Megjelent a januári lapszámunk

Minden hosszabb ideje megjelenő periodika, így az immár több mint három évtizedes Új Művészet esetében is időről időre felmerül a lap tartalmi-formai megújításának, felfrissítésének gondolata. Az elmúlt évben a nyomtatottól tartalmilag teljesen eltérő online változatunk lecserélésével kezdtük a sort: az eredmény egy könnyen kezelhető és áttekinthető felületű, új rovatokkal és szerzőkkel gazdagodó, gyorsan bővülő elektronikus folyóirat lett, mely a pozitív visszajelzések alapján igazolni látszik várakozásainkat. Folyóiratunk mostantól új, nagyobb formátumban, megváltozott grafikával, tartalmilag némiképp módosulva jelenik meg. Reményeink szerint az új formátum lehetőséget ad az írások eddigieknél változatosabb megjelenítésére, illusztrálására, a képzőművészet gyorsan változó fejleményeire való egyszerre friss és elmélyült reagálásra.

Új Művészet 2021╱1 ╱ Fotó: Tóth Katinka Klára

Új Művészet 2021╱1 ╱ Fotó: Tóth Katinka Klára

Tartalom

HOMMAGE à VELENCE

4╱Tayler Patrick: Az identitás útvesztőiben. Interjú Keresztes Zsófiával és Zsikla Mónikával

8╱Sirbik Attila: Emlék és élmény nélkül kiüresedünk. Beszélgetés Asztalos Zsolttal

11╱Molnár Ráhel Anna: A világ egy fegyház. Kicsiny Balázs életmű-kiállítása

START

14╱Jankó Judit: Nekem itt kell megvetni a lábam. David Kovats – új kortárs magyar galéria Londonban

17╱Fülöp Tímea: Horror Pista–White Cube: 1-1. Máriás István Year of the Rat című kiállításáról

MŰTEREMBEN

21╱Lóska Lajos: A megtisztító művészet. Beszélgetés Lovas Ilonával

A HIVATALOS PORTRÉ

24╱Bicskei Éva: Leleplezés. Czene Márta: Lovász László portréja

27╱Czene Márta: Fogást találni. A Lovász-portré születéséről

OLVASÓ

28╱Sinkó István: A vonallá változó. A képíró – beszélgetések Szalay Lajos festő- és rajzolóművésszel (1942–1992)

29╱Pataki Gábor: Tálalva! Kozák Csaba: Repeta. Válogatott művészeti írások 2016–2020

KÖRKÉP

30╱Ványa Zsófia: Girls don’t cry. Ujj Zsuzsi fotóiról

32╱Don Tamás: Belső játékok. Beszélgetés Molnár Judit Lillával

36╱Kulcsár Géza: A valóság üressége. Egy online pódiumbeszélgetés emléke

38╱Doboviczky Attila: Zománcok egy színes városban. Zománcművészeti kísérletek Bonyhádon

EXTRA HUNGARIAM

41╱Sípos László: Műalkotások orgiája. Studio Berlin: kiállítás a Berghainban

44╱Török Judit: Az olasz szúfista. Beszélgetés Maïmouna Guerresivel

Látványterv az 59. Velencei Biennálé magyar pavilonjához ╱ 3D látványtervek: Horváth Orsolya

4╱

„Az installáció főként általam megformált testekből áll. Ezt ipari, hűvös elemek egészítik ki, melyeket lényegében nem alakítok át, meghagyom eredeti tulajdonságaikat, és úgy olvasztom be őket a szobrokba. Ezek ugyanolyan fontos motívumokként jelennek meg, mint az általam létrehozott részletek. A fémlánc kulcsmotívumként húzódik végig a pavilon terében. Mint egy sínpálya vagy önmagába visszaforduló út vezeti majd a látogatót egyik „szigettől” a másikig. Erre az ösvényre fűződnek csomópontokként az egyébként különálló, alagútszerű szobrok.”

(Az identitás útvesztőiben – Tayler Patrick beszélgetése Keresztes Zsófiával és Zsikla Mónikával)

ASZTALOS Zsolt: Emlékmodellek 39. ╱ 2019-2020 ╱ installáció, vegyes technika ╱ a művész és a Molnár Ani Galéria jóvoltából

8╱

„Az emlékezés valójában jelenkori állapotunk a múlt fényében. A megtörtént események inspirációk arra, hogy egy olyan önálló verziót írjunk belőlük, mely csak részben illeszkedik az eredeti történethez. Az emlékek egyrészt magunkról szólnak, másrészt a megtörtént eseményekről. Hogy mit választunk közülük, hogy emlékeket gyártsunk belőlük, hogyan írjuk meg és időről-időre hogyan szerkesszük át azokat, az mindig a jelenkori állapotunkról, aktuális világunkról szól. Egyebekben az emlékezés összefüggésben áll a jövőképünkkel is. A jövőt mindig a múlt tapasztalataiból írjuk a jelenkori állapotunk szerint. Szóval, a jövőképünk sem választható el az emlékezetünktől.”

(Emlék és élmény nélkül kiüresedünk – Sirbik Attila beszélgetése Asztalos Zsolttal)

KICSINY Balázs: Winterreise ╱ 2005 ╱ Édes otthon ╱ 2005 ╱ Fotó: Süli-Zakar Szabolcs╱ a művész jóvoltából

11

„Az egymást átfedő referenciákkal és utalásokkal már önmagukban is végtelenül terhelt művek így egymás mellett már-már befogadhatatlanul sűrű szövést adnak – azaz adnának, ha látnám őket. Ugyan Kicsiny nem pusztán előtanulmányként, de önálló műként kezelt festményei is megjelennek a térben, de felvételről a befogadásuk szinte esélytelennek tűnik. A figurákba, a múzeumi térbe és végül az ódivatú videóba zárt kiállítás ebben a formában annyira irreális, az egyébként is túlsúlyos installációk olyan nagy nyomatékot kapnak, hogy az egész szituáció – a szobrok tragikomikus tehetetlenségéhez hasonlóan – azonnal nevetségessé válik.”

(Molnár Ráhel Anna: A vilg egy fegyház. Kicsiny Balázs életmű-kiállítása)

MÁRIÁS István: Golden Age ╱2019 ╱ hand made mázozott kerámiacsempe, porcelánfesték, aranyfüst ╱ 65×40 cm ╱ Fotó: Fodor Dániel János

17

„Máriás István, aki kissé mindig is kilógott a „budapesti horrorszcénából” vértelensége miatt, a látványosságszámba menő horroresztétikát maga mögött hagyva jelentkezik új munkákkal olyan képi hálózatrendszert teremtve meg, amely összeolvasztja a Horror Pista-brand utcai művészetekből merítő kafkai abszurditását és a Claude Beylie által kilencedik művészetnek nevezett képregénykultúrát a finom, lebegő hatást keltő magaskultúrával.”

(Fülöp Tímea: Horror Pista – White Cube: 1-1. Horror Pista Year of the Rat című kiállításáról)

LOVAS Ilona: Innocenti/Ártatlanok ╱ 2002 ╱ számítógépes nyomat, ostya, bélhártya, üveg ╱ © HUNGART 2021

21

„Három évig éltünk New Yorkban a férjemmel és két gyerekemmel. A rendszerváltáskor hazajöttünk, de közben már volt egy élő meghívásom a New York-i Art in General galériába. Úgy gondoltam, hogy csakis olyan alkotást fogok ott bemutatni, ami az itthoni állapotunkról szól, a rendszerváltás óriási pozitív és negatív indulatairól. A megbékélés lehetőségének felmutatásaként szerettem volna egy hatalmas „nyitott sámándobot” készíteni. Mezei Ottó művészettörténész felesége, a szomszédunk, tudott a tervről és összehozott egy állatorvossal, hogy megbeszéljük, miből lehetne ezt a dobot kivitelezni. Így jutottunk el a marhabélhez.”

(A megtisztító művészet – Lóska Lajos beszélgetése Lovas Ilonával)

MOLNÁR Judit Lilla: Bunker ╱ 2015 ╱ fa, vas, papír, OSB-lap, tankönyv, zománcfesték, akril ╱ 250x250x250 cm ╱ Fotó: Molnár Judit Lilla

32

„Ahogy a legújabb szociológiai kutatások is rávilágítanak, társadalmunk osztályszerkezetében egyre növekvő távolság figyelhető meg az alul és a felül lévők között, ráadásul a közgondolkodásban középosztálynak tekintett legszélesebb réteg is a skála alsó egyharmadában található. Érezhető tehát, hogy az egzisztenciális balanszírozás kényszere különböző mértékben ugyan, de mindennapi tapasztalatnak számít egy kifejezetten tág csoport számára, amelynek én is a tagja vagyok.”

(Belső játékok – Don Tamás beszélgetése Molnár Judit Lillával)