Öt hét kortárs művészet (2020. április 24. – május 31.) Két hónap múlva startol az OFF-Biennále Budapest harmadik kiadása, amely öt hét alatt 12, kifejezetten erre az alkalomra megvalósuló projekten keresztül járja körbe a LEVEGŐT! hívószó különféle művészeti olvasatait. Belégzés! Kilégzés! A légzés alapvető élettani folyamat, amely akaratunktól függetlenül működik, de szándékosan is irányítható.
Sinkó István
Horváth Csilla naplót írt, a Kahan Art kiállítótermében olvashatóak a naplóbejegyzések. Hogy nem is olvashatóak? Hát persze, mert Horváth Csilla képzőművész, ő képben, plasztikában, installációban, mobilszoborban mondja el, amit érez.
Jövőképformálás és közös ünneplés Az ikOn - A képzőművészeti élet eseményei 20. születésnapja alkalmából 2020. január 27-én 18:00 órától a Jurányi Ház színháztermében Nincs semmi baj címmel tortakonferenciát rendez. Az ikOn független pozíciójához és közvetítő szerepéhez kapcsolódóan a szervezők szándéka, hogy párbeszédet és tapasztalatcserét generáljanak a független kortárs művészeti szcéna működési modelljeiről és fenntarthatóságáról. Az
Nagy T. Katalin
A dohányzás új szabályainak bevezetésével mindennapi látvány lett Budapest utcáin is az ácsorgó dohányos jelensége. Ez a néhány percet igénylő, legtöbbeknél befelé nézéssel járó tevékenység Kósa Gergő esetében a környezet ismétlődő tanulmányozásával járt. A környezet a fiatal művész új munkahelye, az Újlipótvárosi Galéria a Radnóti és a Tátra utca sarkán. Képzőművészről lévén szó, a „nyitott szemmel a világban” attitűd nála többszörösen is igaz. Foglalkoztatta egy pályázat, hogyan lehetne megmutatni a kerületet, kapcsolatba kerülni a szűkebb és tágabb környezettel.
Kozák Csaba
Biró Ildikó és Jakabházi Sándor közös tárlatának címe Határeset. Ezt a főnevet a Wikiszótár így értelmezi: „nem egyértelmű tény, helyzet, amelynek besorolása, meghatározása kétféle is lehet, ezért bizonytalan.” Esetükben a cím arra utalhat, hogy Biró és Jakabházi a magyar–román határon innen és túl élnek; Szeged és Temesvár csupán 115 kilométerre fekszenek egymástól. A hívószó azt is jelezheti, hogy mindkét alkotó műveinek mérete, technikája, datálása hasonló, mindketten egyaránt használnak ábrázoló, figurális és absztrakt fragmentumokat, ám munkáik egyértelműen elkülöníthetőek, közöttük is húzódik egy határ.
Fekete Dénes
Már-már hagyományosnak mondható, hogy a Derkovits Gyula Képzőművészeti Ösztöndíj díjazottjai a beszámoló kiállításukat a pécsi M21 Galériában mutatják be: a 2019-es kiállítás az eltelt évek alatt sorban a negyedik alkalom, melynek során a Zsolnay Kulturális Negyedben találkoznak a fiatal művészek, hogy az elmúlt egy év alkotói tevékenységével számot vessenek.
Sirbik Attila
Pintér Dia különböző anyagkísérletekbe foglalt képeket készít. 2013 óta képeinek egyik fő alkotóeleme és szereplője a szerpentin-papírszalag, amellyel aszketikus elszántsággal építi figuralitásba hajló képeit. Analizáció, képfelbontás, összerakás. Ezzel a fajta aprólékos, időt igénylő művelettel egy másfajta időegységélményt kínál fel magának és a nézőnek, amellyel társadalmunk gyors ütemű életérzéséből szeretne egy kis időt kiszakítani, és a figyelmet az aprólékos részletekkel a jelenetekre irányítani. Jelenetei korunk főbb problémáiból, főképpen az egyén elidegenedéséből és a virtuális világ személytelen feszültségéből fakad.
Sirbik Attila
Barakonyi Szabolcs legújabb, a Deák Erika Galériában bemutatott anyaga bűntények helyszínein készült. Eddigi munkásságában is mindig foglalkoztatta egy dokumentarista látásmód, a valóság abszurd helyzetekben való bemutatása. Ahogy korábbi sorozatai, úgy a jelenlegi is a dokumentum és a valóság viszonyával foglalkozik. A képek, amelyeket a kiállításon láthattunk egyszerre szomorúak és valóságosak, izgalmasak és titokzatosak. Amint rájövünk, hogy a kép egy egyszeri és megismételhetetlen helyszínen készült, azaz nem egy megrendezett, hanem valóságos bűntény vagy baleset helyszínén, a befogadóban munkálni kezd a rejtély, a titok felfedésének izgalmas, felfokozott érzelmi játéka.
László Melinda
A kontúrábrák elsőre vonalasnak tetszők, de a negatív formák által érdekes asszociációs lehetőségeket hordoznak. Ily módon a művek formai és tartalmi rétegzettsége egyidejűleg képezi vizsgálat tárgyát, amelyben prehisztorikus ábrák, gyermekrajzok karcolatai és az automatikus írás idéződik fel, így mozgatva meg az ösztönös tartalmakat, miközben akár egyfajta áramkörrajz képzeteként is tovább asszociálhatunk. A létrejövő képződmény organikus fonódás helyett egy dekoratív, stilizált és emblematikus, egy sajátos, fogazott folyondár; egymáshoz kötő, láncoló, ugyanakkor éles szúró és vágó végződésekkel egzisztáló rajzolat.
Tayler Patrick
Festészeti értelemben színkeverés történik, de az anyag nem enged: mintha pixelekből akarnék homogén masszát előállítani. A részek azonban megőrzik autonómiájukat. A lila konfetti mintha kevésbé gyűrötten nyújtózna a poros zöld mellett, ami súlyát veszítve libben arrébb néhány vékonyka, citromsárga flitterszál felé. Közelnézetben vagyok. Amire rálátok, az a narratíva nélküli jelen.
Kozák Csaba
Kontur 2008-ban az Ybl Miklós Egyetemen Kapy Jenő mesternél szerezte építészmérnöki diplomáját, majd a dániai Vitus Bering University hallgatója volt, Fajó János szerencsi szabadiskoláját pedig 2006 és 2011 között látogatta. A jelen tárlat válogatást mutat be az utolsó három évben készült két- és háromdimenziós munkáiból. A 16 művét bemutató anyagnak az egynegyede visszacsatolás az idei év januárjában a Magyar Építőművészek Szövetségének Kós Károly termében rendezett Négyzetek című kiállításához.
Kaszás Gábor
Molnár művészetének problémafelvetése a Flusser által felvázolt alaphelyzetre épül. A számítógép hűvös logikája és a „váratlan” pólusa között artikulálódó szokatlan jelenségek kibillentik a racionálist és az előre kalkulálhatót a „magától értetődöttség” pozíciójából. Molnár, ha tetszik, új reményt ad a nézőnek: felismerést, hogy van még hely a kétségek számára a 21. század túltervezett világában.
