Kinga Tóth
Living Text Bodies

 

Tóth Kinga poétikájában a maradék nem a bevégződés következménye, hanem egy friss kezdet ígérete. Poszthumanista újrateremtése egy meghatározhatatlan idejű apokalipszis utáni terepen bomlik ki sokrétű és rétegzett esztétikai programmá, melynek enciklopédikus összefoglalója a nyáron megjelent Írmag / Offspring című kétnyelvű album: korábbi versek roncsain sarjadó líratelepek, audionyesedékek, filctollkommentárok, szemét-szöveg montázsok, vagyis olyan szerves és aktív hulladékok gyűjteménye, amelyek a szerző kontúrjait helyettesítik. Ez az egyszerre intim és távolságtartó pozíció teljesedik ki posztindusztriális tájképpé: a borítón Tóth Kinga a nézőnek háttal állva emeli a magasba karját egy kihalt erdő közepén, amely meghatározó állókép lehetne akár a Dark (2017–2020) című sorozat el nem készült évadából vagy egy olyan filmből, amit majd csak utánunk fognak megrendezni VALAKIK. A művész talán épp most bújt ki a tőzegben gazdag talajból, és az ég felé törekszik a fotoszintézis reményében – az utolsó emberekből lesznek az elsők, akik számára nem maradt más, mint az örökös átmenet, a hibrid állapot kifürkészhetetlen otthonossága. – Győrffy László írása Hódító maradék Tóth Kinga: Írmag / Offspring címmel Kunszt rovatunkban olvasható.