Ezer Ákos
Try not to laugh challenge #020

2020. október 16. - 2020. október 30.
PP Center

Az Artkartell projectspace nagy örömmel mutatja be a feltörekvő fiatal festőművész, Ezer Ákos egyéni kiállítását. A Try not to laugh challenge #020 című anyag a legfrissebb festményeket és kerámiaszobrokat mutatja be Ezer jellegzetesen groteszk, fejtetőre állított művészeti univerzumából, amelynek szereplői most újabb, váratlan kihívásokkal szembesülnek.

Az 1989-ben, Pécsett született fiatal festő bő fél évtizede fejleszti kézjegyszerű, összetéveszthetetlen festészeti nyelvezetét. Hatalmas vásznain új expresszív ecsetvonások és élénk színkontrasztok rendeződnek tarka mintákba, hagyva, hogy a Laokoon-szoborcsoport szereplőiként megjelenő groteszk figurák kedvükre bukdácsolhassanak a – horror vacui szellemében mindent kitöltő – felületeken. Gyepre kihelyezett kordondarabon áteső nyakigláb akadályfutók, a hófoltos sármezőn landoló ügyetlenek, a mobiltelefon nyomkodás közben füstöt eregető, összetekeredett ejtőzők és a szappanbuborékos koktél iszogató, kicsi a rakásont játszó nagy kamaszok. A legújabb képek nyomán születő kiállításcím – Try not to laugh challenge #020 – megidézi azokat a börleszk YouTube-összeállításokat, amikkel a karanténban elzárt júzerek szórakoztatták magukat 2020-ban.
Az egymásba gabalyodott fiúk láttán nehéz nem elmosolyodni, pedig ez csak a képek értelmezési mezejének egyik síkja. A groteszk, ifjúkori kempingek és kollégiumi szobák atmoszféráját megidéző jelenetek nem elbeszélő-jellegű képek, Ezer Ákos nem novellákhoz vagy filmekhez, hanem zenei vagy táncdarabokhoz hasonlítja őket. Minden lehetséges eszközzel absztrahálja a nyilvánvaló tematikát, ezt szolgálják az ismétlődő mintázatok (fa erezet, a csíkos, kockás, kárómintás pólók), illetve a figurák kéktől a sárga tónusig modellált – Fernand Léger „kályhacső kubizmusát” idéző elemekből építkező – rózsaszín testrészei, amelyek a peremtől peremig kígyózó meanderként töltik ki a teljes képteret. A figurák elvont, az alkotó világban elfoglalt helyével számot vető alteregók, akiknek vonásai (pl. a vörös nagy orr) olyan karakteresek, hogy senkivel se lehessen könnyen összetéveszteni őket. Az egyik napszemüvege mögé bújik, a másik hosszú rocker haját fésüli a szemébe, a harmadik egy „átlagos fickó” arcvonásait ölti fel. Bármennyire is beszédes a humoros figurák szerencsétlenkedése a vásznon, inkább a tudatalatti suttogását kell figyelni, nem a bukdácsolásukat követő kirobbanó nevetést. Ugyanúgy a festmények, mint az egy-egy figura egyszerű gesztusára lecsupaszított kerámia mellszobrok esetében. A színes faasztalon installált mázas büsztök vidáman produkálják magukat: az egyik lelkesen bontja ki a sörét félre se söpörve metálos loboncát, a másik – Elvis Presley imitátor – mentosos kólaként fröcsköli magából a füstöt, a harmadik, a ’80-as éveket idéző szőke fiú pedig egy apró zöld bogyót egyensúlyoz csücsörítő szájának trombitáján. A Try not to laugh challenge #020 kiállítás festményeinek és kerámiáinak mélyén érzékeny, törékeny emberi lelkek bújnak meg, védekező álcaként húzva magukra a Benny Hill-filmek konzervkacagását.

Ezer Ákos (1989) ahhoz a fiatal magyar képzőművész-nemzedékhez tartozik, amely – a világháló adta lehetőségeknek köszönhetően – itthonról építi sikeres nemzetközi karrierjét. 2014-ben végzett a Magyar Képzőművészeti Egyetemen, de összetéveszthetetlen, energikus és groteszk, színrobbanással felérő képei azóta számos kiállításon szerepeltek. Egyéni kiállítása volt a grazi Künstlerhaus K/M-ben (2019) és a kolozsvári Muzeul de Artéban (2019), illetve az őt képviselő wuppertali-párizsi Galerie Drostéban (2020), a müncheni Tanja Pol Galerie-ben (2018, 2016) és a magyar Art+Text Budapestben (2018, 2017). Szerepelt a londoni Beers galéria friss tehetségeket felfedező nemzetközi csoportos kiállításán (2017), a Viennacontemporary vásáron (2018) és az Art Berlin Contemporary-n (2018). A nemzetközi szakfolyóiratok ugyanígy írnak róla, mint a hazai lapok, miközben több rangos művészeti díjat is elnyert (Esterházy Művészeti Díj, 2017; K&H Művészeti Díj, 2016).

Kurátor: Rieder Gábor