Megjelent a novemberi lapszámunk

A novemberi lapszámot az étkezés kérdéskörének újraértelmezésével és kiterjesztésével indítjuk. Sirbik Attila a CapaZine legújabb, Let’s Eat című projektje kapcsán elmélkedett, fenomenológiai mélységekig elemezve olyan kulturális ikonokat, mint a rántott hús vagy a kolbász, melyek itt különböző művészeti transzformációk revelatív kiindulópontjaivá válnak. Ezután Kocsi Olgával és Szabó Eszter Ágnessel beszélgetett, akik egy fiktív szent alakjának megálmodásával szintén részt vettek a kiadvány köré épülő kiállításon. A cikkből megtudhatjuk, hogy ki viseli szívén a leeső sültkrumpli-hasábokat és hogy mindez hogyan válik globális, társadalmi dimenziókat hordozó dilemmává.

Sándor Emese – Simon Zsuzsanna: Csak az nem szereti a kolbászt, akinek nincsen ╱ A művészek jóvoltából

A következő blokk az absztrakció határterületeire kalauzolja az olvasót. Tájékozódhatunk Gerhard Richter plurális szálakon elinduló, kapcsolódási pontokban realizálódó retrospektívjéről, illetve visszautazhatunk az absztrakció 20. századi, Párizsban játszódó felvonásaiba Sarah Wilson a MODEM Abstraction-Création című kiállításáról szóló esszéje által. Jankó Judit a kurátorral, Mészáros Flórával beszélgetett, külön kitérve az átfogó tárlathoz vezető, több éven át ívelő kutatómunka fókuszpontjaira is.

Aktuális számunkban többek között Baranyay András, Ujházi Péter, Hencze Tamás kiállításáról és az idén Szolnokon megrendezésre kerülő, a Festészet Napjához kapcsolódó seregszemléről is szó esik. Végül, szokásainkhoz híven, néhány külföldi eseményre is felhívjuk a figyelmet. Egri Petra és Domoszlai-Lantner Doris az amerikai street art popsztár, Kaws What Party című kiállítása és a művészt övező kulturális mező sajátos logikájáról értekezett, Cserhalmi Luca pedig az Art Baselről jegyzett összefoglalót.

Tartalom
EGYÜNK MŰVÉSZETET!
4╱Sirbik Attila: Az vagy, amit megeszel? Let’s Eat, CapaZine, 2021
8╱Sirbik Attila: A leesett falatok védőszentje. Interjú Kocsi Olgával és Szabó Eszter Ágnessel
 
RICHTER 50 ÁRNYALATA
12╱Tayler Patrick: A konceptualitás és a kép között. Gerhard Richter: Valós látszat
17╱Süli-Zakar Szabolcs: Posztdigitális gesztusok. Fábián Erika és Sági Gyula kiállítása
 
A CÍVIS PÁRIZS
20╱Sarah Wilson: Személyes szálak. Abstraction-Création
22╱Jankó Judit: Honnan nézzük a művészetet? Interjú Mészáros Flórával
 
KORTÁRS KLASSZ(IQ-SOK)
26╱Konkoly Gyula: Schubert kintornása. Emlékezés Baranyay Andrásra
29╱Sinkó István: A Nadapi peredvizsnyik. Ujházi Péter kiállítása
32╱Pataki Gábor: Szabadságkereső. Matzon Ákos: Térkereső
34╱Mészáros Flóra: Az elidegenítés tudatos gesztusa. In memoriam Hencze Tamás
 
TRANSZCENDENS VONALAK
36╱Sinkó István: Búcsú és megérkezés. Albert Katalin és Ganczaugh Miklós emlékkiállítása
38╱Képíró Ágnes: Szférák találkozása. Bukta Norbert kiállítása
41╱Sinkó István: Cythera szigetén. Csáki Róbert kiállítása
42╱Cs. Tóth János: Maszkabál. Zvolszky Zita kiállítása
 
ÜNNEPNAPOK
44╱Garami Gréta: Évtizedes dinamizmusok. A Magyar Festészet Napja
 
KÜLFÖLDI IZGALMAK
47╱Egri Petra: Street art, streetwear. KAWS: What Party
50╱Cserhalmi Luca: Megálló Bázelben. Art Basel 2021

K. Takács Márton – Rostás Bianka: „A téma ugyebár a rántott hús” ╱ A művészek jóvoltából

4╱

A Let’s Eat nem feltétlenül arról szól, hogy a táplálkozás az élet fenntartásához alapvetően szükséges eszköz. Ettől sokkal árnyaltabb és sokrétűbb az egymás mellé rendelt hét művészeti projekt. Részben retró ételek és élelmiszerek átesztétizálása, a rántott hús, a kolbász és a Szerencsi csokoládé mint a hétköznapokban jelenlévő, akár szimbólumokká is avanzsáló termékek fetisizálódása vagy éppen metafizikus szintekre emelt elmélkedés az étel romlandósága vagy menthetetlensége fölött.” (Sirbik Attila: Az vagy, amit megeszel? Let’s Eat, CapaZine, 2021)

Gerhard Richter: Titkárnő (CR: 14) ╱ 1963 ╱ olaj, vászon ╱ 150×100 cm ╱ A Bundeskunstsammlung letétje, Gerhard Richter Archiv, Staatliche Kunstsammlungen Dresden, Drezda ╱ © Gerhard Richter, 2021

12╱

Gerhard Richter rejtett és explicit festészeti minőségeket koncepcióvá kódoló műveit nehéz friss szemmel nézni, hiszen nincs olyan átfogó, a 20–21. század festészeti paradigmaváltásaira fókuszáló narratíva, melyben ne szerepelnének a Richter által feltérképezett képelméleti és gyakorlati kérdések. A richteri életmű diffúz irányultságai miatt a stíluspluralizmus gyakran ismételt tankönyvi példájaként vonult be a művészettörténeti kánonba. Az autonóm nézőpontokat hordozó festmények testközeli vizsgálata – melyre a Bódi Kinga által kurált Valós látszat című kiállítás lehetőséget biztosított a Magyar Nemzeti Galériába látogató közönségnek – azonban mindig új interpretációk kiindulópontjává válhat.” (Tayler Patrick: A konceptualitás és a kép között. Gerhard Richter: Valós látszat)

Párizsi absztraktok ╱ kiállítási enteriőr ╱ MODEM ╱ 2021 ╱ Fotó: Dankó Imre

20╱

A nagyszabású, Párizsi absztraktok című kiállítás meghatározó nemzetközi tárlat. És ahogyan Mészáros Flóra kurátor bemutatja, az egyúttal egy sajátosan magyar történet is. Rögtön az első teremben láthatjuk például azt a sokatmondó fotót, amint Alfred Reth (Réth Alfréd) festőművészt megigézi a párizsi Szajna-part.” (Sarah Wilson: Személyes szálak. Abstraction-Création)

KAWS: Originalfake Companion ╱ 2006 ╱ festett üvegszál ╱ 300x137x89 cm

47╱

KAWS sikeréhez az út lényegében a street arton keresztül vezetett. A graffitiművészként indult alkotót a display reklám hekkjeinek kígyózó és X-szemű figurái tették ismertté. Ironikus stílusa és a figurák meglepő illeszkedése az eredeti képi kontextusba dekonstruálta a képi tartalom barthes-i értelemben vett mondanivalóját. A plakátokon a luxusmárkák és presztízstermékeket népszerűsítő szupermodellek csípőjére, arcára, lábára tekeredett, kígyózó figura már ekkor vonzotta a képzőművészet és a divat világának kulcsfiguráit, s a közönség figyelmét is ráirányította KAWS egyedi, efemer és meglehetősen provokatív stílusára.” (Egri Petra: Street art, streetwear. KAWS: What Party)

Statements kiállítás ╱ Isla Flotanta galéria ╱ Andres Pereira Paz

50╱

„Az Art Baselről tudni kell, hogy a legtöbb művészeti vásárral ellentétben itt nem a stand díjának a kifizetése a megjelenés egyetlen feltétele. A jelentkező galériáknak komoly szakmai mustrán kell átesniük, amely biztosítja a töretlenül kimagasló színvonalat, hiszen a szervezők azzal csalogatják oda a messziről érkező látogatókat, hogy a világ vezető galériáival és művészeivel találkozhatnak. A magángalériák bemutatkozásán túl olyan tárlatok is megtekinthetőek a hatalmas csarnokterekben, amelyeknél nem a műtárgypiaci szempontok az elsődlegesek, hanem egy művészi koncepció kifejtése, habár a galériás képviselet ezek esetében is kommunikálva van.” (Cserhalmi Luca: Megálló Bázelben. Art Basel 2021)