Hajótöröttek – Madaras László és Szilágyi Rudolf kiállítása

2018-04-24T16:36:23+00:00 április 24, 2018|ONLINE|

Nagy T. Katalin
Amilyen kitartással gyűjtötte és festette Van Gogh korai időszakában a leesett, elhagyott madárfészkeket, olyan mániákusan rakja fészkeit néhány év óta Szilágyi. Mintha minden otthontalannak, minden hajótöröttnek hajlékot szeretne építeni. A kövekkel telehordott fészek felidézi azt a zsidó szokást, hogy a hozzátartozók és barátok virág helyett kis köveket, kavicsokat helyeznek a sírokra, így emlékezve meg a halottaikról.

A jövő folyton ismétlődik

2018-04-17T16:57:19+00:00 április 17, 2018|ONLINE|

Sinkó István
„S töprengnél bár reggeltől estvélig, estétől a hanyatló éjfélig: akkor sem töprenghetnéd ki, tárhatnád értelemmel elő a kifürkészhetetlen Túlnant." Caspar David Friedrich beszél így a világban való gondolkodásról, a festészetről. Vajon a Túlnan a jövő? Vagy épp az a transzcendens Túlnan, mely megvált minden jövőtől? Nem tudhatjuk. Mózes Katalin következetesen e túlnanságból tekint vissza ránk, hol keserédes, hol fanyar ízeket keverve képeibe, hol bölcselkedik, hol meg játszik (velünk), mint gyermek, ha ceruzát kap és árkus papírt.

A “rendjeink” különböznek – Beszélgetés Zékány Diával

2018-04-20T14:10:25+00:00 április 16, 2018|ONLINE|

Sirbik Attila
Zékány Dia korán felismerte és azóta is tudatosan dolgozik a tárgytömegek entrópiájának eleve absztrakthoz közeli képiségével. A túlzsúfolt szobák látványát affirmatív iróniával festményekké transzformálja, és rendszerint üres white cube terekben mutatja be. A modernség tiszta művészeteszménye, technoutópista strukturalizmusa, valamint a halmozódó felesleggel, szeméttel, rendezetlenséggel szembesítő hétköznapi és művészeti ellenhagyomány (Kurt Schwitterstől Thomas Hirschhornig) egymásba fordításával kísérletez.

Ego ornamentika – Varkoly László kiállítása

2018-04-10T13:53:56+00:00 április 10, 2018|ONLINE|

Kozák Csaba
Varkoly nem azonosulni akart másokkal, nem szándékozott semmilyen csoportosuláshoz tartozni, hanem a saját útját járva egyszerűen beintett a hatalomnak, a hivatalos művészetnek, így tagadva meg a kor értékrendjét. Eszembe jut róla a kor egy másik kultikus figurája, Baksa-Soós János, a Kex együttes frontembere, aki nem átallott egy keresztben fehér-rózsaszín csíkos nadrágban kimenni az utcára. Nem színpadi jelmezről volt szó, hanem hétköznapi viseletről. Mindkettőjük jelenléte irritálta az utca rendőreit.

A világ feltételezett struktúrája – Iscsu Molnár István képeihez

2018-04-05T18:18:51+00:00 április 5, 2018|ONLINE|

Palotai János
Ide kötődik a kép és a szó prioritásának a kultúra története során folyamatosan változó viszonya is. Ennek újabb fejleménye Derrida posztmodern grammatológiája, eszerint a világ szöveg, grafikus jel, nyom, írásjel. Ebben a felfogásban a vizuális műalkotások is továbbírják a szöveget. Iscsu ironikus képei a rendszerváltás idejéből – például a Jákob lajtorjája, ahogy átírja a bibliai dolgot – ugyanúgy részei ennek, mint az írott művekhez rendelt illusztrációi.

H+ősök újra – Ázbej Kristóf, Fülöp Gábor és Olajos Ilka kiállítása

2018-03-22T11:30:17+00:00 március 21, 2018|ONLINE|

Sturcz János
Ez az emberi körvonalakat hordozó lény harmonikus, önmagával megelégedett, létteljességet hordozó. Csak az nem dönthető el, hogy emberi figurát vagy egy természeti szerveződést – katicabogárbolyt vagy virágos mezőt – látunk, amely mimikri révén vette fel a humanoid formát. Utóbbi esetben a felszín alatt nem egy emberi belső szerveket hordozó testet, hanem virágtelevényt és bogárbolyt kell elképzelnünk.

Futurum perfectum

2018-03-18T12:38:25+00:00 március 18, 2018|ONLINE|

Tóth Ditta
A Fiatal Képzőművészek Stúdiójában Nemes Z. Márió kurátori munkája alatt létrejött kiállítási anyag elbeszélői ideje azt a jövőben teoretikusan bekövetkezett katasztrófát jelöli, amely az emberiség letűnéséhez vezetett. A „pusztulás” utáni vízióikban Fridvalszki Márk, Győrffy László, Keresztes Zsófia, Kis Róka Csaba, Lichter Péter és Szűcs Attila nem pusztán ehhez a szituációhoz alkalmazkodnak, hanem kísérletet tesznek arra is, hogy továbbgondolják az adott realitás lehetőségeit, és műveik is előidejű prognózisai legyenek az abból kibomló jövőnek.

Az újrahívott pillanat – Kéri Gáspár kiállítása

2018-03-24T21:16:49+00:00 március 17, 2018|ONLINE|

Tolnay Imre
Kéri Gáspár is nyilván ugyanúgy botladozik vagy éppen rohan a hétköznapokban, mint bármelyikünk, de itt és most nem belebotlik a közhelyekbe vagy inkább helyekbe, hanem egyrészt lecsap rájuk, másrészt szembemegy a múló momentumokkal: antinosztalgiával újragondolja azokat, optikájával és hívójával rájuk kérdez. Szóba, illetve emulzióba elegyedik a kipécézett, keresett-megtalált képpel, önkényesen – és tudatosan – komponál, majd kattint, és klasszikusan nagyít.

Hommage és szövegmontázs – Válogatott bekezdések Palkó Tibor alkotásai nyomán

2018-03-12T12:27:54+00:00 március 12, 2018|ONLINE|

Nagy Zopán
Lelki rajzolatok és idegsejt-kivetülések a mélysötét áramlatban… Szívdobogás-rezonanciával festett (feslett) fekete madonnák; más lényekkel keveredett ebek; démoni jelenések; transz-figurális formák; biológiai hordozókban lobogó, időnként befelé lángoló, fölsőbb és egyéb energiákat hordozó, gyúlékony szövetek…

I Love U Hungary – Volker Hildebrandt kiállítása

2018-03-07T14:22:23+00:00 március 7, 2018|ONLINE|

Kozák Csaba
Hildebrandt itt kiállított munkái között vannak festmények, digitális nyomatok, fali objektek és videó installáció. A művész úgy hozta létre logóját, hogy az I, L és U betűket egymáshoz magnetizálta, egymásba ültette, így az olaj-vászon ILU- (Szeretlek-) festményein kizárólag a hármas betűkombináció jelenik meg piros-fehér-zöldben, míg a háttér különböző színekben tartott. Ez a feszes tömörítés ismétlődik meg digitális printjein is, melyek egy része a fenti betűkombinációt tartalmazza, míg másutt a szeretet-szerelem szimbolikájához tartozó, egymásból kinövő, színes szívek vannak a nyomatok magjában.

Szatmárnémetitől Szentendréig – Paulovics László életműve

2018-03-06T22:01:19+00:00 március 6, 2018|ONLINE|

P. Szabó Ernő
A kiállítás egésze a művészi pálya majd hatvan évét tekinti át. Ahogyan a tárlat címe is mondja: amit látunk, az válogatás egy életműből, 1960–2018 között, ami arra is utal, hogy ha nem is a jéghegy csúcsa, de mindenképpen csak a festmények, grafikák egy része, ami a falra kerülhetett. Keramikusi tevékenységét csak jelezheti az összeállítás, a színházi tervezőre néhány plakát, az illusztrátori, az író kortársak tevékenységével összekapcsolódó munkásságról néhány könyv, folyóirat beszél.

Gesztus és átrendezés – Siflis András és Utcai Dávid kiállítása

2018-03-05T14:04:59+00:00 március 5, 2018|ONLINE|

Sinkó István
Izgalmas párbeszédnek lehetünk tanúi e kiállításon, mert nem egynyelvű, nem egynemű ez az anyag, bár valóban összeér, valóban kiegészíti egymást, de a két alkotó személyisége, habitusa, életkorából adódó képszemlélete azt a kicsi különbséget (kleine Unterschied) azért meghagyja, amitől Siflis és Utcai szuverén alkotóként maradnak meg emlékezetünkben, a kiállításról kilépve.