Talán csak nosztalgia…
Homeless Between Yestermorrows

Schneller János

Meghatározhatatlan korban találja magát az, aki belép a Horizont Galéria szimmetrikus terébe, Fridvalszki Márk kiállítására, hiszen a zenei aláfestés, a retróhatású szőnyeg dizájnja és a biomorf építményre hajazó űrbázis-toboz installáció mind valamiféle fiktív időutazást ígérnek. Csak abban nem vagyunk biztosak, hogy átadva magunkat az audiovizuális élménynek, vajon melyik korba jutunk. Vajon egy elképzelt jövő múzeumában vagy a korszak vizualitását bemutató történeti kiállításon, melyen egy ismert alkotó kevésbé ismert képeit a kor iparművészeti és zenei dokumentumai teszik számunkra még érthetőbbé.

Fridvalszki Márk: Homeless Between Yestermorrows, Horizont Galéria / Fotó: Bíró Dávid

Az összhatás mindenesetre nem marad el; a festmények mintha egy nemrég felfedezett családi hagyaték darabjai lennének, talán a hetvenes évek derekáról. Ki tudja milyen módszerrel, de a művész még az enyhe nikotinsárgás piszoklerakódásokat is sikerrel imitálja a képek egyébként fehérnek várt felületein. Fridvalszki vásznain a hetvenes évek geometrikus-konkrét törekvései, a Victor Vasarelly féle op-art és a “kozmosz” fantasztikus könyvek forma- és színvilága egyszerre érhető tetten, de felfedezhetjük rajtuk az Erika székek kontúrjait vagy Zala Tibor hatvanas évekbeli plakátjainak sziluettszerű figuráit, illetve azok rokonait is.

Fridvalszki Márk: Homeless Between Yestermorrows, Horizont Galéria / Fotó: Bíró Dávid

 

Fridvalszki Márk: Homeless Between Yestermorrows, Horizont Galéria / Fotó: Bíró Dávid

A bal oldalon elhelyezett 50×70 cm-es vásznak kemény kontúrjai között geometrikus és biomorf formák váltakoznak olykor illuzionisztikus térhatást keltve, máskor síkban tartva az absztrakt kompozíciót. Közös bennük a nézőt elbizonytalanító időtlenség, valamint a kor színvilágára annyira jellemző fakó színhasználat, amely a mégoly rikító színeket is valami avíttas kopottsággal vonja be. Ismerős formák, ismerős kompozíciókba rendezve, mégis kilóg a lóláb, érezzük, hogy a képeken használt formák nem alkotnak koherens kompozíciót, nincs mögöttük a modernizmus fejlődésbe vetett utópisztikus hite, sem a kor naiv idealizmusa. Akárha jól sikerült hamisítványokat látnánk, melyeken a kor minden stílusjegye megtalálható, de az összhatás mégsem hiteles. A modernizmus immár egyetemes formavilága nem a maga valóságában, pusztán idézetként jelenik meg; a művész mintha a kiüresedett formák széthullott darabjait sepregetné össze egy-egy képen.

A jobb oldali falon elhelyezett két nagy méretű kollázsképen mintha Lantos Ferenc zománcai, a szocialista modernizmus épületei, néhány köztéri szoborrészlet és a pszichedelikus művészet egy-egy szemkápráztató idézete alkotna tablót a kor vizualitásának sokféleségéről. A kollázsszerű művek a korban párhuzamosan létező vizuális világokat egymás mellé helyezve világítanak rá azok sokféleségére, olykor ellentmondásos voltára. A selejtezésre szánt (rontott) korabeli lemezborítók festői újragondolása egyszerre juttatják eszünkbe Samuel Beckett a modernizmus utópisztikus szemléletére is vonatkoztatható „try again, fail again, fail better” idézetét és a kor iránti lelkesedésünket (nosztalgiánkat?), melynek legfontosabb tárgyi szimbóluma a vinyl, melynek borítója a kiállítótérben műtárggyá nemesedik.

 

Fridvalszki Márk: Homeless Between Yestermorrows, Horizont Galéria / Fotó: Bíró Dávid

 

Fridvalszki Márk: Homeless Between Yestermorrows, Horizont Galéria / Fotó: Bíró Dávid

Fridvalszki kiállítása illeszkedik abba a sorba, melynek kiállítóit szintén a múlt utópisztikus jövőképeinek reflexiója foglalkoztatja, azaz, akik a beteljesületlen utópiák múltbaveszésének nyomán maradt ürességre, avagy az azokat felváltó disztópiák kijózanító, de leginkább kiábrándító realitására és jövőtlenségére reflektálnak. A közelmúlt budapesti kiállításai közül többet is ide sorolok. Például Andreas Werner Viltinben, We Dreamed of a Past Future címmel megrendezett önálló kiállítását, melynek vezérmotívuma a 20. század korai jövővízióinak újraálmodása és a sci-fi irodalom romantikát sem nélkülöző csillagtérképeinek festői megjelenítése volt. De ide sorolható a Kisterem Galéria – Gadó Flóra és Őze Eszter által kurált – valóságos történelmi eseményekre fiktív tervekkel, korabeli fotókat felhasználó kollázsokkal reflektáló Más visszhangok pedig a kertben laknak című csoportos kiállítása is, melyen Kaszás Tamás mellett Nikita Kadan és Anna Witt szerepeltek.

 

Fridvalszki Márk: Homeless Between Yestermorrows, Horizont Galéria / Fotó: Bíró Dávid

Fridvalszki kiállításán a koncepció mintha kevésbé állna erős lábakon. A festmények, saját festőiségükről jóformán teljesen lemondva, inkább egy korszakot megidéző képi világ formai jegyeire szorítkozó remixeiként értelmeződnek. Kérdés, hogy Fridvalszki képein vizuálisan vajon megkülönböztethető-e a nosztalgia iránti nosztalgia groteszk gesztusának felmutatása a primer nosztalgiától? Vajon érzékelhető-e képileg a megnyitón elhangzott temporális honvágy, azaz „az idő terének tágítására” való szándék, vagy mindez tényleg primer nosztalgia marad csupán, amely megidézi azt a múltat, amikor még volt értelme jövőről beszélni?

 

Fridvalszki Márk: Homeless Between Yestermorrows

HORIZONT GALÉRIA

2020. április 1-ig