Fejest ugrani tilos! — fúziós sorozat (II.)
Kép-szöveg-zene

Milica Mrvić/Terék Anna/Unknown Child

Az Új Művészet Online még tavasszal kiválasztott 14 képet 14 aktuálisan bezárt kiállítás anyagából, amit elküldött 14 írónak, hogy írásos reflexióikkal, egy-egy történettel/verssel/esszével reagáljanak azok közül egyre, így hozva létre egyfajta kép-szöveg fúziót a virtuális térben, majd felkért 14 zenekart, zenei előadót, hogy reflektáljanak a kép-szöveg fúziókra egy-egy zeneszámmal. Az A Snake in the Sun-t Milica Mrvić  Terék Anna szövegével kiegészített fotójára szerezte Unknown Child.

Milica Mrvić │ Zmija (Kígyó), Szafari-széria │ 2015 │ archív inkjet print, fotópapír │ 125×100 cm │ (Viltin Galéra │ 2020. március 11. — április 18.)

Terék Anna

Sűrű ködben

Milyen pokol magjának akad

fekete föld itt?

Kerestelek, szólongattalak,

a tenyeredre másztam, uram:

összezártad.

Roppanok én is,

mint fogóban a gerinc.

 

Hiányod telepszik rám,

sorra töri el vállamban a csontokat.

Elszakadt itt bent már valami,

s útját nem találva,

folyik ki szájamon

a vér.

 

            Густа ми магла паднала море,

            густа ми магла паднала.

            На тој ми рамно Косово море,

            на тој ми рамно Косово!

 

Állok nélküled a pusztában, uram.

A völgyben már égnek a falvak,

de te sehol sem vagy.

Lángolnak fejek és lábak,

a füstben is csak

téged kereslek,

nem látok,

vizes a szemem,

vizes a mellem,

lecsúszik rólam

mindegyik könny.

 

            Ништа се живо не види море,

            ништа се живо не види.

            До једно дрво високо море,

            до једно дрво високо.

 

Felgyújtom mindegyik falut,

mégsem kerülsz elő.

Vörös csíkokat húzok

hűlő testekből csorgatva,

mégsem mozdulsz.

Száraz sziklán állok

és semmit sem látok.

Fehér fák közé fekszem,

próbálom levedleni magamról

a bőrömet,

legyek nyers hús

előtted, itt a napon.

 

Nem tudom, melyik úton

jöttem el idáig otthonról,

s merre kéne

indulnom holnap.

 

            Под њег` ми седив терзије море,

            под њег` ми седив терзије.

            Oни ми шијев јелече море,

            они ми шијев јелече.

 

Nevedet suttogtam,

de te vérben áztattál.

Az ingemre hímezted

szép lassan

az összes ember nevét,

akinek a nyakára tapostam.

Fehér fák között fekszem,

húzza le bőrömet a tavasz.

Nyers hús vagyok előtted, látod,

két nagy tenyereddel

el tudsz-e takarni majd?

 

            Колко су дзвезде на небо море,

            колко су дзвезде на небо.

            Толко су шарке на њега море,

            толко су шарке на њега.

 

Elszakadt itt bent már valami,

s útját nem találva,

folyik el lábam alatt

Unknown Child