Rétegek és metszéspontok – Az Artus kiállítása

Tóth Eszter

Egy alkotás eszköztárát, stílusát, belső logikáját érezhetően maga az alkotói folyamat alakítja ki, és nem pedig előre meghatározott szakmai vagy rendezői szabályok, szokások vagy elvárások. Ugyanez a szabad folyamat érvényes az Artus Stúdió történetére és tevékenységére. A Goda Gábor vezetésével 1985 óta működő kortárs művészeti stúdió egyszerre jelenti a 2000 négyzetméteres elhagyatott gyárépületből kialakított stúdiót, az itt alkotó 30 művész interdiszciplináris kollektíváját, valamint az egyesületet, mely mindehhez az infrastrukturális hátteret adja. A stúdió rendszeres programjai között szerepelnek az Artus társulat előadásai, a műtermek, a havonta váltakozó képzőművészeti kiállítások, valamint vendégelőadások és kulturális események a társművészetek területéről.

Az Artus egyike volt azoknak a művészeti csoportoknak, melyek elsőnek kísérleteztek Magyarországon a tiszta műfajok határainak megszüntetésével. A kortárs fizikai színházban eredetileg mozgás- és táncszínházi produkciókat hoztak létre, ám az utóbbi években a mozgás mellett más művészeti formákat is beleszőnek előadásaikba: vizuális elemek, komputer, film, képzőművészeti alkotások, élő zene, dialógusok. Ez a folyamatos kísérletezés nemcsak a színházi projektekre igaz, hanem a képzőművészeti „szekcióra” is. Az Artus műtermeiben dolgozó képzőművészek kifejezetten előnyösnek tartják, hogy a színházba látogatók megnézhetik a kiállítótér tárlatait, illetve alkalomadtán ők is szerepelnek a darabokban.

Kiállítási enteriőr Elöl Nádor Tibor Pokróc, Szobamozi címá munkája, hátul Kniyhár Bence alkotása látható

Kiállítási enteriőr
Elöl Nádor Tibor Pokróc, Szobamozi címá munkája, hátul Knyihár Bence alkotása látható

A helyszín egyszerre izolált, magányos és egyszerre közösségteremtő. Mindenki, aki itt van, önmaga döntött úgy, hogy egy hatalmas, törött ablakú, fűtetlen gyárépületben tölti idejének nagy részét. Az Artus műtermeiben jelenleg Baló Dániel építész, Bálint Ádám festő, Csató József festő, Fischer Balázs festő, Ilka Rita szobrász, Király Gábor festő, Knyihár Bence festő, Mohácsi András szobrász, Nagy Géza festő, Nádor Tibor festő, Rabóczky Judit szobrász, Varga Virág festő dolgoznak. A jelenleg látható, táblaképek, plasztikák, térinstallációk sorát felvonultató kiállítás a tizenkét „Artus-lakó” műveit tárja az érdeklődők elé.

Kiállítási enteriőr Hátul Király Gábor, elöl Rabóczky Judit munkája

Kiállítási enteriőr
Hátul Király Gábor, elöl Rabóczky Judit munkája

Az idő és a tér (vagy hely) olyan két egzisztenciális struktúra, amellyel minden Artus-lakónak szembe kell néznie. A műterem többet jelent, mint búvóhelyet. A hely megkülönböztető jelleggel bíró tér. Az embernek szembe kell néznie, és egyetértésre kell jutnia mindennapi életében. Az (egzisztenciális) tér nem logikai-matematikai fogalom, hanem magában foglalja az ember és környezete közötti alapvető kapcsolatokat. E dimenziót a világban való létünk struktúrái határozzák meg (vö. Christian Norberg-Schulz: Genius Loci. Towards a Phenomenology of Architecture). balint-adam_fekete-tea

A lét mint jelenlét az idő által nyer meghatározást. A jelenlét a pillanat belső idejét sűríti össze. Ez a fajta éber állapot, személyes élmény és leplezetlenség mutatkozik meg a csoportos tárlaton. Ha az Artus műtermeiben alkotó képzőművészeti kollektíva történetét nézzük, a jelenlegi kiállítás talán egy új fejezet kezdetét jelentheti.

A hely hatása alól valójában senki sem tudja kivonni magát, a megélt tér, az interakció, a magányos, koncentrált idő minden munkában közös metszéspont, s valamennyi műben közös, hogy nem történeteket mutatnak meg, hanem jelenségeket és állapotokat. Van, akinél rendezőelv a gyárépület csupasz, elhagyatott architektúrája, szegmensei, fényjátéka, a tér belső mozgása (Fischer Balázs, Nagy Géza). A tér nem csupán a külső környezet, pártatlansága a belső tájakra is elvisz vagy absztrakttá válik (Bálint Ádám, Nádor Tibor). A felületek, foltok, gesztusfestészet szintén több művészt összekötnek (Csató József, Ilka Rita, Knyihár Bence). Mohácsi András szénrajza a gesztus letisztult, grafikai megtestesülése. A folt és a faktúra a figurális műveken is szerepet kap (Csató József, Király Gábor). A rétegződés vagy a rétegek visszakaparása is lehet egy közös metszéspont (Bálint Ádám, Csató József, Király Gábor, Knyihár Bence, Varga Virág). Egy következő együttállás az ember jelenlétére utaló jelek: növények, maga az ember, az interakciói, az izomzata, ideghálózata vagy éppen tükörképe (Baló Dániel, Csató József, Ilka Rita, Király Gábor, Rabóczky Judit).

Kiállítási enteriőr

Kiállítási enteriőr

Úgy tűnik, ha a különböző metszéspontokat összekötjük, vonalakat kapunk, s ezeket a vonalakat összekötve különböző, csillagképszerű ábrákat. Az eligazodáshoz tehát a csillagképek adnak iránytűt. Számomra az első lépés okozta a legnagyobb nehézséget: hogyan találjam meg a csillagképeket? Az egymáshoz való viszonyok lebontása olyan kérdésekre adhat választ, minthogy két fényes csillagot összekötő egyenes, hogyan metszi a szomszédos csillagképeket? A csillagkép csillagai közel azonos látóirányba esnek, de tőlünk és egymástól a legkülönbözőbb távolságban lehetnek. Egyes csillagképeken belül előfordulnak önálló névvel rendelkező csoportosulások is. Az Artus közösségében az a jó, hogy van párbeszéd, egymás munkáinak megbeszélése, értékelése, saját észlelések és mások tapasztalatainak összehasonlítása, viszonyítása.

Kiállítási enteriőr, balra Varga Virág: Cím nélkül, jobbra Ilka Rita: Mementó, Lyukas idő

Kiállítási enteriőr, balra Varga Virág: Cím nélkül, jobbra Ilka Rita: Mementó, Lyukas idő

A szöveg írása közben sokat olvastam Nádas Péter Saját halál című könyvét, próbáltam valamiféle meditatív állapotot megtalálni, ami közel áll az Artus kiállítóterében és műtermeiben tapasztalható elmélyült állapothoz. Nádas Péter könyvének 55. oldalán megtaláltam a választ az Artus közösségélményre: „Nem érted, mi történik, még soha nem éltél át hasonlót, mégis pontosan tudod, hogy ezt nevezik halálverítéknek. Jéghideg van önnön forróságod felszínén. Miközben látod, hogy körülötted semmi sem változott meg, s így azért azt is fölfogod, hogy saját észlelésed és mások észlelései között nagyobb a különbség, mint amennyi megszokható és elvárható. Olyan szenzációban van részem, ami engem érint és másokat nem.

[…] Igazán nem gondoltam volna, hogy ilyen közel állnék vadidegen emberekhez, most azonban a halálfélelemtől kikerekedett szemekkel fogtam fel, hogy egymáshoz kölcsönösen igazodva, minden pillanatban másokon mérjük be a magunk helyzetét és magunkon ellenőrizzük a másikét.”

A Stellarium, számítógépes planetárium program, amely élethű 3D-s látványt nyújt, beállítható úgy, hogy a csillagképeket vonalak berajzolásával mutassa. De ha kimegyek a szabadba, akkor ezeket a vonalakat nem látom az égen.

 

  1. november 16. – 2017. január 6.

Artus Kortárs Művészeti Stúdió

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:33+00:00 december 21, 2016|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!