About Sirbik Attila

Lorem ipsum dolor sit amet, consectetur adipiscing elit. Nam a velit tempus neque consequat dictum in ut erat. Vestibulum ante ipsum primis in faucibus orci luctus et ultrices posuere cubilia curae; Aliquam eu nisi sem. Proin vulputate tincidunt tellus a efficitur. Integer vestibulum, leo vitae fringilla efficitur, est ante consequat orci, vitae ornare magna diam a massa. Etiam tincidunt faucibus nulla ac sagittis. Aliquam erat volutpat.

Az értelmezés varródoboza
Gerhes Gábor: blackmirror.

|2021-03-25T20:53:55+02:002021. március 25.|Kunszt||

Cséka György
Gerhes Gábor talán legambiciózusabb, de mindenképp a legnehezebben felfejthető, sokrétű utalási hálóval dolgozó, számtalan értelmezési keretet játékba hozó és lebontó munkája a 20 művet bemutató blackmirror. Már a kiállításcím is figyelemreméltó, bár nem biztos, hogy szerencsés választás, hiszen róla a befogadók többségének valószínűleg a nagy sikerű, disztopikus antológiasorozat, a Black Mirror (2011–2019) ugrik be, aminek említését épp emiatt kerüli is a kiállítást kísérő, a tárlathoz értelmezési szempontokat körvonalazó szöveg. A túl ismert, túl erős cím/film/kontextus vámpírszerű módon telepedik rá az alkotói gazdatestre, és szívja ki annak éltető nedveit.

Az énre utaló fragmentumok újrarendezése
Tarr Hajnalka: In Vitro

|2021-03-25T12:34:45+02:002021. március 24.|Kunszt||

Áfra János
Tarr Hajnalka gyakran él az alapelemül választott anyagok halmozásával, távolról alig kivehető formájukat egy nagyobb egészben oldja fel, és a rendezett ismétléssel ritmikus mintázatokat hoz létre. Korábban egy fotósorozat apropóján kis gipszbirkákkal árasztott el nagyvárosi helyszíneket, de kiállítóterekben is installálta őket (Instant nyáj, 2006); klasszikus festményeket adaptált absztrakt módon, kirakódarabokból hullámzó felületeket alkotva meg (Botticelli: Vénusz születése, 2011, Brueghel: Bábel tornya, 2011), illetve sokszázezernyi gemkapocsból épített hatalmas, egyre terebélyesedő fémfüggönyt pszichiátriai járóbetegek bevonásával (Attachment, 2008, 2019).

Áfra János (1987)

|2021-03-24T22:08:55+02:002021. március 24.|Személyek|

Áfra János 1987-ben született Hajdúböszörményben, jelenleg Debrecenben él, költő, műkritikus, az Alföld szerkesztője, óraadó a Debreceni Egyetemen, 2021-ben elnyerte a Kállai Ernő Művészettörténészi és Műkritikusi Ösztöndíjat.

Újrahasznosítható műanyaggal üzen a világ vezetőinek egy koreai művész
Budapest Fotófesztivál

|2021-03-22T15:55:14+02:002021. március 22.|Szélesvászon||

Mun Dzsein, Narendra Modi, Mohamed bin Szalmán, Angela Merkel és Orbán Viktor is szerepel Yoon Gil Jung dél-koreai fotóművész március közepétől elérhető online kiállításán. A környezetszennyezés drámai pillanatait és döntéshozók portréit újrahasznosítható műanyag szemcsék felhasználásával rekonstruáló művész tárlata a Budapest Fotófesztivál programjaként április 30-ig tekinthető meg a Koreai Kulturális Központ virtuális galériájában.

A bámulatos hétköznapiság varázsa
Fischer Judit: Ami szép, az szép

|2021-03-22T16:06:26+02:002021. március 16.|Kunszt||

Sárai Vanda
Fischer Judit legfrissebb munkáiból egyfajta pasztellnyugalom árad. Nincsenek rikító színek, sem zajos minták, sokkal inkább kellemes harmónia jellemzi a visszafogott háttérszínek előtt lebegő talált tárgyak csendéletszerű ábráit, melyeknek témái egyszerre ébresztenek nosztalgiát a nézőben, és beszélnek – talán akaratlanul is – a szokatlanul visszavonultan telő mindennapokról. A Kisteremben megrendezett Ami szép, az szép című egyéni kiállítás munkái három részre oszthatók: a művész munkásságából már jól ismert akvarellfestmények mellett papírfűző technikával összeálló tájképek és jelenetek, illetve egy subázott szőnyeg is helyet kapott a galéria két terében. Kétségkívül pepecselős munka mind.

Megjelent a márciusi lapszámunk

|2021-03-12T20:24:17+02:002021. március 12.|Friss lapszám  Szélesvászon||

Jelen lapszámunk Hiperfókusz című blokkjában az olvasó a rajzot és festészetet precíziós tevékenységként űző alkotók elemzésétől a képfelületet tematizáló monokróm festészet konceptuális olvasatán keresztül jut el a kísérleti film és a képzőművészet kategóriáinak köztes tartományában létrejövő, felforgató művekig, de szó esik a Netflix-élménnyel fémjelzett korban megváltozó befogadói tapasztalatról és a figyelem ellehetetlenedéséről is. A határterületek feszegetésének elméleti vonatkozásait Kőszeghy Flóra írása fűzi tovább, melyben az építészetnek a digitalitás által áthangolt kilátásait elemezi.

New Visegrad Photography kiállítás Bécsben
Egész Európát bejárják a régió tehetséges fotósainak munkái

|2021-03-11T20:20:10+02:002021. március 11.|Szélesvászon||

Március 18-án nyílik a magyar szervezésű New Visegrad Photography kiállítás Bécsben. Az öt ország összefogásából született New Visegrad Photography utazó kiállítás Bécsben mutatja be a régió legtehetségesebb fotóművészeit. A március 18-án, a bécsi Collegium Hungaricumban nyíló tárlat különlegessége, hogy egyben az idei első helyszín, amely – az Európa-szerte több országban megrendezett, de csak virtuálisan megtekinthető kiállítás után – az online bemutató és megnyitó mellett látogatókat is tud fogadni.

Magunkban bízhatunk
Pintér Dia: Mindent el kell kezdeni valahol

|2021-03-02T21:33:37+02:002021. március 2.|Kunszt||

Sirbik Attila
Pintér Dia mostani, Mindent el kell kezdeni valahol című kiállítása a bizonytalanságba ágyazott, a konfliktusokra elhárító mechanizmusokkal reagáló ember vizuálisan megjelenített pszichodinamikai tere – legalábbis, a kiállítást kísérő szöveget is mankóként használva, viszonylag könnyedén belehelyezkedhetünk a felkínált diskurzusba. Mindenesetre Pintér motivációjának egyik fő eleme a kimondatlan vagy feldolgozatlan narratívák vizualizálása. Az általa megjelenített fiktív, lebegő figurák, amorf formák, állatok és szerpentinszalag teremtmények, bizonyos tekintetben annak a definíciónak a szétírásán munkálkodnak, miszerint az ember a társas viselkedési normák által szabályozott, a társadalmi elvárásoknak megfelelni vágyó, önfegyelemmel rendelkező racionális lény.

A disztópiába vetett remény
Efemer rémálmok

|2021-03-01T20:53:49+02:002021. március 1.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Lenni alapvetően nehéz (rossz?) mostanság, különösen ha pályakezdő művésznő az ember – sugallja Rieder Gábor megnyitóbeszéde a Néha az óceánnal merülök című kiállítás kapcsán készült videóban. A Deák Erika Galériában olyan munkák kerültek bemutatásra, amelyek általános vágyak szimbolikus rémálommá válásáról szólnak – érdekes módon úgy, hogy bár a be nem teljesedett vágyak egy tőről fakadnak, a művésznők által rájuk adott személyes magyarázatok látszólag ellentétesek. A feltett kérdés tehát az, hogy miért nem lehet egyről a kettőre jutni, ami előfeltételezi, hogy ez a sivár valóság, a válaszok pedig a történelmet, a társadalmat, a szcénát vonják felelősségre.

Transzplantáció
Cecília Mandrile, Niamh Fahy, Sonny Lightfoot és Tom McDonagh 3D-s virtuális kiállítása

|2021-03-01T18:53:22+02:002021. március 1.|Kunszt||

Bordács Andrea
A múzeumi virtuális túrák körülbelül a 2000-es évek elején indultak, s a világ számos múzeuma próbálkozott a virtuális bemutatkozásokkal. Ekkortájt már Magyarországon is készültek ilyen séták, de a kezdeti lelkesedés után a nagyrészük eltűnt az intézmények weboldaláról. A pontos okokat illetően csak feltételezések vannak, például indokolhatta az, hogy a közönség részéről akkor talán nem volt olyan nagy igény erre, és számos intézmény aggódott, hogy ha virtuálisan bejárhatják a tereiket, akkor nem fognak személyesen odalátogatni, hisz megkapják azt az élményt személyes jelenlét nélkül. Ezt már akkor is irreális feltételezésnek tűnt, hisz bizonyíthatóan azokat a műveket szeretnék látni a leginkább, melyekkel a legtöbbször találkoznak más formában, helyszínen.

A nagyi főztjét még a Google sem feledteti
Mikhail Bushkov és Olga Bushkova: «ZRH»

|2021-02-26T17:27:07+02:002021. február 26.|Kunszt||

Sárai Vanda
A munkavállalói mobilitás és a digitális nomádság korában úgy tűnhet, hogy külföldre költözni egy állás miatt ma már nem is lehetne egyszerűbb. Bár ez a gyakorlatban többé-kevésbé így is van, a folyamatot kísérő érzelmi megterhelés, az ismerősség és otthonosság hátrahagyásának dilemmái valahogy mégsem szűntek meg létezni. Többek között ezt vizsgálja Mikhail Bushkov és Olga Bushkova «ZRH» című kiállítása az ISBN-ben.

Sárai Vanda (1990)

|2021-02-26T17:26:01+02:002021. február 26.|Személyek|

Független kurátor, műfordító és művészeti író, az ELTE-n végzett esztétika és anglisztika szakokon. A Műértő magazin szerkesztőségének tagja, írásai rendszeresen jelennek meg hazai és nemzetközi művészeti lapokban, online és offline egyaránt. A Teleport Galéria kurátorkollektíva része. Elsősorban a design, a technológia és a művészet határterületeit kutatja.

Kvantumi rezgések, regresszív rétegek…
Boruzs Ádám alkotásai, videómunkái nyomán

|2021-02-26T14:53:56+02:002021. február 26.|Kunszt||

Nagy Zopán
Boruzs Ádám (1991), a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakán végzett 2018-ban, mesterei: Bukta Imre és Kiss Péter. 2017-ben Ari Kupsus művészeti díjat, 2018-ban Unilever díjat kapott, 2020-ban pedig elnyerte a Decode Kortárs Építészeti és Művészeti Alapítvány Ígéretes projekt-díját. Boruzs Ádám: szubjektivitása, folyamatos képzőművészeti tevékenysége révén (másképpen) foglalkozik a világ(egyetem) tér- és időbeli szerkezetével, illetve fény- és színtani kérdéseivel. Definíciója szerint: gondolkodása konceptuális jellegű, középpontjában elsősorban a festészet és a videóművészet „dialektikája” áll, kiterjesztve azt az installáció médiumára is…

Nagy Zopán (1973)

|2021-02-26T14:43:58+02:002021. február 26.|Személyek|

Költő, író, fotóművész 1993-tól irodalmi, művészeti folyóiratokban publikál (Napút, Bárka, Tiszatáj, Irodalmi Jelen, Magyar Műhely, Opus, Új Művészet, Szellemkép…). 1996-tól rendszeresen kiállít. Legutóbbi kötetei: Kétségek / Kökény-kék kőkulcs, Magyar Műhely Kiadó, 2015., Füzet (Válogatott rajzolatok, írás-képek, 1997-2017), Mersz könyvek, 2017., Duplex (45 fotográfia), Pixel-könyvek, Magyar Műhely Kiadó, 2017., Felhő regény, Napkút Kiadó, 2018.

A hangok koincidenciája
GRAPHIC SCORE a MAMŰ Galériában

|2021-02-24T20:50:17+02:002021. február 24.|Kunszt||

Kovács Kristóf (Sajnos Gergely)
Bárhol is legyünk, egyfolytában akad valami nézni- vagy hallgatnivaló. Minden igyekezetünk ellenére totális csendet, illetve üres teret nem tudunk létrehozni. Ez olykor roppantul zavaró tud lenni, viszont ha odafigyelünk a különféle zajokra, és meghalljuk őket, akkor rabul ejthet minket az alapzajok természetes és folytonos szimfóniájának lüktetése. A szabálytalan tónusok harmóniáját eltérő frekvenciájú és intenzitású jelek összessége alkotja. A zajok felhasználása az experimentális zenei irányzatok kiindulópontját képezik, melyek új perspektívát nyitnak a zene egészében. A kísérleti dallamok részint leírhatóak a tradicionális zenei jelölésekkel, valamint a hagyományostól eltérő szimbólumokkal, vizualitással. A zajhangokat megjelenítő partitúrák egyfajta konceptuális receptként is értelmezhetőek, amelyek csaknem végtelen lehetőséget hordoznak magukban a sűrű, disszonáns hangok csoportjának megalkotása, megszólaltatása során.

Ez volt – ez van
Kemény György Fészek ‘68 című kiállítása

|2021-02-22T17:33:29+02:002021. február 22.|Kunszt||

Istvánkó Bea
A mostani kiállítás rekonstrukció, Kemény 1968-as, a Fészek Művészklubban megrendezett kiállításának elérhető munkáit gyűjti újra össze. Ugyanakkor nem szimpla, kommentár nélküli rekonstrukcióval állunk szemben, hanem egy olyan értékes művészettörténeti gyűjtéssel, amely archív képek, szövegek és mozgóképes anyagok segítségével dolgozza fel az alkotó egyik legkülönlegesebb tárlatát. A vírushelyzetre való tekintettel a kiállítás, bár a galériatérben is látogatható, mégis az online felületek anyagaival együtt teljes. A galéria honlapján és YouTube csatornáján látható értékes anyagok mindenképpen segítenek kontextualizálni és mélyebben megérteni a fiatal alkotó ötvenhárom évvel ezelőtti gondolkodását, valamint a pop-arthoz fűződő viszonyát.

New Extractivism sounds like a new art movement!
Interview with Vladan Joler

|2021-02-21T18:22:28+02:002021. február 21.|Art Today||

Andrea Palásti
Why are invisible infrastructures invisible? As I mentioned in New Extractivism, invisible technical infrastructures are constructed of multiple opaque layers and built mostly by ghost work or invisible labor. The bricks of this planetary-scale structure consist of black boxes, closed code, and hardware. They are covered with layers of corporate secrets, patents, and copyrights. There are many reasons why those infrastructures are opaque, nevertheless, we can probably cluster these reasons into two groups. The first one is political-economical, the other is technical. On one hand, technical infrastructures and processes embedded within these infrastructures allow an immense concentration of power and wealth. People that accumulated these powers and wealth are not interested in losing it or sharing it.

A sivatag mindenütt jelen van, és megváltja a jelentéktelenséget
Interjú Major Ákossal

|2021-02-16T20:04:53+02:002021. február 16.|Kunszt||

Sirbik Attila
Major Ákos hosszú ideje antropocén városi tájakat fotografál, mely aktus számára a pihenés célja és eszköze egyszerre. Alkotásai többfajta jelzővel illethetők, de a minimalista, embertelen városfotói egyértelműen az Amerikából indult New Topographics képviselőihez kötik. A monokróm tónusok, a szemlélődő attitűdöt tükröző tájportrék önmagukban is életre keltik azt a lelkiállapotot, amiben születtek: meditatív, lecsendesült képek ezek, függetlenül attól, hogy Dubaiban, Kaliforniában vagy a Balatonnál készültek. A most bemutatásra kerülő anyag vizualitásban követi az eddigi évek sorozatait, de hozzáadódik egy nagyon fontos réteg, egy érzelmi szál. A fotók Pakson és közelében, gyerekkori emlékekkel átitatott helyeken készültek, melyek akkor is és most is nagyon fontos fogódzók az alkotó életében.

Megjelent a februári lapszámunk

|2021-02-15T18:52:42+02:002021. február 15.|Friss lapszám  Szélesvászon||

Az Új Művészet februári lapszámának borítójára pillantva az olvasó egy fekete-fehér és mégis kibogozhatatlan mátrixban találja magát, melyet Vladan Joler médiaaktivista vázolt fel a Vajdasági Modern Művészetek Múzeumában. 

Karácsonyi lidércnyomás
The Nightmare Before Xmas és Barokk Femina

|2021-02-09T18:24:25+02:002021. február 9.|Kunszt||

Győrffy László
Acélkék plakátok hirdetik, hogy idén elmarad a karácsony: a jövőképemet időben szimulációs kapszulákba zártam, minden más csak a jelen karácsonyának hús-vér kísértete, de túl hosszúra nyúlt az online megnyitó, ezért kilépek a spektrális jelenlétből, hogy megtudjam, működik-e még a lábam a fantomfájdalom jelentkezése előtt – a Gutenberg tér üres, csak fertőzött répák hevernek a játszótéren az anorexiás égbolt alatt. A TOBE Gallery adventi Instagram-kampányának szellemes geometriája fokozatosan készített fel az év végi kellemetlenségekre, amelyben a hírnök szerepét Jessica Harrison angyalian bájos, műgyantával preparált kerámiája töltötte be, az ajándékozás gesztusával emelve maga elé saját beleit: elnézést, remélem nem baj, ha nincs becsomagolva, de nehéz évünk volt, a legfontosabb úgyis a SZERETET.

2020╱12

|2021-02-01T14:29:57+02:002021. február 1.|Print - 2020||

ÉDES ÉS KESERŰ 4╱Sípos László: A transzcendens kultusza. Gondolatok a belga szimbolizmusról PLUSZ ÉS MÍNUSZ 10╱Fehér Dávid: A vászon mint ásatási mező. Hantai Simon művészetéről 14╱Sinkó István: Telítettség, üresség, hiány. Marghescu Mária gyűjteményéből HOL A MŰVÉSZET MOSTANÁBAN? 16╱Tayler Patrick: A művészet mint egzisztencia. Interjú Keserű Katalinnal 20╱Margl Ferenc: Szelektív népszámlálás. Összefoglaló a Kortárs helyzet - Milyen ma képzőművésznek lenni? című [...]

2020╱11

|2021-02-01T15:16:10+02:002021. február 1.|Print - 2020||

A FESTÉK SÚLYA 4╱Tayler Patrick: Újrarendeződő sávok. Beszélgetés Sean Scullyval és Fehér Dáviddal HÁLÓZATOK 9╱Bordács Andrea: Amikor a rejtett mintázatok láthatóvá válnak. Interjú Barabási Albert Lászlóval 14╱Lóska Lajos: Az érzékeny egyensúly. A Telekom-gyűjtemény 17╱Pataki Gábor: Közép-európai anziksz. Interjú Helena Markuskovával MÁGUSOK ÉS BIOBARMOK 20╱Török Judit: Ki ül a magas lovon? Beszélgetések az Elmgreen & Dragset művészpárossal 24╱Sirbik Attila: Nem vagyunk [...]

Fejest ugrani tilos! — fúziós sorozat (VIII.)
Kép-szöveg-zene

|2021-01-30T14:10:51+02:002021. január 30.|Kunszt||

Bára Prášilová/Sirbik Attila/Sickpicnic
Az Új Művészet Online még tavasszal kiválasztott 14 képet 14 aktuálisan bezárt kiállítás anyagából, amit elküldött 14 írónak, hogy írásos reflexióikkal, egy-egy történettel/verssel/esszével reagáljanak azok közül egyre, így hozva létre egyfajta kép-szöveg fúziót a virtuális térben, majd felkért 14 zenekart, zenei előadót, hogy reflektáljanak a kép-szöveg fúziókra egy-egy zeneszámmal. A Kikötő című számot Bára Prášilová Sirbik Attila szövegével kiegészített alkotására szerezte a Sickpicnic zenekar.

Hogyan készülnek a vázlatok?
Vázlat / Sketch

|2021-01-28T14:28:24+02:002021. január 28.|Kunszt||

Istvánkó Bea
A világ nagy múzeumaiba látogatva – mikor épp nincs pandémia – megszokott látvány, hogy az elkészült műremekek mellett féltve őrzik a legnagyobb mesterek vázlatait is. Sőt, a prezerválás mellett sok esetben a kiállítótérben is helyet kapnak a jobban sikerült skiccek vagy makettek, melyek betekintést engednek a művészóriások gondolataiba és munkamódszerébe. Papíralapú vázlatrajzokkal a reneszánsz kortól találkozhatunk nagyobb mennyiségben, ennek oka pedig egészen prózai: a könyvnyomtatás 15. századi feltalálása és elterjedése lendületet adott a gazdaságos papírgyártásnak, így a század végére egy ív papír nagyságrendekkel kevesebbe került, míg a korábban vázlatolásra használt vékony állati bőr, a vellum.

Az elefánt helye a porcelánboltban van
A jelentéstelenség jelentésessége

|2021-01-27T12:52:52+02:002021. január 27.|Kunszt||

Fülöp Tímea
A Skurc Group Töredekékek címre keresztelt, széttartó anyagának a MAMŰ Galéria nem szokványos tere ad otthont, ahol a nyers téglafalak és a kollázsszerű munkák egymás művi strukturáltságát magyarázzák. A csoport jelenlegi felállásában először mutatkozik be saját műtermén/kiállítóterén kívül, a lehetőséget nemcsak arra használva fel, hogy a világ töredékes tapasztalását szemléltesse, hanem arra is kísérletet tesz, hogy a formák összetörését a tárgy vizsgálati eszközévé tegye, illetve a töredékek kiragadásával, így szándékolt értelmetlenné tételével a látás értelmező funkciójára kérdezzen rá az újrarendezésen keresztül.

A Q Contemporary Hongkongban

|2021-01-25T20:17:50+02:002021. január 25.|Szélesvászon||

A Q Contemporary és a K11 Art Foundation örömmel jelenti, hogy Hongkongban megnyílt Tracing the Fragments című kiállítása. A február végéig nyitva tartó tárlat első alkalommal mutat be közös válogatást a közép-kelet-európai és a kínai kortárs művészetből. A Tracing the Fragments című tárlatra kiválasztott művek az idősíkok fogalmát vizsgálják, valamint az emlékek kialakulásának folyamatát, illetve azok értelmezését dokumentálják, vitatják és követik nyomon. James Joyce-hoz hasonlóan, aki töredékekből építette fel hatalmas intellektuális konstrukcióját, a kiállított művek egy-egy személyes élményt jelenítenek meg.

2020╱10

|2021-02-01T15:21:07+02:002021. január 22.|Print - 2020||

0100110011 4╱Vető Orsolya Lia: Az alapértelmezett beállítások módosítása. A festészet és a digitális képalkotó eljárások áthallásai 9╱Tayler Patrick: Képernyőidő II. Éjszakai üzemmód KELET ÉS NYUGAT KÖZÖTT 14╱Bordács Andrea: Poszt- és szelfkolonializmusok. Beszélgetés Csáky Marianne-nal a kínai, a koreai és a belga művészeti oktatásról VÉSZJÓSLÓ AURA 20╱Széplaky Gerda: Tűz: szellem és pusztulás. Szűcs Attila poszthumanista festészetéről 24╱Sirbik Attila: Ellenpontozni a képek [...]

2020╱9

|2021-02-01T14:59:17+02:002021. január 22.|Print - 2020||

DIPLOMA 2020 4╱Tayler Patrick: Poszt­apokaliptikus start. Töredékes körkép a 2019/2020-as tanévben diplomázó művészekről 20╱Jankó Judit: A 19. századi szépségeszményt kérik számon rajtunk. Beszélgetés Radák Eszterrel, az MKE rektorával ABSZTRAKT KOZMOSZ 24╱Bánó András: Reigl Judit: életem legnagyobb találkozása. Beszélgetés Makláry Kálmánnal FÉNY ÉS GEOMETRIA 28╱Kovács Alex: Párhuzamos közelítések. Fényrétegek – Borkovics Péter és Bullás József kiállítása 30╱Farkas Viola: Meghalt a festészet, [...]

Vonzó célpont
A pécsi Művészeti Kar várja az új jelentkezőket

|2021-01-21T16:15:23+02:002021. január 21.|Szélesvászon||

Dr. habil. Lengyel Péterrel, a Pécsi Tudományegyetem Művészeti Karának dékánjával arról beszélgettünk, hogyan és milyen irányba változnak a felsőoktatási szakok, miközben betekintést nyertünk a dél-dunántúli egyetem színes mindennapjaiba.

Félig ember, félig méhviasz
Horváth Gideon Faun Realness című kiállításáról

|2021-01-19T19:12:29+02:002021. január 18.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Az ISBN-ben terében bemutatott anyag a természetközeli, közösségi és környezeti asszociációkat életre hívó matéria érzékivé tételén keresztül csatlakozik be a queer ökológiáról folytatott diskurzusba, a nietzschei eksztázist egy olyan személyes, felszabadító erejű sebezhetőségi állapotra fordítva le, amely a maszkviselés és a hibrid létmód által kérdőjelezi meg a bináris világképet. Horváth Gideon nem először kísérletezik a méhviasszal és az erotikus formákkal, de mindezt most az ókori görögség kontextusába helyezte, ahol a társadalmilag elfogadott, sőt támogatott férfiszerelem miatt eleve nem értelmezhető a klasszikus heteronormativitás – ahogy az Álló faszú faun tekint a megelőlegezett jövőbe munka címéből is kitűnik, a szexuális szabadság nem egy utópia, hanem a múlt által megelőlegezett és sikerrel működtetett régi-új norma.

Lehet a viszonylagosságnak egyensúlya?
Néhány megjegyzés Alexander Tinei kiállítása kapcsán

|2021-01-11T21:55:18+02:002021. január 11.|Kunszt||

Petrányi Zsolt
Tinei az utóbbi években a képek megvalósításának hosszú és elég gyötrelmes folyamatában egy egyensúly, egy határvonal megtalálását keresi. Ez a határvonal pedig az ábrázolás és a nem ábrázolás, a realitás és a festőiség fokozásának középútja, ahol annak ellenére, hogy a festmény részletei teljesen elvesztik kapcsolatukat a környezet ábrázolásával, mégis mint nagy egész egy szituációt sugallnak, amit a néző elképzel a festmény valóságaként.

„Csináld magad”-művészet
Kortárs fanzinkészítés a négy fal között

|2021-01-06T16:38:57+02:002021. január 6.|Ez nem kunszt||

Istvánkó Beáta
Egyes társadalomtörténészek szerint az internet előtti világ szubkultúrái számára a legfontosabb kommunikációs eszközök a fanzinok voltak. A fanzin (a fanatic és magazin szavak keverékéből), vagy röviden zin (zine), olyan nem professzionális és nem hivatalos független kiadvány, amelyet jellemzően egy adott kulturális jelenség rajongói készítenek. Ezek a szubkultúrák az 1990-es években a kelet-európai régióban leginkább az underground zenei irányzatok köré csoportosultak, mint amilyen a punk, a hardcore, a metál vagy akár a zajzene. A zinek készítői ebben az első aranykorban alapvetően nem vizuális művészek voltak, így az ilyen típusú független kiadványok esztétikája igen változatos volt, és kevéssé igazodott az aktuális képzőművészeti trendekhez.

Fejest ugrani tilos! — fúziós sorozat (VII.)
Kép-szöveg-zene

|2021-01-05T14:22:09+02:002021. január 5.|Labor||

Koronczi Endre/Áfra János/Vacsora Zsuzsival
Az Új Művészet Online még tavasszal kiválasztott 14 képet 14 aktuálisan bezárt kiállítás anyagából, amit elküldött 14 írónak, hogy írásos reflexióikkal, egy-egy történettel/verssel/esszével reagáljanak azok közül egyre, így hozva létre egyfajta kép-szöveg fúziót a virtuális térben, majd felkért 14 zenekart, zenei előadót, hogy reflektáljanak a kép-szöveg fúziókra egy-egy zeneszámmal. A Kikötő című számot Koronczi Endre Áfra János szövegével kiegészített alkotására szerezte a Vacsora Zsuzsival zenekar.