Plasztikus és metalírikus áttűnések
Koncz Gábor és Németh Dávid Metaplasma című kiállítása

Nagy Zopán

Plexibe ágyazott fragmentumok, fabulák, vattában áztatott álmokon átszűrt tűnődések, hiányok, időrések. Van két flexem, de nincs reflexem – mormogta egy hipnotizált boncmester, miközben a képeket analizálta…  

Rétegelt foncsorok, tömböktől kicsavart (és befacsart) ecsetvonáshuzalok, révetegen rezgő formaszálak, spirálfojtásokból kimozduló gesztusok…  

Az alkotók (itt): bizonyos befolyásokat átengednek, foltoknak, nedveknek is kedveznek, de szúette sziluettnek, eltúlzott mémeknek nem engednek… 

Koncz Gábor: Együtt IV ╱ 2019 ╱ akril, plexi ╱ 25x35x8 cm

Átszivárgások, áttételes megélések ritmusai kavarognak, miközben (egymás alkotófolyamataihoz is) próbálnak kapcsolódni. Ez nem minden esetben sikerül, de egy-egy kísérletet megér!  

Elvarratlan szálakTört illúzió és Foszladozó vég-kép a Tétova mezőn! Sebek: sebréseken való átláthatósága; belső vérmintázatok találkozása a Leszorított morajjal…  

Ám ezen találkozásokban rejtett kérdőjelek is előbukkannak: a továbblépések tétova szimbólumai, a folyamat megtorpanásainak fordított horogszúrásai, hurokmetaforái is fokozatosan suttognak…  

A kristályszerű módosulatok, az „allotrópikus” szerkezetek által a molekulák eltévednek (bennünk), s deformált módokban folytatják átlényegülésüket…  

Koncz Gábor: Nyomokban V ╱ 2019 ╱ akril, vászon ╱ 35x50cm

Egy pszichedelikus asztronauta is (közöttünk) levitál, energiagócok tapadnak rá, miközben a technikai megoldásokkal egyesül, a vizuális effektekkel összemosódik és feloldást keres…  

Koncz Gábor és Németh Dávid közös kiállításán a képlékeny együtt- és különgondolkodás plasztikus, plazmaszerű eredménye ím-ígyen (meta)definiálódik a (kvázi)lírikus gondolatmenetek tereiben:  

Az örök robbanás gyúr csillagporból emberré, hogy lufiként kezünkbe adhassa a létezést…  

A vibráló metaplazma az univerzum. A konstellációk mint részecskeszerkezetek kísértenek foszforeszkáló emlékekkel, festékszóró porlaszt atomot a vászonra, a szemcsék között dühös bohóc válogat, festészettechnikailag akarja kikísérletezni saját jelentését, de a véletlen folyton eltéríti, és az atomok is állandóan összeverekednek… 

Németh Dávid: Időgép ╱ akril, olaj, vászon ╱ 150×130 cm

A sokszor megtévesztő, belső délibábokat idéző, a felületre önnön fénymázait újra- és újravetítő retinára, majd a köztes tájtöredékek vásznaira foszlányok fröccsennek. Az (in-time) intimitásokba helyezett kollázsvariánsok: esetleges esettanulmányok…  

A foszladozó (illusztratív) plakátmagányokon átkúszó kígyó önnön elmetekervényein siklik át, hogy tovacsússzon a képtér színkereséseinek dinamikájából… 

Ám, időnként, a látszat repedései mögött letisztultabb dimenziók is tárulkoznak: lassan, az átlátások lehetőségeinek is tereket adva… Ezen mögöttes finommegoldásokat keresi tovább a leíró, miközben a képzőművészeti (s talán a mikrokozmikus) összefüggések, szenzibilis formulák rétegződései (érzelmi) értelmet nyerhetnek… 

▬▬▬▬

Koncz Gábor és Németh Dávid: Metaplasma 

NACO Galéria 

2021. augusztus 25. – szeptember 23.

Nagy Zopán (1973)
Költő, író, fotóművész 1993-tól irodalmi, művészeti folyóiratokban publikál (Napút, Bárka, Tiszatáj, Irodalmi Jelen, Magyar Műhely, Opus, Új Művészet, Szellemkép…). 1996-tól rendszeresen kiállít. Legutóbbi kötetei: Kétségek / Kökény-kék kőkulcs, Magyar Műhely Kiadó, 2015., Füzet (Válogatott rajzolatok, írás-képek, 1997-2017), Mersz könyvek, 2017., Duplex (45 fotográfia), Pixel-könyvek, Magyar Műhely Kiadó, 2017., Felhő regény, Napkút Kiadó, 2018.