállított új Gróf Ferenc-munkák, illetve a kétszereplős, nemzetközi szinten ismert egykori Société Réaliste műveiből történő merítés úgy gondolom, a fenti felkiáltásra, központi problémára kettős választ ad. Gróf egyrészt iróniával és problémafelvetéssel felel, és felvállalja ezt a gyakran ki nem mondott világtalan állapotot. S miként Maeterlinck vakjai sem találják vezetőjüket, a világítótornyot, a térképet, vagy bármilyen más navigációs eszközt a hatalom ködfelhőjében, ugyanolyan módon világít rá Gróf a kiüresedett ideológiai rendszerek, a feleslegessé váló lokális és globális hatalmi szimbólumok létezésére. Erre példa az Our Rogue State című printje, amelyen a „Rogue State” angol kifejezés gazdag értelmezési skálájával variál, ekképpen a vad, a vörös vagy a lator állam jelentéskörét párosítja abszurd módon a „mi” személyes névmással.

Új grafikai sorozatában a Švejk a harmadik világháborúban pedig Jaroslav Hašek tipikus kisemberkarakterének, Švejknek a hagyományos ikonográfiai alakját ábrázolja. Gróf Bertolt Brechtnek az amerikai emigrációja alatt íródott, a Švejk a második világháborúban (1943) című drámájából kiindulva az általa pár évtizede számolt és napjainkban is zajló ún. harmadik világháború legfőbb helyszínei és eseményei közé helyezi, és politikai kulcskarakterek bőrébe bújtatja Švejket. A 42 darabos printsorozat képregény jellegét a grafikai megjelenése mellett két politkult film, Magyar Dezső a Tanácsköztársaság idején játszódó Agitátorok és Jean-Luc Godard A kínai lány című alkotásaiból vett idézetek képszövegekként való alkalmazása adja.

Gróf Ferenc: Svejk a harmadik világháborúban

Gróf Ferenc: Svejk a harmadik világháborúban / Fotó: Tóth László

Ugyanakkor Gróf új munkáival nemcsak felismer és kijelent, hanem megoldást, elfogadást is kínál, vagyis navigációs eszközöket, egy nemzettől, hatalmi elvtől független, kultúrákat felölelő és így pozitív megközelítésben tulajdonképpen világtalanoknak szóló fogalmi rendszert hoz létre. Ez a kettősség tükröződik, amikor a szocreált idéző kamionponyvára stencilfestéssel egy új, nemzetekhez már nem kötődő és kulturális felsőbbrendűséghez nem kapcsolódó univerzális ábécérendszert rögzít a kifejezetten a kiállításra készült hatalmas 3×3 méteres The real character/Zero alphabet című művén. Vagy amikor az országok különbözősége helyett az azonos formarendszerre építve, a katonai rejtő terepmintákat felhasználva festette meg a világtérképet még a Société Réaliste-tel (UN Campouflage map).

Kiállítási enteriőr / Fotó: Tóth László

Kiállítási enteriőr / Fotó: Tóth László

De vajon ez a hatalom ködfelhőjében lehetetlen navigálás tényének felismerése, ez a rendkívül bátor társadalmi-ideológiai rendszereket megkérdőjelező és ironikus magatartás és ennek az alkotói munkásságban következetes reprezentálása, ez a merész világlátás vajon mennyire annak az eredménye, hogy az a Gróf Ferenc, aki Pécsett született, Kaposváron nőtt fel, Budapesten indult a Képzőművészeti Egyetem intermédia szakáról, végül nem itthon, hanem Párizsban él és alkot? Évekkel ezelőtt egy interjúban megkérdeztem ezt tőle, és azt felelte, nem véletlen, hogy ebben a kozmopolita, egyáltalán nem francia fővárosban működik. Gróf úgy folytatta, hogy valójában kozmopolitának lenni bárhol lehet, és ez az alkotói attitűd és koncepció helytálló Tiszakécskétől Budapesten át Párizsig. S teszem én hozzá, hogy akkor ez Pécsett is érvényes lehet, s remélhetőleg ezzel a bátorsággal és szemlélettel nemcsak kivételesen találkozhatunk itt a Nick-udvarban, hanem ugyanerre a merészségre és ezentúl térre lelhetnek a jövőt kereső világtalanok is.

 

(A tárlat kurátorának megnyitóbeszéde. Szerkesztett változat.)

Nick Galéria, Pécs, 06. 08. – 07. 03.

 

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:44+00:00 július 4, 2016|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!