Áfra János

Antal Balázs Debrecenben született, ennek ellenére ritkán látni munkáit a helyi kiállítóterekben, idén viszont részt vett a Debreceni Nemzetközi Művésztelepen (DNM), egyéni kiállítása pedig július 28. és szeptember 9. között látható a b24 Galériában. A művésztelepről, az installálási folyamat látványossággá válásáról, az orosz-magyar paktumra és a nemzeti önérzet felerősödésére reflektáló installációkról beszélgettünk.

Először kaptál meghívást a DNM-re. Mikor megláttad a felkérő levélben a „tervezett alkotás” témafelvetést, mire gondoltál? Kapcsolatba hoztad egyáltalán a dizájn kérdéskörével, amire végül is koncentrált ez a közel két hét?

Antal Balázs: Kapcsolatba hoztam a dizájn kérdésével, de igazából első körben azt próbáltam meglátni benne, hogy ez a saját praxisommal hogyan függ össze. Tág tere van a kérdés vizsgálatának, az egyéni interpretációk ebben a szituációban nagyon szórhatnak. A dizájn mint hívószó számomra már a b24 Galériás kiállítás tervezési fázisában is megjelent, még mielőtt meghívást kaptam volna a művésztelepre. Több kiállított darab mozog a műtárgy és dizájntermék határán. Az eseményre pl. készült egy izzósor ahol egy debreceni köztéri alkotás jelenik meg sokszorosítva, illetve kiállítottam egy több csempéből összeálló, szintén Debrecenhez kötődő motívumot, ami a szaniterboltok csempe- és burkolólap-tálalási stílusában jelent meg.

b24antalbalazs-5

Ha már szóba hoztad, mesélnél a saját praxisodról? A te tevékenységed hogyan hozható összefüggésbe a tervezettséggel?

A. B.: Hogy valamilyen kiállítási helyzet egy galériatérben előáll, az általában már önmagában is tervezett. Legyen az nagyon átgondolt és összetett vagy csak egy gondolat, ami egészen egyszerűen és spontán kibomlik. Nekem a kiállítás tervezési fázisa jóval hosszabb folyamat, mint pusztán a tárgyak megvalósítása. Több lehetséges verzió fut egy-egy helyzetteremtés vagy kivitelezés kapcsán a fejemben, s a realizálásig sok változás történhet. Velem ez gyakran előfordul. A mostani kiállításon Erzsébet és a savanyított uborkák közös szerepeltetése esetében például egy „szakrális” teret terveztem. A végleges látvány csak az utolsó pillanatban mutatta meg magát.

Műtárgy értéke van-e egy meg nem valósult tervnek? A terv már eleve mű, ha úgy pozicionálod?

A. B.: A tervművészet egy létező kategória. Megfelelő formában tálalva meg lehet mutatni akár egy naplót is a lejegyzett dolgokkal. Nem csak akkor, ha ez egy könyv vagy kiadvány formájúvá van szerkesztve, hanem egészen egyszerűen lapokként, amik ötleteket, vázlatokat tartalmaznak arra nézve, mit szeretne az alkotó létrehozni. Ennek létjogosultsága van – abban az összevetésben is, amiről a művésztelep felhívása szólt.

b24antalbalazs-10

A te művésztelepi munkád és jelenléted kicsit más volt, mint a többieké, hiszen ez idő alatt installáltad a b24 galériás kiállításodat, az Uborkaszezont. Mennyire nehezítette vagy segítette ez a dolgod, milyen helyzetek álltak elő?

A. B.: Ez egy érdekes együttállás volt. Nagyon szívesen álltam bele a helyzetbe, ami számomra egy új szituációval társult. Úgy hoztam létre egy kiállítást, hogy közben 10-12 ember végigkövethette, hogyan működök ebben a térben, illetve hogyan rakok össze egy kiállítást. Eddigi tapasztalataim alapján egy kiállítás építése klasszikus értelemben úgy néz ki, hogy van néhány ember, akik részt vesznek az adott projektben és csak ők vannak jelen az installálási fázisban. Itt nagyon más volt a helyzet. Konzultálhattam, megbeszélhettem bármit. Akár gesztusokat, akár megfogalmazott gondolatokat is figyelembe vehettem, válaszokat kellett adnom kérdésekre. Ez mi? Ez hogyan készült? Ez miért van itt? Mit gondolok erről? Ezeknek a lehetőségét mind tartalmazta és sok dolog ezek közül ki is lett aknázva. A megnyitó előtt két nappal még előadás volt a b24 Galériában, s utána, amíg én egy szőnyegre festettem, húsz ember borozgatás közben – mint valami látványosságot – követhette, hogyan alakul a kiállítás. Nézhették, hogy egy ember ide-oda ugrál, vonalakat nézeget, hunyorít, mintát fest a padlóra. Persze gondoltam rá a művésztelep előtt, hogy valami hasonlóban lesz majd részem, hiszen a megnyitóm volt az idei DNM záróeseménye. Furcsa mód ilyen szempontból is működött a „tervezett alkotás” felvetése.

A kiállítás címe, az Uborkaszezon referál a jelenlegi, pihenős nyári időszakra. De melyik volt előbb, maga a cím vagy a koncepció, ami ebből kirajzolódik az egyes installációk szintjén? Vagy pedig egyszerűen megbeszéltétek, hogy ekkor lesz a kiállítás, és utána szedted össze hozzá a terveket?

A. B.: Tárgyak, helyzetek voltak a fejemben, amikről úgy gondoltam, szívesen integrálnám őket ebbe a kiállításba. Nagyjából ezt a gyakorlatot követtem. Volt néhány ötlet, ami egy ideje motoszkált bennem, és ez egy szuper lehetőséget adott rá, hogy megtörténjenek. A címadás viszont utólagos, amiben szerepe volt a kiállításra felkínált nyári időszaknak, valamint annak, hogy a felvonultatott darabokra is rímel.

A csempékre mintegy dekorelemként kerültek rá a nyilazó magyarok, ami annak a képnek az adaptációja és kiforgatása, amely a főtér egyik szökőkútját díszíti, másrészt viszont, kicsit általánosabb értelemben a nemzettudat felerősödésére is utal. Nem ez az első alkalom, hogy ez utóbbira reagálsz. Volt egy csoportos kiállításotok néhány éve a sepsiszentgyörgyi MAGMA-ban, ami szintén ezt problematizálta. Hogy érzed, az irónia, a szarkazmus valamilyen irányba el tud mozdítani dolgokat az emberek fejében? Egy geg is akár?

b24antalbalazs-7

A. B.: A kritikus attitűdöt egy nagyszerű dolognak találom, a képzőművészet eszköztárával frappánsan képes rávilágítani problémás helyzetekre. Az általad említett MAGMA-s anyag egy jóval vadabb történet volt, illetve egy olyan időszak terméke, amikor a nemzeti érzülettel kapcsolatos mémek még nem szabadultak el, ezért is kavart port a tárlat. Az utóbbi 5–6 évben viszont ez a jelenség annyira beépült a társadalom mindennapjaiba, hogy ha látunk egy mémet, amiben egy szimbólum kiforgatása, illetve átlényegítése szerepel, már sokkal kevésbé rendelkezik olyan energiával, amire felkapnák a fejüket az emberek. Az interneten keringő mémek a köztudat részévé váltak, beépültek. Ugyanígy megszokott lett, hogy felülről jött intézkedésre, újonnan létrejövő társadalmi helyzetekre reagálunk, amik közvetlenül érintenek minket és nagyon átpolitizáltak. Ez az utóbbi évek eredménye.

Épp abban a térben beszélgetünk, ahol az installációk közéleti kérdések jegyében kapcsolódnak össze, gyakorlatilag mindegyik reflektál a jelenlegi orosz-magyar viszonyra – látjuk Putyin aláírását fűtéscsövekből kirajzolódni, egy tévétoronyszerű hőmérőt, illetve a szikes talajt a talpunk alatt. Miért kezdtél el ezzel a kérdéskörrel foglalkozni?

A. B.: Az aláírás egy közös munka az alkotótársammal, Hatházi Lászlóval, akivel sokat dolgoztam együtt az utóbbi 4-5 évben Laci&Balázs néven. A saját praxisunkat kicsit félretéve inkább ezt a közös szekeret toltuk. Azt gondolom, egy igen erős függő helyzet alakult ki az oroszokkal, és ezzel nem vagyunk egyedül a régióban. A függőség, ami mondjuk a gázhelyzeten keresztül is tetten érhető – vagy azok az energetikai megállapodások, amik az utóbbi években Oroszországgal köttettek – olyan determinált szituációkat eredményeznek, amiket mi, hétköznapi felhasználók egyrészt nem nagyon tudunk tisztán látni, másrészt olyan kötelezettségeket akasztanak a nyakunkba, amik még inkább eladósítják az országot és annak lakosságát. Ez egy kellemetlen függőség, egy terhes viszony, amiben nagyon sok elhallgatás és paktum van. A hőmérő a moszkvai tévétorony egyfajta szuvenírjének a felnagyított verziója. Egy valós hőmérő, ami azt szimbolizálja, hogy a hőmérséklet nagyon ingadozik, és mi ehhez az ingadozáshoz vagyunk becsatornázva.

b24antalbalazs-14

Izgalmas, hogy a tárlat középső termében gyakorlatilag a debreceniségedet tematizálod. A kiállított tárgyak egyaránt vonatkoztathatók a városi térre – a körbejáró sárga villamos, a szocreál szobor, ami régen a Nagy Lajos király téren állt, a harmadik pedig a szökőkút ábráját idéző mű. Miért érezted fontosnak a debreceni tér részleteinek megidézését? Debrecenben is mindig kicsit „uborkaszezon” van? Ezt élted meg a fővároshoz képest?

A. B.: Nem szándékoztam ezt kihegyezni semmiféle kisvárosiasságra, és arra sem, hogy itt ne lennének dolgok, amik érdemesek a figyelemre. Az uborkaszezont nem így aposztrofáltam. Ez az az időszak, amikor megáll a levegő, tombol a hőség, és amikor semmi olyan nem történik, aminek súlya van. Egyben, mint említettem, utalás a kiállítás időszakára is. Szerettem volna az egyik teremben olyan darabokat felvonultatni, amelyek ide kötődnek. Én itt viszonylag keveset állítottam ki, egyénileg még nem mutatkoztam be kiállítással. Mivel nem vagyok jelen a város életében, bizonyos emlékek zárványokká váltak. Sok idő után tavasszal jártam újra Debrecenben, a város egy sokkal szerethetőbb arcát mutatta, feltöltő volt az ittlét, az emlékeim revitalizálódtak. Ezekből jött felszínre ez a néhány darab.

A harmadik, bejárattól jobbra eső terem két installációs elemből áll, az egyik munkán gyakorlatilag az Erzsébet-utalvány motívumát értelmezted újra egy extázist tükröző arccá, a másik meg egy óriási befőző edény megtöltve uborkákkal.

A. B.: Számomra ez a terem a legkevésbé konkrét. Szerettem volna egy lebegtetett szituációt látni, egy olyan teret, ami próbál egy kicsit átlényegülni. Az uborkás installáció esetében egyszerűen elképzeltem valamit, s szerettem volna látni, ahogy manifesztálódik. Érdekelt az is, hogy ez a két tárgy hogyan tud szintézisbe kerülni egymással. Bíztam benne, hogy a kiállítás teremt egy közös kontextust, s létrejön a találkozás.

A MODEM-es zárókiállításon mi lesz látható tőled, mit tervezel?

A. B.: Adekvát lenne innen választani valamit, és átvinni oda, de most inkább azt mondanám, hogy mást szeretnék. Továbbra is izgat a „tervezett alkotás” kérdése abban a minőségében, hogy egy darab vagy több, ami még nem készült el, most megvalósulhat, tehát új dolog létrehozása foglalkoztat.

 

Az idei Debreceni Nemzetközi Művésztelep zárókiállítása a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központ 3. emeleti kiállítóterében látható 2017. október 21-től (megnyitó: 16 órától) december 31-ig. A tárlathoz kapcsolódó, Tervezett alkotás című konferencia november 4-én 11 órától veszi kezdetét.

Print Friendly