Szöveghelyzetek – Zakariás István kiállítása

Muladi Brigitta

Azt mondhatjuk, hogy a kép olyan kulturális objektum, amely a használattól függően a kontextusában nyeri el jelentését (Becker, 1998: 84–95). Vagyis a fotón rögzített mozzanat értelmezéséhez jó ismerni azokat a körülményeket, amelyek között készült a kép. A befogadó, a társadalomkutató tudhatja, feltételezheti, hogy a fénykép mögött mindig ott van az azt létrehozó fényképész (fényképező), valamint a megrendelő, használó és fogyasztó réteg, ezért érdemes foglalkozni a képek mint források ‘szociális természetével’, azaz a mögöttük húzódó társadalmi mozzanatokkal.

Zakariás István képeinek értelmezése egyszerű feladatnak tűnik, a valóságot véljük felfedezni a műveken, az ábrázolások realisztikusak. De valóban azok? A budapesti belváros utcáiról begyűjtött látványanyag csak látszólag egyértelmű, valójában nem fotórealista festményeket látunk. Mint Zakariás mondja, nem érdekes az, amit már egyszer megoldott egy médiumhasználat, a fotó. A képek, amiket felhasznál a saját műveihez, már az egész életükön átesett – elpusztult, funkciójukat vesztett – képi reprezentációs eszközök és azoknak a maradványai. A társadalmi színtér egykor hangsúlyos elemei romjaikban már nem hordozzák azt az erős képi információt, amit hivatottak voltak egykor beteljesíteni. A fotós kíméletlen szeme mindent lepel nélkül megmutat, de a festő ennél többet szeretne. Olyan jelentéseket tár fel, olyan apró részleteket csempész be a festményekbe, amelyek az általa modellként használt fotókon nem szerepeltek. A mai unásig ránk zúduló képözönben, a perfekt mediális megszerkesztettségben mi lehet figyelemfelkeltőbb mint a hiány vagy a hiba.

Zakariás István: Dekonstruált felület, 100 x 200cm

A K.A.S. Galéria kiállításának főszereplője az a mű lett, ami a többitől eltérően nem szöveget és képet, hanem annak eltűnését dokumentálja. Mivel az ábrázolt, talált falfelület egy érzékeny politikai szervezet közelében van, amelynek a székházát a mai napig nem nyitották meg – nagy valószínűséggel a lefestett falrész alatt nem kívánatos üzenetek bújnak meg. A festő láthatóan nagy élvezetet talált a felületek megalkotásában, a finom árnyalatok és a durva kontrasztok esetében egyaránt, és ez a szinte összeférhetetlennek tűnő két metódus szinte minden alkotáson szépen megfér egymás mellett.

Ez a sorozatnyitó mű erre a legjobb példa, ahol a lemállott óriásplakát maradványainak poétikusan titokzatos részletgazdagsága és a csupasz betonfelület monokróm, indusztriális simasága állnak szemben egymással, a művész a festői megoldásokkal mégis egy finom összhangot teremt közöttük. A festmények a mindenkori urbánus környezetnek az örök ellentmondásos jelenségét viszik be a kiállítóterembe, azt mutatják meg, hogy a város folyton alakuló, változó, épülő, felbomló, dinamikus képében mindig lesznek lepusztult részletek. A banális képi megfogalmazásokkal, romjaikban számos betűfoszlánnyal, töredékes narratív szöveggel megjelenő reklámhordozók azonban nemcsak a kortárs városi vizualitásnak, hanem a nyugati kultúra lassú felbomlási folyamatainak kritikájához járulnak hozzá.

Zakariás István: Kitakart üzenet

Zakariás István: Kitakart üzenet

A vizualitás történetében a szöveg és a kép viszonya a kultúra helyzetéből, a képiséghez és az olvasáshoz való viszonyok szerint alakult. A középkorban a szakrális és a profán szövegekhez egyaránt szívesen készítettek illusztrációt, minthogy az írás a nagy tömegek számára nem volt hozzáférhető (Biblia Pauperum), az illusztrációknak azonban már több ezer éves történetük van, amikor diadaloszlopok, obeliszkek, fali képsorozatok, a kódexek, majd az oltártáblák és egyéb történeti események képében jelentek meg, és képregényszerűen voltak olvashatók.

A  társadalmi színterek prezentációs helyeiről idővel eltűntek a történeti képek, és a könyvnyomtatás elterjedésével “rehabilitálódtak“ az eredeti szövegek, majd külön műfajjá vált az illusztrált könyv. A művészet történetében a 20. század hozta a legnagyobb fordulatokat, a szöveg mint önálló alkotás jelent meg, majd nemsokára a puszta jelentés nélküli betű is külön jelentést, dekoratív értéket képviselt. René Magritte, Joseph Kossuth, Roy Lichtenstein, Jasper Johns, Robert Indiana művein keresztül vált közkinccsé az újfajta, sokszor a képpel ellentmondásba keveredő képi kommunikáció. Náluk a betű is a vizualitás esztétikai része, de ismerünk alkotókat, akik minimalizálva a művet, klasszikusszépség-mentesen, szövegekkel vagy kis rajzokkal csak gondolatokat közölnek, mint Ben Vautier vagy Perjovski.

Zakariás István: Fara ragasztani tilos!

Zakariás István: Fara ragasztani tilos!

A mai magyar festészetben is számos olyan alkotóval találkozunk, akik a maguk számára fontosnak érzik a címadásokat vagy képfeliratokat, a sokszor mellérendelt jelentéseket, mint Hecker Péter vagy Gerber Pál, aki pusztán szöveges műveivel is megjelenik. Az óriásplakátok mint a társadalom legarrogánsabb reklámhordozói a legbambább utcai járókelőt is megszólítván a legerősebb vizuális ingert nyújtják (nem kell ezt nagyon kiemelni a közelmúltban nagy hullámokat vető utcai óriásplakát-csatározással járó népszavazás után), s ugyanígy a pusztulásukban is részt veszünk, akarva, akaratlanul. De mint minden, ami a szociális küzdőterünkön lejátszódik, hamar az enyészeté lesz –  s itt egy műfaj, a festészet, ami magát még mindig (főnixként) az örökkévalósághoz méri, és minden témát bekebelez.

 

K.A.S. Galéria

2016. október 22-ig

 

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:37+00:00 október 20, 2016|ONLINE|4 hozzászólás

4 hozzászólás

  1. http://www./ 2016-12-30 at 06:13 - Reply

    I can’t wait to try the shiitake bacon! I also love collard greens (I think I get it from my Dad), kale and swiss chard. I can easily eat an entire head of kale in one sitting, especially if it’s in chip form.

  2. http://www./ 2016-12-30 at 09:27 - Reply

    Thank you for composing informative content. I’m impressed with your ability to write persuasive material. You’ve given me a large amount of thought-provoking views to consider.

  3. http://www./ 2017-01-10 at 09:13 - Reply

    this proves government-run Medicare is better than private insurance. Medicare is terrible insurance. It has no catastrophic coverage, high deductibles for hospital admission, even higher co-pays for hospital observation and outpatient hospital treamtement or doctor visits, no drug/vision/annual-physical/dental coverage and severe geographic restrictions. Semiors, do not be deceived by this Democratic Party propaganda put out by this Democratic Party think tank.

  4. There’s a secret about your post. ICTYBTIHTKY

Szólj hozzá!