Kozák Csaba

A ferencvárosi Ráday utcára nyíló byArt Galéria üvegportálján bepillantva már kívülről látható, hogy itt valaki már megint – a helyszín fő profiljából adódóan – „konkrétan” absztrahál és geometrizál. Ez alkalommal Kontur Balázs, az építészként végzett, a harmincas éveinek közepén járó képzőművész teszi ezt. Kontur 2008-ban az Ybl Miklós Egyetemen Kapy Jenő mesternél szerezte építészmérnöki diplomáját, majd a dániai Vitus Bering University hallgatója volt, Fajó János szerencsi szabadiskoláját pedig 2006 és 2011 között látogatta. A jelen tárlat válogatást mutat be az utolsó három évben készült két- és háromdimenziós munkáiból. A 16 művét bemutató anyagnak az egynegyede visszacsatolás az idei év januárjában a Magyar Építőművészek Szövetségének Kós Károly termében rendezett Négyzetek című kiállításához.

Kontur Balázs: Négyzetek II/01, 2017, fa, olaj, 50×50 cm

Ennek a bizonyos négyzetnek a nagyívű pályafutása során a művészet és a tudomány összefonódása révén közismert az a reneszánsz idején feltűnt ábrázolás, ami Leonardo da Vincinek az 1490-ben tükörírással készült Vitruvius-tanulmánya, ahol az emberi test méretarányait úgy volt hivatott reprezentálni, hogy az álló, kitárt karú emberalakot egy egymást metsző körbe és négyzetbe helyezte. A másik véglet egy szintén ikonikus mű, Kazimir Malevicsnek az 1915-ben festett Fekete négyzete. A geometrikus absztrakció a XX. században gyakran megidézte a négyzet mértani ábráját. Ilyen például Piet Mondrian 1929-es Kompozíció pirosban, kékben és sárgában című alkotása, vagy gondolhatunk akár Ellsworth Kelly 1951-ben készült Négy szín egy nagy falra címűfestményére is.

Kontur Balázs: Négyzetek II/03, 2017, fa, olaj, 115×120 cm

Kontur Balázs négyzete más. A terembe lépve rögtön szembetűnik, hogy a fali és posztamensekre helyezett sík és 3D-s művek szellősen, elegánsan – mindegyik munkának meghagyva a saját auráját – vannak rendezve. Az installálás érdekessége, hogy a sík munkák is kilépnek a térbe, mivel pár centis távtartókkal vannak a falra rögzítve. A Négyzetek II/01. és a Négyzetek II/03. fatábláinak felszínén fehér, fekete és a barna szín két árnyalatában tartott négyzetek csúszkálnak egymáson, fedik egymást. A szabályos alakzatok mellett a kétsíkú elforgatás által a kép virtuális terében parallelogrammák, rombuszuk is megjelennek, tehát a térben elforgatott négyzet metamorfózisáról beszélhetünk. A színek és formák ritmikus váltakozása adja a művek dinamikáját. Itt még egyértelmű a Fajó-iskola „tiszta forma” hatása.

A Négyzetek V. fali objekt egy különleges darabja a tárlatnak, hiszen a fekete alapú, élein zöldre festett, térbe léptetett, kockát imitáló négyzet olyan, mintha hátulról lenne megvilágítva, holott csak az történik, hogy a mű hátlapja neonos, fluoreszkáló akrillal festett, ami a fehér falról visszavetülve fényt sugároz. (Külön írást érdemelne az építész Kontur fali objektjei hátlapjának architektonikája, aprólékosan megépített gerendázatának finoman ácsolt szerkezete, de ezt a funkcionális elemet nem láthatja a néző.) Ennek a munkának a fekete felszínén jelenik meg először a párhuzamos vonalkázás, rovátkázás, hajszáleres csatornahálózat, amit a művész úgy ér el, hogy az akrillal és olajjal megfestett felszínt vékony léniákban visszakaparja. Ezt jelenti a kiállítás címében jelzett hiátus, hiány. A redukció, „a hiány jelenléte” által lesz a kép gazdagabb!

Kontur Balázs: Négyzetek IV, var. 2., 2017, fa, olaj, 24×24 cm

A tárlat legerősebb darabja a Négyzetek VIII., aminek ívelt gerincű felszíni átlójából a peremvidékek felé futó csíkozás, sraffozás, a fekete és színes fények játéka organikussá és olyan misztikussá teszi a művet, mintha csak a Hold láthatatlan oldalán járnánk. A tárlat „kakukktojása” a süttői mészkőből faragott kisplasztika, az Hommage à Fajó János, ám ennek a szimmetrikusan áttört, O alakban lyukas műben is megjelenik „a semmi”, azaz a hiátus. Kontur Négyzetek IV. var. 2-3. elnevezésű művei fundamentálisan szintén a négyzet fogalomból indulnak ki, de ezeken már olyan változatosak a kihajtások, elforgatások, tördelések, csúsztatások, átfedések, kivetítések, a térbe léptetett másodlagos leképezések, hogy maguk a művek inkább fekete-fehér-barna-sárga-arany színmezőket villogtató csillag-alakzatokra emlékeztetnek. A Négyzetek VI. (a) kicsiny munka azért figyelemreméltó, mert a vertikálisan osztott négyzet jobb oldali felét kibillentve itt jelenik meg először, ragyog ki az olaj-vászon festmény magjában az arany. Az alatta posztamensre helyezett Négyzetek II./04. egy újabb négyzetállás: az egyenlő oldalú sík forma lapját a szélekre merőlegesen több helyen bevágja, és az  immáron hajlíthatóvá tett fragmentumokat „felhúzza” a térbe, hogy az egy 3D-s bicskázó alakzatot adjon ki.

A Hiátus kiállítás enteriőrje Kontur Balázs, Vonalak III. fig. 2-3-4., fa-, olajműveivel

A galéria belső terében találhatjuk a Vonalak-sorozat triászát, melyek szintén a négyzet forma parafrázisai, ám ezeken a kirakósként összerakott olaj-vászon műveken már erősebben dominál a csillogó arannyal hintett felszíni „domborzat” barázdáltsága. Az Arany című munka két félbetört napkorongján, vertikálisan és horizontálisan egyaránt rovátkázott, visszakapart négyzeteinek felszínén pedig már teljesen eluralkodik a nemes arany. A Space Equlibrium nagyobb változatát a művész már tavaly bemutatta a Puccs Galériában. Ide a munkának egy fapálcikákból szerkesztett – ám a szürke sprayfesték által fémnek tűnő – transzparens kockavázát hozta el, melynek belsejében az átlók egy újabb kockát, négyzeteket és háromszögeket adnak ki. A tér egyensúlyi helyzetére utaló háromdimenziós mű kockázatmentesen zárja a kiállítást, miközben elgondolkozhatunk a kocka és az oktaéder duálisain.

 

byArt Galéria, Budapest

  1. december 17-ig

 

Print Friendly, PDF & Email