Szombathy Bálint

Nőszirmok. Több mint romantikus fogalom, de a szenvedés és a fájdalom mintha legalább annyira jelen lenne ebben a nyersen formálódó művészetben, mint a gyengédség és a gyönyör. Itt a nőszirmok vadon teremnek, és nem Shelley-vel és Byronnal állnak szoros összefüggésben, hanem a megélt valósággal küzdő fiatal festővel és költővel, aki álnéven mozog a másság ingoványos útjain. Mindeközben szókimondásra törekszik, nem púderozza és esztergályozza a megnyilatkozás formáit, a nyers beszéd összeszövődő indáit. Nyíltsága és őszintesége bámulatos és tiszteletre méltó, élményei valósak, igazak. Élményei olyanok, amilyeneket az emberek többsége soha sem fog megtapasztalni, csak néhány kiválasztott.

Gulisiót a Leszbosz szigetén alkotó ógörög verselő, a szenvedély költőnőjeként ismert Szapphó nemzette, aki elsőként foglalta versbe a nők közötti szerelmet, leírva a vágy lélekrengető erejét:

dscn5834-k

 

Szélvihar a hegyormokat tépi.

A tölgyesben vad-dühösen vájkál,

Jobban vájkál Erósz a szívemben…

Újra gyötör Erósz gyötrelemmel,

Testem bágyad. Ellenállhatatlan,

kínzó, édes vad szörnyeteg, Erósz.

 

Gulisio ugyan Szapphó leszármazottja, de mint a felvilágosult európai kultúrában – Szapphó után vagy kétezer hatszáz évvel – járatos személy, sokkal közvetlenebbül, kendőzetlenebbül és átütőbben fejezi ki írásos és képi módon a megélt vágyat és a megtapasztalt beteljesülést. Képei ennek folytán alapvetően figurálisak, ember- és testközpontúak, színei kifejezők, elsődleges érzelmektől izzók, szélsőségesen naturalisták.

 

 

Szerelemből élekdscn5828-k

Mint egy kurva

Csak én nem kérek

Nem is várok

Semmit vissza

Egyszer használatos

Nőt keresek

Eldobható csomagolásban

Ha már nem szeretem

Ne járjon utánam

Kísértsen mást

Legyen szellem

Fején fehér kukazsákkal

 

– írja Guliso verseinek egyikében (Fátyol), és tovább böngészve a sorok között egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy itt elsősorban a testi szerelem a kultivált műfaj. A költő nem finomkodik, ugyanolyan nyersen ír, mint amilyen nyersek a képei (Sir [Szőr]):

 

Nyúlszőr-kalapomat sok mocsokba forgattam már

Sok fejet sok pinát takartam le vele

 

Megfogtam az Istennő visszeres lábát

Én leszek személyi kultuszának elsőrangú minisztere

 

Csak földi testére vágyom

Pedig az égitesteket is meg tudná venni nekem

 

Hihetnénk, ezt az életszagú művészetet nem lehet címkézni, besorolni semmilyen kánonba. Nem egészen így van. Nem foghatunk mellé, ha Gulisio festészete kapcsán az art brut tájékán tekintünk szét, ama piktúra izgalmas világában, melynek alapjait Jean Dubuffet fektette le a múlt század negyvenes éveinek közepén. A francia alkotó egy történetileg fontos csoportos kiállítást hozott létre 1949-ben Az art brut a kulturált művészetek felett címmel, melyen lelki betegek, iskolázatlan festők, úgynevezett amatőrök mutatkoztak be. Olyan őszinte és tiszta alkotók után kutatott, akiket nem rontott el a művészeti oktatás, és akik nem a külső elvárások függvényében alkottak, hanem kizárólag a maguk belső szükséglete szerint. A nyers művészet hívei nem a hagyományos vagy a modern művészet motívumaiban, illetve felhalmozott tudásanyagában keresik a támpontokat, hanem a saját tudatuk és tudatalattijuk bugyraiban kutakodva.

Gulisio Tímea ennek a ma is népszerű irányzatnak egyik vezető személyisége, akinek munkái felbolygatják a kortárs közönséget, holott ő semmi mást nem csinál azon kívül, hogy őszintén kitárulkozik előttünk. Mintha csak azt mondaná: tartsatok velem, ha mertek.

 

 

Magyar Műhely Galéria, augusztus 4-ig

 

 

 

 

Print Friendly