Kortárs aukcióval zárja az évet a BÁV Aukciósház december 19-én. A több mint 100 tételt felsorakoztató kínálatban olyan közismert nevek szerepelnek, mint feLugossy László, efZámbó István, Aknay János, Gyarmathy Tihamér, Gyémánt László vagy Fehér László. Az érdeklődők emellett az eddig elsősorban divattervezőként ismert Náray Tamás és a külföldön is befutott A. Nagy Gábor műveire is
Sinkó István
Falakat, falrészleteket, falfragmentumokat lát a néző első pillantásra Dréher János kiállításán járva. Szinte azt is mondhatnánk, falakba ütközik a látogató. Kissé talán tanácstalan, miért is a számos épületrészlet. Mi készteti az alkotót, hogy ilyen felületek létrehozása révén meséljen gondolatairól? S mik ezek a témák, gondolatok? Hisz látszólag egyszerűen vakolatdarabok lógnak a terem falain, olyan vakolatdarabok, melyeket kikoptatott az idő.
Deák Csillag–Kölüs Lajos
A Digitális Agora 2018 nemzetközi kiállítás külföldi és magyar vendégművészekkel mutatkozott be. Ez is jelzi, hogy metamorfózis zajlik, az újfajta képalkotási módszer és technika révén vizuális környezetünk és szemléletünk is változik. Új digitális kultúra szemlélői, fogyasztói vagyunk és leszünk. Egyúttal a digitális társadalmat építjük, amely a tudásra és az információra, az élethosszig tartó tanulásra, az érzelmi intelligenciára, a kreativitásra, az innovatív szemléletre és magatartásra, illetve a komplex problémamegoldásra épül. A tárlat művészei egyénien értelmezik, értékelik és használják fel a számítógépes művészet nyújtotta lehetőségeket.
Tayler Patrick Nicholas
There is a type of beauty at play here similar to the aesthetics of scientific photographs, which alienate and disembody the observed object. This is the “sea change” of the close-up: when what is in front of us turns into “something rich and strange” just by the sheer fact of our proximity. The dichotomy of strangeness and familiarity is also at stake in Makai’s personal iconography, letting every element become identified as something similar to claws, leaves, shells or gems, but never precisely named and thus remaining ambivalent: somewhere between the unknown and the materialised.
Sirbik Attila
Lak világa egyfajta biomorf paradicsom, a pokol (-járás) paradicsoma. Van valami zaklatott folytonosság abban, ahogyan Lak állandóan visszatér ugyanoda és kezdi elölről, számos képe mintha ugyanaz lenne, egyfajta mantraszerű ismételgetés a benső kiürítésének tudatos formájaként. Olyan, mint egy lokális, egyetlen lélek felgyorsított inkarnációs kísérlete ugyanabban a testben, ami így csak némileg változik, nyúlik meg, folyik szét vagy éppen zsugorodik össze, mint ha csak kiszippantotta volna belőle valami az életet, folytonos meghalás és feltámadás.
A CAPAZINE a Capa Központ nemzetközi tapasztalatokon alapuló, tematikus számokból álló fotós periodikája. A CAPAZINE első, LET’S PLAY című számának létrehozását féléves műhelymunka előzte meg, ahol a kiinduló téma a „taktikák és stratégiák” voltak, amelyekhez Lev Manovich A mindennapi (média)élet gyakorlata című írása szolgált teoretikus alapul. A résztvevők a meghívott előadók (Gerhes Gábor képzőművész és Csatlós Judit kulturális antropológus), egy egyszeri
Nemes Z. Márió
Freund Éva Rétegelt jelenlét című kiállítása egy poszthumán archeológiai kutatás leleteit bontja ki és tárja fel a K.A.S. Galériában. Az ember utáni tekintet számára felkínált installáció a térteremtő és jelentő gyakorlatok összefonódását mutatja fel egy városarcheológiai kontextusban, egy hely („utcasarok”) kijelölésének és megélésének viszonyrendszerét. Ugyanakkor „a helyek töredékes, rejtekező történetek; múltak, melyeket a másik csent el az olvashatóságtól; összezsúfolt idők, melyeket ki lehet ugyan bontani, ám inkább úgy vannak jelen, mint várakozó, rejtvénynek megmaradó elbeszélések.”
November 20-án nyílt a Római Magyar Akadémia Galériájában (Falconieri Palota – Via Giulia, 1) Nicolas Schöffer (1912-1992) LUCE IN MOVIMENTO/MOZGÓ FÉNY című kiállítása. A Római Magyar Akadémia, a kalocsai Nicolas Schöffer Gyűjtemény, valamint a római Studio Farnese közös tárlata Nicolas Schöffer közel 40 művét (tus, ceruza, nyomat, kollázs, akril, installáció, szobor) tárja a római közönség
Kozák Csaba
Eukleidész Kr. előtt 300 táján írta az Elemek című könyvét. Nem tudom, hogy Boros Tamás és Dévényi János képzőművészek Elementáris geometria-kiállításának a címében szándékosan szerepel-e az utalás a „geometria atyjaként” jegyzett ókori szerző művére, ha nem, akkor beletrafáltak. Ugyanakkor a geometrikus absztrakció – azaz a geometria tudományának a modern művészetbe történő beillesztése – csak a két világháború között kezdett kibontakozni, melyet a későbbiekben konkrét művészetre (is) átkereszteltek.
Kozák Csaba
Révész festészetének gyökereit, alapfelvetéseit, látványvilágát egyértelműen a második világháború utáni európai művészeti színtéren kell keresnünk. Michel Tapié (nem tévesztendő össze a spanyol festő Antoni Tápies-vel!) párizsi kritikus vezette be az „informel”, azaz a formátlanságra utaló festészeti kifejezést, míg George Mathieu 1947-ben nevezte el ezt az irányzatot "lírai absztrakciónak", aki egyben a tasizmus, azaz a foltfestészet legjelentősebb francia képviselője volt, ahogy az amerikai csurgatásos festészetnek, a drip paintingnek Mark Tobey és Jackson Pollock.
Lovaskocsival jársz? Tárcsás telefonon beszélsz? Írógépen írsz? Érdekes, hogy amíg teljesen természetesnek tartjuk, hogy a használati eszközeinkben a legújabb technológiát, legújabb dizájnt szeretjük, sőt ezek használata, viselése gyakran státusszimbólumként jelenik, addig a kortárs kultúra, mi több, a kortárs vizualitás más területeit sokan elhanyagolják. Pedig minden kornak megvannak a maga kihívásai. A ma klasszikusai a régi
Az egyik legrangosabb németországi kiállítóhelyen, a bonni Bundeskunsthalle épületében 2019. január 27-ig látogatható a Malerfürsten (Festőfejedelmek) című kiállítás, amelyre tizennégy mű érkezett a Szépművészeti Múzeum – Magyar Nemzeti Galéria gyűjteményeiből. A nagyszabású kiállítás elsőként tesz kísérletet arra, hogy ezt a sajátosan európai művészeti jelenséget, a festőfejedelmek vagy művészfejedelmek jelentőségét, illetve a 19. századi művészetben meghatározó
