Elementáris geometria
Boros Tamás és Dévényi János kiállítása

Kozák Csaba

Eukleidész Kr. előtt 300 táján írta az Elemek című könyvét. Nem tudom, hogy Boros Tamás és Dévényi János képzőművészek Elementáris geometria-kiállításának a címében szándékosan szerepel-e az utalás a „geometria atyjaként” jegyzett ókori szerző művére, ha nem, akkor beletrafáltak. Ugyanakkor a geometrikus absztrakció –  azaz a geometria tudományának a modern művészetbe történő beillesztése – csak a két világháború között kezdett kibontakozni, melyet a későbbiekben konkrét művészetre (is) átkereszteltek.

Boros Tamás: Ék-pár II., 2017, akril, laminált fa, 24,3×89,6×14,4 cm és Négy forgó háromszög, 2017, relief, akril, laminált fa, 80x80x14 cm

Boros Tamás festő, grafikus, szobrászművész és Dévényi János festőművész, grafikus mindig is a vonalak, a forma, a szín és a tér kölcsönhatásaival, ezek egymást alakító szerepével foglalkoztak. Az általuk felvonultatott legfontosabb elemek a kör, a négyzet és a háromszög. Jelen közös kiállításuk – amin egyaránt szerepelnek sík és 3D-es munkák – csak szűk, ám annál látványosabb, izgalmasabb válogatást nyújt életműveikből. A VIII. kerületi szálloda kettős osztású terének nyitó szekciójában műveik egymással feleselnek, míg a belső térben külön traktus lett berendezve az alkotóknak.

Boros Tamás, akinek mestere a Kassák Lajos egyetlen tanítványaként jegyzett Fajó János (1937–2018) volt, tíz fali objekttel jelentkezett, melyek az utóbbi két évben készültek, ám van, hogy visszacsatol egy-egy, akár húsz évvel korábbi munkájához, melyek az idők során megsérültek, éppen azért, hogy az alapkoncepciót újragondolja. A 4 forgó háromszög reliefje egy látszólagos körkörös forgás által lendül mozgásba. Fragmentumaikban a derékszögbe hajtogatott háromszögek lapjai egymással feleselnek. A mű központi magjában hiátusként, üres térként – mint másutt is – megjelenik a négyzet motívuma. A mű szerves része a fluoreszkáló zöld szín és annak reflexiója. A trükk annyi, hogy a néző által nem látható hátlapokat reflex színnel festi meg, melyek tükröződnek, és a súrló fények által olyan hatást váltanak ki, mintha azok is meg lennének festve. Az Ék-pár I-II. munkáinak külön érdekessége, hogy azokat az előbbi mű maradék anyagából állította össze, ám önálló, szuverén alkotásoknak tekintendők. Keret fonódása című nyitott, levegős művében két négyzetes keret kapcsolódik egymásba, hogy egymás testét átjárva kommunikáljanak. A mű magjában átfedett részen egy piros négyszög töri meg a szimmetrikus építkezést. Kinyílás című munkáján az alap testéből kicsúszik egy elem, a képi történés a mozgás illúzióját kelti.

Boros Tamás: Keret fonódás, 1986–2017, akril, fa, 61x67x4 cm

Reflex négyzetének felső lapjából kivágja egy negyedelt-négyzet szeletét, majd azt a hátlapra applikálja, így egység és rész megbonthatóvá, de összetartozóvá válik. A Négyzetes nyílás című művén úgy teremt a síkból teret, hogy az eredeti lap felületét három helyen bevágja, majd azt enyhén a térbe hajlítja, így első látásra azt hihetjük, hogy két sík felület egymás feletti elcsúsztatásáról van szó, holott a bevágás és hajlítás minimális gesztusának az eredményét láthatjuk. A Téglalap hálójában munkán 4 téglalap egyenlő arányban úgy takarja ki egymás felszínét, hogy a szimmetriába rendezett, forgó mozgást imitáló elemek magjában, a semmi centrumában egy üres négyzet rajzolódik ki. Téglalap fonódás alkotásán is megjelenik a vágás és hajtogatás motívuma, a fel-le mozgást imitáló „billentyűzeten” két vékony, vertikális vágás fut. Az elemek a téglalap és a négyzet formációkat egyaránt kiadják. Kör-négyzet-háromszög II. művének alapja a kör. Ennek az alapnak a felszínén ritmikusan, egymást fedve fehér négyzetek futnak, melyek lapjainak egy-egy oldala úgy van rögzítve, hogy a négyzetek három sarka hármas osztásban, 120 fokonként halványan megérinti az alapkör élét. A korábbról ismerős üres háromszög motívuma itt is megjelenik a kör centrumában. Boros munkáinak alapszíne a fehér, míg a felületeken, éleken minimalista színhasználattal él, ami ellentétes festményeinek erősebb koloritásával. Boros Tamás műveinek a dinamikáját, mobilitását az adja, hogy rétegről rétegre, síkról síkra építi fel a fragmentumokat, a részleteket egymás testébe illeszti, oltja, csapolja, forgatja, így statikus síkjai mozgásba lendülve az el- és kimozdulás, a forgás illúzióját adják. Laminált fa alapú, akrillal festett műveinek fluoreszkáló színei pedig megvilágítják a formációk alapját-hátterét, hogy egy következetes végiggondolt, ám eddig ismeretlen látványvilágot hozzanak létre.

Dévényi János: Párhuzamos körök II., 2017, akril, vászon, 100×120 cm

Dévényi János életrajzában ma már kevésbé fontos momentum az, hogy a Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola grafikai szakának elvégzése után a Képzőművészeti Főiskolán Patay László és Bráda Tibor tanítványaként végzett. Számomra sokkal fontosabb a világhálóra is feltett ars poeticája, ahol így vall: „Minden kép egy-egy újabb kísérlet a tökéletesség megközelítésére. Festményeim az arányokkal, a színekkel, a formákkal és a kompozíciós megoldásokkal a szépség és harmónia tengelyében születnek meg. Képeim kvázi meditációs táblák a lét örök törvényei felett.”

Dévényi János: Negyedelt körök, 2017, akril, v,ászon, 100×100 cm

Számomra a tavaly és idén festett akril-vászon művei tanúsítják ezt, hiszen a pár évvel korábbi festményeinél – mondjuk a Vörös maszk, a Tengelyes metszés kivágásokkal vagy a Kiemelt kapcsolat vászon képeknél – a mostani anyaga sokkal tömörebb, lényegre törőbb, koncentráltabban megfogalmazott. Az érdekesség az, hogy míg Boros a valós térben lakja be a síklapokból összeállított 3D-s fali objekteit, addig Dévényinek a vászon síkjában kell megteremtenie a mű virtuális terét. Teszi ezt különböző módokon; a színek dinamikájával, a formák kitakarásával, fedésével és a transzparencia jelenségével. A Közelítés művén egy fekete sávval-csíkkal határolt, a háttér végtelenjébe húzódó lehetséges körcikknek a félköríve közelít a kép ellentétes, vertikális oldaláról indított piros félkörívben végződő test felé. Közöttük fehéren tátong az űr. Egy mozgásfolyamatnak, egy lehetséges találkozásnak, egyesülésnek vagyunk tanúi. A Háromszög kivágás és a Negyedelt körök festmények ugyanazt az illúzió-játékot űzik velünk: míg az elsőn a három fekete kör mindegyikének testébe egy-egy piros-sárga-kék körcikk van ékelve, melyek kinyíló szárainak képzeletbeli meghosszabbítása egy háromszöget ad ki, addig a másik művön a fekete háttérbe ékelt sárga-piros-szürke-kék körcikkek hasonló aktivitása egy lehetséges négyzetet rajzol ki. Ezek a művek a rétegelt geometrikus részletek által úgy világítanak, hogy egyben transzparensek tűnnek. A Párhuzamos körök I-II. festményeken függőlegesen és párhuzamosan úgy vannak látszatra egymás mögé állítva, sorakoztatva alapszínekkel és kikevert, másodlagos színekkel festett körök, hogy azok egy virtuális teret hoznak létre. A repetitív megjelenítés pedig a mozgás dinamikáját sugallja. A Színes körök munka fehér alapján három, alapszínekkel (sárga, piros, kék) megfestett kör sorjázik vízszintesen, míg alatt két szűrt-kevert szürke tart ellenpontozva a feketébe. A Körmetszet alapszínekre az egyetlen mű, ami nem akrillal, hanem olajjal van festve préselt falemezre. A kör felszínén ritmikusan váltakoznak a derékszögbe zárt sárga-kék-piros, monokróm fragmentumok, miközben három villanásban megjelenik a fehér alap/háttér is. Az alapszínekből (vagy elsődleges színekből) összeállított kompozíció lüktetve, pulzálva mélységet sugall. Az Ikerformák pedig egy játékos kirakós, ahol a fekete, kék, sárga és piros négyzetek és körök ide-oda csúszkálnak helyükért harcolva a vászon fehér felületén. Majd azt megtalálva, az instabil pszeudomozgás harmóniává szelídül, és beáll a kép egyensúlya.

 

 

Múzeum Hotel Galéria, Budapest

  1. november 13. – december 1.

 

 

 

 

 

 

 

 

Print Friendly, PDF & Email
2018-11-22T16:09:54+00:00 november 22, 2018|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!