About Sirbik Attila

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Nam a velit tempus neque consequat dictum in ut erat. Vestibulum ante ipsum primis in faucibus orci luctus et ultrices posuere cubilia curae; Aliquam eu nisi sem. Proin vulputate tincidunt tellus a efficitur. Integer vestibulum, leo vitae fringilla efficitur, est ante consequat orci, vitae ornare magna diam a massa. Etiam tincidunt faucibus nulla ac sagittis. Aliquam erat volutpat.
Email:

Izgő-mozgó képek
Az jut legmesszebbre, aki el se indul

|2020-11-27T19:46:11+02:002020. november 27.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Agg Lili Invitation to Practice Boredom című kiállítása a Nagyházi Contemporaryben saját, még korábban megkezdett gondolati körét és technikai eljárásait folytatja, illetve tágítja tovább a képviharként felfogott 21. századról és az ember ebben elfoglalt helyéről, de az ismét elrendelt kijárási korlátozások sajátos kontextusba helyezik munkáit, ami csak megerősíti egyébként is értelmezői kontextusokra reflektáló koncepcióit. 2019-ben a Műtőben A figyelem eltulajdonítása címen tartott kiállításának kiinduló motívuma egy középkori festmény volt, azon is a fiát éppen felfaló Szaturnusz keze, mely az eseménytől elfelé mutat, a semmibe – a figyelem külső irányításának ezen formai allegóriája tér vissza újabb munkáin is.

Kétféle homok
Bohus Réka: Ami maradt

|2020-11-25T20:24:28+02:002020. november 25.|Kunszt||

Cséka György
Bohus Réka Ami maradt című kiállítása a TOBE Galleryben az alkotó legfrissebb, azonos című sorozatának tizenöt képét mutatja be egy a képeket, a kontextust értelmező, tágító installáció kíséretében. A képek és a tér elrendezése szigorú és tiszta, a fotók majdnem mind azonos méretben és – a fal tagolásaitól meg-megszakítva – egyetlen sorban követik egymást, ám az installáció világos égkék háttere miatt van az egészben valami éteri könnyűség. Mindez sok tekintetben összefügg a sorozatban feldolgozott témának, az élet legsúlyosabb tényének, a halálnak, a szülők elvesztésének elviselhetetlen, voltaképp feldolgozhatatlan súlyával és tragikumával.

A szemét mint metafora
Trash art, amatőrizmus és popkultúra

|2020-11-23T21:52:40+02:002020. november 23.|Ez nem kunszt||

Hermann Veronika
Szemét és művészet európai kontextusa kevésbé a mainstream fogyasztás ellenkódjaiban, sokkal inkább a 20. század eleji avantgárd művészeti hagyományokban gyökerezik. Nem lehetetlen amellett érvelni, hogy Marcel Duchamp mindenki által unalomig ismert piszoárja nemcsak a ready-made, hanem a trash art korai megnyilvánulása volt. Az európai képzőművészet kanonikus szabályai szigorúbbak voltak az amerikainál, a kettő közötti különbség a két kontinens kulturális különbségeiből is adódik. Míg az amerikai avantgárd sok esetben a megállíthatatlannak tetsző fogyasztói kultúra kifigurázása volt, Európában mindez a saját, sok évszázados hagyomány által inkorporált kánon és esztétikai szabályrendszer kicselezése, parafrázisa vagy ironikus felforgatása.

Kovács Kristóf Mihály (Sajnos Gergely); helyszínelő

|2020-11-20T15:00:27+02:002020. november 20.|Személyek|

2017-ben diplomázott a Magyar Képzőművészeti Egyetem Képzőművészet-elmélet szakának BA képzésén. 2013 óta a Telep Galéria művészetközvetítőjeként / galériavezetőjeként dolgozik. Fontos kutatási témái: a kilencvenes évek hazai képzőművészeti élete, a magyarországi szubkultúrák működései és tevékenységei, hazai független kiállítóhelyek illetve a fiatal pályakezdő képzőművészek.

A művészkiadványok anomáliái
Tót Endre: Printed Matter 1971-1981

|2020-11-25T18:49:55+02:002020. november 19.|Kunszt||

Szombathy Bálint
Az írógép a konceptuális művészek megkerülhetetlen munkaeszköze volt abban az időben, mert a fénymásoló előtti érában alapvető sokszorosító eszköznek is számított, azonban senki sem aknázta ki oly mértékben a ma már muzeális munkaeszközt, mint Tót. Az irodai munkás manírjában legyártott „leveleit” száz- és ezerszámra ontotta lakásműterméből, már a kezdetekben határozottan egyedi tartalmi és stílusjegyeket hagyva hátra a nemzetközi színen, kiválva a küldeményművészek népes hadából.

Vakfoltok struktúrája
Murányi Mózes Márton és Papp Sándor Dávid: Lack of

|2020-11-20T15:01:44+02:002020. november 17.|Kunszt||

Kovács Kristóf (Sajnos Gergely)
A hazai kortárs képzőművészeti szcéna és annak helyszínei – legyen szó „kicsi” vagy „nagy” intézményről – gyakorlatilag elkényelmesedtek, komformizálódtak. Ez a jelenség a magyarországi intézményrendszer általános problémáiból, illetve azok eszkalálódásából fakad.

Véres végtagok nyomában
Szöllősi Géza, Győrffy László és Kis Róka Csaba csoportos kiállítása

|2020-11-16T20:31:05+02:002020. november 16.|Kunszt||

Tayler Patrick
A test ördöge című kiállítás vörös neonfénybe mártott műtárgyainak szemügyre vétele közben az értelmezés határhelyzeteivel találkozunk, olyan jelenségekkel, melyeket az agy önmagában hajlamos lenne felcímkézni és ugyanazzal a lendülettel kizárni a gondolkodás és érzékelés teréből. Itt azonban a néző elbizonytalanodik, mivel a tiltólistás testi funkciók ábrázolása szórakoztató esztétikai transzformációkon esik át: néhol eroticizálódik, máshol pedig a romlás különböző formaváltozásainak van kitéve.

mindenütt jó, de… — a MODEM Közösségi média projektje
Benczúr Emese és Juhász Nóra: Cleaning

|2020-11-16T17:28:57+02:002020. november 16.|Kiemelt videó  Videó||

Szeptember 13-tól új projekt indult a MODEM közösségi média felületein. Hétről-hétre egy pályakezdő, és egy a kortárs képzőművészeti közegben már jól ismert művészt kérnek fel, hogy készítsenek egy közös munkát, amely az otthonra reflektál. Egyfelől a projekt illeszkedik abba a programba, amelynek keretében kiemelten foglalkoznak a legfiatalabb képzőművész generációval. Másfelől pedig szeretnének reagálni az idei év legmeghatározóbb jelenségére.

A jó, a rossz és a csúf művészet
Jay Rechsteiner: Bad Paintings

|2020-11-13T20:16:23+02:002020. november 13.|Labor||

Cséka György
Az Angliában élő, svájci illetőségű, sokféle médiumban alkotó Jay Rechsteiner 2013-ban kezdte festeni Bad Paintig[1] című képsorozatát, amely jelenleg a 169. alkotásnál tart. A pár kivételt eltekintve (amatőrökre is) jellemzően kis méretű, többnyire 20×25 és 22,7×30,5 centiméteres, figuratív munkákból álló sorozat különböző súlyosabbnál súlyosabb bűnök, az emberi erőszak enciklopédiája. Rechsteiner a legtöbb esetben megtörtént eseményeket dolgoz fel a történelmiektől a legfrissebb hírekig. Több képben is foglalkozik náci gyilkosságokkal, mint a zsidók agyonlövése, orvosi kísérletek, elgázosítás; az 1968. március 16-i Mỹ Lai-i mészárlással, amelynek során az amerikai katonák ötszáz civil vietnámit, időseket, nőket, gyerekeket mészároltak le egy faluban.

Vizuális tereprendezés
Váczi Lilla: Terepminta

|2020-11-12T21:35:06+02:002020. november 12.|Kunszt||

Istvánkó Beáta
Váczi Lilla a tavaszi lockdown miatt elnapolt és október végén megnyitott Terepminta című projektje is ezt az eklektikus, leginkább a kelet-magyarországi vidékre jellemző összevisszaságot hivatott bemutatni. A kiállítótérbe belépve rögtön egy viszonylag indokolatlanul elhelyezett zöld építkezési háló állja a látogató útját, azt megkerülve pedig lassan feltűnik a többi galériatérben felejtett bontási anyag is. Minden megjelenik itt, amivel a néző jó esetben egy lakás- vagy házfelújításon, kevésbé szerencsés esetben pedig nap mint nap a kert végében találkozhat: építési törmelék, törött cserepek, Ytong és bontott tégla, vasbeton és hullámpala darabok.

Fejest ugrani tilos! — fúziós sorozat (VI.)
Kép-szöveg-zene

|2020-11-11T15:16:23+02:002020. november 11.|Labor||

Az Új Művészet Online még tavasszal kiválasztott 14 képet 14 aktuálisan bezárt kiállítás anyagából, amit elküldött 14 írónak, hogy írásos reflexióikkal, egy-egy történettel/verssel/esszével reagáljanak azok közül egyre, így hozva létre egyfajta kép-szöveg fúziót a virtuális térben, majd felkért 14 zenekart, zenei előadót, hogy reflektáljanak a kép-szöveg fúziókra egy-egy zeneszámmal. A Találkozzunk mindennek a tetején című számot Maria Svarbova Péterfy Gergely szövegével kiegészített alkotására szerezte Hó Márton.

„Jaj, megáll a világ, ha mi leállunk”
Zenés közösségi híradó a Kartali Asszonykórustól az OFF-Biennále online eseményén

|2020-11-11T12:01:59+02:002020. november 11.|Szélesvászon||

Röviddel a koronavírus 2020. márciusi első hulláma előtt, Alicja Rogalska, Londonban élő lengyel képzőművész, Erdődi Katalin kurátor és Annus Réka népdalénekes a Kartali Asszonykórussal dolgoztak együtt a Pest megyei nagyközségben, az OFF-Biennále részeként megvalósuló HÍRDALCSOKOR című projekten. A HÍRDALCSOKOR Magyarország gazdag népi, elsősorban népzenei hagyományából merít és különböző generációkhoz tartozó nők tapasztalatain keresztül beszél a vidéki élet kihívásairól. A kórustagok a közösen átköltött népdalok segítségével mesélnek politikai és társadalmi rendszerváltásokról, valamint a falusi életmód terén bekövetkezett változásokról, amelyben az egyetlen állandó tényező számukra a mindennapos kemény munka valósága, amelyet éleslátóan és humorral énekelnek meg.

Határok, kutyával
Ágoston Lóránt: Határ/vonalak, gondolat/fosszíliák, emlék/csuszamlások

|2020-11-12T21:54:00+02:002020. november 10.|Kunszt||

Szombathy Bálint
Ágoston tartalmi-narratív eredői rendre a saját életéből jönnek, ezért végsőkig hitelesnek és őszintének bizonyulnak: akár az országhatáron való átkelés nehézségeire, akár másik kedvelt témája, a hadseregben megismert őrző-védő kutya metaforikus körbejárására gondolunk. Mindezek mögött szubjektív emlékek állnak, melyek összehajlanak a közösségi emlékekkel, valamint a közösségi emlékezettel.

„A sötétség nem beszél”
A fényfalon túl

|2020-11-12T21:48:42+02:002020. november 5.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Az AQB budafoki mészkőbányából átalakított terébe alászállni főként nem a kultúrturizmustól megszokott művészeti élményt nyújtja, hanem valami olyasféle spirituális szembesülést a tátongó mélységgel, amiről Vergiliusnál és Danténál olvashatunk. A pogány vallási zarándoklat és rituálé nem a fény felé vezet, hanem azon túlra, a tapintható sötétség gőzölgő gyomrába, ahol vörös lézerfény égeti rá a tudatunkra, hogy együtt vagyunk egyedül. Az érzelemmentesség és a rettenet érzete önellentmondás kellene legyen, mégis pontosan ez a kettő találkozik, mikor az indusztriális fémvázak és a nyers kövek között bolyongunk vezető nélkül...

To Adjust the Default Settings
The Common Zone of Painting and Digitality-Influenced Imagery

|2020-11-05T20:32:07+02:002020. november 3.|Art Today||

Orsolya Lia Vető
The traditionally slow genre of painting is capable of challenging the inhumanly fast circulation of digital imagery. Painting interacts with the digital by appropriating, and formally codifying its heterogeneous and ephemeral visual experiences. While utopian notions of the correlation between the human and the machine are becoming blurred, the digital is restructured as something increasingly real and thus permeating the nervous system of contemporary painting.

Az ipari anyagok pacsizása a 90-es évek vizualitásával
avagy Dóczi Attila párhuzamos univerzumai

|2020-10-29T18:10:14+02:002020. október 29.|Kunszt||

Don Tamás
"Sok pozitív és negatív dolog ért a gyerekkoromban, ezért még hatványozottabban éltem meg a jó dolgokat: ilyen volt például a 98-as foci vb, egy Turbo rágó íze a számban, Eminem első lemeze vagy az a szinte már katartikus élmény, mikor a tékából kivettem a Transformers kazit, miután elcseréltem egy metál Jordant Rodmanre. Ennek az évtizednek a meghatározó élményei, színei és a korszellem szabadsága kúszik bele abba az elképzelt utópiába, melyet a nézők elé tárok."

Kicsoda Walter Crane?

|2020-11-03T21:02:13+02:002020. október 27.|Szélesvászon||

A Kulturális Javak Bizottsága 2008. június 4-i ülésén védetté nyilvánította Walter Crane (1845–1915) Európa elrablása című 1881-ben festett olajképét, az angol műalkotások magyarországi ritkaságára tekintettel. Most pedig ugyanez a festmény a Magyar Nemzeti Bank cégének tulajdonába kerülhet, a műalkotást közbeszerzés útján kívánja megvásárolni az MNB-Ingatlan Kft. De ki is az alkotója a hazai műtárgyállományban egyedülálló és pótolhatatlan jelentőségű képnek, és hogyan kapcsolódik ő Magyarországhoz? Walter Crane, a századforduló neves angol festője és iparművésze, aki 1889-ben a párizsi világkiállításon aranyérmet nyert egy tapétatervével. Történetesen ez a díjnyertes minta, a Pávakert-tapéta díszítette a budapesti Iparművészeti Múzeum igazgatói lakrészének a falát is.

Fejest ugrani tilos! — fúziós sorozat (V.)
Kép-szöveg-zene

|2020-10-23T13:35:36+02:002020. október 23.|Labor||

André Kertész/Szilasi László/Lepša Brena zenekar
Az Új Művészet Online még tavasszal kiválasztott 14 képet 14 aktuálisan bezárt kiállítás anyagából, amit elküldött 14 írónak, hogy írásos reflexióikkal, egy-egy történettel/verssel/esszével reagáljanak azok közül egyre, így hozva létre egyfajta kép-szöveg fúziót a virtuális térben, majd felkért 14 zenekart, zenei előadót, hogy reflektáljanak a kép-szöveg fúziókra egy-egy zeneszámmal. A Krov (Tető) c. számot André Kertész Szilasi László szövegével kiegészített alkotására szerezte a Lepša Brena zenekar.

Mitikus transzgressziók
Az emberré és állattá leendés anomáliai

|2020-10-23T15:10:44+02:002020. október 22.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Ember és állat között biológiailag nincs különbség, hiszen a rendszertan világosan az emlősök közé sorolja be az embert, kulturális hagyományaink mégis azt sugallják, hogy kibékíthetetlen ellentétet sejtsünk a kettő között. A keresztény teológia a lélek mentén húzza meg a határvonalat, az állatokat ezzel kiutasítva a túlvilágból és az öröklétből – az embert mint egy köztes létezőt állítja fenevadak és angyalok közé, azzal a feladattal bízva meg, hogy mindig az isteni felé törjön, ami éppen az állati ellentéte. Az egzisztencializmus felől nézve az ember öntudattal felruházott állatnak tekinthető, és ez az öntudat áldás helyett az evolúció átkaként értendő, ugyanis folyamatos és hiábavaló reflexióra kényszeríti saját létéről, amit még a pszichológia sem tud megoldani.

A tárgyba sűrített tudás birtoklása mint lehetetlen küldetés
Beszélgetés Mézes Tündével On the first page című kiállítása kapcsán

|2020-10-23T15:12:21+02:002020. október 19.|Kunszt||

Sirbik Attila
1991-ben Tim Berners-Lee létrehozta az első weblapot, amely az információ elérésének és rendezésének új módjához vezetett. Ma, közel 30 év múltán hatalmas mennyiségű adat áll rendelkezésünkre különböző oldalakon elrendezve. De mégis mi lehet az arány az ily módon rendelkezésre álló információ és a birtokolt tudás között? És mi az, aminek folyamatosan tudatában vagyunk? Észrevesszük például az évszakok váltakozását? A kiállítás felvetése, hogy létezhetett az internet előtt, illetve azzal párhuzamosan egy másfajta törekvés is, amely a befogadó előzetes ismereteire és érzékenységére hagyatkozott, és rövid, kódolt üzeneteken keresztül igyekezett számottevő információt átadni. Mintha egy mottót olvasva ismernénk meg az egész könyv tartalmát. A kiállítási enteriőr ennek a félbemaradt kutatásnak a színhelye, egy régen elhagyott laboratórium valahol félúton a könyvtár és a szerverszoba között.

A véletlen sem sokszorosított grafika
Koós Gábor USA Diary című kiállításáról

|2020-10-23T15:16:04+02:002020. október 19.|Kunszt||

Istvánkó Beáta
Koós Gábornak az Inda Galériában most látható friss anyaga a harmadik abban a vizuális naplósorozatban, mely a Glasgow Diary című nyomatgyűjteménnyel indult 2010-ben, majd a Budapest Diary című szériával folytatódott (2013–2016). A sorozatokban közös, hogy egy-egy meghatározó térélmény lenyomatait örökítik meg, méghozzá a szó legszorosabb értelmében. Míg azonban a Glasgow Diary egy klasszikus könyv/vázlattömb arányaival dolgozik, addig a Budapest és főként az USA Diary az egyre nagyobb, a valós városi vagy a természeti terek méreteihez egyre inkább közelítő nyomatokból áll.

A hallgatás lehetősége és kényszere
Mögöttes hangok zaja

|2020-10-16T14:23:28+02:002020. október 16.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Talán a filozófiával egyidős az a felismerés, hogy az érzékszerveink olykor becsapnak minket, de azokat az eseteket, amikor két érzékszerv ellentmond egymásnak, jobbára a pszichológia tárgykörébe szokás utalni, ha nem neurobiológiai problémáról van szó. Az a látás és hallás, sőt néha a tapintás között szándékosan, fegyelmezési célzattal létrehozott disszonancia, amit a Trafó Galéria Mögöttes hangok zaja című csoportos kiállításán több irányból is tematizálnak az alkotók, már egyenesen pszichológiai hadviselésnek is tekinthető.

Miénk-e a múltunk?
Visszafoglalási taktikák

|2020-10-15T17:22:57+02:002020. október 15.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Az identitás megképződésének – legyen az akár egyéni, akár nemzeti – fontos eleme az emlékezet, ami annyit tesz, hogy azon történések összességéből formálódik meg az énképünk, amelyekre emlékszünk. Amire nem emlékszünk még elfojtott, tudatalatti szinten sem, az ontológiai értelemben meg sem történt. Vagyis feltenni azt a kérdést, hogy „mi történt?”, egyenlő azzal a kérdéssel, hogy „kik vagyunk?” – ez az öndefiniáló mozzanat jelenik meg Andreas Fogarasi és Christian Kosmas Mayer Mi című közös kiállításának címében.

Eged Bertalan (1997)

|2020-10-15T13:25:24+02:002020. október 15.|Személyek|

Budapesten született. Jelenleg az ELTE BTK Esztétika Tanszékének mesterszakos hallgatója. Kutatási területe a posztmodern digitális kultúra, az internet esztétikai és kultúraelméleti vonatkozásai, az online szubkultúrák, a poszthumanizmus és az információs társadalom viszonyai.  

Fejest ugrani tilos! — fúziós sorozat (IV.)
Kép-szöveg-zene

|2020-11-05T20:34:24+02:002020. október 14.|Főoldal jobb felül  Labor||

Jean-François Lepage/Cserna-Szabó András/Dorota zenekar
Az Új Művészet Online még tavasszal kiválasztott 14 képet 14 aktuálisan bezárt kiállítás anyagából, amit elküldött 14 írónak, hogy írásos reflexióikkal, egy-egy történettel/verssel/esszével reagáljanak azok közül egyre, így hozva létre egyfajta kép-szöveg fúziót a virtuális térben, majd felkért 14 zenekart, zenei előadót, hogy reflektáljanak a kép-szöveg fúziókra egy-egy zeneszámmal. A Friguirre-t Jean-François Lepage Cserna-Szabó András szövegével kiegészített alkotására szerezte a Dorota zenekar.

Virtuális vitalitás
Hoóz Anna, Szécsényi-Nagy Loránd: Signals

|2020-10-15T13:47:42+02:002020. október 14.|Kunszt||

Eged Bertalan
2020. október 6-án nyílt meg a Pincében Hoóz Anna és Szécsényi-Nagy Loránd Signals című videóinstallációja. Az intermediális alkotás video-, glitch- és op-art elemeket ötvözve próbál az új technikai eljárások és lehetőségek (vagy éppen kényszerek és meghatározottságok) által biztosított (új)mediális modulációk viszonyrendszereihez közelíteni és azokat feltérképezni. Ezek az új médiumok és technológiák által megváltozott és állandóan változó viszonyrendszerek rengeteg irányból és elméleti környezetből megközelíthetők.

Az emberen túl
Transzhumán motívumok Szűcs Attila festészetében

|2020-10-14T19:55:39+02:002020. október 13.|Ez nem kunszt||

Széplaky Gerda
A poszthumanizmus a 21. századi bölcselet meghatározó irányzata, amely egyfelől az emberi kultúra végét, sőt egyenesen az ember halálát vizionálja, másfelől az ember-mivolt határaira kérdez rá. Az emberi létezés ilyesfajta tételezése nemcsak a filozófiai gondolkodásban van jelen, hanem a kortárs művészetben is.

Tapasztalásaink megszilárdult bizonyítékai
Beszélgetés Keresztes Zsófiával Conquered Storage című kiállítása kapcsán

|2020-10-09T14:47:46+02:002020. október 9.|Kunszt||

Sirbik Attila
Keresztes Zsófia objektjei identitás nélküli szubjektumok egy posztapokaliptikus dimenzióban, olyan lények, akik ciklikusan falják fel, vagy éppen teremtik újra magukat, miközben céljuk nem a tökéletesedés. Inkább egyfajta – monoton körforgásban – önmagát gerjesztő folyamatról, „sejtburjánzásról”   van szó. Keresztes lényei között van, amelyik beletörődik magányos sorsába, némelyik osztódik, társaságot teremt önmagának.

A tenger éneke
„Kicsoda olyan, mint te?”

|2020-10-09T16:13:40+02:002020. október 9.|Kunszt||

Horváth Ágnes
A 2B ötödik Peszach-kiállítása is elkaphatta a vírust, mert tavasz helyett az őszi ünnepek után nyitotta meg kapuit. De mivel az ünnep az Egyiptomból való kivonulás csodájára emlékezik, és mivel Böröcz László az ezt elbeszélő bibliai versekkel kérte fel az alkotókat egy kapcsolódó mű elkészítésére, az esemény az ünnep elmúltával sem veszíthet aktualitásából. No, meg az így született művek magas színvonalából. A két bibliai szöveg arról szól, hogy a zsidók, bár sok akadályba ütköznek, az Úr – Mózes csodatevéseiben megnyilatkozó – segítségével megmenekülnek, kivonulnak a hatalmas egyiptomi birodalomból, ahol rabszolgaként sínylődtek.

Patrick Tayler (1989)

|2020-10-07T19:34:13+02:002020. október 7.|Személyek|

Patrick Nicholas Tayler was born in Pforzheim, Germany. His first experiences in literature and art were determined by his bilingual, English-Hungarian family background. In 2014, he graduated from the Hungarian University of Fine Arts with a degree in painting. He studied at the Akademie der Bildenden Künste in Munich as part of an Erasmus Scholarship. He is currently participating in [...]

TÁMOGATÓNK

Támogatók

NKA

ÚjMűvészet

Az Új Művészet Online a nagy múltú print magazin friss és naprakész kiadása, amely elsősorban a kortárs képzőművészet problémáira és fiatal szereplőire fókuszál. A felület különböző rovatai egymással összhangban egészítik ki egymást és szőnek egy olyan hálót, amely tisztában van azzal is, hogy a megértés szilánkos, és az olvasatban válik kompakttá. Kunszt című rovatunk mindig az aktuális kiállításokat veszi szemügyre, míg az Ez nem kunszt az aktuálisan formálódó képzőművészeti problémákra helyezi a hangsúlyt, Labor című rovatunk a szerkesztőség köré csoportosuló, különféle területekről érkező alkotók és gondolkodók közös munkájának eredményeit mutatja be. A Nyílik aktuális kiállításokat, képzőművészettel kapcsolatos eseményeket kínál, a Szélesvászon pedig a hazai és a nagyvilág híreiből válogat.

A 31. éve havonként megjelenő Új Művészet művészeti és kritikai folyóirat, amely nem függetleníti magát a képzőművészeti közélet problémáitól sem. Elsősorban a hazai képzőművészeti eseményekről kínál elemzéseket, de a jelentős külföldi kiállításokról és vásárokról is tudósít. A folyóirat archívuma hamarosan online is elérhető (fejlesztés alatt).

-

Mobile: +36 70 6 26 23 92
Email: info [ kukac ] ujmuveszet . hu

Facebook
Instagram
Issuu

-

designed by morsolymosi
webbyzolka