Hamis gulyás – Weiler Péter kiállítása

 Deák Csillag:  Hamis gulyás

Gothár Péter nyitotta meg a kiállítást, nem véletlenül. Mintha megállt volna az idő (Kacsázás a feltöltött Balatonnál). Ez nem kacsa. Vajon annak érezzük Weiler Péter képeit? Egy korszak, egy életérzés. Jellegzetes mozdulatokat, magatartást mutató figurákat ábrázol. Férfimintákat látunk, baráti és ünnepi közegben (Baráti látogatásra hazánkba érkezett, Baráti találkozó a kukoricásban). A nők lemaradnak valamiről, szeletelt dinnyével vigasztalódnak, és egyedül vannak, szinglik, mellérendelt szerepben. Polaroid pillanatfelvétel rögzíti életük felejthetőségét. (Valaki itthon marad, Itthon nyaralunk, Polaroid képet fújó lány).

Weiler Péter: Itthon nyaralunk

Weiler Péter: Itthon nyaralunk

A kettős és a többfenekű beszéd, viselkedés jellemzi a kort. A nihilt. Erős színekben és ellenfényben a korhűséget s az életérzés tapasztalatát jeleníti meg a festő. Felül- vagy alulnézetből tekint egy ismeretlen világba, egy ma már sokak által nem ismert ember arcába (Épül majd a Liget). Az ürességet látjuk. A ligetet építik, és nem telepítik? Személytelen képkockák. Hozzászoktunk, hogy vezérünk, királyunk, kormányzónk van. Ferenc József, Horthy, Kádár. Weiler képein nincs happy end, tartózkodik tőle, hogy legyen. Nem állítja, hogy itt a vége, de azt sem, hogy nincs vége (Lövészóra után). Bevillan, ha van egy fegyver a színpadon, az előbb-utóbb elsül. El is sült.

Weiler Péter: A moszkvai járat technikai okok miatt korábban indul

Weiler Péter: A moszkvai járat technikai okok miatt korábban indul

Nem melodrámát látunk, a pop art mentes a drámától, a nosztalgiától, kegyetlen, mert pontos, nincs víziója, csak a valóság, ami attól rettenetes, hogy víziónak hat, hogy konstruált, mégis igaz vagy igaznak látszik. Weiler védőburokba helyezi Kádárt, és a többieket is. Légbuborékba. A néző tekintetétől pattannak szét. Úgy állítja be képei fókuszát, hogy nem kell átlátni, mögéje látni, csak azt felfogni, hogy amit látunk, az nem más, mint amit látunk. Krumplileves (A főtitkár ebédje ma krumplileves) a többi kelet-európai országok által irigyelt gulyáskommunizmusban. Csak a levesből éppen a lényeg, a hús maradt ki, hamis gulyáslevest kanalaztunk, ezzel etettek. Kádár előtt műanyag dobozban az ebéd, állítólag krumpliból, de ezt nem látni. Hinni kell neki?

Weiler Péter: A főtitkár ebédje ma krumplileves

Weiler Péter: A főtitkár ebédje ma krumplileves

Weiler a tükör fogalmával játszik, tükröztet, ellenfényben, szembe. Szembesítés ez. Ki mire emlékszik, és ki mire nem. Weiler nem megbocsát valamit, hanem a felidézéssel épp az ellenkezőjét teszi, megbocsáthatatlannak nyilvánít egy kort, egy magatartást, egy hatalmi konstellációt (Vadászat Nivával, Jéghorgászat járó motorral). Mindenkinek igaza van, még a szar is le van szarva – hangzik el a Megáll az időben, Gothár Péter filmjében. Weiler emlékezése nem relativizál, úgy építi fel képeinek konstrukcióját, hogy abban ne lehessen egy korszak utáni nosztalgiát találni (Fürdő tankcsapdákkal).

Nem kifestőkönyvet látunk, ha néha poszterszerű az alkotás. Színes festményeinek motívumai egymásra épülnek, több rétegűek. Új minőséget, új egyediséget képez és alapoz meg, még ha rombol és taszít is a múlttól. Nevetünk vagy úgy érezzük, hogy nevethetnékünk támadt. Önironikusan szól egy régi világról (Semmi sem működik). Régi? Nem antik, ha azt is énekelték benne, hogy antikot vegyenek. Ez nem romantik. Miféle frusztrációk gyötrik a ma élőket? Gyötrik-e egyáltalán? Weiler rajongói fiatalok, világuk más, mint a Kádár-korszakbelieknek. Toplistás kiállítást láttam, láttunk. Az áthallások nem tagadhatók, ha Weiler nem is politizál, talán épp ezért szól nagyot ez a kiállítás. Beszól, kiszól valamit. Katalógust készít, katalogizál, mint aki egy romos szobában a ráhagyott apai-anyai emlékeket szortírozza, szemléli, értelmezi. Apáinkra, anyáinkra hasonlítunk? Ma is? Üdvözletek a múltból, nem csak Aligáról, és a jelenünkből is.

 

Kölüs Lajos: A múlt színeváltása

Weiler Péter a giccs-art és a pop art (karikatúra, zsánerkép) határán, egymást termékenyítően, némi concep-artot is bevetve egyensúlyoz (Dinnye, Kacsázás a feltöltött Balatonnál). Hiperrealisztikus részletességgel készített, figurális, könnyen befogadható művei jelzik, bennfentes a témában, tudatosan saját márkát épít (Lövészóra után). Aligát Aligaként, Kádárt Kádárként értelmezte, olyan kontextusba helyezve a figurákat, mintha sztárok lennének és magatartásukra reagálna, a populáris kultúrából ismert megannyi eszközt, reklámhatást, képregénymotívumokat felhasználva (Kádár János a trópusokon a Gagarin erőmű vezetőjével, Kézfogás a banánfákkal).

Weiler Péter: Kacsázás a feltöltött Balatonnál

Weiler Péter: Kacsázás a feltöltött Balatonnál

Nem Kádár-konzervet (Andy Warhol leveses konzervére utalok) készített, de nem is Kádár-múzeumot hozott létre a Godot Galériában. Kritikája (reklámja?), témájának aktualitása a gulyáskommunizmus vezérét (és társait) és társadalmi modelljét célozza (Baráti találkozó a kukoricásban, Baráti látogatásra hazánkba érkezett, Semmi sem működik). A pop art eszközeit úgy használja, hogy a magas művészet és a populáris kultúra határait tágítja, helyezi át egy a máig kevésbé ismert, elhallgatott térbe és időbe. Közben élünk a gyanúperrel, hogy amit látunk, az nem bizonyíték arra, hogy az, ami látszik, tényleg úgy van. Mintha műveivel utalna Cicero egyik mondására: Eljövendő bajokról nem tudni hasznosabb, mint ismerni őket.

Weiler valóságot konstruál, fedőtörténetet hoz létre. Valami ott van, de amiről beszélünk, az nincs jelen. Nincs közvetlen megfeleltetés… (Bán Zsófia). A Kádár-korszak banális jelenségeinek és tárgyainak a mába való bevonásával, a korszak ünnepi kultúrájának, kulisszáinak, hazugságra épülő mítoszok és ideológiák, szimbólumok és jelek parodizálásával teremti meg alkotásainak sajátos feszültségét (Valaki itthon marad, Polaroid képet nyújtó lány, Itthon nyaralunk).

Képeinek világos narratívája, vonatkoztatási rendszere és vizuális nyelvezete retorikai nyelv, nem titkol el semmit (A főtitkár ebédje ma krumplileves), ez adja képeinek erejét, frissességét, elevenségét, de innen eredeztethető a látvány tragikumának kevésbé súlyos volta is. Weiler semmit sem rak idézőjelbe, Kádár az Kádár marad. De semmiképpen sem válik „a” Kádárrá. Akaratlanul is eszembe jut Andy Warhol Mao-képe, amelynek mai – leütött – ára meghaladta az egymilliárd forintot. Egy Kádár-arckép mennyit fog érni idővel?

Weiler Péter: Épül majd a Liget

Weiler Péter: Épül majd a Liget

Weiler egy nonszensz, abszurd valóságot hozott létre (A moszkvai járat technikai okok miatt korábban indul, Vadászat Nivával). Paradox és skizofrén világ ez, és figurái is azok. Emlékei hangulatát ragadja meg. Hangulata mások hangulatát is megidézi. Rájátszik erre a hangulatra. Weiler mind szociológiai, mind pedig eseménytörténeti értelemben pontos jellemzést ad képei tárgyáról, figurájáról, a választott politikus személyéről és Aligáról. Képei közhelyesek, közhelyet ismételnek. Ez adja a művek erejét, néha a gyengéjüket. Nem mondja ki, és nem is állítja, hogy a rosszat, a gonoszt látjuk, ránk bízza, miként is döntünk. “Ezek a képek nagyon zavaróak, ugyanakkor nem tudom a szememet levenni róluk. Olyan, mint egy véres autóbaleset” – idézet a Rossz Művészet Múzeuma (Museum of Bad Art, MoBa) vendégkönyvéből. Weiler művei nem rosszak, karcolják a felszínt, ha nem vér is serken, de a fákat kivágják (Épül majd a Liget).

Weiler kísérlete elgondolkodtató, ha a látszatok világában is marad sokszor, a kérdés aktuális: a művészet és élet (hatalom) kapcsolata. PR-akció is ez a kiállítás? Jöhetnek a műgyűjtők. Nem kell tudniuk, hol van Aliga. …mi már jártunk ott, hogy neked ne kelljen.

Weiler Péter: Aligai kísérleti 3D-vetítés Castrónak

Weiler Péter: Aligai kísérleti 3D-vetítés Castrónak

 

Godot Galéria

2017. 9. 13. – 2017. 10. 14.

Print Friendly, PDF & Email
2017-10-18T08:38:19+00:00 szeptember 27, 2017|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!