Megjelent az októberi lapszámunk

Októberi lapszámunk első blokkja a repetitív techno eufóriáját, a technológia transzhumán perspektíváinak csalóka kilátásait vagy egyszerűen a tekhné jelenkori újragondolásának diskurzusát is eszünkbe juttathatja. Danka Zsófia az aqb és a Goethe Institut helyszíneit áthangoló térbeli felvetések kontextusáról írt. Sirbik Attila a Hollow tagjaival – Szeri Viktor koreográfussal, Páll Tamás játéktervezővel és Muskovics Gyula kurátorral – beszélgetett a csoport összetett munkássága kapcsán. Így esett szó többek között a liminalitásról, illetve a számítógépes játékok ökológiájáról. E cikkek képzettársításait gazdagítja a Kiss Adriannal készült interjú is.  

Techno Worlds ╱ aqb Project Space ╱ kiállítási enteriőr ╱ Fotó: Neogrády-Kiss Barnabás

A lapszám következő egységeiben heterogén pozícióik kerülnek megidézésre. A Vizuális optimizmus című blokk írásai a geometrikus absztrakció fogalmát árnyalják különböző plasztikai és síkművészeti alkotások értelmezésén keresztül: arra keresik a választ, hogy a hazai geometrikus kánont hogyan gazdagítják Botos Péter, Wolsky András, Sebestyén Sára és Halmi-Horváth István művei. A Start című rovatban a Szikra Képzőművészeti Bemutatótermet vezető Kaszás Gábor gondolatival ismerkedhetünk meg, valamint az éppen aktuális kiállító művész, Teplán Nóra munkái kapcsán Horváth Márk elemzését olvashatjuk. 

A lapszám további izgalmas írásokban bővelkedik, melyek a köztéri művészettől kezdve, a 1960-as, 70-es évek mágikus realizmusán keresztül a két világháború közötti politikusok székesfehérvári szobrainak kultúrtörténeti összefüggéseiig ível. 

Tartalom

FESZES RITMUSBAN

4╱Danka Zsófia: Technóval a világ ellen. Techno Worlds
7╱Sirbik Attila: Saját farkába harapó narratíva. Beszélgetés a Hollow-val
12╱Tayler Patrick: Marhabőrbe steppelt képletek. Beszélgetés Kiss Adriánnal

VIZUÁLIS OPTIMIZMUS

16╱Szöllősi-Nagy András: Minimax a térről. Botos, Sebestyén és Wolsky pozitív geometriája
20╱Tayler Patrick: Lumen. Beszélgetés Halmi-Horváth Istvánnal

START

22╱Jankó Judit: A belülről építkező művészet tere. Beszélgetés Kaszás Gáborral
26╱Horváth Márk: Geomediális lenyomatok. Teplán Nóra Nullgravitáció című kiállítása

UTAK PANNÓNIÁBA

28╱Sümegi György: Balatoni festőkolónia és Rippl-Rónai József. Rippl-Rónai és a fiatalok
31╱Szücs György: Hűlt helyek. A két világháború közötti kulturpolitikusok székesfehérvári szobrairól
36╱Lóska Lajos: Az avantgárd és a hivatalos művészet között. Archaizálás és mágikus realizmus az 1960–70-es évek magyar művészetében
40╱Péntek Imre: Kendlimajori impressziók. 29. Ludvig Nemzetközi Művésztelep

OLVASÓ

42╱Lóska Lajos: A magyar építészeti stílus megalkotója. Sümegi György: Lechner Ödön írásai
43╱Péntek Imre: Plasztikai zárványok – feltámadásra várva. Hajdu István: A Dús-paradoxon. Dús László szobrairól

KÖZELRE HOZVA

44╱Nátyi Róbert: Különös találkozások, kiterjedt horizontok. A MAOE kiállítása

EGY MAPPA VÁNDORÚTJA

48╱Horváth Zsolt: Az alexandriai pillanat. Az Európai Iskola két globalizáció metszéspontjában

KÜLFÖLDI IZGALMAK

52╱Török Judith: Művészpár mozgásban. Torma Anna és Zsakó István munkássága

Techno Worlds ╱ aqb Project Space ╱ kiállítási enteriőr ╱ Fotó: Neogrády-Kiss Barnabás

4╱

A műfaji diverzitás ellenére a techno a 90-es évekre visszafordíthatatlanul mozgalommá vált. Szociokulturális hatásai Európában kiváltképp látványosak. A berlini fal leomlásakor elinduló, milliós látogatottságú Love Parade partysorozat ereje politikai üzenetet hordozott, amely nem más, mint a zene átélésének távolságot, kultúrát, rangot és identitást átívelő kapcsa. Berlin a 80-as évek vége óta a techno fővárosaként él a köztudatban.” (Danka Zsófia: Technóval a világ ellen. Techno Worlds)

Hollow: The Camp ╱ 2021 ╱ hibrid szerepjáték ╱ videórészlet ╱ Hollow jóvoltából

7╱

A téma, amivel foglalkozunk, nem egyszerű. Egyrészt azért, mert valami olyanról próbálunk meg beszélni, ami titkos, vagy legalábbis nem nyilvános. Másfelől azért, mert bár sérülékeny közösségről beszélünk, a dark roomok, vagy úgy általában véve a krúzolás, egyáltalán nem probléma- és hierarchiamentes. Az immerzív környezet vagy élő szerepjáték (LARP), amelynek az eszközeit több munkánkban is alkalmazzuk, abban segít, hogy kizökkentsük az esemény résztvevőit a hétköznapok során felvett karakterükből, melynek köszönhetően kevesebb előítélettel tudnak – átmenetileg – egy újfajta valóság részeivé válni.” (Sirbik Attila: Saját farkába harapó narratíva. Beszélgetés a Hollow-val)

Kiss Adrian: Dunyha Active ╱ 2020 ╱ flíz, steppelt vászon, köracél ╱ 200×145 cm ╱ Fotó: Biró Dávid ╱ A művész jóvoltából

12╱

Rájöttem, hogy nem vagyok eléggé benne a műben, ami talán azzal függött össze, hogy a kivitelezés számos lépését másokra hagytam. Egyrészt szeretem a transzformációs aspektust tudatosan kezelni, másrészt viszont a kontrollálhatatlan folyamatokból fakadó formák is izgatnak. Érdekelnek az olyan tárgyak, melyekről nem tudom, hogy pontosan mi lehetett a funkciójuk. Az ásatások során előkerült leletek esztétikája sokszor megmozgatja a képzeletemet. A nagyszüleim kosteleki istállója egyszer legégett, és a megmaradt, beazonosíthatatlan vastárgyak, elszenesedett dolgok között nagyon szerettem kutakodni.” (Tayler Patrick: Marhabőrbe steppelt képletek. Beszélgetés Kiss Adriánnal)

Teplán Nóra: Shifting gravity ╱ 2021 ╱ olaj, vászon ╱ 150×130 cm ╱ Fotó: Hegyháti Réka ╱ A művész jóvoltából

26╱

Teplán Nórának a Szikra Képzőművészeti Bemutatóteremben látható, Nullgravitáció című kiállításában párhuzamosan köszön vissza a kortárs művészet geológiai vagy geomateriális, valamint technológiai fordulata. Alkotásai értelmezhetőek az anyag antropogenikus átformálódásának sajátos eredményeiként, melyek egy új, radikálisan átformált természetben lelnek otthonra. Legerőteljesebb sajátossága alkotásainak az a képesség, amely a művészeti gyakorlatot geomateriális vagy technomediális nyomhagyási praxissá formálja, amelyből kivonódik az alkotó személye.” (Horváth Márk: Geomediális lenyomatok. Teplán Nóra Nullgravitáció című kiállítása)

Berki Viola: Az embernek fia ╱ 1977 ╱ vászon, olaj ╱ 100×80 cm

36╱

Ilyen szempontok szerint állították össze például a székesfehérvári Csók István Képtár Aranykor. Az 1960-as évek magyar grafikája című tárlatát, melyen együtt voltak jelen a nyugat-európai irányzatokhoz köthető szürnaturalista, a pop-arttól megihletett, valamint az újkonstruktivista és az időszak grafikájának törzsanyagát képező, bravúrosan megrajzolt, részletező, figurális munkák. Nos, a balatonfüredi bemutató elsősorban a jobb híján „figurálisnak” nevezhető, ám ettől sokkal összetettebb művekből tevődik össze, melyeknek lényegét – paradox módon – éppen a látványelvűségtől eltérő stiláris elemek jelentik.” (Lóska Lajos: Az avantgárd és a hivatalos művészet között. Archaizálás és mágikus realizmus az 1960–70-es évek magyar művészetében)

Torma Anna: Elhanyagolt részletek 1. ╱ 2018 ╱ kézzel hímzett lenvászon ╱ 135×135 cm ╱ A művész jóvoltából

52╱

Az eredmény gyakran átláthatatlan és kaotikus: töredezett állatok, elszigetelt szavak és névtelen emberi alakok küzdenek egymással zsúfolt képsíkjaimon. Nagy méretű hímzéseimet, amelyeket áttetsző selyemorganzára vagy ellenkezőleg, sűrűn szövött kelmékre varrok, függesztve, falhoz állítva, a kisebbeket keretben állítják ki. A faltól távolabb felfüggesztett textíliák láthatóvá teszik a hátoldalon megjelenő, túlsó világot, érdekes az is – ott is vonalak kanyarognak göndörödnek, hurkolódnak egymásba.” (Török Judith: Művészpár mozgásban. Torma Anna és Zsakó István munkássága)