Szövegszövetek, szövegtornyok – Zsubori Ervin: Szóról szóra

Láng Eszter

Démokritosz szerint az, amiből minden van, atomokból, őselemekből, a legkisebb már nem osztható építőkövekből áll, amelyek az üres térben egymás felé elmozdulnak, s így különböző összetételük révén az anyag sokféleségét adják.  Zsubori Ervin is, miközben szövegekkel dolgozik, az anyag sokféleségét mutatja fel, s művei tovább nem osztható elemekből, azaz betűkből felépülő szavakból, azok egymás felé elmozdulásából, sőt „elmozdításából” születnek, s a szavak különböző összetétele révén szövegdarabokká, szövegszövetté, szövegrétegekké, szöveghalmokká/halmazokká, néha szövegtornyokká állnak össze, rámutatva az anyag, azaz anyaguk sokféleségére, s nem csupán rámutatva, hanem annak esztétikai értékeit vizuális szemszögből is feltárva.

A munkák a művész irodalmi kötődéseiről vallanak: 1991-ben született meg első szövegcentrikus sorozata, amelyben Máté evangéliumát, Shakespeare összes szonettjét és zeneirodalmi kapcsolódásként egy Beethoven-szonáta kottáját fénymásolóval rétegezte egy-egy lapra. Később a Biblia könyvei, Shakespeare-drámák és Grimm-mesék jelennek meg egy-egy lapon, szóról szóra. (Zárójelben jegyzem meg, hogy mindennek nagyon szép irodalmi előzménye az, amit egy évtizeddel korábban Esterházy vitt végbe, aki Ottlik Géza hetvenedik születésnapjára, kb. 250 óra alatt, egy 57×77-es rajzlapra kézzel lemásolta az Iskola a határont.) Másfajta betűhasználatra mutatnak a művész azon munkái, amikor egy verset a legkarakteresebb szavak kiragadásával mutat be.

Fotó: Láng Eszter

József Attila A hetedik című verséből mintha csipkét szőne a szövegből, tizenegy klasszikus versből a markáns kifejezéseket kiemelve, betűszám alapján növekvő sorrendben rendezi össze a szavakat obeliszkekké, ily módon tisztelegve a költészet előtt. A Proustnak szentelt mű – az eltűnt idő napjai kerültek fel heti bontásban Marcel Proust halála óta – akárha fátyol, ahol az egymásra rétegzett szavak hol sűrű, hol ritkás szövete rejti a múltat. A Szárnyas oltár című munka a művész nagyapjának régi bibliájából fénymásolóval kimásolt részleteket tartalmaz (főleg a Szeretet dicsérete-fejezetből), saját készítésű fa szárnyas oltárra installálva.

Három versképe a legrégebbi irodalmi emlékeinket, Szent István királyunk Imre fiához intézett intelmeit, az Ómagyar Mária-siralmat és a Halotti beszédet dolgozza fel. Mindhárom kereszt formájú. Ha valami hitelessé tehet egy keresztet, ez a három mű biztosan. A P-variációk színtiszta geometria, mindegyik darabja világos, mint egy jól megépített épület, minden cifraság és ballaszt nélkül. A Hamlet-karakterek olyan, mint egy színes szőnyeg – szövegszőnyeg. A teljes Hamlet egyetlen munkán jelenik meg, ahol a szereplők egy-egy blokkban mondják el minden szövegüket, de külön lapot is kapnak, kinagyítva a teljes mű adott részletét.

A szöveg e művekben a rétegek között zakatol, átlép egyik sorból a másikba, egyik rétegből a másikba és harmadikba, bujkál ide-oda, a jelentése megfejtésre vár. Shakespeare olvasata hányadik vajon az idő rétegeinek sorában? Vizuális formába öntve mit mond nekünk, ritmusa hogyan változik, a kép, ami előtt megállunk, mit sugall? Talán ellentmondás van aközött, amit látunk és aközött, amiről tudjuk, hogy ott van. De éppen ez az a sajátosság, amely Zsubori műveit a konceptuális művészethez kapcsolja, tehát hogy hiányoznak a valóság tárgyi összefüggései és alakjai, azaz nincs „ábrázolás”, és a kompozíció redukált. Ezeket a minimalista, többnyire monokróm vagy színes munkákat a ritmus és az erős kiegyensúlyozottság, mértani vagy mértanias komponáltság, gondos kivitelezés jellemzi.

 

Fotó: Láng Eszter

A koncept art és a konceptuális művészet a hatvanas években született, de a nyolcvanas-kilencvenes években újra virágzásnak indult. Mára a képzőművészeti alkotásokban ismét erősen előtérbe került a betű- és szöveghasználat, nyomtatott és írott formában is, nem csak, de főleg az avantgárd művészetben. Zsubori Ervin mellett például Géczi János, Fenyvesi Ottó, Lakner Zsuzsa, Petőcz András, Szombathy Bálint, Magén István vagy a 2011-ben elhunyt Attalai Gábor, a nemzetközi avantgárdban pedig Baldessari említhető. Ám míg a felsoroltak Magén kivételével többnyire kép- és szövegtársítási elvet alkalmaznak, Zsubori kizárólag a szövegből épít képet, olyan képeket, ahol a szövegnek gyakran teste van. Magénnal közös, hogy a szövegtartalom mindkettőjüknél képiesedik, önálló, elvont, szubjektív képi világ jön létre. De míg Magénnál a számítógépes program segítségével légiesített szöveghatárok, az elmosott betűkontúrok révén jön létre a mindenkor egyrétegű betűszövet, ahol a színek és a torzítással kialakított formák adják a művek változatosságát, s a képiség a szövegelemeknek az „elsimítása”, elmosása révén jön létre, Zsubori Ervin egészen másképp közelít a szövegekhez: ő sűrítéses képépítési technikát alkalmaz, és egyes sorozatainál éppen a szöveg rétegzettsége dominál és vált ki drámai hatást. Nála a ritmus is jóval hangsúlyosabb, fontosabb. A szöveg csak a rétegzettség révén válik összeolvadttá, sifrírozhatatlanná, más munkák esetén pedig épp a szövegelemek, azaz a szavak is hangsúlyt kapnak.

Nehéz megmondani, hogy Zsubori a minimal art felé tart-e, vagy éppen onnan jön. Inkább ingázik a minimal és a konceptuális között, de előbbi sterilizáltsága nélkül: a geometriai elvekhez nem mindig ragaszkodik mereven, s a művek személytelensége is oldottabbá válik annál, mint ahogy azt másoknál, például a francia minimalista Daniel Burin esetében tapasztaljuk. Zsubori kísérletező, kereső, ugyanakkor a dolgok mélyébe hatoló művész, aki makacs következetességgel hozta létre életművét. Szövegtesteket épít, mértani alakzatokat, de ezek szabályossága nem kizárólagos az életműben. Számos munkája magában hordozza azt a leheletnyi szabálytalanságot, amitől elevenné, dinamikussá válik, és a konstruktivizmusnak semmilyen merevsége nem érződik.

Logikailag kimunkált, a képi egyensúlyt szem előtt tartó, a vonalak, színek összecsengését vagy ellentétet, feszültséget érzékeltető kompozíciói alapján a művész Kassák szellemi örökségének folytatójaként is számon tartható. De tovább is lép onnan, tiszta, derűs, visszafogott színvilágával, struktúráival, amelyekbe „belezúmolva” megidézhető a harmadik dimenzió. Munkáiban a „szöveglélek” mutatkozik meg, és másodlagossá válik, hogy van-e összefüggő, „eredeti”, értelmezhető szöveg a kép mögött. A beszéd, a közlés jelentősége háttérbe szorul, és hagyja a befogadót belemerülni a titok keresésébe, ami a szövegekben vagy mögöttük rejlik. Mindezzel együtt érzékelhető az írás hatalma, amely a gondolatoktól, a konkrét tartalomtól a vizualitás különféle formáiig terjed. Ez a forma, ahogy Zsubori Ervinnél megjelenik, az esztétika különleges csemegéjének is tekinthető.

 

Városi Galéria, Szigetszentmiklós

2018. április 5. – május 10.

 

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-05-09T11:00:32+00:00 május 9, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!