Elállni az útból – Illés Anna grafikusművész kiállításáról

 

Molnár Eszter

Illés Anna grafikusművész a Nádasy Kálmán Alapfokú Művészeti és Általános Iskola Galériájában rendezett legutóbbi kiállítása a Hőskor címet kapta. A sok művésznövendék részvételével lezajlott, baráti hangulatú megnyitón felnőttek és gyerekek egyaránt találtak maguknak olyan látnivalót, melyben örömüket lelhették.

Hiába élünk már tán a vaskor végén, még nem tudni meddig, a hőskor, az nem időhöz kötött valami, hanem inkább egy lelkiállapot, ami minden korban, még ma is fényt adhat egy-egy ember etikai, művészi gesztusaiban, és ami felcsillan itt is.  Az aranykorról Weöres Sándortól ennyit tudunk: „Az emberekben a változatlan alap-rétegük tiszta, világos és változó tényezők minden nehézség nélkül önkéntelenül köréje rendeződnek. Az emberélet csöndes-derűs, egyszerű titok nélküli, teljes összhangban a testtelen erőkkel és a természettel.” Grafikáin pátosz és sallangmentes egyszerű jeleket, lenyomatokat látunk, amelyek néhol a törzsi világ mágikus jeleire, a barlangfestmények részleteire emlékeztetnek néhol ókori mítoszokra is utalhatnak (Ladomeia). De valójában kortalanok és meditatívak. Az elkészítésük és a szemlélésük is az. Vonzóak ezek a grafikák, mert nem akarnak sokat mondani, de legkevésbé se akarnak Illés Annáról valamit mondani. (Néhol azért felbukkan egy-egy kedves humorral megrajzolt személyes képelem, egy macska vagy asztali lámpa is, de ezek sem kifejezetten kisajátítottak, lehetnének bármelyikünkhöz tartozóak is.) A laza kéznyom tudatossága ellenére is éntelen, inkább átengedi a Teremtő akaratát magán, felvállalja a „csak” közvetítő szerepet, folytatva ezzel egy olyan magatartásformát, akik kevesen képesek megvalósítani.

 

A grafikusművész nemrégiben rendezett Gvárdián Ferenc samott szobraiból kiállítást a Petőfi Irodalmi Múzeumban. Gvárdián szentképszerű Pilinszky-szobrai közé odakerült Simone Weil filozófus portréja is, akinek csendes, belső lázadása hasonlít Illés Anna lelki karakteréhez is, melytől távol áll mindenféle magamutogatás, és amelyet inkább a rejtőzködés jellemez. Ez a csendes szolgálat a sajátja a művészférj tehetségét szolgáló Polcz Alaine-i társszerepnek vagy éppen a tanári munkának is. Az elállni az útból című írásában Simone Weil így fogalmaz: „Egyáltalán nem vágyódom arra, hogy ez a teremtett világ ne legyen számomra érzékelhető, hanem arra, hogy ne az én számomra legyen érzékelhető.” Az énről való lemondás ebben a világban egyre nehezebb, nem merünk bízni sem egymásban, sem a Teremtőben. Mégis arra tanítanak, az egyébként sok szenvedélyt is magukba szívó vonalszalagok és hátterek vörösei és feketéi, hogy ezt érdemes volna megpróbálni.

 

 

 

 

Klauzál Gábor Budafok-Tétényi Művelődési Központ

(1222, Budapest, Nagytétényi út 31-33.)

2018. február 28-ig

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-02-22T10:46:08+00:00 február 22, 2018|ONLINE|1 Comment

One Comment

  1. Becz Kata 2018-02-22 at 17:48 - Reply

    Gratulálok Anna!

Szólj hozzá!