A mi múzeumunk
A Völgyi–Skonda-gyűjtemény kiállítása és könyvsorozata

Wehner Tibor 

 

A múlt század nyolcvanas-kilencvenes éveitől alakuló és gyarapodó Völgyi–Skonda-gyűjtemény története 2009 óta a magyar művészet színterein zajlik. A vélhetően az egyik legnagyobb számú műegyüttest – több ezer alkotást – felölelő magánkollekció első kiállítása tíz évvel ezelőtt, az egykori budapesti Aulich Galériában volt, amely tárlatot számos tematikus, illetve a gyűjtemény egy-egy szekcióját idéző – mint a Magyar fürdőélet, a Ki a szabadba!, az Égi jel-kép, a Példa-kép, a Házi oltárok című – katalógus megjelentetésével kísért válogatás bemutatása követett idehaza és külföldön. A 2019. januári-februári hetekben a gyűjtemény szűk keresztmetszeteként – a XX. századi magyar mesterek, a naiv és cigány festők, a szakrális jellegű műveket jegyző művészek munkáit, valamint a „kor-képek”-et férfi vagy női szemmel megalkotók kompozícióit egymástól elváló, és ugyanakkor egymással össze is kapcsolódó egységekként felvonultatva – az óbudai Esernyős Galériában mintegy ötven mű került közönség elé. Ezzel az ötven művel a gyűjtők és a rendezők természetesen csupán a kollekció arculatát és gazdagságát villanthatták fel, de a kiállítás megnyitása alkalmából közreadott ötkötetes könyvsorozat révén pontos, árnyalt összkép alakulhatott ki az érdeklődők számára a Völgyi Miklós–Skonda Mária-házaspár gyűjtői ars poeticájáról, több évtizedes gyűjtőmunkájának koncepciójáról és annak megvalósításáról.

Hecker Péter: Halló! … Nem zavarsz! Picasso-kiállításon vagyok, 2018, olaj, vászon, 78×110 cm

Mint az Esernyős Galéria tárlata is tanúsította, a Völgyi–Skonda-kollekcióban a XX. századi, immár klasszikus mesterek – meghatározón Szőnyi István, Egry József, Márffy Ödön, Iványi Grünwald Béla, Nagy István, Tornyai János művei – teremtették meg a fundamentális alapot a legelsősorban a jelenkori, a napjainkban is aktívan dolgozó – eseteként a mester-tanítvány viszonyt, máskor mintegy a generációláncolatot képviselő –, eltérő nemzedékek művészeinek alkotásait felölelő, domináns gyűjteményrészekhez. Ezen gyűjteményi egységekben a „férfi szemmel” munkálkodók sorában többek között Szotyory László és Hecker Péter, Lóránt János Demeter és dr. Máriás Béla, Regős István és Bukta Imre munkái, míg a „női szemmel” dolgozó művészek körében mások mellett Nagy Kriszta és Radák Eszter, Csurka Eszter és Soós Nóra, Bikácsi Daniela és Varga Patrícia Minerva művei kerültek egymás mellé. E három nagy egységhez kapcsolódtak a szakralitás által különálló műcsoporttá szerveződött kompozíciók – mint Aknay János, Szentgyörgyi József, Galambos Tamás, Kárpáti Tamás munkái –, valamint a naiv művészet mesterei és a cigány festők, mint a Balázs János és Vankóné Dudás Juli, Győry Elek, Oláh Mária képeiből felfűződő, a közelmúlt éveiben kialakult új gyűjteményrész alkotásai. Mindemellett az egyes gyűjteményrészeket összefogó jegyként jelölhető meg, hogy a jelenkori magyar művészet összképének nívós művekkel való reprezentálásában a egyes szekciókat hangsúlyozón és összefűzőn van néhány, kiemelten fontos, egyszerre több egységben is alkotások sorozatával képviselt, kultivált művész: mint Aknay János, Bukta Imre, Földi Péter, Király Gábor, Lóránt János Demeter, Mátis Rita, Nagy Kriszta, Radák Eszter, Szemadám György (akiknek alkotásaiból lassan akár egy-egy önálló tárlatot is rendezhetnének).

 

Radák Eszter: Csermely, 2012, olaj, vászon, 100×120 cm

Már a kiállítás válogatott anyaga alapján számos is számos, a gyűjteményt karakterizáló, jellegzetes vonás megrajzolódhatott, amely jellemzőket tovább mélyíti a két gyűjtő szerkesztésében és a Pauker Nyomda magas színvonalú kivitelezésében megjelent, egységes arculatú és felépítésű könyvsorozat is. Így a legfontosabb gyűjteményszervező elvként a figurativitást kell megjelölnünk – a kollekcióban nincs nonfiguratív mű. A Völgyi-Skonda gyűjtemény a hagyományos műfaji besorolás szellemében a táj- és városképfestészetet és az életképfestészetet preferálja, azt a piktúrát, amelynek az átélhető, ún. valóságos valóság, a természet, az emberi alak a tárgya, azt vallva, hogy a kor legautentikusabb és legintenzívebb művészi lenyomatait az e szemlélettel és szellemiséggel megalkotott művek teremthetik meg.

 

Márffy Ödön: Balkonon (Tavaszi reggeli a teraszon), olaj, karton, 506×605 cm

Ezek által fogalmazódhat meg finom társadalomkritika, fanyar történelemszemlélet, szólalhat meg a fájdalmas irónia vagy az üdítő humor. A másik, e jellemzőkhöz kapcsolódó gyűjtői preferencia a kolorit intenzitása, illetve az alkotói-befogadói színérzékenység igénye, s itt külön alosztályt képeznek a monokróm kompozíciók. Mindezen jellemzők feltételezik, hogy a Völgyi–Skonda-gyűjteményben elsősorban szabályos, tradicionális táblaképek jelennek meg, amely egységet bizonyos esetekben az anyaghasználat, a technika, a képépítő metódus a megszokottól eltérő volta old. A tárlaton ezúttal kizárólag festészeti alkotások, táblaképek kerültek a falakra illetve a galéria-falak közé, így a kollekció műveit jellemző ágazati, illetve műfaji és műformagazdagság is csak a könyvsorozat lapjait forgatva bontakozhatott ki a látogató előtt: így körvonalazódhatott, hogy nagyon jelentős a mind művészettörténeti, mind esztétikai aspektusok miatt fontos grafikai, valamint a plasztikai és az iparművészeti – elsősorban kerámiaművészeti – munkák részaránya a kollekcióban. Nagy kár, hogy ezúttal ezekből a művek köréből nem került közönség elé egyetlen alkotás sem, amelyek ugyanúgy, mint a festészeti művek, a gyűjtők biztos kvalitás-érzékét, a különleges értékekre fogékony, érzékeny attitűdjét igazolhatták volna.

 

Szőnyi István: Várakozók, olajtempera, vászon, 605×795 cm

Regős István: Hajógyár, 2013, akril, fa, 70×60 cm

A mintegy gyűjtemény-katalógusként közreadott könyveket lapozva tárulhat fel a Völgyi-Skonda gyűjtemény teljessége és gazdagsága. Az öt kötet élén a gyűjtők vallomása olvasható az egyes gyűjteményrészek kialakulásáról, a gyűjtői indíttatásokról, majd az egyes tematikus válogatásokat – Mesterek, Naivok, Égi jel, Kor-képek I., Kor-képek II. – szakszerű bevezető tanulmányok – Révész Emese, Takács Gábor, Suhay Péter, Oltai Kata és Bárdosi József – alapos eszmefuttatásai követik. A főként az egész oldalas reprodukciókra koncentráló, gazdag képegyütteseket a művészek mutató-rendszerbe állított névsora zárja le. Egymás mellett párhuzamosan futó magyar és angol nyelvű szöveg, pontos műadat-közlések, mértéktartó, az alkotások megszólaltatását szolgáló tipográfia, korrekt nyomás – mindez tökéletes összhangban van a kollekció által képviselt gyűjteményszervezői elvekkel, legelsősorban a gyűjtői magatartást vezérlő művészet- (és művész-) szeretettel, és a mindezért kifejtett áldozatvállalással.

A Völgyi-Skonda gyűjtemény a tudatos gyűjteményépítés, a határozott gyűjtői és gyűjtemény-profil kidolgozásának, vállalásának, következetes követésének iskolapéldája, amelynek az időszakos kiállítások nyilvánosságának lezárultával immár nem csupán az emlékezet őrizheti (vagy a feledés hullámai moshatják el) a magánkollekcióba zárt műveit, hanem egy bármikor kézbe vehető, konkrét és pontos könyvsorozat segíthet a mű-emlékek felidézésében. Ezáltal, ezáltal is válhat a Völgyi-Skonda gyűjtemény, illetve a gyűjteményben őrzött műegyüttes néhány más, nélkülözhetetlen magánkollekció társaságában a XX-XXI. századi magyar művészet történetének szerves, fontos részévé.

 

Esernyős Galéria, Budapest,

2019. január 29. – február 28.

 

Print Friendly, PDF & Email
2019-02-25T19:02:10+00:00 február 25, 2019|ONLINE|Nincs hozzászólás

Szólj hozzá!