Mi lenne, ha szerveznél egy tüntetést, és mindenki eljönne?
Farkas Roland: A győzelem ünnepe a gonosz erők felett

Istvánkó Beáta

November végétől látható Farkas Roland A győzelem ünnepe a gonosz erők felett című online kiállítása a Koreai Kulturális Központ kifejezetten virtuális kiállítások bemutatására létrehozott webes felületén. Farkas anyaga, az online kiállításokon megszokott 360 fokban befényképezett kiállítótereknél azonban sokkal több, hiszen a Koreai Kulturális Központ új kiállítóterében korábban megvalósult happening beszkennelt és online térre átszabott változatáról beszélünk, amely csak a világhálón tekinthető meg ebben a formában.

Farkas Roland: A győzelem ünnepe a gonosz erők felett ╱ 2020 ╱ részlet a kiállításból ╱ Fotó: Digitális Képműhely

A virtuálisan bebarangolható installáció központi elemeit képező „emlékművek” modelljei valódi emberek (tinédzserek) voltak, akik statisztaként adták kölcsön saját testük kimerevített verzióját a projekthez. A performatív installáció befotózására természetesen még a koronavírus-járvány második hullámának betetőzése, az online oktatásra való áttérés és az általános rendezvény tilalom előtt került sor, így még épp időben sikerült – 2020-ban talán utoljára – többszereplős életképeket valódi résztvevőkkel megörökíteni. Ezáltal pedig a koronavírus kapcsán november elején meghozott radikális korlátozásoknak köszönhetően az ikonként megjelenő szoborkompozíciók előre nem látható többletjelentéssel egészültek ki; az alkotó által megfogalmazott koncepcióra való reflexión túl a kimerevített pillanatok egyúttal a régi, biztonságos, a társadalmi távolságtartás előtti életünk emlékműveivé is váltak.

De nézzük az előzményeket: Farkas Roland 2020 májusában, az Incheon Art Platformban mutatta be a The Next World / One Minute Quarantine című projektet először Dél-Koreában, majd a kiállítás dokumentációjából azonos címmel online projekt[1] született, szintén a budapesti Koreai Kulturális Központ webes felületén. Ez az anyag, a friss kiállítás tematikájához hasonlóan, a világszerte aktuálisan zajló eseményekre – elsősorban a pandémiára –, valamint a globális társadalmi és politikai berendezkedésekre adott szubjektív reflexió. Farkast már ennek a projektnek a megvalósítása során is foglalkoztatta a világszerte, de Dél-Koreában különösen mindenütt jelenlévő kapitalizmus és a neoliberális gazdaságpolitika problematikája. Az incshoni installáció kívülről első ránézésre egy pszeudodivatüzlet kirakatának tűnt, míg a kirakat mögé kerülve egy képzeletbeli kiváltságos üzletember golfpályával felszerelt karantén nappalijába léphettek be a látogatók. A hatalmas, GRAND OPEN!-felirattal díszített, távolról nézve hívogató, közelebb lépve meglehetősen viharvert kirakatban klasszikus vásárlói szempontból nehezen értelmezhető tárgyak szerepeltek. Köztük az a fa állványra szerelt virágkoszorú, mely leginkább a temetésekre vásárolt koszorúkhoz hasonlatos, és amely a mostani online kiállítás nyitódarabja is. Dél-koreai szokás szerint a frissen nyíló üzletek bejáratánál szokás ilyen koszorúkat elhelyezni a megnyitást kissé teátrálisan és giccsbe hajlóan ünnepelve. Farkas virágállványával azonban valami nem stimmel; a koszorún lógó szalag felirata baljóslóan biztosít minket arról, hogy minden meg fog változni örökre (All will change forever), míg az állvány tetején elhelyezett művirágcsokor a médiából jól ismert, felnagyított koronavírus képére hajaz.

Farkas Roland: A győzelem ünnepe a gonosz erők felett ╱ 2020 ╱ részlet a kiállításból ╱ Fotó: Digitális Képműhely

Farkas Roland: A győzelem ünnepe a gonosz erők felett ╱ 2020 ╱ részlet a kiállításból ╱ Fotó: Digitális Képműhely

Ugyanez a vészjósló, disztópikus hangulat az, ami a dél-koreai projekt továbbgondolásának is tekinthető, A győzelem ünnepe a gonosz erők felett című anyagot jellemzi, ezen pedig csak tovább erősít a kiállítás teljes mértékben virtuális mivolta. Bár a címként szolgáló mondat happy endet sejtet, valójában egy togói diktátort ünneplő propagandaeseményt[2] idéz, így már a címből kiindulva sem érdemes felhőtlen kikapcsolódást vagy hurráoptimista gondolatokat remélni az anyag megtekintésétől. A kiállítótérbe „lépve” rögtön tüntető diákok csoportja fogadja a látogatót, akik felirat nélküli táblákkal, gipszszoborszerű alakokká meredve protestálnak valami mellett vagy éppen valami ellen. A jelenet reménytelensége (és egyébként a kiállítás egésze is) mintha Mark Fisher Kapitalista realizmus című kötetének gondolatait illusztrálná. A magyar fordításban nemrég[3] – eredetileg 2009-ben – megjelent szöveg központi gondolata az, hogy napjainkra a kapitalizmus és a hozzá kapcsolható neoliberális gazdasági berendezkedés olyan alapvetéssé vált, amelynek megváltoztatása teljesen elképzelhetetlen. Fisher a kapitalista realizmus fogalmát egy olyan, mindent átszövő atmoszféraként írja le, mely láthatatlan korlátként szorítja szigorú keretek közé a kulturális termelést, a munkát, az oktatást és az élet minden egyéb területét. A kapitalista realizmusban az ellenállás, vagyis például az antikapitalista, alterglobalizációs vagy egyéb okokból történő tüntetések is a rendszer részét képezik, amelyet maximálisan kiaknáz a fogyasztás logikájára épülő gazdaságpolitika. Így a kapitalista realizmus tiltakozó mozgalmai nem mutatnak fel valós alternatívát, és nem is céljuk a radikális változtatás, maximum a bebetonozott rendszer túlkapásaival kapcsolatos kritikákat képesek megfogalmazni.

Farkas Roland: A győzelem ünnepe a gonosz erők felett ╱ 2020 ╱ részlet a kiállításból ╱ Fotó: Digitális Képműhely

A fisheri gondolatmenetben – hasonlóan Farkas életképeihez – központi szerepet játszanak a diákok, a felnőtt élet küszöbén álló tinédzserek. Ezek a fiatalok tudják, hogy a rendszer alapvetően ellenük van, ennek ellenére úgy vélik, hogy az ellenállás minden formája teljesen hasztalan. Ennek hatására pedig a fiatalok körében Fisher szerint egyre gyakrabban alakulnak ki olyan mentális betegségek, mint a depresszió vagy a diszlexia, így szép lassan a komplett tinédzserlét a betegségek közé sorolható. A jelenségben minden bizonnyal nagy szerepet játszik a politikai, társadalmi és gazdasági berendezkedés által okozott szorongás és kilátástalanság, az egészségügy mégis idegrendszeri vagy családi okokkal takarózva depolitizálja a kérdéskört, és az egyénre hárítja a probléma megoldását. Fisher egészen radikális megfogalmazásában ez maga az egyre jobban elterjedő mentális pestis, amelynek legfőbb szimptómája, hogy a kapitalizmus töretlen fenntartásának látszatáért mentális egészségünkkel fizetünk. Az egészség visszanyerése pedig teljes mértékben saját felelősség, ahol a gyógyulás folyamatában az egyén magára marad. Fisher 2017-ben elkövetett öngyilkossága miatt nem érhette meg a koronavírus-járványt, így könyvében elsősorban a szorongás okozta depresszióval foglalkozik behatóbban, de a tavaszi lockdown óta már azt is tudjuk, hogy nemcsak a mentális, hanem egy vírusos megbetegedés esetén is érvényesek a bő egy évtizede megfogalmazott gondolatok. „Zárkózz be, ne találkozz senkivel, dolgozz otthonról (ha tudsz, ha nem), vészeld át mentálisan és financiálisan egyedül ezt az időszakot!” – harsogja a globális politikai kommunikáció március óta. Nem véletlen, hogy Farkas másik, szintén tinédzserek által megformált szoborcsoportja Covid-tesztet és a tesztre várakozókat formál, míg a terem túlsó végében egy politikusnak látszó figura szónokol, háta mögött a THE NEXT WORLD- (A következő világ-) felirattal.

Farkas Roland: Kistigrisek ╱ 2018 ╱ giclée nyomat, dibond ╱ 99×90 cm

Farkas első ránézésre találomra egymásmellé rakott jelenetei közül kettő is utal a posztorwelli felügyeleti világrend általi fenygetettségre; az egyik sarokban drónozó rendőrök, míg a terem közepén okostelefonjaikat nyomkodó tinédzserek csoportja. Farkast részben a Z generációs tanítványaival kapcsolatos saját megfigyelései inspirálták a kompozíciók megalkotásakor – Fisherhez hasonlóan, aki szintén sokat merít a tanári praxisa során tapasztaltakból. Megfogalmazásában a felügyelet régi (foucault-i) eszközeit szép lassan kiszorítják a tantermekből az örökös fogyasztás és a folyamatos fejlődés kontrolltechnológiái.[4] Mindezt jól példázza a kiállításon is központi szerepet játszó okoseszköz-használat, amely a diákság körében alapvető koncentráció- és fókuszvesztéshez vezet (legalábbis az iskolai keretek között), emellett hozzájárul a Big Data általi folyamatos adatgyűjtéshez, amely alapjaiban határozza meg a fogyasztási cikkek személyre szabott ajánlásán keresztül történő gazdasági kontrollt. Nem hiába szerepel a kiállítótérben egy ironikusan gesztussal műtárgyként „kiállított” idézet a piacvezérelt gazdaság nagy támogatójaként számontartott, multimilliárdos Jack Mától[5], az Alibaba Groups alapítójától, miszerint ha nehéz a ma, és még nehezebb a holnap, akkor sincs baj, hiszen a holnapután gyönyörű lesz.[6]

A kiállításon az említett, a virtualitásba „fagyasztott” szoborcsoportok mellett három videómunka is szerepel, amelyek alapvetően a művész dél-koreai residency programja során végzett motívumgyűjtésén alapulnak. Az egyik videón csatornafedelek fordulnak egymásba, a másikon a bejáratnál elhelyezett és fentebb már említett üzletünneplő koszorúk ikonográfiája tanulmányozható, de ezeknél talán még érdekesebb, és több jelentésrétegek hordoz a harmadik videómunka, amely Little Dragons címet viseli. Az animált videón autók fotói szép lassan egymásba morfolódnak, így a szemből és közvetlen közelről fényképezett járművek szinte megelevenednek. A videó kettős jelentéssel bír; egyrészt utal a dél-koreai gazdaság legfontosabb alappillérének számító autóiparra, másrészt a Farkas által összegyűjtött képek mindegyike fekete luxuskategóriás szedánokról készült, melyek a jólét általánosan elfogadott státuszszimbólumai világszerte.

Farkas Roland anyaga összegyűjti, felvillantja, beszkennelve körüljárhatóvá teszi, végül pedig szubjektíven újrakontextualizálja azokat a képeket, amelyek a globális létezést leginkább meghatározták 2020-ban. A Farkas által megrendezett események helye földrajzilag nem meghatározott, a szereplők kilétét homály fedi, és a pontos történések is ismeretlenek. Mindez nem is fontos, hiszen virtuális emlékműegyüttesről beszélünk, amely a valóságban nem létezett, és nem fog megvalósulni soha. A jelenetek formailag leginkább a nagyvárosokban divatossá vált, giccses zsánerszobrokra hasonlítanak, mint amilyen a pocakos rendőr vagy a korláton ülő királylány, csak éppen melyik városvezető öntetne bronzba örömmel egy Covid-mintavételt vagy épp egy reménytelen diáktüntetést?

Farkas Roland: A győzelem ünnepe a gonosz erők felett ╱ 2020 ╱ részlet a kiállításból ╱ Fotó: Digitális Képműhely

[1] A projekt elérhető a Koreai Kulturális Platform archívumában

[2] Gnassingbé Eyadéma (1935–2005), Togo elnöke 1967 és 2005 között.

[3] Mark Fisher, i. m.

[4] Mark Fisher, i. m., 46.

[5] Nevének másik átirata Ma Jün.

[6] „Today is difficult. Tomorrow is much more difficult. But the day after tomorrow is beautiful.”

 

FARKAS Roland: A győzelem ünnepe a gonosz erők felett

KOREAI KULTURÁLIS KÖZPONT

Online kiállítás: https://kcconline-exhibition.com/kiallitasok/aktualis

2020. november 30. – december 31.

Istvánkó Beáta (1987)
Művészettörténész, kurátor. Budapest. Diplomák: művészettörténet (ELTE - BA), művészetelmélet (MKE - BA), kortárs művészetelmélet és kurátori ismeretek (MKE-MA). Tanulmányai befejezése után a Magyar Képzőművészeti Egyetem és a Fiatal Művészek Stúdiója Egyesület projektkoordinátoraként dolgozott, valamint számos független kurátori projektet koordinált. 2017-ben alapította meg és azóta működteti az ISBN kortárs művészeti kiadványboltot és galériát. Az ISBN az első független, kifejezetten a művészeti kiadványokra szakosodott kiadványbolt Budapesten. A galéria koordinálása mellett PhD-kutatásán dolgozik a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem Művészet és Designelmélet doktori programjának hallgatójaként. Rendszeresen publikál hazai kortársművészeti online és offline művészeti folyóiratokban.  További információ