N+1, avagy aranyból van a lányok köldöke

2018-02-19T18:34:26+00:00 február 19, 2018|ONLINE|

Abafáy-Deák Csillag – Kölüs Lajos
A Magyar Elektrográfiai Társaság (MET) tagjainak kiállítása főhajtás Tamkó Sirató Károly, az avantgárd művész előtt, aki képes volt manifesztumával kora művészeti élvonalába emelkedni, egy időre elkerülve a meg nem értés, a közömbösség és a mellőzés fojtogató légkörét. Tamkó Sirató Károly az új technológiai-tudományos vívmányok és friss filozófiai felismerések művészeti célú hasznosítását kezdeményezte, ezért nem véletlen, hogy hatott a MET művészeire.

Tobreluts: Mitológia újratöltve

2018-02-13T15:09:31+00:00 február 13, 2018|ONLINE|

Gyürky Katalin
„A természetben megfigyelhető mozgás érdekel. Ahogy a szél fújni kezd, s körülötte minden mozgásba lendül. A világ feléled. Lélegzik. Hogyan lehet vajon ezt a mozgást a festészeten keresztül átadni? A hóvihart, a forgószelet, a tájfunt, s az összes, különböző dinamikával bíró szelet? A forradalmak, a különböző hatalmi rendek változásai, a háborúk mindig a pangást váltják fel. Hogyan támad fel ez a szél? Hogyan lehet fixálni, amikor egy lendkerék feltartóztathatatlanul forogni kezd? Dosztojevszkij tökéletesen megérezte epilepsziás rohama kezdetét, és zseniálisan ültette át ennek a viharnak a közeledtét prózába. A vihar előtti csend egyenlő azzal, hogy az emberiség történelmében a nagy forradalmak előtt mindig van egy piciny stagnálás. Ez az élet természetes lélegzése.”

Kortárs invarianciák

2018-02-06T11:44:09+00:00 február 6, 2018|ONLINE|

Art Lover
A kurátori koncepció arra az elvárásra épült, hogy a munkák kisebb vagy nagyobb mértékben megidézzék a szabványos mértékrendszereket, azok eszközhasználatát. Akár úgy, hogy külső segédeszközként építik őket a kontextusba, akár pedig oly módon, hogy elsősorban ikonográfiai elemként jelenítik őket meg, visszautalva arra az alapvető rendeltetésükre, minek által meghatározzuk egy kép szélességét, hosszát és átlóját vagy a szabályos emberi figura arányait.

TAN-ÁCS-AD-ÁS – Gerber Márton kiállítása

2018-01-30T16:08:16+00:00 január 30, 2018|ONLINE|

Kukla Krisztián
„Profán jelentéstartalmak felemelése megszokott kontextusuk újraértelmezésével” – így szól a kiállítás magyarázó alcíme, ám mégsem hiszem, hogy a TAN-ÁCS-AD-ÁS-on erről lenne szó. Sokkal inkább a jól adagolt és bújtatott szakrális utalásrendszer a feltűnő. A lépcsőn lemenő, a kiállítótérbe belépő néző egy lépcsőn leeső piktogramszerű alakkal szembesül először (Logrambléma), aki megbotlott, kezei viszont nincsenek, vagy legyünk megengedőbbek: a kezek szorosan a testhez simulnak, hiszen a "vigyázz, lépcső!" jelzéséhez nem szükséges kalimpáló kezeket megjeleníteni. Az emberalak így viszont leginkább egy elferdült szögre hasonlít.

Az idő mint anyag – Pacsika Lia kiállítása

2018-01-26T14:28:25+00:00 január 26, 2018|ONLINE|

Sinkó István
Pacsika Lia textilművész az anyagok sokféleségében, tárgyakban, elemekben, formákban gondolkodik. Homo ludens, játszó ember, aki rátalál, rácsodálkozik és művészi kifejezéseinek eszközévé teszi környezetének tárgyait, hulladékait. Valójában az idő hulladékait. Pacsika a múlt felől közelít, anyagképei (jobb híján e szóösszetétellel tudom leginkább jellemezni alkotásainak egy részét) ready made-jei múltbeli öltözékek, újságok, képek vagy épp ajtók, ablakok, bútorok maradványai.

A test epifániája – Bukta Norbert kiállítása

2018-01-25T14:22:21+00:00 január 25, 2018|ONLINE|

P. Szabó Ernő
Ahogyan a többféle szignó jelzi, a kiállított műveket többen festették és talán tűzték is össze a részleteket. A portrénál az történt, hogy a három festő közül ketten festették meg a harmadikat, mégpedig kétszer, s megfestés után a két kép két felét kicserélték. Az egész alakoknál az a helyzet, hogy ott mind a hárman nekidurálták magukat egy-egy modell előtt, de a végeredmény itt sem lett más, mint az, hogy az elkészült két kép két fele helyet cserélt.

Mentén – Tolnay Imre kiállítása

2018-01-23T19:25:56+00:00 január 23, 2018|ONLINE|

Gyenes Gábor
Nyomozásunk során a gyanúsítottak száma egyre nő, s a konkrét „elkövető” megtalálását az is nehezíti, hogy némely esetben a nyomok több tetteshez, több rétegben felfejthető potenciális megoldásokhoz vezetnek. Sok esetben a teljes emberi civilizáció, az emberiség jelenlétének hiánya tátong a műveken. A pusztulást sejtető struktúrák izgalmas látványa néhai ott jártakat, lakókat, tehát valaha volt életteret, generációk emléknyomait körvonalazza bennünk. Kik járhattak itt, azaz kik lenyomatai ezek a művek?

Pragmatikus líra és abszurd otthonosság – Ferencz S. Apor művészetéről

2018-01-21T17:56:27+00:00 január 21, 2018|ONLINE|

Ungvári-Zrínyi Kata
Egyetlen konklúzió sem megkérdőjelezhetetlen, minden mélyebb tapasztalat megérint ugyan, de kicsit értelmetlen is egyszerre, az élmények pedig távoli motívumok, amelyek megindítanak esztétikumukkal, de ugyanakkor sokszor nem tudunk mit kezdeni velük. Ismerős létélmények ezek, melyek – valóban – leginkább az abszurdban mérhetők. A finom humor azonban sokszor feloldja ezek drámaiságát, és gyakran kohéziós erőnek is bizonyul, amely elősegíti a komplex jelenségek feldolgozását is.

Bibliaolvasatok, gyógyító képek – Karátson Gábor akvarelljei Máté evangéliumához

2018-01-17T13:12:11+00:00 január 17, 2018|ONLINE|

Sinkó István
Sajátos megközelítésben a vázlat és az automatikus firka elegyével készült munkák kerülnek elénk, a néző néha a színek lágy, omló foltjait érzi meg először, majd kutakodni kezd a vonalháló mögött felsejlő alakok után. Egy-egy szituáció, többszöröződő alak, egymásra vetülő mozgásfázisok adják a cselekmény figuratív vonalát. E mellé spontánnak tűnő színpászmák, foltok kerülnek.

Az örökkévalóság érintése – Szilárd Klára emlékkiállítása

2018-01-15T12:07:18+00:00 január 15, 2018|ONLINE|

P. Szabó Ernő
Titkok? Sejtések? Látomások? Lelkiállapotok? Elemi élmények? Alighanem hol ez, hol az jelentette a mozgatórugót, az ihlető forrást vagy éppen a festés megkezdésére ösztönző motivációt ezeknél a műveknél. Jelei vezethetnek az idő, a tér mélységes mélye felé de megnyithatják a teret a kozmosz végtelenje felé is, és aligha kell hozzá túlságosan nagy asszociációs képesség, hogy a mélységek és magasságok kutatására induló festőt követve a formák világában felfedezhető különböző minőségeket az emberi lélek világának végtelenségével vagy éppen a képek festője által megélt világ történéseinek szinte feloldhatatlan ellentmondásaival állítsuk párhuzamba.

A táj mint közérzetlakmusz

2018-01-11T12:00:25+00:00 január 11, 2018|ONLINE|

Sinkó István
Miközben felfedezni véljük a magányos, elhagyatott bányatornyokat, a megfeketedő, szénnel teli dombokat, az éjszakai sétákon a gyér világítású utcákat, Szikszai komorsága néha keserű mosolyra is késztet. Ez a sok fekete absztrakt táj nem ironikus-e valamelyest szép új világunkban? Nem felkacagni kellene ennyi súlyos, terhes látvány feloldásaként?