Meditáljunk!
Haász Katalin Eseményhorizont című kiállítása

Istvánkó Bea

A művészet azonban pont azért nem tudomány, mert sem a fizikai, sem a matematikai, sem az egyéb természettudományos axiómák és törvényszerűségek nem szorítják keretek közé a születendő műtárgyakat. Minden felülírható, más kontextusba helyezhető és újraértelmezhető az alkotó szabad akarata szerint.

Haász Katalin, Eseményhorizont, Neon Galéria – fotó: Sulyok Miklós

Az eseményhorizont az általános relativitáselméletben a téridő egy olyan határfelülete, amin túli események már nincsenek hatással a megfigyelőre. Az eseményhorizont mögött elinduló fénysugarak soha nem lépik át az eseményhorizontot, a megfigyelő oldaláról rajta áthaladók pedig nem tudnak visszatérni. A relativitáselmélet szerint lehetetlen, hogy valami gyorsabban haladjon a fénynél, ezért az eseményhorizonton kijutni bármilyen anyag vagy sugárzás (például a fény) számára lehetetlen. A művészet azonban pont azért nem tudomány, mert sem a fizikai, sem a matematikai, sem az egyéb természettudományos axiómák és törvényszerűségek nem szorítják keretek közé a születendő műtárgyakat. Minden felülírható, más kontextusba helyezhető és újraértelmezhető az alkotó szabad akarata szerint. Haász Katalin legújabb, a Neon Galériában látható kiállítása is jó példa erre, hiszen bár a tárlat az Eseményhorizont címet viseli, ezen az eseményhorizonton, az igazival ellentétben, képesek voltak átjutni a fény és az idő lenyomatai is, a falakon látható festmények pedig pontosan erről tesznek tanúbizonyságot. A képek megnyugtató csendben lógnak a falakon az eseményhorizont áthághatatlanságát egyértelműen cáfolva még akkor is, ha ez a fajta vizuális érvelés semmilyen matematika vagy fizikai szaklapban nem lenne elfogadható.

Haász Katalin, Eseményhorizont, Neon Galéria, enteriőr – fotó: Sulyok Miklós

Haász Katalin már több mint húsz éve, egész pontosan 1998 óta foglalkozik festménysorozatain a Möbius-szalaggal, illetve az alakzat által generált egyéb geometrikus motívumokkal. Ahhoz, hogy jobban megértsük miről is van szó, további tudományos tények áttekintésére van szükség, ha az eseményhorizont fogalmát magyarázó sorok nem lettek volna már épp elegendőek. A Möbius-szalagot úgy a legegyszerűbb elképzelni, ha veszünk egy papírcsíkot, és egy félfordulatot csavarva rajta a két végét összeragasztjuk. Ily módon megkapjuk a Möbius-szalagot, amelyre olyan vonalat rajzolhatunk egy ceruzával, hegyét a papírról fel nem emelve, aminek a két „vége” összeér.[1] A 180 fokkal megcsavart, majd a két végénél összeragasztott papírcsík egyetlen, végtelen felülettel és éllel rendelkezik, a fura forma kialakulására pedig a harmincas évek óta próbál matematikai magyarázatot találni a mechanika tudománya. A szalagot névadója, August Ferdinand Möbius német matematikus fedezte fel 1858-ban. A Möbius-elv a matematikai, a fizikai és a kémiai tudományos kutatás mellett a 20. századi és a kortárs építészet és képzőművészet területén is gyakran visszatérő, kedvelt témakörnek számít. A Möbius-szalag témáját feldolgozó kiállítások közül kiemelendő például az 1976 januárjában, Erdély Miklós felhívására a Fiatal Művészek Klubjában megrendezett tárlat. „A természetben ritkán jönnek létre Möbius-szalag- és Klein-kancs-elvű felületek (keress! pl. ha az elefánt az ormányát a szájába veszi, topológiailag Klein-féle kancsónak tekinthető). Ilyen jellegű felületek poétikus, tisztán szellemi alkotások, melyekben magának a tudatnak az elve manifesztálódik. E ténynek jelentősége abban áll, hogy az autonóm, a tapasztalattól független szellemi világban pusztán játékos kombinációk révén nemcsak új, de az érzékelhetőknél egyszerűbb elvek is megszülethetnek” – írja Erdély Miklós a kiállításon való részvételre bátorító felhívásban.[2] A kiállítást követő évtizedek során az egyoldalú felületek problematikája a magyar képzőművészet kedvelt és a mai napig gyakran tárgyalt, sokféle módszerrel, megközelítéssel és technikával feldolgozott témájává vált.

Haász Katalin, Eseményhorizont, Neon Galéria – fotó: Sulyok Miklós

Haász Katalin, Eseményhorizont, Neon Galéria – fotó: Sulyok Miklós

Haász Katalin sem tudott és tud elszakadni ettől az igen inspiráló, mély filozófiai tartalmakat is magában hordozó és nem utolsó sorban esztétikailag is érdekes térgeometriai jelenségtől. Mint a kiállításhoz tartozó rövid szövegben írja, 2008-ban elkészített egy napórát, amelynek árnyékvetője egy Möbius-szalag volt. A szalag által vetett árnyékot a művész óránként körberajzolta, így a nap mozgásából eredően szabályos geometrikus hálózatot rögzített. Ezeknek a fénylenyomatoknak festményre adaptált verziói adják a Neonban látható két sorozat egyikének, a Prelude-nek a kiindulópontját. Ezen korábbi sorozat képeinél még nagy szerepet kap a mozgás érzékeltetése; a vonalakon érződik a dinamizmus és a lendület, utalva ezzel az idő múlására és az órákig tartó alkotási folyamatra. A kiállításon látható másik sorozat, a Moments of Work esetében a kiindulópont ugyanaz a napóra volt, ellenben a művész által alkalmazott vonalak sokkal vékonyabbak, már-már a műszakirajzok szerkesztésére emlékeztetnek. Mindkét sorozatban közös, hogy Haász hajszálvékony vonalakkal és pöttyökkel jelöli be az egymásra vetült árnyékképek találkozási pontjait. Bár a vonalak leheletfinomak, a pontok pedig aprók, mégis ezek ritmusa határozza meg a képek alapvető hangulatát, a nézőt szinte beszippantva a képek legbelsejébe. A képek egyesével is, de sorozatban, egymás mellett kiállítva főként, meditatív hangulatot teremtenek, méginkább akkor, ha elképzeljük az alkotót, amint hosszú órákig, napokig, hónapokig, sőt évekig töretlen türelemmel és mérnöki pontossággal „szerkeszti” vásznait. Haász saját szavaival ez utóbbi sorozat a tér és az idő képi szinkronitásának megfogalmazása: „Az idő különböző életszakaszokban más-más relációban van a térrel. Az időbeli távolodás a térbeli távolodással akkor van szinkronban, ha például utazunk. Az utóbbi években több utazásban volt részem, és ez a távolodás – tér és idő szinkronitásának megélése – új élmény volt számomra, ami hasonló a festéshez. Képeimben ezeket a pillanatokat rögzítem. Az idő végességét és végtelenségét is csak ennek relációjában érzékelhetjük. Kiemelt pillanatsorozatok a képek.”[3] Az utóbbi hónapokban nem sok valódi utazásban lehetett részünk, így mindenképpen érdemes ellátogatni július közepéig a Neon Galériába, és legalább egy csendes, elmélyülős utazáson részt venni, mely elrepít minket a tér-idő kontinuum legbelsejébe.

Haász Katalin, Eseményhorizont, Neon Galéria, enteriőr – fotó: Sulyok Miklós

[1] Peternák Miklós: Möbius-tér. exindex, 2008. október 15.

[2] https://www.artpool.hu/Erdely/mutargy/Mobiusz.html

[3] Haász Katalin gondolatai a veszprémi Művészetek Háza, Modern Képtár – Vass László Gyűjteményben, 2019. november 23. és 2020 április 15. között rendezett, Pillanatok műve című kiállítás kapcsán. https://www.muveszetekhaza.hu/hu/kiallitas/haasz-katalin-pillanatok-muve-2019-11-23

 

Haász Katalin Eseményhorizont

Neon Galéria

2020. június 19. – július 17.