Memento – kiállítás a holokauszt áldozatainak emlékére

Kozák Csaba

Semmi szokatlan nincs abban, hogy egykori szakrális helyeken kortárs képzőművészeti kiállításokat mutassanak be. Ilyen például a Budapesti Fővárosi Képtár – Kiscelli Múzeum templomtere vagy éppen a Szolnoki Zsinagóga. Az 1852-ben épített ipolysági zsinagóga a csak II. világháborúig tudta betölteni eredeti funkcióját. Most viszont itt egy emlékkiállítás tiszteleg a helyi zsidó hitgyülekezet és a vészkorszak, a holokauszt áldozatai előtt. (A görög eredetű holokauszt szó „égő áldozatot” jelent, ami pontosan utal arra, hogy a koncentrációs táborok gázkamráiban kivégzettek holttesteit a nácik elhamvasztották.) Történészek becslései szerint a holokausztnak közel  hatmillió áldozata volt, ebből több, mint négyszázezer a magyar zsidó, az Ipolyság pedig ezernél is több lelket számlál. A rideg számok mögött emberek vannak, férfiak, nők, gyerekek, olyan családok is, mint például az Eckstein família, melynek 29 tagját vitték el innen a haláltáborokba. Neveik – sok-sok családéi társaságában – a zsinagóga külső falán vannak megörökítve.

A Memento-kiállítás a testvérvárosok, az ipolysági Menora Saag Centrum Artis és a veresegyházi Udvarház Galéria együttműködésének eredményeként jöhetett létre. A rendezők, Kutak Adrienn és Klement Zoltán 13 alkotót hívtak meg a kiállításra, részben Veresegyházon élőket, részben külföldön alkotó vagy éppen hazatelepült művészeket. Az itt bemutatott anyag egy része korábbi mű, ám többségben vannak a friss, direkt erre a tárlatra készült festmények, grafikák, szobrok, de találunk itt fotóalapú nyomatot és videómunkát is. Az anyaghasználat és technikák igen változatosak: van itt olaj-vászon festmény, szén-papír grafika, kartonlap, samott-, mészkő, pala-, fém- (alumínium-, vas-, réz-), faplasztika, nemezből vagy éppen talált tárgyakból összeállított két- és háromdimenziós művek.

A svájci–magyar származású Hans Peter Bauer alumíniumból vágott-hajlított szobra a Bika – A romboló náci címet viseli. A bika motívuma ősrégi szimbólum, hiszen a görög mitológiából mindenki ismeri a félig ember, félig bika Minotauros történetét, akit/amit Minósz krétai király a labirintusba záratott. Ám Bauer bikája inkább utal a Pablo Picasso által 1937-ben festett Guernica című művön szereplő vadállatra. A háborúellenes festményen a bika a német támadás jelképe, míg Bauernél a nácik pusztítását szimbolizálja. Böjte Horváth István fekete kőplasztikája az Elhurcoltak emlékére címet viseli. A gránitba tenyérnyi horpadások, üreges mélyedések vannak faragva, finomra csiszolva. A mű tömörsége, tömbössége állandóságot, maradandóságot sugall. A rendezők szándékosan állították egy olyan fatákolmányra, ami a barakkok börtönvilágát idézi meg.

 

Hans Peter Bauer: Bika – A romboló náci, 2014, hegesztett, hajlított alumínium, 79x40x40 cm / Fotó: Lethenyei László

Chesslay György szén-pasztell-papír grafikái a Gyermekálmok. A 15 darabból álló sorozatban hol lazán vonalas, hol pedig tömörebb a fogalmazás. Vannak itt emberalakra emlékeztető absztrahált motívumok, hullámvonalak, körök-gömbök, horogkereszthez, svasztikához hasonlatos kanyargó derékszögek, indázó-kígyózó vonalrendszerek. Az egyetlen színes munka líraibb, oldottabb a többinél. A Gyermekálmok azt üzeni, hogy a gyerekek még a poklok mélyén is képesek bízni egy békésebb, jobb jövőben. A Jeruzsálemi Egyetemen művészettörténetet tanuló, most Londonban élő Für Emil fotó alapú szitanyomatai végletesen vannak megfogalmazva, hiszen egyrészt a múlt homályába tűnt, háború előtti idilli állapotokra utalnak, másrészt a holokauszt borzalmaira. A Die Schöne Alte Zeiten (A régi szép idők) című munkán egy polgári család áll egy kovácsoltvas kerítés előtt, a Randevú elnevezésű művén egy boldog pár sétál, míg a Ballon című szitanyomatán két kisgyerek lufikat ereget. A képek hátterében héber szövegek vannak elhelyezve. Mindhárom munka a boldog békeidőket idézi meg, míg a Siratófal ennek ellenpontja. A gyermekkorunkból ismert Flora mosószappanokból összeállított objekt egyértelműen utal a haláltáborokra, ahol az emberi húsból és bőrből szappant, gyertyát, lámpaernyőt készítettek a nácik. Munkája fájdalmasan szép tisztelgés.

Chesslay György: Gyermekálmok, 2017-2018, szén, pasztell, papír, 70x50cm, 15 db / Fotó: Lethenyei László

Az Erdélyből áttelepült Ilés-Muszka Rudolf Prés alatt című installációján a könyvek, a kultúra relikviái prés alá kerültek, hiszen a nácik az európai Gutenberg galaxis elpusztítására törekedtek, miközben megpróbálták kötelezővé és kizárólagossá tenni a saját propagandájukat. A szobor kemény struktúráját az angyalszárnyak oldják, teszik lebegővé, esélyt adva a túlélésre. Az Átjáró egy börtönbe vezet, ahol a fogda vaszára előtt posztoló őr már levetette bőrcsizmáját, lepihent, így egy képzeletbeli átjáró résén át lehetőség nyílik a szabadulásra. Kállai András Amnézia című videója egyszerűségében is gondolatébresztő. Egy kéz folyamatosan próbálja az okostelefon képernyőjén látható horogkeresztet eltávolítani, kitörölni. Lehetséges-e eltörölni a múlt borzalmait, lehetséges-e a Holokauszt bűneinek felejtése? – teszi fel az alkotó a kérdést.

Kállai András: Amnézia, 2014, végtelenített videó / Fotó: Lethenyei László

Kun Éva rogyasztott samott és üvegből álló hármas sorozata az Út a pokolba címet kapta. A földön fekvő lapok gyakorlatilag a Kálvária stációi, ahol a szögesdrót, a csigolyasor, a roncsolt gerinc, a fagyott jégtáblák mind-mind a háború embert kínzó szörnyűségeire figyelmeztetnek. A Fájdalmas Anya című ábrázoló, figuratív alkotás viszont azt az örökké tartó pillanatot örökíti meg, amikor az anya a kertkapuban, a kerítésre támaszkodva várja a hadifogságból, haláltáborból soha vissza nem térő fiát.

Lázár András olaj-vászon festménye a Kaddis. A gyászolók kaddisa (vagy kádisa) egy ősrégi zsidó ima, amely Isten nagyságát, mindenhatóságát és könyörületességét hivatott kifejezni. Legszentebb imájukat 11 hónapon keresztül mondják elhunyt szeretteikért .A festményen több középkorú és idősebb férfi között ott fekszik egy halott kisgyerek.  A mű a gyászoló család fájdalmát sötét, mélykék tónusokban mutatja be.

Megyeri László Muzsikusok kopjafája című darabja gyümölcsfából faragott. A tömbös  faoszlopba egy hegedű van ültetve, ám erről a hegedűről nem a zene és a mulatság jut az eszünkbe, hanem az, hogy tudjuk: a holokausztnak több mint ötezer magyar cigány is az áldozatául esett. A német-magyar származású Laszlo Milasovszky olaj-vászon munkája az Éjszakai műszak című festmény, ami szürkében és a kék szín több árnyalatában tartott. A képről eszünkbe juthat a munkatáborok rabszolgatartása, a málenkij robotra elvitt emberek kiszolgáltatottsága. A geometrikus kockák, a repetitív négyzetek a monotóniára utalnak, ám felettük talán már pirkad, a hajnal talán elhozza a műszakváltást, a megváltást.

Tarcsi Dániel olaj-vászon festménye a vegyes technikával készült Remény. A nyers és festett fa, farost és vászonból építkező felületen egy feszes újkonstruktivista struktúra bontakozik ki. A barna-fekete-fehér geometrikus elemek alig vannak megdolgozva, a mű az arte povera azaz a „szegény művészet” jegyében készült. Az összhatás viszont pozitív. A hasított vászon alól egy láthatatlan neon világít: feldereng a remény fénysugara.

 

Tarcsi Dániel: Remény, 2018, fa, vászon, olaj, neon, 70×83 cm és Veress Enéh Erzsébet: „Elég az én kegyelmem”, 2018, mészkő, pala, réz, fa, 62×36 cm / Fotó: Lethenyei László

Tóth Lívia Rettegés című művén több emberalak sziluettje jelenik meg, testeik sötétebb és világosabb színmezőkel vannak megdolgozva. Az emberek égnek emelt, görcsbe ránduló, a légbe kapaszkodó kezei kitárt ujjaikkal az égiektől várják a segítséget, ami nem érkezik meg. Ez már a haláltánc, a „dans macabre” ideje. A Levetett bőr című fali munkái nemezből vannak kivitelezve. Ezek a palástok szinte felszállnak és elrepülnek a semmi partjai felett. Hihetetlenül érzékeny felszíneik porózusak, áttörtek, lyuggatottak. Egyszerre esztétizálnak, másrészt sebekre-sérülésekre emlékeztetnek. Veress Enéh Erzsébet Elég az én kegyelmem című kisplasztikája pedig Pál apostolnak a korintusiakhoz írott második levelére utal, ahol Jézus így szólt: „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm az erőtlenség által ér célhoz.” Az ívelt, kecses, égre néző teremtmény sörényén egy madár ücsörög, ami egyértelműen a Jézus vállára szállt galamb, a Szentlélek, a Spiritus Sanctus szimbóluma, amit három világvallás, a kereszténység, a judaizmus és az iszlám is elfogad.

 

 

Menora Saag Centrum Artis – Zsinagóga Galéria, Ipolyság / Sahy, Szlovákia

2018. szeptember 10-ig

 

 

 

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-08-20T09:19:19+00:00 augusztus 17, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!