Látható hangzások, avagy hallható látványok

Gyenes Zsolt

A vizuális akusztika/zene kapcsán olyan szerkezetileg összeépített, megalkotott intermédiaművekről beszélhetünk, ahol a kép és hang egyformán fontos szerepet kap, szimultán módon épülnek, meghatározzák egymás működését. Ennél a sajátos alkotási kifejezési formánál, tehát a zenei szerkezet meghatározó. A hang/zene különféle módokon transzformálható vizuális megjelenéssé, és megfordítva a folyamatot; a vizuális elemek konvertálhatók hanggá.

A különféle érzékszervek közelítése, összehozása, tehát holisztikus karakterű művek megalkotása a művészetben – legkevesebb, mint a klasszikus avantgárd óta – fontos experimentális területként jelentkezik. A legújabb technikák, a digitális szoftverek adtak, adnak új lendületet ennek a lényegében több száz éves hagyományokkal rendelkező kifejezési módnak. Ezzel összefüggésben kap kiemelt szerepet az interakció és/vagy az élő elektronika gyakori megjelenése is az újonnan készült művek kapcsán.

Pierre Portelli: Economies of Desire, 2018 / Fotó: Vince Briffa

A VAC – Visual Acoustics című kiállításon hat különböző országban élő, tíz kortárs művész munkái voltak láthatók és hallhatók a nevezett témához igazodva, ez év április-május hónapokban. A helyszín Valletta, Málta fővárosa, mely egyben, 2018-ban Európa (egyik) Kulturális Fővárosa is. A kiállítás a széles horizontú terület, a vizuális zene/akusztika egy bizonyos szeletének tárgyalását, bemutatását vállalta fel. A kurátori koncepció alapján olyan példákra fókuszált, ami az egyéni kísérleteken túl bizonyos tendenciákra is rávilágíthatott. Ilyen például a valósághoz való viszony kérdése, a szociális érzékenység mértéke (vö. máltai művészek munkái) vagy éppen az avantgárd geometrikus művészeti hagyományok újragondolása, azzal összefüggésben kortárs problémákra reflektáló megvalósítások bemutatása (vö. magyar, illetve magyar születésű alkotók). A két látszólag ellentétes megközelítés a kiállítás kapcsán kiegészítette egymást, párbeszédet generált a különféle karakterű művek, gondolatok között. A technika-, illetve eszközhasználat is szélesebb spektrumon mozgott. A kiállításon találkozhattunk klasszikus audio- és videomunkákkal (Lux), fotóprintekkel (T. Bortnyik/Tubák), kollázsokkal (Olek), tudomány és művészet sajátos fúziójával; szemmozgást követő leképezéssel (Attard), adatvizualizációval (pl. Briffa), szonifikációval (pl. Szirmay), interaktív installációval (pl. Portelli, Galea), 3D-mapping vetítési technikával (Bordos) és digitális animációval, vizuális zenével (Palotai).

A következő részben néhány példát emelünk ki a kiállított művek közül. Leginkább olyanokra fókuszálunk, melyek helyspecifikus módon, leginkább ehhez a bemutatóhoz készültek.

A svéd–magyar képzőművész és tipográfus Palotai Gábor Odysseus című audiovideóját prezentálta a kiállításon. A tizenöt perces, loopolt videó, pontosabban digitális animáció, az alkalomra elkészült elektronikus zenével együtt (Ungváry Tamás műve), premiert jelentett. A mozgóképhez szervesen kapcsolódva egy kilenc darabból álló printsorozatot is kiállított a művész (The Pitch of the Equalizer). Az installáció magva az említett audiovideó volt, mely Palotai azonos című grafikai novellája alapján készült. Az eredeti szöveges/verbális alapú mű ebben az esetben először vizuális, majd audiovizuális kifejezéssel cserélődött fel; azzá alakult át. Odüsszeusz végtelen utazása sajátos végtelen elbeszélésben fogalmazódott meg a művész által. A Palotai által megalkotott geometrikus (forma) alapú, fekete-fehér vizuális világ, a kialakított ritmus, az elválaszthatatlan hangkörnyezet, illetve zene együttese egy izgalmas, összefoglaló karakterű kortárs mű születését tette lehetővé.

A máltai művészek művei kapcsán a konceptuálisabb megközelítés, a direktebb módon felvállalt szociális érzékenység volt megfigyelhető. Matyou Galea munkássága leginkább a szobrászat és a különféle szoftverek közötti átjárhatóságból, kapcsolatból indul ki. Soft Landscape című hipermédia műve egy talált tapétához illesztett elektronikát, illetve sajátos szoftverhasználattal kapcsolta össze a különféle elemeket. A tapéta ilyen módon érzékenyen reagált a közvetlen mozgásokra, de azon túl az egész épület elektronikai változásaira, rendszerére is reflektált. Összetett, több oldalú interakció valósult meg, ahol az adatok különféle hangokká, egy hang-művé szerveződtek. A festőállványra állított tapéta tere ilyen formán kiterjesztődött az egész, bejárható, zárt épülettérre. A közvetlen emberi mozgás is változásokat gerjesztett a mű hangtextúrájában. A minták különféle forrásokból álltak, melyek alapját minden esetben a művész saját maga alkotta meg; modifikált éneke vagy éppen találomra kiválasztott irodalmi részletek (The Secret Garden) szerveződtek egységgé. A nyers, száraz adathalmazokból átformált, generált világ megteremtette saját, érdekes, változatos, színes, mindig új formát nyerő valóságát.

 

Matyou Galea: Soft Landscape, 2018

A konceptualista beállítódású, szintén máltai intermédiaművész, Pierre Portelli helyspecifikus, interaktív installációt készített. Az Economies of Desire egy olyan minimálszobor, mely szimbólumokon, asszociációkon keresztül igyekezett globális társadalmi kérdéseket feszegetni. Az alkotói koncepció határozottan konkrét volt a címadás összefüggésében, míg az „olvasat” sokkal nyitottabb lehetett annál. A szoborral közvetlen kapcsolatba kerülő néző-befogadó egyszer csak egy különös, mélyből előretörő, erős hangot generált mozgásával, érintésével, mely mindenképpen kimozdította „komfortérzetéből”.

Vince Briffa: Ripples in a Pond, 2018 / Fotó: Gyenes Zsolt

Vince Briffa Ripples in a Pond című opusza a néhány évvel ezelőtti olaszországi pusztító földrengés elégiája. Adatvizualizáció volt ennek a műnek is az alapja. A föld rengésének változásait egy szoftver segítségével zenei kottalapokká, partitúrává alakította át a máltai művész, majd kottaállványokra sorba helyezte azokat; a valódi történések lefolyásával szinkronban installálva. A végeredmény, legalábbis hagyományos zenei módon, lejátszhatatlan. Tudomány és művészet izgalmas fúziójának eredménye ez a kísérlet. Mégsem mechanikus leképezés, hanem a művész szubjektív beavatkozásainak, módosításainak, választott paramétereinek művészi „következménye”.

A VAC – Visual Acoustics című kiállítás egy olyan hat évvel ezelőtt elindított szimpózium/kiállítás sorozatnak a folytatása, mely a vizuális zene magyar és nemzetközi példáit igyekszik felsorakoztatni, tárgyalni (online itt érhető el).

 

 

VAC – Visual Acoustics,

Valletta International Visual Arts Festival, Malta School of Art, Valletta, Málta,

2018. április 9. – május 6.

Kiállító művészek: Matthew Attard, Bordos László Zsolt, T. Bortnyik/Tubák, Vince Briffa, Matyou Galea, Lux Antal, Jerzy Olek, Palotai Gábor, Pierre Portelli és Szirmay Zsanett

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-05-17T19:10:20+00:00 május 17, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!