Mezei tanösvényeken – Magyar József festményei

P. Szabó Ernő

 

Ismerős arcok, Kis csődület, Strandolók – akár gyors balatoni helyzetjelentésnek is fölfoghatnánk Magyar József festőművész néhány alkotását, vagy előrejelzésnek a várható balatongyöröki időjárásról. Egyes műveit – Pusztai jelek, Pásztor, Tamáshida – a magyar táj inspirálta, máskor – Szobrok a Giardiniban (vigyázat, nem az Il Giardinoban, amely név alatt a györöki kiállítások kurátora, Palásthy Bese és felesége tulajdonában lévő panziót kell érteni!) Oázis – távoli tájak, kultúrák, időbeli síkok. Érdekli A pék pókja, a Madár a képtárban, a Macska a halastóval és a Macska a gombolyaggal. Fura pók, mondhatnánk pestiesen, ha nem tudnánk, hogy Magyar József festészetét egyrészt épp e sokirányú érdeklődés, másrészt a különös nézőpontok választása teszi izgalmassá. Arra biztatja művei nézőjét, hogy merjen másként látni, merje másként értelmezni a dolgokat, merjen közöttük új összefüggéseket felfedezni.

Macska halastóval, 2016, akril, farost, 90x90 cm

Macska halastóval, 2016, akril, farost, 90×90 cm

Így döbbenhetnénk rá ugyanis, hogy vannak olyan koordinátarendszerek, amelyek között elrendezhetnénk a világ dolgait. A helyükre tehetnénk a szeretetet és a gyűlöletet, az embereket, közöttük életünk párját, családtagjainkat, ismerőseinket, barátainkat és ellenségeinket, a politikusokat és a tudósokat. Megvizsgálhatnánk ebben a koordinátarendszerben a szűkebb és tágabb közösséghez fűződő viszonyunkat, kapcsolatainkat a természettel, az erdővel, a fákkal, a virágokkal, az állatokkal, újragondolhatnánk, hogyan is állunk a környezetszennyezéssel és felidézhetnénk szeretteink emlékét. És természetesen újra és újra megpróbálhatnánk megállapítani, hogyan is állunk önmagunkkal, föltehetnénk a kérdést, amelyet Gauguin is fölírt egyik Tahitin festett vásznára: Honnan jövünk, kik vagyunk, hová megyünk?

A világ sokféle izgalmas szeglete jelenik meg Magyar József festményein, bennük sok fura, ismeretlen ismerős lény, állat és ember, tárgy és épület, alak és emberi fej, barátságos cicák és kutyák. Ember- és állatalakjai leegyszerűsítettek, mintha csak szórakozott firkálgatás közben kerültek volna egymás mellé a felületen, vagy mintha egy sajátos vizuális napló jelei lennének.

Jó néhány képe arról tanúskodik, hogy a gyermekrajzok világa is megtermékenyítette a képzeletét, vagy a primitív népek művészete, esetleg az a féle művészeten kívüli művészet, amelynek nagyszerűségét a francia Dubuffet fedezte fel a dilettánsok, elmebetegek vagy egyszerűen csak a képzőművész szakma határain kívül rekedt, de az önkifejezés igényétől hajtva szüntelenül újabb és újabb képeket festő-rajzoló emberek, az úgynevezett art brut képviselőinek a művészetében. Másféle kulturális-művészeti rétegek sajátos tárházát is megismerhette a festő, az európai giccs világáét éppen úgy, mint az indiai tradicionális művészet motívumait. Aligha tévedünk, ha úgy véljük, hogy jól ismeri e jelrendszereket, hiszen a szó legjobb érelmében vett tanult festők közé tartozik: a nyíregyházi főiskola rajz szakának elvégzése után az Iparművészeti Egyetemen rajz-környezetkultúra, multimédia szakán tanult, s a Corvinus Egyetemen rajz-környezetkultúra szakértőként szerzett diplomát. Munkáit egyébként a kortárs művészet iránt érdeklődők már régebb óta ismerhetik, hiszen számos egyéni, csoportos kiállításon mutatkozott be. Csoportos tárlaton először 1980-ban vett részt, első egyéni tárlatát a budapesti Városház Galériában rendezte meg. Akik korábbi műveit látták, újabb alkotásai azok számára is hoznak felfedezni valót, hiszen az utóbbi években intenzíven dolgozott, a világ egymástól olyan távoli tájain vett részt művésztelepeken, mint India, Lengyelország és Hajdúböszörmény.  A legutóbbi két év termését erősen meghatározta ez a művésztelepi munka, ennek ihletésére megszületett műveiben fogalmazódik meg a kortárs közép-kelet-európai üzenet, üdvözlőlap, mondja el a rábízottakat a Hírmondó, születnek meg a Gondolatfalatok, Emlékmorzsák.   

Majdnem séták, 2016, akril, vászon, 60x80 cm

Majdnem séták, 2016, akril, vászon, 60×80 cm

Akármelyik vizuális nyelvi rendszerről is van szó azok közül, amelyeket említettem, mindegyiket egyaránt az jellemzi, ami Magyar József festményeit is. Azaz, hogy a formák és színek, a különböző motívumok spontán gesztusok eredményeként kerülnek egymás mellé a felületre, s ahogyan a mű készül, nem egyszerűen a felület telik meg színekkel és formákkal, de a motívumok és az őket határoló, összefogó vonalrendszerek, azaz kazetták, dobozok együttese egyetlen nagy rendszert, sajátos ikonosztázt alkot, ha úgy tetszik, egy teljes világkép lenyomataként, modelljeként áll össze egységes egésszé. S ha már a rész és az egész kapcsolatáról van szó, egy olyan művész esetében, aki sok szállal kötődik a magyar vidékhez, elsősorban Hajdúböszörményhez, ahol egy ideig magam is gyakran visszatérő vendég voltam, mindjárt felötlik bennem a hajdúsági városnak az alaprajza. Kör alakú alapformájával, benne a sugár és a körutak és az őket összekötő utcák rendszerével valami olyan egészet, teljességet képez ez a rendszer, amelynek a részeként szívesen képzeli el magát, hiszen a hétköznapoknak és az ünnepeknek egyaránt méltó kereteket képez, az életnek és a halálnak is méltóságot ad, amelyben megőrizhetjük önmagunkat, s amelyben mégis érezzük, hogy tartozunk valahová. De a rendszerre természetesen Balatongyörökön is ráismerhetünk, a tó és a hegyek, a házak és az általuk kijelölt tér kapcsolatában, a megőrzött hagyományokban.

Pávaetető, 2016, akril, farost, 70x100 cm

Pávaetető, 2016, akril, farost, 70×100 cm

A spontán alakulás és a tudatosság egyszerre jellemzi ezt a rendszert, a lépésről lépésre való építkezés jól megfér az ötletszerűséggel, az egyszeri gesztus, az organikus forma a geometrikus elemekkel. És ha a városalaprajztól a fenti képletet áttesszük a művészet világába, nevezetesen a kép felületére, akkor hozzátehetjük, hogy a mitológiai, őstörténeti utalások éppen ilyen jól megférnek a groteszk, ironikus hanggal, a méltóságteljesség, ha úgy tetszik, a világ szépsége, teljessége feletti meghatódás a humorral. Így szép, így kerek a világ – sugallják a vászonra, farostlemezre akrillal festett képek. És ez az univerzum igazából úgy teljesedik ki, hogy a látható világ motívumai, az őket egybefoglaló koordinátarendszer festői, grafikai eszközök révén is gazdagodnak. Az alapvetően meleg, zöldes, narancssárgás, vöröses színvilág árnyalataival, amelyek gyakran több rétegben kerülnek egymásra, áttűnnek, áthatolnak egymáson, a tónusok folyamatos változása révén is erősítve azt a dinamikát, ami a legtöbb festmény sajátja. Hozzátartozik e világ mozgékonnyá, dinamikussá tételéhez a grafikai elemek sokrétűsége, a kifejezetten festői elemekkel való találkozása is, de hozzátartozik a gyakori léptékváltás is, amely a reneszánsz előtti európai vagy az Európán kívüli művészet alkotásaihoz hasonlóan nem a szem, az optika törvényei alapján, hanem szellemi, érzelmi értékük szerint emel ki egyes elemeket a többi közül, vagy tart a többivel egyenrangúnak.

Szobrok a Giardiniben, 2015, vegyes technika, 70x50 cm

Szobrok a Giardiniben, 2015, vegyes technika, 70×50 cm

Rendszert alakít ki egyben pedig mindjárt meg is szegi a saját maga által hozott szabályokat Magyar József festőművész. Úgy, ahogyan egyébként magunk is tesszük, amikor életünk rendjét formáljuk, mert rend nélkül élni lehetetlen, de csak a rendért élni ugyancsak az. Vizsgálódik, de nem hoz ítéletet, inkább szép sorban elmondja nézőinek, mi is az, ami éppen megragadta a képzeletét. Mondjuk egy Lovagi tornász, egy Pávaetető, egy Mezei tanösvény, vagy egy Gyalogvarjú, ahogyan néhány festményének a címe mondja – és sok-sok dolog, amit a címek, a képek láttán a képzelet bonthat ki, árnyalhat tovább. Képeket gyűjt, benyomásokat, érzéseket, hangulatokat és belőlük összeálló újabb képeket. A gyűjtők ama furcsa csoportjába tartozik, akik nem kapják el mohón, nem tűzik fel gombostűre kimerevített szárnyakkal és lábakkal a színes pillangót vagy az avarban felbukkanó szarvasbogarat, hanem hosszan, alaposan megfigyelik őket, képzeletbeli vagy valóságos képeken megörökítik formáikat, kecses vagy éppen groteszk mozdulataikat – azután hagyják, hogy újra repüljenek, mozogjanak, éljék tovább az életet.

 

Bertha Bulcsú Művelődési ház, Balatongyörök

A balatongyöröki Berta Bulcsú Művelődési ház galériájának nyári kiállítássorozata július 9-én kezdődött Haris László fotóművész tárlatával, Magyar József kiállítását (július 23. – augusztus 5.) Végh András ( augusztus 6–12., majd Szabados Árpád kiállítása (augusztus 13–21.) követi.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:41+00:00 augusztus 3, 2016|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!