Hűtőkocsik és más engedetlen tárgyak
A Led Art csoport

Palásti Andrea

1999. április 6-án a Vaskapunál, a Kladovo melletti Tekiján kiemeltek a Dunából egy Mercedes márkájú hűtőkocsit, mely egy kivitelre dolgozó vágóhíd, a prizreni PIK Progres tulajdonát képezte. A hűtőkocsiban 86 holttestet találtak. Ezeket az albán nőket és férfiakat 1999-ben, a koszovói fegyveres összecsapások során gyilkolta le a szerb hadsereg és rendőrség. El akarták tüntetni a nyomokat, „szanálták a terepet”, ezért a hullákat áthozták Szerbiába, és hűtőkocsistul a Dunába süllyesztették. Mindez államtitok volt egészen 2001. május 1-ig, amikor is a Timočka krimi revija című újság megjelentett egy cikket a következő leaddel: „Amikor felnyitottuk a mélyhűtőládát, hullák potyogtak ki belőle, vagy ötven darab. Hírzárlat következett, és az ügyet államtitoknak nyilvánították.”1 

Újvidéki ajándéktárgyak ╱ 2000 ╱ Fotó: Srđan Veljović

Néhány évvel korábban alakult meg a Led Art csoport („Befagyasztott művészet” – a „led” szó jelentése magyarul jég. A fordító megjegyzése.), mely reflektálni kívánt a háborúra, és érzékenyen reagált a társadalmi, politikai és kulturális anomáliákra. A csoport első munkája a művészet befagyasztásának szimbolikus akciója volt. A háborús valóságot jeges valóságként értelmezték, amit fizikailag és művészileg (!) a víz halmazállapotának megváltoztatásával, lefagyasztásával lehet megformálni. Első föllépésükre és kiállításukra 1993. május 15-én került sor Belgrádban a Dom omladine (Ifjúsági Otthon) előtt parkoló hűtőkocsiban. A művészek lefagyasztották műalkotásaikat és ready made-jeiket: gyerekjátékokat, könyveket, zászlókat, Marilyn Monroe-kat, fogkeféket, térképeket, pénzt, kenyeret, cipőt.2 

A Dom omladine előtt parkoló hűtőkocsi súlyos, lelakatolt ajtaja annak a sírboltnak az ajtaja volt, amelybe jegy nélkül, önszántunkból léphettünk be. Ebbe a mesterséges szerb Hádészbe csöndben hatoltunk be, és gyorsan be kellett csukni magunk után az ajtót. –20°C fok volt odabenn. Emlékszem, ahogy megcsapott a fagyos hideg és elfogott a tériszony. Hiába voltak a szellemes installációk, hiába az ironikus asszociációk és az allegóriák – a sírbolt, az sírbolt, mindig marad némi szorongás, hogy az ajtó soha többé nem fog kinyílni.”3 

A Led Art számára a –20°C-ra való lefagyasztás lehetőséget adott a valóság materializálására és a művészet, az ember létének faggatására. A lefagyasztást kétféleképpen lehetett értelmezni: mint az életfunkciók lelassítását, mely végül elvezet a művészet halálához (eutanázia!) és mint olyan állapotot, mely lehetővé teszi a művészet megőrzését, fenntartva a reményt, hogy a művészet túléli a katasztrófát, míg nem jobb idők jönnek, és beköszönt egy új, egészséges kezdet.4 Sokáig kellett várni ezekre a „jobb időkre”. (Lehet, hogy még mindig arra várunk.) A hűtőkocsi áramfejlesztője 24 óra múlva ironikus módon felmondta a szolgálatot, és minden lefagyasztott tárgy kiolvadt. Mai nézőpontból ez a felolvadás sajátos predikció volt, azaz a még nagyobb gonosz eljövetelének sejtelme. 

Képeslap ╱ Hűtőtől hűtőig ╱ 2003

A Led Art megalakítását Nikola Džafo újvidéki művész kezdeményezte; az aktív tagok, művészek és művészettörténészek között ott volt Dragoslav Krnajski, Gabrijela Pajević, Suzana Jovanović, Slobodan Vilček Willy, Dragan Živančević, Vesna Grginčević, Goran Denić, Nebojša Milikić, Srđan Veljović, Saša Marković Mikrob, Vesna Pavlović, Vladimir Perić Talent és Branka Janković-Knežević.5 A csoport elfogadta a kegyetlen munkafeltételeket (a szimbolikus –20°C-ot), Jugoszlávia szétesésének idején, szélsőségesen rossz politikai légkörben alkotott, a migráció és a népirtás korában, elszigetelve a világtól, inflációban és szegénységben, a növekvő sovinizmusok idején, amikor egymást követték a tüntetések, és következett a NATO-bombázás.6 Illegális fellépéseik a kegyetlen valóság tükrei voltak, és egyúttal a jövendő politikai események anticipációi. 

A Led Art számára az utcák, terek, piacok és raktárak váltak az akciók és az intervenciók helyszínévé. A vásznat az agonisztikus7 nyilvános térre cserélték fel, és ekként nyitott platformot teremtettek az uralkodó politikával, Slobodan Miloševićtyel szemben. Egy alternatív ellenzéki (művészeti) ellennyilvánosságot építettek fel, mely egyúttal teret adott a szélesebb közönséget megcélzó, emancipatórikus szándékú agitációs tevékenység számára.8 

Művészeti eseményeik és a társadalmi rendszert érintő intervencióik sok művészt mozgósítottak a közös akciókban és performanszokban, sőt a közönséget is bevonták, azaz makacsul megpróbálták felkelteni a járókelők figyelmét. A csoport tagjai rendkívül ügyes szervezők voltak, és jól együtt tudtak működni a többi aktorral, az akciók finanszírozóival, a mezőgazdasági szövetkezetekkel, asztalosműhelyekkel, szállítókkal, nyomdákkal és a különböző médiumokkal, a helyi hivatalok adminisztrációs hálójával, hiszen engedélyek kellettek ahhoz, hogy jelen legyenek a köztereken. A Led Art katalógusok helyett újságokban adott hírt magáról, néha külön mellékletekben, helyszíni riportok formájában.  

A csoport mottója az EST-ETIKA volt, ami az etikai és esztétikai komponens szimbolikus kohézióját sugallta. A szójáték ki akarta hangsúlyozni az etikát a művészet terében. A csoport olyan művészetet tartott szem előtt, mely nem engedelmeskedik, ellenállást fejt ki, egyúttal azonban képes objektiválni a szerbiai élet traumáját; olyan művészetet kívánt létrehozni, mely végül katartikus mezőt generál. A Led Art a történelmi és politikai körülményekkel párhuzamba állítva írható le, a történelmi-politikai helyzet és a munkák keletkezési tere fedik egymást. A csoport nem esztétikai tárgyakat, műalkotásokat hozott létre, hanem hatásokat generált, és ezt a processzust úgy írhatjuk le, mint mimetikus, cinikus, szarkasztikus, kritikus, önkritikus, infantilis, ökonomikus, entrópikus, háborúellenes, erotikus, vonzó és/vagy brutális „akcionizmust”.9 

A hűtőkocsi belseje ╱ Árvíz akció ╱ Újvidék ╱ 1993 ╱ Fotó: Vesna Pavlović

Miután csaknem harminc év eltelt a Led Art első akciói óta, és világszerte új kihívások, különféle polgári engedetlenségi megmozdulások tűnnek fel, fontos rámutatni arra, hogy milyen fontos szerepük van a társadalmi változásokat követelő mozgalmakban a tárgyaknak. Ebben az értelemben ESZT-ETIKUS tárgyakról beszélhetünk, olyan objektumokról, amelyek nem csupán esztétikai kritériumoknak felelnek meg, hanem ugyanúgy az „engedetlenségnek” is. A tárgyak, amelyeket a Led Art csoport igénybe vett akciói során, nem voltak egységes stílusúak és nem is tartoztak azonos médiumhoz – a társadalmi elkötelezettség kötötte őket össze. Innen ered az „engedetlen tárgyak” terminus,10 mely olyan mindennapi, modifikált tárgyakra vonatkozik, amelyeknek kulcsszerepük van a társadalmi harcot vállaló mozgalmakban. Nem a finom kidolgozás és a szépség adja értéküket és minőségüket – ezeket az egyszerű (és olcsó) tárgyakat a hozzáadott ötlet, a találékony, szabad felhasználás és az ekként közvetített világos kritikai üzenet tünteti ki. Noha meghatározott történelmi pillanatban keletkeztek – válaszként bizonyos társadalmi-politikai helyzetre –, a Led Art engedetlen tárgyai ma is aktuálisak. Modifikálhatók, át lehet őket dolgozni, és az ellenállás taktikájaként bevetni különböző helyeken, különböző időkben. 

KÉRDŐÍV 

Útmutató a kérdőív kitöltéséhez 

Válassza ki aláhúzással a felkínált válaszok egyikét , vagy írjon egy új szót az „egyéb” jelölésű sorba. A kérdőív névtelen, kitöltéséhez kevesebb mint egy perc szükséges.

Mire gondol, ha meghallja a LED ART szavakat? Művészet, nehéz, hideg, mentőmellény, giccs, incidens, szar, raktár, pingvinek, hatalom, sarki medve, pop-art, magányos szívek, Nikola Džafo,11 az állam megváltozása, a fagylaltkészítés művészete, az egy lábon való korcsolyázás művészete, regény egy trolibusz fejében, kellemes nap a külvárosi szeméttelepen, hókirálynő, okos marháskodás, Szlovénia, két fiatalember, szuper, menekvés, per aspera ad astra, kidobott frizsider ajtó nélkül, erjedés, kristályosodás, fagylalt.12 

Egyéb: ____________________ 

Közmunka a Zmaj Jovina utcában ╱ Árvíz akció ╱ Újvidék ╱ 1993 ╱ Fotó: Vesna Pavlović

JÉG

1993. október 16-án Újvidéken aLedArt csoport az Árvíz címet viselő multimediális happeninggel keltett feltűnést. A happeningre szóló meghívás egy fiktív turisztikai iroda reklámjaként jelent meg, melyben az iroda árvízi sétahajózásra hívja meg az érdeklődőket. Az akció azzal kezdődött, hogy a Zmaj Jovina utcát jégtömbökkel torlaszolták el, a végén pedig a Šmaug kávéházban hajókürt kíséretében mutatták be a lefagyasztott kiállítási tárgyakat.13 

KRÉTA 

A nyomozások során használatos krétarajzokra utalva ezeket a grafikákat 1994 óta folyamatosan rajzolják Egy bűntény rekonstrukciója címen. A performansz során a résztvevők testét fekete kartonon vagy az aszfalton fehér krétával körülrajzolják. Az akció a mágián és a halállal való szimbolikus játékon alapszik, célja az ellenállóképesség növelése és a gonosztól való védekezés. A művészet így védelmi szerepre tesz szert, a gonosz pedig a fekete karton fogságában marad.14 

TÜKÖR 

A Led Art csoport 1997. január 21-én az Adjuk vissza a képüket című akcióval támogatta a diákok és polgárok tüntetését oly módon, hogy tükrökkel ment ki demonstrálni. Számos tükröt a rendőrség felé fordítottak, ez volt a rendőrkordonnal való békés szembesülés akciója, mely szimbolikusan felhívta a rendőröket arra, hogy nézzenek szembe önmagukkal, ezzel egyúttal rámutattak az országot tönkretevő hatalomra.15  

RONCSOK 

A NATO-bombázások során felrobbantott péterváradi híd lerombolásának évfordulóján, 2000. április 1-én a Led Art piacra dobta új termékét, a Bio-hidat. (A „bio” szó a szerb nyelven a múlt idejű létige, azaz „volt”. A fordító megjegyzése.) A „bio” ezúttal egy formatervezett emléktárgysorozatot is jelent: dobozok a lerombolt híd részecskéivel, képeslapok a híd légmentesen nejlonzacskóba csomagolt darabkáival és ágyaspálinka a híd tölgyfából készült részeivel készítve, amelyet Mostovačának neveztek el.16 

VALAG 

A Led Art csoport az Emeld fel a valagad!-jelmondattal vett részt 2000 augusztusában, szeptemberében és októberében a választási kampányban, bekapcsolódott a polgári öntudat és a választási részvétel serkentésébe. Az akcióra az Otpor (Ellenállás) mozgalommal együttműködve került sor önkéntesek egész Szerbiát befoglaló hálózata segítségével, amelybe az ellenzéki média is bekapcsolódott. A kampány csupasz fenekek nyilvános helyen való fényképezésével, röpiratok osztogatásával, plakátragasztással kezdődött,17 ami egyértelmű üzenet volt az uralkodó rezsimnek. A seggből tulajdonképpen tárgy lett – a társadalmi állapotok metaforája: „szarban van”, „szart eszik”, „kivan a valaga” stb.18  

Az akció kezdete ╱ Belgrád ╱ 1997 ╱ Fotó: Dragoslav Krnajski

Epilógus 

Katonai fogalmakkal szólva a Led Art csoport a 90-es években folyamatos offenzívát tartott fenn, az aktuális események diverzióját és szubverzióját hajtotta végre. Célja a közönségteremtés és a közönséggel való integráció volt, abban a reményben, hogy a politikai változás lehetséges és megvalósítható. A háború után megváltozik ez a taktika. Utolsó projektjeként a Led Art megalapította az Art Klinikát – mint fizikai teret a művészi és társadalmi alkotáshoz – Újvidéken, a Grčkoškolska utcában, mely azon az utópikus eszmén alapult, hogy a művészet meggyógyíthatja a háborúban szétrombolt világot. Mint legfőbb spiritus movens, Nikola Džafo az Art Klinikán keresztül hirdette meg új kiállítási elképzeléseit, a lokális és a regionális művészeti tér együttműködésének új formájaként. Az idősebb művészeket a fiatalabb alkotók új nemzedéke váltotta fel, akik átvették elődeiktől a háborúellenes aktivizmus kritikai hozzállását, és átirányították a beteg társadalom gyógyítására. Az Art Klinika védjegye a ŠOK Galéria lett – a Balkán legkisebb galériája két négyzetméteren. A ŠOK Galéria Újvidék emblémájává, a művészet, a társadalom és a politika határmezsgyéjére merészkedő, bátor művészeti praxis bemutatásának kultikus helyévé vált. 2013-ban az Art Klinikát átnevezték ŠOK Zadrugává (Sokk Szövetkezet), ami a prezentáció új, „vad”, nem konvencionális modelljeinek gyűjtőneve lett. Nyomában a város szélén sorjában nyíltak meg a mikrogalériák a sportcsarnokokban, iskolákban, piacokon és üzletekben.  

A Led Art csoport munkatapasztalatai jó kiindulópontot jelentenek a jövendő művésznemzedékek számára, és pozitív példát nyújtanak arra nézvést, hogy a művészeten és a kreatív elkötelezettségen keresztül válasz kereshető az égető társadalmi kérdésekre, s közben meg lehet őrizni az intellektuális és alkotói integritást és méltóságot. Ma a ŠOK Zadruga körül gyülekező alkotók a művészet decentralizációjára és megközelíthetőségére fektetnek hangsúlyt, meg akarják találni a túlélés és a működés megfelelő modelljét a liberális kapitalizmusban. És még mindig szilárdan hisznek abban az utópiában, hogy a művészet meg tudja változtatni és meg tudja gyógyítani a világot.19 

Fordította Radics Viktória. 

▬▬▬▬

1  Lásd Uklanjanje  dokaza o zločinima na Kosovu – Srbija, reka Dunav, Fond za  humanitarno pravo,  2001. 

2  Nikola Džafo mellett a kiállításon részt vettek: Mrđan  Bajić, Raša Todosijević, Mileta Prodanović, Saša Marković  Mikrob, Vladimir Perić Talent, Vera Stevanović, Milorad  Cvetičanin, Vera Stevanović, Dejan Anđelković i Jelica  Radovanović, Marija Ilić, Dragoslav Krnajski, Darija Kačić,  Jovan Čekić, Vesna Pavlović  és mások. 

3  Egy kiállításlátogató,  Velimir Ćurguz Kazimir reflexiója. Lásd V. Ćurguz Kazimir:  Provlačnost jeze – slike, priče, komentari. In Led  art – dokumenti vremena 1993–2003 MMC Led Art, Samizdat B92, Novi Sad, Beograd, 2004, 51. 

4  Gabriela Pajović: Vreme  zamrzavanja Vreme, 1993. május 17. 

5  Led  Art  tagjegyzékét lásd Dokumenti  vremena  1993—2003,  228—236. 

6  Zaleđena zbilja / Led art – aktivizam devedesetih u Srbiji, Jovan  Despotović. Džafo, monográfia, Muzej savremene umetnosti  Vojvodine, Novi Sad, 2011, 71. 

7  Chantal Mouffe: Umjetnički aktivizam i agonistički prostori. In  Operacija:  grad.  Priručnik za život u neoliberalnoj stvarnosti; Savez za centar za  nezavisnu kulturu i mlade, Multimedijalni institut, Platforma 9,81 –  Institut za istraživanja u arhitekturi, BLOK – Lokalna baza za  osvježavanje kulture, SU Klubtura/ Clubture, Zagreb, 2008, str:  224.   

8  Az  ellennyilvánosság szerepéről lásd N. Fraser, Justice  Interruptus, Critical Reflections on „Postsocialist” condition,  New York, Routledge, 1997, 82. A konfrontáció művészetéről  Szerbiában lásd Milica Pekić: Umetnost  u Srbiji od 1968. do 2000. godine – politike konfrontacija Doktorska disertacija, Filozofski fakultet, Beograd, 2018.   

9  Miško Šuvaković: Fragmenti  o tragovima umetnosti, ideologije i politike In Led art – dokumenti vremena 1993–2003,  9. 

10  Az engedetlen tárgyakról lásd Disobedient  objects, Catherine  Flood and Gavin Grindon, V&A Publishing, London, 2014. 

11  Nikola Džafo Újvidéken született 1950-ben. Belgrádban a  Képzőművészeti Egyetemen festészet szakon végzett és szerzett  tudományos fokozatot. Az 1980-as években festőként mutatkozott  be. Az 1990-es években kilépett a műteremből, otthagyta a  festészetet, és bekapcsolódott a társadalmi változásokért  indított harcba. Az etikát az esztétika fölé helyező Led Art  (1993) ötletgazdája és mozgatórugója volt. Nikola Džafo a  belgrádi Centar za kulturnu dekontaminaciju (1995) társalapítója  és az újvidéki Art Klinika (2002) alapítója. Nyúl-ciklusa (Art  Kert, A nyúl, amelyik megette a múzeumot, Melyik bokorból ugrik  ki a nyúl?) mára  Péterváradon a Nyúl Múzeumává vált (2018), és minden nyáron  megnyílik a látogatók előtt. Nikola Džafo a legjelentősebb  újvidéki konceptualista az ezredfordulón. Festő,  performanszművész, utópista, aki aktívan harcol a társadalmi  értékekért és a művészet méltóságáért. Még mindig  szilárdan hisz az utópiában, abban, hogy a művészet képes  megváltoztatni és meggyógyítani a világot. 

12  Anketa u sklopu projekta Prva  ekspedicija Vinča, u Led  art – dokumenti vremena 1993–2003 134. 

13  Zamrznuta umetnost. In Led  art – dokumenti vremena 1993–2003 29. 

14  Rekonstrukcija zločina. In Led  art – dokumenti vremena 1993–2003 103. 

15  Led art u studentskom i građanskom protestu. In Led  art – dokumenti vremena 1993–2003 133. 

16  Led art – dokumenti  vremena 1993–2003 204. 

17  A programban szerepeltek stilizált fenékrajzok is: Dupeglavac,  vagyis „Seggfej” (dizájn: Dragan Živančević), amelyeket  pólókra, vécépapírra, sapkákra, kérdőívekre nyomtattak. 

18  Mrdni dupetom, Led  art – dokumenti vremena 1993–2003 209. 

19  https://sokzadruga.com/