Az emlékezés kertje
Kortárs művek a Gödöllői művésztelep alapításának évfordulójára

Párhuzamos szálak ╱ Nagy Norbert grafikája

Az épület és körötte a kert 1998 óta ad otthont a Gödöllői Iparművészeti Műhely alkotóinak. A kiállítótér és műhely kertjét az eltelt több mint két évtized folyamán az alkotóház vezetője, Katona Szabó Erzsébet textilművész formálta művészi alkotássá. Ahogy a Műhely egész tevékenysége, így a kert kialakítása is a művésztelep szellemiségét igyekezett folytatni. Nagy számú kiállításaik a képző- és iparművészet különféle ágaiban tevékenykedő alkotókat fogadtak be rendszerint a kerthez vagy a művésztelep gondolatiságához kapcsolódó hívószavakkal. 

Ezt a hagyományt folytatja a július elején megnyílt Párhuzamos szálak című tárlat is, amely a műhely vezetését átvevő Hidasi Zsófia textilművész kurátori munkáját dicséri. A tárlat apropója a művésztelep alapításának 120. évfordulója, amit Körösfői-Kriesch Aladár és családja 1901-es gödöllői letelepedéséhez szoktak kötni. E térfoglalás pár év alatt folyt le, Körösfőit elvbarátai követték, köztük Nagy Sándor, Kriesch Laura és Remsey Jenő, s velük együtt több mint egy tucat művész. Gödöllő városa nem volt olyan nagyvonalú, mint Kecskemét vagy Szolnok, nem épített önálló művésztelepet az ide költöző művészeknek, így ők sem alkottak zárt kolóniát, hanem a település kertvárosi részében, elszórtan vettek vagy építtettek házat. Nagy Sándor és Leo Belmonte emeletes, műtermes házát a magyar szecessziós építészet kiemelkedő alkotója, Medgyaszay István tervezte. Aki ma az egykori művésztelepi házak nyomába indul, nincs könnyű dolga, mert ma valamennyi ház magántulajdonban van, nem látogatható.  

Erőss Ildikó: Átjáró ╱ Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

Zala Zsófia: Rózsaablak ╱ Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

A Párhuzamos szálak című tárlat épp azt a nehéz vállalást tette, hogy kapcsolatot teremt a szakadozottan felfejthető művésztelepi múlt és jelen között, időkaput nyitnak, szálakat fonnak a múlt felé. A tárlat két helyszínen, a GIM-Ház kertjében, illetve a Nagy Sándor-ház kertjében és épületében valósult meg. (Utóbbi kivételes alkalom, a művész házaspár leszármazottainak tulajdonában álló, varázslatos hangulatú ház ugyanis egyébként nem látogatható.) A tizenkét művész tizenegy műve helyspecifikus installáció, amelyek az adott helyek szimbolikus rétegeihez kötődő alkotások. Épp ezért látogatásukra is csak alkalmilag van lehetőség, amiről az augusztus végéig álló tárlat weboldala ad tájékoztatást. 

A művek tehát amolyan emlékezetgyakorlatok, amelyek különféle módon próbálják megidézni a száz éve itt élő alkotók szellemiségét és mindennapjait. Jan Assmann szóhasználatával a közreműködő alkotók emlékezetközösséget alkotnak, amelynek tagjai közel ugyanazt gondolják a művésztelep elsüllyedt szigetéről. Tevékenységük, ahogy a tárlat egésze, a kapcsolódó programokkal együtt a kollektív emlékezet körébe tartozó rituálé. Ezt a közösségi hangot csak alkalmilag színezi át a személyes, családi emlékezet Remsey Dávid animációja révén. Remsey Jenő leszármazottai a művésztelep legkiterjedtebb művészfamíliáját alkotják, amely immár egy évszázada él és alkot a városban. A család legifjabb művész tagja, Remsey Dávid kiváló grafikusművész a kiállításra készült animációjában egy világító hallal járja be a sötét, kaotikus Remsey-ház szobáit, azt a teret, amit gyermekként maga is ismert, és aminek roppant öröksége most az ő felelőssége. A papírhal speciális kézbáb, „led puppet”, s mint ilyen, utal a Remsey-családban eleven bábtervezés hagyományára.  

Tóth Ádám, Zala Zsófi: Felnövünk ╱ Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

Tóth Ádám, Zala Zsófi: Felnövünk, előtérben: Góg Angéla és Góg Emese Terített emlékek című alkotása ╱ Fotó: Fülöp Dániel Mátyás

A tudományos kutatók mára egyetértenek abban, hogy az emlékezés folyamata rekonstruktív természetű. Szó sincs a konkrét emlékképek előhívásáról, inkább egymásra montírozott töredékekből alkotjuk meg emlékeinket. Ezt a jelenséget ragadja meg Kecskés Fanni és Hidasi Zsófia közös munkája, három papírkollázs, amely a művésztelep női alkotóinak fényképét szövi össze Körösfői és Nagy Sándor kertről készült festményeivel. Több műnek is kiindulópontja a művésztelepi alkotók valamely konkrét műve, így például annak a kertrekonstrukciónak, amely Nagy Sándor Pintyő a kertben című, 1907-ben készült festményén látható növények együttesét „építi” újra ugyanott. Számos mű kapcsolódik kultikus helyhez, a Nagy Sándor-ház különféle tereihez. Ilyen Erőss Ildikó szobrászművész Átjárója, a ház bejáratába állított időkapu, amely sugarasan kifeszített arany szálaival Körösfői Ego sum via, veritas et vita című programképére utal. A fém konstrukció és a szimbolikus textilfonál együttese a művésztelepre jellemző racionalitás és a spiritualitás kettős karakterét idézi meg. Szintén a műteremház ihlette Zala Zsófia rózsaablakát, amely a lépcsőforduló ikonikus, nagy kerek ablakába a kert növényeiből teremt kaleidoszkopikus mintázatot. Nagy Sándor 1907 körül önarcképét a kerek ablak mellett festette meg, akkor egy kis fácska körvonalaival. A mű ugyanakkor Nagy Sándor művészetének fontos szegmensére, az üvegablak tervezésre is utal. Varga Melinda a leégett Körösfői-műterem megmaradt köveiből épített falat a GIM-Ház kertjében, az alapító sajátos emlékművét hozva létre. Góg Angéla ételtervező művész és Góg Emese videóművész Terített emlékek címen valódi helyspecifikus, interaktív installációt hívott életre. Az alkotópárt a művészt és családját a kerti terített asztalnál ábrázoló fotók és visszaemlékezések inspirálták. Az általuk sugallt közösségi élményt élheti át az a látogató, aki helyet foglal a terített asztalnál, amelyen olyan ételek, befőttek vannak, amelyeket a család is fogyasztott, az ínyencségek mellett pedig félkész hímzések (köztük Nagy Sándor és Kriesch Laura közös monogramja nyomán született varrás), a művésztelepi munkát megidéző tárgyak és idézetek teszik jelenvalóvá a művészcsalád századfordulós mindennapjait. Munkájuk a művésztelepi lét két lényegi momentumát is megragadja: közösségi jellegét és a mindennapi élet egybefonódását az alkotással. Az ezredforduló nézőpontjából a művészek modern szellemű életmódja, nyitottságuk az öltözködés vagy a gyermeknevelés terén, úttörő elveik a vegetaniarizmus, a nudizmus vagy a testedzés vonatkozásában épp olyan fontos, mint a létrehozott művek.  

Kecskés Fanni, Hidas Zsófia: Összeszőtt emlékek ╱ digitális terv

Konkrét alkotás és a hely aurája egyszerre ihlette Mátyási Péter szövött munkáját, amely Leo Belmonte az Eredendő bűn című, a kárpitot szövés közben ábrázoló fotója nyomán készült. Mátyásinak a kert fái közé kifeszített, finom fonalszövedéke a sűrű lombsátor leveleinek rajzolatát vetíti a hálóra, s így maga is folyamatosan változó, a vibráló fényben új alakot öltő jelenség. Tóth Ádám és Zala Zsófia szintén az auratikus helyből indul ki, amikor a Nagy Sándor-ház kertjében álló terebélyes gesztenyefa köré von palástot. A fa magját a családi legenda szerint a művész lánya, Laura vetette el egykor. Az alkotók által a törzs köré vont installáció úgy védelmezi a fát, hogy közben önálló teret teremt köré. A palást mögé belépő néző részesévé válik e csodás természeti konstrukció aurájának, szentélyszerű terének. Az évgyűrűre emlékeztető, koncentrikus forma ugyanakkor a növekedést, az idő múlását is felidézi. Belső körébe lépve a látogatóknak lehetősége van saját magasságát nevével megjelölve felírni. A gesztust a ház emeleti műtermének falán ma is látható, a gyerekek növekedését rögzítő feliratok ihlették. A generációs változásokat vizualizáló idővonalak inspirálták Horváth Ági land artos jellegű installációját is, amely a GIM-Ház falán futó borostyán egymás fölé rétegződő vonalait folytatta textil szálakkal. A kert folyamatosan változó, növekedő és pusztuló faunáját formálja képpé Hidasi Zsófia fényinstallációja, amely a GIM-Ház kertjében felállított keretekben, a növények rá vetülő árnyékai révén jön létre, és hasonlóan folyamatosan változó, alakváltó jelenség, mint maga az emlékkép. 

A tárlat alkotóinak „emlékezetgyakorlata” a nézőt is bevonja aurájába, és ezzel együtt lehetőséget ad egy kis kalandozásra a századforduló egyedülálló alkotói szigetén.  

▬▬▬▬

Párhuzamos szálak. A Gödöllői Iparművészeti Műhely kiállítása

2021. július 2. – augusztus 31.

Részletes program: https://gimhaz.hu/kiallitasok/parhuzamos-szalak/