Megjelent a nyári dupla lapszámunk

A nyári uborkaszezon konstatálása helyett idén a korlátozások utáni “boomról” számolunk be a szokásosnál bővebb, dupla lapszámunkban. A szabadidő hívószóra reagálva Tasnádi József szimbolikusan telített evezőlapátjainak kontextualizálásával, Palásti Andrea és Lenka Clayton komplex, tárgyegyütteseket megmozgató projektjeinek elemzésével és a Csakoda-csoport neonszínekben pompázó, magyar absztrakt festők képfelületeivel kiegészített szabadidőruha-kollekciójának ismertetésével sorra vesszük a könnyedebb lét tartozékait. E kérdéskört továbbá Neogrády-Kiss Barnabás, Keresztesi Botond és Trapp Dominika gondolatai árnyalják.

 

Wolfgang Tillmans: A te tested a tiéd ╱ kiállítási látkép ╱ Trafó Galéria ╱ 2021 ╱ középen: Lutz & Alex sitting in trees, 1992 ╱ Fotó: Biró Dávid

Szó esik ezen kívül a magyar kubisták nemzetközi jelentőségének művészettörténeti revideálásáról, melynek aktualitását egy, a párizsi Magyar Kulturális Intézetben megrendezett kiállítás is biztosítja. A párizsi nézőpontot Anna Mark életművének vizsgálata és a Magyar Párizs III. című kiállításról írt tanulmány is gazdagítja. A Fényérzékenyek című blokk a fotográfia médiumához ad kulcsokat: néhány nagyszabású tárlat perspektívába helyezésén túl Wolfgang Tillmans és Halász Dániel sajátos valóságába is betekintést nyerhetünk. E lapszám bővelkedik a különböző művészeti gyakorlatokra történő fókuszálás sokrétű izgalmában. A cikkek böngészése során az olvasó új fényben láthatja számos hazai alkotó életművét, megismerkedhet a MŰTŐ csoporttal, de újra elmerülhet a hungarofuturizmust tematizáló vitasorozatunk legutóbbi etapjában is. Mindenki eldöntheti, hogy hogyan kapcsolódik be vagy ki.

Fliegauf Bence: Deszka ╱ 2018

TARTALOM 

SZABADIDŐ 

4╱Tillmann J. A.: A tevékenység kontemplálása. Tasnádi József mozgalmas művei  

8╱Fülöp Tímea: Munkák és napok. Mikor dolgozik a művész? 

10╱Sárai Vanda: Susogós magyar absztrakt. A Csakoda szabadidő-fesztiváljáról 

12╱Sirbik Attila: A munka nem antropológiai állandó. Beszélgetés Neogrády-Kiss Barnabással, Keresztesi Botonddal és Trapp Dominikával 

A FRANCIA KAPCSOLAT

16╱Kopócsy Anna: Mi lett volna, ha… Magyar kubisták 

20╱Pataki Gábor: Szabad szobrok. Magyar Párizs III. 

22╱Ébli Gábor: Anna Mark 93! Beszélgetés Nemes Judit képzőművész-műgyűjtővel 

FÉNYÉRZÉKENYEK 

24╱Rózsa T. Endre: Egymást metsző vizuális halmazok. Fotósok, filmesek, képzőművészek 

28╱Cséka György: Tisztás. Wolfgang Tillmans: A te tested a tiéd 

32╱Istvánkó Bea: Kószál, bolyong, fényképez. Halász Dániel: Határvidék 

34╱Objektív. II. Fotóművészeti Nemzeti Szalon 

EMBEREK ÉS MÁS ÉLŐLÉNYEK 

36╱Csordás Lajos: In ferro. Rabóczky Judit Rita kiállítása 

38╱Garami Gréta: Panel Póni Projekt. Demcsák Dóra Vanda kiállítása 

40╱Sirbik Attila: A Formlös bennünk él. Jánosi Anna: Swamp adventure 

ÉLŐ KLASSZIKUSOK 

42╱Kozák Csaba: Az életbe vetett hit. In memoriam Orosz János 

44╱Sinkó István: Az univerzum túlcsordulása. Klimó Károly kiállítása 

46╱Péntek Imre: Az apró dolgok költészete. Gondolatok Budaházi Tibor művészetéről 

TÉR ÉS IDŐ 

48╱Képíró Ágnes: 25+ A Magyar Szobrász Társaság jubileumi tárlata 

50╱Smohay András: Misztérium a főtéren. Az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus köszöntése 

52╱Pataki Gábor: Ívek, pályák, alkotások. A 70-es nemzedék 

55╱Jankó Judit: Meg kellett csinálni. Art and Antique 

START 

56╱Jankó Judit: Meghatványozódó energiák. A MŰTŐ 

MŰTEREMBEN 

60╱Sirbik Attila: Vitamin, protein, kokain. Beszélgetés Lázár Tiborral 

KIS MAGYAR IZMUSOK 

64╱Gaál József: Bármit teszel, úgyis hungarofuturista leszel! Teoria buffa 

KÜLFÖLDI IZGALMAK 

67╱Egri Petra: A Polaroid- és performanszművész. Ulay kiállítása 

CÍMLAPON: Neogrády-Kiss Barnabás alkotása

Tasnádi József: A várakozás életforma ╱ 2013 ╱ Óbudai sziget ╱ Budapest

4╱ 

“Az ember haladó lény. Két lábon jár, és menet közben lóbálja a mellső végtagjait. Mint egy pár evezőlapátot. Lépésről lépésre kavarja velük a levegőt. Ilyen mozdulatokkal halad előre az élet folyamán. Haladása közben réges-régen botot ragadott, aztán eszközöket fabrikált, azóta nem tud felhagyni a tevékenykedéssel.” (Tillmann J. A.: A tevékenység kontemplálása. Tasnádi József mozgalmas művei) 

Lenka Clayton: 63 tárgy, amelyet a fiam szájából vettem ki ╱ 2013 ╱ makk, rágógumi, gombok, szénpapír, kréta, karácsonyi dekoráció, cigarettacsikk, érmék, cérnaorsó, magyallevél, kis faember, éles fémdarabok, metrójegy, dió, műanyag „O”, polisztirol, patkányméreg (hiányzik), magvak, tárgylemez, kicsi sziklák, injekciós üveg, plüssállat, botok, teáskanna, huzalsapkák, fadarab ╱ 40×40×1 cm

8╱

“Egy végletekig leegyszerűsített rendszerben a hétköznapok arányosan feloszthatóak, mint a Beatrice-dalban: 8 óra munka, 8 óra pihenés és 8 óra szórakozás – ez azonban már 1990-ben is legfeljebb csak azokra az egyedülálló, fiatal férfiakra volt igaz, akik a gyári műszak végeztével dühösen konzervdobozba akartak rúgni, mára pedig mindenki számára teljesen tarthatatlan.” (Fülöp Tímea: Munkák és napok. Mikor dolgozik a művész?)

Hantai Simon, Nádler István, Bullás József, Bak Imre és Hencze Tamás 100% poliészteren ╱ tervezte a Csakoda Crew ╱ varrta Farkas Éva Mária ╱ a háttérben Secco & Fresh KO: Free Time! Uitz-parafrázis az Uitz-teremben ╱ Keresztesi Botond és Szigeti Árpád műve ╱ Fotó: Trapp Dominika

10╱

“Az, hogy az ember mennyiben rendelkezhet szabadon az ideje felett, hosszú múltra visszatekintő, filozófiai és társadalomelméleti kérdés. Minden korszaknak megvannak az épp fennálló rendszer anomáliáira nyújtott válaszai és kezdeményezései, amelyek igyekeznek valamilyen módon kikezdeni a status quót, ezzel nagyobb szabadságot nyújtva az embereknek.” (Sárai Vanda: Susogós magyar absztrakt. A Csakoda szabadidő-fesztiváljáról)

Keresztesi Botond: Jégkorszak ╱ 2019 ╱ akril, airbrush, vászon ╱ 120×100 cm

12╱

“Az elmúlt öt-tíz évben a kulturális intézményrendszer módszeres leépítésének lehettünk szemtanúi. Ezzel párhuzamosan, valamint ennek hatására jött létre egy markáns ellenkultúra, a baloldali értelmiség, a civilszervezetek, több esetben művészekkel karöltve kerestek új alternatívákat, helyszíneket, és találtak belvárosi, majd folyamatosan attól egyre távolabb eső vendéglátó egységeket. Olyan fontos, központi helyek alakultak, mint a Gólya, az Auróra, a Müszi, vagy a Jurányi Inkubátorház. Nem mindegyik élte túl az elmúlt időszakot, sokukat a dzsentrifikáció űzött el, volt, akit az önkormányzat. Így maradt az egyetlen működő alternatíva, az anyagi függetlenedés nehézkes útja.” (Sirbik Attila: A munka nem antropológiai állandó. Beszélgetés Neogrády-Kiss Barnabással, Keresztesi Botonddal és Trapp Dominikával)

Wolfgang Tillmans: Venus Transit Table ╱ 2004/2021 ╱ Fotó: Biró Dávid

28╱

“A sok esetben megkésett, a fotót jobbára még mindig az ilyen-olyan előjelű dokumentarizmussal, valóságleképezéssel azonosító, esztétizáló, sok tekintetben epigon, amellett régi nagyságán, klasszikusain rágódó magyar fotókultúrában azonban még mindig kisebb reveláció a munkássága, pontosabban reveláció lenne, ha a súlyának megfelelően a legnagyobb múzeumaink, intézményeink egyikében kapna minimum retrospektív kiállítást, hogy átüsse a plafont, beszakítsa az asztalt, és megmutassa, hogyan lehet és érdemes fotográfiát, képzőművészetet csinálni. Hogy milyen ennek az egyik, Tillmans által megformált módja. Hiszen munkásságán túl, azon kívül is van élet, számtalan izgalmas út, hatás, kérdésfeltevés.” (Cséka György: Tisztás. Wolfgang Tillmans: A te tested a tiéd)

Demcsák Dóra Vanda: Panel Póni-projekt ╱ 2021 ╱ Fotó: Csukás Réka ╱ A művész jóvoltából

38╱

“Legfőbb alapanyaga a fémhulladék – vas- és acéllemezek, huzalok, rudak – vagy egy ipari melléktermék, az acélforgács. Művészi eszközei között pedig sokszor igencsak maszkulin szerszámok is szerepelnek, például a flex vagy a hegesztő. Korábbi munkái az organikus absztrakció és a figuralitás határán álltak. Plasztikái állatalakokat ábrázoltak, elsősorban lovakat és kutyákat, amelyeknek expresszív mozgása és roncsolt, égetett, olvasztott felülete vagy áttört, kilyukadt, szétszakadó tömege Giacometti zaklatott szobraira emlékeztetett.” (Garami Gréta: Panel Póni Projekt. Demcsák Dóra Vanda kiállítása)

Play, csoportos kiállítás a MŰTŐ-ben ╱ 2019 ╱ megnyitó performansz: Miroslav Tóth ╱ kiállító művészek: Camilia Filipov, Mihaela Hudrea, Pálhegyi Flóra, Vanessa Singenzia ╱ Fotó: Papp Fanni

56╱

“A MŰTŐ-t nem kötném össze a csalódással, amiről beszélsz. Az alapítást egy marseille-i Erasmus-ösztöndíjhoz kötjük, ahol Barta Bencével voltunk kint, és ugyan kedveltük a várost, de gyakran azt éreztük, nincs hova mennünk. Itthon pedig azt éltük át, hogy a 2000-es évek elején tapasztalható lendület megtört, sorra zárnak be azok az izgalmas helyek, melyek engem is befolyásoltak abban, hogy képzőművész legyek. Nem az egyetem volt a csalódás, hanem ez a beszűkült légkör a szcénában.” (Jankó Judit: Meghatványozódó energiák. A MŰTŐ) 

Lázár Tibor: The Butcer’s Wet Dream ╱ 2021 ╱ A művész jóvoltából

60╱

“Igen, de itt ki is emelném, hogy a fogyasztói társadalmat nem látom szükségszerűen rossznak, még akkor sem, ha azt általában annak szokás elkönyvelni. Az első generációs pop-art művészek láttak benne optimizmust és demokratizmust, miszerint a hétköznapi halandók számára sok tárgy és szolgáltatás, hála a tömegtermelés szaporítóképességének, megfizethetővé és hozzáférhetővé vált. Akkor ők még nem tudták, nem ismerhették fel ennek legnagyobb hátulütőjét: a gyors elinflálódást, a mérhetetlen szemétgyártást és a környezetszennyezést. Mindezek mellett és ellenére én továbbra is képes vagyok felismerni benne a demokratizmust.” (Sirbik Attila: Vitamin, protein, kokain. Beszélgetés Lázár Tiborral)

Ulay és Marina Abramović: Renais Sense Aphorism ╱1972 ╱ polaroid felvétel (107) ╱ montázs ╱ 25×37 cm (kerettel 51×63 cm) ╱ Az ULAY Foundation és a Marina Abramović Archives jóvoltából

67╱

“Az európai performanszművészet és a polaroid fotózás egyik kulcsfigurája kétségkívül a német születésű Uwe Frank Laysiepen (1943–2020), akit a művészvilág máig Ulay néven tart számon. A leginkább Amszterdamban és Ljubljanában tevékenykedő művész az 1970-es évek elején került a nemzetközi köztudatba híres amszterdami épületinstallációjával (The Metamorphosis of a Canal House, 1972), illetve a meglehetősen merész, Irritation There Is a Criminal Touch to Art (1976) című akcióval: egy német múzeumból ellopta Hitler kedvenc festményét, Carl Spitzweg műalkotását, és egy helyi török családnak ajándékozta.” (Egri Petra: A Polaroid- és performanszművész. Ulay kiállítása)