Aranyba csomagolt történetek a Rákóczi térről
Beszélgetés Kocsi Olgával

Don Tamás

Kocsi Olga projektje a 2019 nyarán a Rákóczi tér és a Víg utca sarkán egykor működő RákóCity projketteremben Rákóczi Legendárium címmel megvalósult installáció és eseménysorozat folytatása. Kocsi a tavalyi kiállítás időtartama alatt megismerkedett a környékbeli lakossággal és járókelőkkel, személyes, néha vicces, néha mélyen megható és érdekes történeteket gyűjtve össze tőlük. A látogatókról és betévedőkről polaroid és digitális képek is készültek az installáció központi elemeként szolgáló arany borítású masszázsfotelben. Barátkozás a Rákóczi tér sarkán, kapcsolatok kialakítása és csillogó arany könyvbe zárása. Az ISBN könyv+galériában kerek egy évvel később megvalósuló kiállítás a tavaly összegyűjtött legendákból, a Víg utcai nagy közös palacsintasütésből és a limonádézásokból, valamint a projekt során a helyszínen összeállított fotókönyvből táplálkozik. A látogatók belekóstolhatnak az egy év alatt összeért vizuális lenyomatba, megnézhetik, meghallgathatják az élettörténetek apró de szignifikáns részleteit, és meditálhatnak az arannyal bevont masszázsfotelben. Az alkotóval Don Tamás készített interjút.

Kocsi Olga: Házikó a határon, könyv, 2013

Tegyünk rendet az olvasók fejében és tisztázzunk két alapvető dolgot veled kapcsolatban. Az egyik a nyúl, ami az egyik fő motívumod. Honnan jön a nyúlimádat? A másik pedig az (ex)branded, a Holy Olga. Ez utóbbi hogyan kezdődött, meddig tartott? 

Kocsi Olga: 1987-ben, a nyúl évében születtem. Már kiskoromban is feltűnt a nyúl, plüssállatka formájában, később lett igazi nyulunk is, idővel egyre jobban elnyulasodtam. Talán a nyulak választottak engem közvetítőnek, és nem én őket.

Holy Olga totemállata is a nyúl, az arany nyúl! Holy Olga első jelenése 2010-ben egy egyetemi kurzus apropóján történt. Benedek Adrienn osztálytársam hozott egy lepedőt, és megkért, hogy egy parafrázis erejére legyek Jézus. A kép annyira jól sikerült, hogy csatoltam is igazolványképként az Erasmus-jelentkezésemhez. Innen datálódik a brand. Abban az évben több helyre is sikerült eljutnom, Párizsba, Milánóba, Velencébe, így elkezdtem dokumentálni, merre jár Holy Olga. Később ezek a képek a kínai boltokban található műanyag arany keretekben váltak Holy Olga-projektté. Megvettem a domaint, készültek matricák, és 2012-ben megálmodtam egy Holy Olga show-t. Ez végül az A38-on, a MOME Masters Night rendezvényen valósult meg. A produkcióban volt két nyúlnak öltözött táncosom Holy Olga-pólóban, valamint kis képeket, illetve rózsaszirmot osztogattunk. Mindeközben egy konceptuális DJ-szett pörgött: God is a DJ, I am a believer, Like a prayer stb. A műsor zárásaként megjelent a Boldogság-felirat. Ezután valahogy a projekt életre kelt. Szenoner Noémi meghívott a Cékl’art kiállításra, aztán Szabó Noémi és Mészáros Zsolt kurátorok meghívtak a FRISS 2012-re a Kogartba. Ők rendezték később az első önálló kiállításomat a Casati Art Corner Galériában.

Holy Olga létezik még?

KO: Igen, Holy Olga létezik, de egyre kevésbé van előtérben. A Rákóczi Legendáriumban már csak az egyik alak pólóján jelenik meg.

Holy Olga: Sziget, 2015

Holy Olga: Future telling, 2020

Térjünk is rá az ISBN Galériában augusztus 19-ig látható Rákóczi Legendárium című kiállításodra. A projekt 2019 nyarán a Rákóczi tér és a Víg utca sarkán egykor működő Rákócity projektteremben kezdődött. Mi a sztori?

KO: Ahogy mondod, az anyag gyűjtéséhez 2019-ben a Rákócity adott helyszínt, a meghívást a Mindspace-nek és Kobrizsa Ádámnak köszönhettem. Padlótól plafonig kiaranyoztam a teret, mintegy saját dimenziót létrehozva, amelynek közepében egy masszázsfotelt helyeztem el. Egy héten keresztül használtam a teret a legkülönbözőbb időpontokban. Csináltam palacsintát, jeges kávét, és próbáltam barátkozni az emberekkel. Történeteket gyűjtöttem a betérőktől, amiket egy csillogó arany könyvben rögzítettem. Ezen kívül polaroiddal készült fotókat és hangfelvételeket is készítettem. A projekt hétfőn reggel hét órakor kezdődött a Tilos rádió 7térítő című műsorával, amely élőben jelentkezett be a helyszínről. A kirakat előtt elsétáló járókelőket szólítottuk le, így került be a rádióba az a férfi is, aki egy nagy, alumíniumdobozokkal teli bevásárlókocsit tolt el előttünk. Behívtuk beszélgetni, és elmesélte az életét, végül ez lett a kiállítás egyik fő eleme. A kiállítótér közepén jelenik meg egy asszociatív, egyvonalas animáció, amelyet az előbb említett tízperces adásrészletből készítettem. A videót egy irizáló fólián vetítettem keresztül, így megduplázódva jelenik meg a térben, miközben a fólia lilás-zöldes tükröződést fest a galéria mennyezetére. A férfi történetéből kiderül, hogy harminc évet töltött börtönben, és még most is vár rá nyolc hónap letöltendő. Megkérdeztük, hogy számíthat-e segítségre valakitől az életben. A válasza ez volt: „Most senki nem segít, most én segítek magamon.” Szívfacsaró volt hallgatni.

Kocsi Olga: Rákóczi Legendárium, ISBN Könyv+Galéria, enteriőr, az alkotó jóvoltából

Ezen kívül a kiállításon hét aranykép jelenik meg. Az eddig burkolatként funkcionáló aranyfólia most képhordozóvá vált, a fotók erre a fényes anyagra kerültek. A sorozat része három montázs, ahol az emberek a Rákócityben kialakított aranytérben láthatóak a masszázsfotel körül. Egy hét alatt nagyon érdekes beszélgetések alakultak ki az arra tévedt járókelőkkel. Izgalmas élettörténeteket hallottam. Végül három nő történetét emeltem be a kiállításba.

A tér közepén három posztamensen három arany kocka látható, ezekben mini installációk vannak három személyes történettel, amelyek mind a Rákóczi térhez kapcsolódnak. Egy francia és egy amerikai hölgy mesélnek a térhez való viszonyukról, ezen keresztül pedig sok téma szóba került a prostitúciótól kezdve a gyermekvállaláson át a nők önbizalmáig. Az egyhetes terepmunka alatt nagyon sok emberrel és történettel találkoztam, de végül ezeket választottam. Érdekes képet rajzolnak ki, és sok kérdést vetnek fel, miközben társadalmi problémákat is bemutatnak. Szeretném még folytatni a Rákóczi téri kutató munkát, ez a kiállítás is leginkább egy állomásnak tekinthető. Sok izgalmas dolgot rejt még ez a hely.

Kocsi Olga: Rákóczi Legendárium, ISBN Könyv+Galéria, enteriőr, az alkotó jóvoltából

Kocsi Olga: Rákóczi Legendárium, ISBN Könyv+Galéria, enteriőr, az alkotó jóvoltából

Rögtön feltűnik a látogatónak, hogy szereted az aranyat, ami átszövi az egész életművedet. Hogyan lett ez a szín meghatározó a munkáidban?

KO: Az arany erősen összefonódik a nyúllal. Az Arany Nyúl 2013-ban öltött először testet, tündöklött a fényességben, akkor még installációként létezett. Majd öt évvel később a Kolorádó fesztiválon életre kelt, és arany sátrában jövendőmondásba kezdett. Időkaput nyitott a negyedik dimenzióba. A pesterzsébeti művházban, a Csiliben 2016-ban pedig már az egész kiállítóteret padlótól plafonig becsomagoltam aranyba, az ablakok Holy Olga-képekké váltak, a térben pedig egyszerre jelent meg a Szekrény, az Ágyikó és Házikó a határon. A megnyitón a pesterzsébeti asszonykórus énekelt, és a helyi sminkes és műkörmös lányok bevonása is fontos elem volt, akik Holy Olga-pólóban, nyuszisminkben és -körmökkel voltak jelen. A megnyitóbeszéd egy monitorról ment, amit két lány tartott a kezében. A monitoron Kegytárgyas Feri beszélt a jelről, mely mindannyiunkban jelen van, majd felkapcsolódott az UV-lámpa, és mindenki tenyerében világítani kezdett a három nyúl jele, amit a bejáratnál a lányok pecsételtek bele. Alapvetőnek tartottam a helyi erők bevonását a kiállításba. Mindig nagyon fontos a környezet a kiállítások, megjelenések alkalmával, helyspecifikus minden installációm. Az események során sok emberrel kerülök kapcsolatba, beszélgetések, gondolatok indulnak el, amelyeket az általam teremtett tér generál. A fókusz mindig is a nézőn volt. Érdekel a tér és az élmény, amit a látogató kap. Dimenziót építek, ahova meghívom a közönséget. 2017-ben a VR LADA is egy univerzum volt, egy saját képzelet a valóságról. Lebegő, arany nyulakkal az űrben, ahol egy kereklámpás Zsigulival tudunk menni. Jelen vagyunk a valóságban, és a VR térben is egyszerre. Melyik az igazi? A háttérben a házikó jelenik meg, és ha nagyon figyelünk, halkan anyukám hangját is halljuk. Nagyon izgalmasnak tartom a valóság és virtualitás, a dokumentáció és a fikció kapcsolatát, valamint a privát és a köztér ütköztetését.

Kocsi Olga: VR LADA, 2017

Az Arany Nyúl 2019-ben Debrecenben egész tárlatot kapott Szoboszlai Lilla meghívására a Debrecen-kép kiállításon, ennek apropóján kezdtem el az anyagkísérleteket a fotó médiumával. Arany Nyúl irizálófólián, neonplexin, hullámos felületen, betonon, dián, polaroidon, borjúszőrön, kecskebőrön.

Az Arany Nyúl jósolt is. Először 2018-ban a Trafó és a Wamp rendezésében a Let it Be Agency meghívására a Millenárison jelent meg, majd az idei 2020 IKON-napra az installáció tovább formálódott. Holy Olga pályaorientációs tanácsadása és karrierjóslása zajlott az arany fóliasátorban. Emellett Barna Nóra, az Arany Nyúl szellemvilág entitása jelent meg, aki a sukár térben bevezette a látogatókat a jövőbe. Itt is megjelent az arany fólia minden mennyiségben, a látogatók multiszenzoriális élményben vettek részt: füst, lézerek, csillogás…, a kemogramkártyák által pedig betekintést nyerhettek az eljövendőbe. Minden látogatónak személyre szabott élményben, egyedi tapasztalatban volt része.

A munkáid másik fontos eleme a személyes történetek bemutatása. Mikor kezdtél el velük foglalkozni? Változott-e az elmúlt években az, hogy hogyan közelítesz ezekhez a személyes történetekhez?

KO: Az egész a 2012-es FRISS kiállításra nyúlik vissza. A kurátorok egy személyes hangvételű videót választottak tőlem, de nem szerettem volna egyszerűen egy képernyőn bemutatni, ezért azt találtam ki, hogy egy külön teret hozok létre a műnek, egy szekrénybe zárom. A nagymamám biedermeier, középen vitrines szekrényét alakítottam át. A szekrény jobb és bal oldalába üléseket tettem, így egy gyóntatófülkére emlékeztet a tárgy. A videóban édesanyám, Dr. Kovácsy Sarolta mesél a házról, amelyben felnőttem. Egy nagyon szomorú történetet mond el arról, hogy a második világháború alatt testvérét, Kálmánkát a hátsó teraszon egy repesztalálat érte, amibe belehalt. A két és fél éves kisfiút a házikó kertjében temették el.

Az első önálló kiállításomon egy másik családi történet fontos szereplőjével, egy kétméteres Szűz Mária-képpel foglalkoztam. A képet egy rokonom, Váry Vojtovics Zoltán festette a veresegyházi templom számára oltárképnek, de később a szocializmus éveiben eltávolították, mivel a Szent Korona is szerepel rajta. A nagymamám nagyon szomorú volt a kép eltávolítása miatt, így édesanyám gondoskodott arról, hogy a családunkhoz visszakerüljön. A nagymamám falán lógott, majd a padlásra került. A házikóba sokszor betörtek, és a festményeink nagy részét eltulajdonították, ám ez megmaradt. 2011-ben szerettem volna valamit kezdeni ezzel a festménnyel. Igazán érdekesnek találtam, hogy ez a csodálatos, kalandos életű kép itt van ebben a kis házban. Ezért úgy döntöttem, hogy megtalálom a megfelelő helyét a világban. Videó- és fotódokumentációt készítettem arról, hogy a festményt különböző érdekes, váratlan szituációkba (buszmegálló, bevásárlóközpont, fa, lakóházak stb.) helyeztem Újpalota környékén.

Kocsi Olga: Arany nyúl, DERKÓ, Műcsarnok, 2019

2013-ban diplomáztam a MOME média design szakán, témavezetőm Szirtes János volt. A diplomamunkám a Házikó a határon című film, amelyben saját Taschen könyvem elkészülését, illetve el nem készülését dokumentáltam. Ebben a műben nagymamám halálát dolgoztam fel. A házikó történeteit nem én éltem meg, Kálmánka, a nagymama vagy a festmény történeteinek csak megfigyelőként vagyok részese, és a néző is csak ezt a pozíciót tudja felvenni. Próbálom megérteni, feldolgozni a múltat. Másfelől a könyv elkészítése kritika is egyben, hisz kelet-európai kortárs művészről soha nem fognak ilyen könyvet kiadni, így hát magának a művésznek kell ezt megoldania. A saját Taschen könyvem a jövőbe is mutat, hiszen 2068-ig írtam meg az életem történetét. Számomra Marcel Duchamp az egyik fő inspirációs forrás, pont 100 évvel később születtem, mint ő. A DLA-témám a jövőkutatás: mi lesz a művészettel a belátható emberi időn túl?

Időközben rengeteg fesztiválra hívtak meg, itt kezdett beszivárogni a művészetembe a workshop és a happening mint forma és ezeken keresztül az emberekkel való interakció, beszélgetés, fókuszált figyelem a résztvevők történeteire.

Ha már jövő, akkor jöjjön a klasszikus utolsó kérdés: min dolgozol most, milyen projekteket tervezel?

KO: Egyre inkább érdekelnek a nőkkel kapcsolatos társadalmi és kulturális kérdések. A női nézőpont felerősödésének első állomása a tavalyi FKSE Stúdió Galériában tartott Időlenyomat című pop-up kiállítás volt, amelyen Végh Abigél kurátorral és Barna Nóra táncossal közösen dolgoztunk. A kiindulópont Michelangelo cascinai csata ábrázolása volt, ami egy férfiaktokból álló csoportkép, ezeket női testekkel cseréltem fel. A kompozíciót mozgássá alakítottam, amit többszörösen elemeztem fotóval, ennek eredménye egy performance (Barna Nóra) és egy üveg fotóobjektum lett, amelyen a tizenkilenc alak rétegei térben jelennek. Ezt a projektet is szeretném még folytatni, illetve előadásszerű eseménnyé alakítani. Érdekel a test, a tér és a mozgás kapcsolata, a dokumentáció-jelenlét és a valóság-virtualitás témája. Valamint elkezdtem dolgozni egy szexuális bántalmazással foglalkozó projekten, de erről még korai lenne bármit mondani.

Kocsi Olga-Barna Nóra: Időlenyomat, 2019

Kocsi Olga: Időlenyomat, üveg objekt, 2019

Kocsi Olga: Rákóczi Legendárium

ISBN KÖNYV+GALÉRIA

2020. július 23-augusztus 19.

Don Tamás (1991)
Don Tamás kurátor 2014-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakának BA képzésén, majd 2016-ban ugyanennek a tanszéknek a mesterképzésén szerzett MA diplomát. Szakdolgozati és kutatási témája a fiatal, pályakezdő képzőművészek integrációs lehetőségei a magyarországi kortárs képzőművészeti intézményrendszerben, ezenkívül érdeklődési területei közé tartoznak a társadalmi és politikai problémákra reflektáló projektek. 2015 őszétől 2017 végéig az FKSE vezetőségi tagja volt. 2019-ben felvételt nyert a Műkritikusok Nemzetközi Szövetsége Magyar Tagozatába. 2018 februárja óta a debreceni MODEM kurátora, emellett több független kurátori projekten is dolgozott, például a Bánkitó Képzőművészeti Fesztivál és a Küszöb Fesztivál szervezőjeként. 2015 óta kurátora az Enyészpontok című projekt sorozatnak, amelynek fókusza a zsidó identitás és az antiszemitizmus a XX. század különböző korszakaiban.