Öten szürkékben, keményen és lágyan

Köves Éva, Yengibarian Mamikon, G. Heller Zsuzsa, Gábor Márton Dániel és Gábor Áron kiállítása

Sinkó István

Öt alkotó, ötféle stílus, technika, szemlélet és koncepció, s most a Faur Zsófi Galéria tereiben egységes válasz a feltett kérdésre: Mi a kemény, s mi a lágy? Gábor Áron, az ötletadó, az alkalmi csoport összeszervezője még egy újabb „terhet is rótt” a résztvevőkre; fekete-fehér-szürke megfogalmazásra sarkallta a kiállítókat. A Ferenczy Bálint kurátori munkájával által megrendezett tárlat végül a legfontosabb választ akként adta meg a nézőnek: a szürke (szín) is szép.

Yengibarian Mamikon: A fájdalom csendes kiabálása / Fotó: Kerekes Zoltán

Gábor Áron vegyes technikájú kisméretű grafikái (Portrék) akár festmények is lehetnének. Sőt fordítva: e kisméretű festmények grafikaként is működnek. A gomolygó, expresszív folt-vonal ritmusok finom szürkés árnyalatokkal arckarakterek érzelmi változásait képesek elénk idézni. A sorozat filmszerűen pergeti a hol gubancosabb, hol ritkásabb forma-felület tömegeket, mintegy tükörről tükörre haladva, a szürke-fekete arcfolyamokba.

Yengibarian Mamikon fémre és fára hangolt Erdője a tévutakra, a szürkés ködben tévelygőkre és a kemény fémnek az organikus (lágy) faanyaggal való találkozására utal. Fái maguk is nyesett, halott vagy épp fémekkel „protézisként” pótolt, kétségbeesett lények. Gömbje könnyed fémlufi. Földhöz ragadt, bár emelkedne, nem tudjuk, tömör- e vagy belül üreges (tán felengedhetné egy játékos kedvű néző). Talányos, mégis határozott plasztikai és gondolati világot képviselnek szobrai.

Köves Éva szokott fehérrel bevont tájaiba most új elemek kerültek, a fekete fotónyomat és a fehér ráfestések nyomán homogénebb, szürkés árnyalattal szelídíti meg a korábbi kontrasztos feldolgozásokat. Nagy táblájának „kirakós játéka” már rég felszámolta a valóság fotó által lekövethető rendszereit.

Gábor Márton Dániel New Yorkban élő fiatal fotó- és videóművész Moholy-Nagy és Kepes fotóit a kortárs látásmóddal ötvözve közelít rá a világváros épületszerkezeteire, éles konstrukciókat, strukturált árnyakat vegyítve graffitik és színfoltok puha foltjaival. Képsorozatainak személyessége a véletlenszerű és a tudatos komponálás egységében rejlik, észrevesz néhány nem odaillő elemet, s bennük „felejti” a szigorú szekvenciaszerkezeteket.

G. Heller Zsuzsa: Bábel tornya vasállványon / Fotó: Kerekes Zoltán

A galéria pinceterében G. Heller Zsuzsa szobor- és videóinstallációját és néhány plasztikáját találja néző. Kemény-lágy porcelánkúpjai egy hajlított, fényesre polírozott lemez és egy vasállvány mellett (kemények, keményedők és lágyak) válnak egy vetítés (füst) befogadó alakjaivá. A „lélegző” installáció kvázi levegőáramlása körbeveszi az installáció tárgyait, és a pince falán végigfutva maga a néző is e párolgás, e füst-levegő-lebegés részesévé válik.

Kiállítási enteriőr a Faur Zsófi Galériában, előtérben Gábor Áron munkája

A kiállítás arról győzheti meg a nézőt, hogy a kortárs gondolat(ok) egymásra inspiratív erővel hatnak, a kiállítók zömmel e kiállításra készítették munkáikat, a „megtermékenyítő” együttgondolkodás erős tárlathoz vezetett. A Kemény és lágy nem illusztrációként, de átgondolt válaszként került a falakra, képben, plasztikában, installációban elbeszélve.

 

Faur Zsófi Galéria,

2017. október 12. – november 13.

 

 

 

 

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2017-11-03T14:45:13+00:00 november 3, 2017|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!