Fedőneve: Sólyom
Kudász Gábor Arion: WORKOUT – a fine sense of patriotism

Cséka György

Kudász Gábor Arion új sorozata, a WORKOUT – a fine sense of patriotism egy konkrét eseményre épül, a 2018 nyarán Prágában megrendezett tömeggimnasztikai fesztiválra, a XVI. Sokol találkozóra, amely Csehszlovákia megalakulásának 100. évfordulójára emlékezett. A bemutatott anyag több elemből áll, egyrészt az eseményen, másrészt a kérésére különböző geometrikus alakzatokat bemutató, fiatalokról készített fotókból, harmadrészt egy graffiti dokumentálásából. Emellett a Youtube-ra feltöltött másfél órás, hang nélküli videómunkából.

Kudász Gábor Arion: Slavia – Animal Rights Movement, 2020. Fotó: Kudász Gábor Arion

A Sokol (Sólyom) egy 1862-ben, Miroslav Tyrš és Jindřich Fügner által alapított tornaszervezetként indult, később pánszláv mozgalommá terebélyesedő mozgalom, amely 1882 óta hatévenként Sokol Slet (Sólymok Rajzása) néven egynapos tömeggimnasztikai fesztiválban kulminál. Az alapító filozófus, autodidakta művészettörténész Miroslav Tyrš az Olimpiai ünnep (1868) című munkájában fejtette ki elképzeléseit a görög művészetről és sportról, amely magasztos elveket, a morális és intellektuális tréninggel összekapcsolt testkultuszt kívánta meghonosítani a csehek között, beoltva ezt az ébredő nemzet öntudattal, nacionalizmussal. Ez sikerült, a Sokol hihetetlenül népszerű lett a csehek, a szlávok között, és legnagyobb felfutása közvetlenül a második világháború előtt volt, amikor az 1938-as fesztiválon 350 ezer tornász 2 millió néző előtt mutatta be gyakorlatait. A szocializmus idején természetesen tiltólistára került a nacionalista mozgalom, az 1948-as bemutató után legközelebb csak 1994-ben tudták megrendezni a fesztivált.

Kudász Gábor Arion: Workout – a fine sense of patriotism, enteriőr. Fotó: Kudász Gábor Arion

A Sokol nálunk kevéssé ismert, kicsit szláv belügy, de főbb jellegzetességei meglehetősen ismerősek. A Sokol számtalan előzménnyel és történelmi analógiával rendelkezik, elég, ha csak a náci, ugyancsak a görög és római kultúrából derivált klasszicista, jellemzően férfitestkultuszra, olimpiára, tömegrendezvényekre gondolunk, amelyeket Leni Riefenstahl filmjei örökítettek meg. A kevéssé vagy nem demokratikus társadalmi berendezkedések egy idő után kialakítják a maguk (tömeg-) ifjúsági (fél- vagy teljesen katonai színezetű) mozgalmait, amelyek a testkultusz mellett a nemzeti vagy nemzetek fölötti (pl. kommunista) identitást hivatottak formába önteni, fokozni, de legfőképp uralni. Emellett persze, ideológiamentes látványosságként a spektakuláris emberiség számára mindig is csodálat tárgya az olimpia és bármilyen rendezvény, amelyen testek tömege egyetlen akarat, terv által vezérelve egyszerre mozog, rendeződik formába. A Sokol újraélesztésében találkozik a spektakuláris vágy és a patriotizmust újra tetszetős, népszerű formába önteni igyekvő akarat, kapcsolódás a kommunista rendszer előtti cseh hagyományhoz, ekképp az identitás szervességének újraalkotása.

Kudász Gábor Arion: There is something wrong and you don’t know about it, 2020. Fotó: Kudász Gábor Arion

Kudász Gábor Arion anyagának kontextusáról még hosszasan lehetne beszélni, ezt részben előhívja, indukálja a munka leírása. A probléma mindössze, hogy mindez leválik a munkáról. Fekete-fehér, archaizáló képeket látunk a fesztiválról, továbbá különböző helyszíneken, tájban, graffitizett falak előtt alakzatokat formáló fiatalokról, a képeken pedig sok esetben színes geometriai formák láthatók. Technikailag minden fotón – kivéve a graffitit ábrázolókon és a vászonra nyomtatott, fém rudakra akasztottakon – műgyanta réteg van, a színes formák is ebből az anyagból vannak kialakítva, ettől a fotók felülete síkos, fénylő, tükröződő. Az alkotó tárlatvezetéséből megtudhatjuk, hogy a műgyanta egyfajta hangulatképző, múltat felelevenítő elem, mivel a gyermekkori felvonulásokon kapható, celofánba csomagolt nyalóka felületét, textúráját idézi, az alakzatok pedig zászlókra, a cseh zászló formáira utalnak. Hasonló funkciója van a fémszerkezeten lelógatott fotóvásznaknak, ezek a porolórudakon átvetett szőnyeget hivatottak felidézni. A galéria padlóján a színes jelzések a tömegalakzatok megtervezésénél az adott sportoló pontos helyét jelölő formák analógjai.

Kudász Gábor Arion: Workout – a fine sense of patriotism, enteriőr. Fotó: Kudász Gábor Arion

Ha eltekintünk az alkotó szöveges és szóbeli intenciójától, mindössze képeket látunk fiatalokról, akik többé-kevésbé akrobatikus mutatványokat végeznek. A fotók, ahogy a videó is, hasonlít minden patrióta vagy nem patrióta tömegrendezvényre, mutatványra, kötődjön bármilyen rendszerhez, ideológiához, korhoz, divathoz. Amire azt tudjuk mondani – és ehhez nincs szükség a hasonló végkicsengésű alkotói koncepcióra sem –, hogy hát igen, az ember kis változtatással ugyanazokat a mintákat alkotja újra. A történelem, a politika és a mindennapi élet számtalan eleme a civilizáció folyamatában nem tud mást csinálni, mint ismétlődni, mégpedig minden következmény nélkül. Ha akarom, Kudász Gábor Arion képeibe belelátom Észak-Korea, a Szovjetunió, a náci Németország hasonló demonstrációit, testkultuszát vagy éppen a klasszicista ikonográfiát vagy mindezek elődjét, a görög művészet szépségeszményét. A gond a kontextus bővíthetőségének önkényessége, ami korábban, az alkotó Human című sorozatánál még hatványozottabban volt jelen. Az, hogy adott egy alapvetően nyers képanyag, amire sok esetben utólag rá van olvasva, hozzá van költve egy általános – a Sokol apropóján kicsit konkrétabb – történelmi, szociológiai mondanivaló. A Human kapcsán például a helyünk a világban, a matematika, az esőerdők, a munka, az evolúció, az emberiség története stb. A képeknek a koncepcióhoz direkten, illusztratívan és nem szervesen van köze. Didaktikus megoldás, magukból a képekből és koncepcióból nem kikövetkeztethető a műgyanta vagy a fémszerkezet jelentése, azaz a nyers képekhez hozzáadott nagyjából összes érték, forma. Hasonlóan működnek a padlón elhelyezett színes jelek vagy a videón az egymásra csúsztatott képsorok.

Kudász Gábor Arion: The (Belgian) Red Square, 2020. Fotó: Kudász Gábor Arion

Kudász Gábor Arion műve semmiképp sem rossz vagy színvonaltalan mű, hanem inkább egy nagy műgonddal, magas szakmai színvonalon kivitelezett, ám kevéssé érdekes, inspiratív, inkább didaktikus munka, kicsit az egyetemi feladatok módján, amelyben a koncepció nincs szerves egységben a képekkel.

Kudász Gábor Arion: Workout – a fine sense of patriotism, enteriőr. Fotó: Kudász Gábor Arion

 

Kudász Gábor Arion: Workout – a fine sense of patriotism

FAUR ZSÓFI GALÉRIA

2020. március 09. – április 02.

Cséka György (1972)
Esztéta, kritikus. Magyar nyelv- és irodalom, esztétika szakon végzett, sok minden érdekli, de főként kortárs fotóról, képzőművészetről ír. Bár nem szivarozik, Hajas Tibor iránymutatását tekinti mérvadónak: "A "művészet"-nek nevezett totális tevékenység mellett pillanatnyilag főleg a szivar érdekel." Önéletrajzot írni nem tud/szeret.