Kunszt2020-09-06T16:11:37+02:00

Dolgozzanak a gépek!
Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton kiállítása

2020. szeptember 30.|Kunszt||

Istvánkó Beáta
„A magyar számítógépes művészek, mint Charles Csúri, Földes Péter, John Halas, Molnár Vera, Hegedűs Ágnes, Sugár János, Hannawati P. Ráden, Waliczky Tamás, később pedig Szegedy-Maszák Zoltán, Fernezelyi Márton (a névsor természetesen folytatható) nemzetközi színtéren is jelentékeny szerepet játszottak a korai számítógépes művészetben, melynek recepcióját azonban a hazai művészettörténeti diskurzusban a szokásos megkésettség és marginalizmus jellemzi.” A fenti idézet Gerencsér Péter Túlcsorduló doménnevek című tanulmányából származik, amely a Symposion kiadó Intermédia – Médiaarcheológia című legfrissebb, mindössze pár hete elérhető kiadványában jelent meg.

Boszorkányos bioromantika
Semmi sem az, aminek látszik, kivéve, mikor mégis

2020. szeptember 25.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Különös képzavar az a cím, hogy Fingerprints are blown by the wind towards a sacred land. Horváth Ádámnak a Horizont Galériában kiállított munkáihoz azonban nem akkor kerülhetünk közelebb, ha felszámoljuk ezt a zavart, hanem éppen ellenkezőleg, akkor, ha elmélyülünk benne. A kiállítás leírása olyan kulcsszavakat ajánl a művek kontextusba helyezéséhez, mint az „illúzió” és a technoromantikával szemben tételezett „bioromantika”. Az igazi alaphangot azonban Keresztesi Botond megnyitószöveg helyett bemutatott performansza vagy, mondhatnánk rögtön, szertartása adja meg, amelynek során terepruhába és símaszkba öltözve olvassa fel az Adobe programok (közülük is legfontosabbként a Photoshop) szövegdobozaiban automatikusan megjelenő Lorem ipsumot.

„Kiút a white cube gettóból”
Interjú Bencze Péterrel, az ENA hibrid szervezetének alapítójával

2020. szeptember 25.|Kunszt||

Tayler Patrick
Az Új Művészet interjúsorozatában nonprofit, forprofit, kereskedelmi, nemzetközi jelenléttel bíró galériákat mutat be. A beszélgetésekből kiderül, hogyan hatott rájuk a pandémia, milyen on- és offline stratégiákat dolgoznak ki. Mai interjúalanyunk Bencze Péter, az Everybody Needs Art [ENA] hibrid szervezetének alapítója és vezető szervezője. "Az Everybody Needs Art elsődleges célja – sok kereskedelmi törekvéssel szemben – a nonprofit siker elérése. A nonprofit helyeken, múzeumokban történő mozgás fontos része annak, hogy a művész kanonizálódjon, és bekerüljön az adott intézmények kurátorainak referenciái közé. Számomra meghatározó kiindulópont az a gondolat, hogy a kortárs képzőművészeti szisztémában nincsenek olyan receptek, amelyek harminc év múlva is működni fognak."

Vigyázz! Pihenj!
Bartha Máté: Kontakt

2020. szeptember 17.|Kunszt||

Margl Ferenc
Ha adottnak vesszük, hogy a hadászathoz és a hadijátékokhoz valamiféle izzadtságszagú maszkulinitást kapcsolunk, akkor ezen a téren is egy továbbgondolásra késztető ellentmondást látunk a Kontakt anyagán végigtekintve. Egyrészt a már említett intimitás okán, másrészt a nagyszámú női résztvevő és portréalany okán. A sorozat fel-felmutatja a tábori lét nehézségét, a fáradtságot, a sérüléseket, a koszt, de mindezek nem „fiús” vagy férfias dolgokként jelennek meg, hanem emberiként.

Akiket nem köpött ki a bálna
Emlékezünk, tehát játszunk

2020. szeptember 10.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Pinokkiót ugyan lenyeli a bálna, de ki is köpi, végül pedig igazi fiúvá változik. A Gonosz Bálna című csoportos kiállításon szereplő munkák azoknak a művészeknek az alkotásai, akiket nem köpött ki a bálna, miután 1993. december 12-én a köztévé félbeszakította a Kacsamesék-sorozat A Gonosz Bálna című epizódjának sugárzását, hogy bejelentse Antall József halálhírét. Gyerekek voltak, mikor ilyen profán módon először találkoztak a halállal és a politikával, és valahol gyerekek is maradtak, akiket a rendszerváltás utáni rendezetlen politikai, társadalmi és gazdasági helyzet formált.

Aranyba csomagolt történetek a Rákóczi térről
Beszélgetés Kocsi Olgával

2020. szeptember 8.|Kunszt||

Don Tamás
Kocsi Olga projektje a 2019 nyarán a Rákóczi tér és a Víg utca sarkán egykor működő RákóCity projketteremben Rákóczi Legendárium címmel megvalósult installáció és eseménysorozat folytatása. "Egyre inkább érdekelnek a nőkkel kapcsolatos társadalmi és kulturális kérdések."

Bedobozolt életek
Lesi Zoltán és Ricardo Portilho: Egy ugrás és a homár

2020. szeptember 7.|Kunszt||

Csutak Gabi
A rendkívül sokrétűen felépített projekt az interszexuális sportolók speciális helyzetéből kiindulva az emberi identitás és méltóság kérdését járja körül. Nem csupán a versenysport világáról ad árnyalt látleletet, hanem a média- és a propagandagépezet működését is bemutatja, miközben feltárja a diszkrimináció különböző formáit: az antiszemitizmus, az emigránsokkal szembeni előítéletek, a homofóbia, a nők hátrányos megkülönbözethetése ugyancsak tematizálódik.

Kontingens környezet
A határok átlépése

2020. szeptember 3.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Valahányszor azt a szófordulatot halljuk, hogy „a bizonytalan körülményekre való tekintettel”, ösztönösen kellemetlen érzés fog el minket. Az Unstable State of Things című csoportos kiállításon bemutatott, négy különböző pozícióból ábrázolt politikai, társadalmi és környezeti helyzeteket azonban éppen az teszi elviselhetővé, hogy legalább bizonytalanok, legalább nem kőbe vésettek.

Hódító maradék
Tóth Kinga: Írmag / Offspring

2020. szeptember 3.|Kunszt||

Győrffy László
A nemzetállamok fojtogató kihalásfóbiájával szemben Tóth Kinga testpolitikája a mássá leendés kockázatával és izgalmával kecsegtet: a szervek nélküli testek felszabadító rizómájában magára találhat MINDEN olvasó, mert a művészet nem reprezentáció többé, hanem tenyésztés és csíráztatás.

Macskák, macskák mindenhol
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ MIAU! című kiállításáról

2020. szeptember 3.|Kunszt||

Ács Bálint
Mucsi Emese, a kiállítás kurátora olyan műveket válogatott össze a tárlatra, amelyek egyéni narratívák, kultúrtörténeti aspektusok, társadalomkritikai kérdések vagy éppen marginalizált társadalmi csoportok szemszögének a beemelésével értelmezik újra a macskák a posztinternet esztétikumát követő reprezentációját.

Az online tér illékony történései
Interjú Tóth Árpáddal, a Neon Galéria és a Contempo Auctions tulajdonosával

2020. szeptember 3.|Kunszt||

Sípos László
A magyar művészetben is folyamatosan változik a fókusz, bár a tendenciák újra vissza-visszatérnek. A 90-es évekből is vannak olyan csoportok, melyekből aktív művészként most csak nagyon kevesen vannak jelen a szakmában, sokan abbahagyták.

Nincs más hátra, mint előre?
Eddig minden rendben

2020. szeptember 3.|Kunszt||

Margl Ferenc
A Budapest Galéria aktuális kiállítása, ahogy azt a kísérőszöveg első mondata is hirdeti, a pandémiás helyzetre való tekintettel három hónapos csúszással tudott csak megnyílni, de így az Eddig minden rendben cím jelentéstartalma még inkább gazdagodni tudott.

Képtelevény
Kiss Richárd World Wide vieW című kiállításáról

2020. szeptember 3.|Főoldal jobb alul Kunszt||

Cséka György
A World Wide vieW egy az emberi tudaton túllépő, felfoghatatlan kiterjedésű képmasszát, képtelevényt mutat meg, olyan objektumot, kiborgot, amiben a jelen pillanatban valóban hitelesen ismerhetjük fel magunkat, mégha ez a felismerés – hogy mi is az a „magunk” – valószínűleg keveseket tölt el igazi örömmel.

Nyáron a képek is lebarnulnak?
Felsmann István: Köztes helyzet

2020. szeptember 3.|Kunszt||

Istvánkó Bea
Felsmann István kiállítása egyrészt egy igen koherensen összerakott, friss és szép anyag, másrészt korlenyomatként is értelmezhető, hiszen minden bizonnyal eljön majd az idő, amikor keserédes nosztalgiával fogunk visszaemlékezni a mostani enyhe nyarakra, mikor még „csak” 7-es erősségű volt az UV-sugárzás.

Márta kertje
Kurtág Judit rajzairól karantén idején

2020. szeptember 3.|Kunszt||

Horváth Ágnes
Amikor elkezdtem írni ezt a cikket, még nem tudhattam, hogy mekkora meglepetések fognak érni. A Nyitott Műhelyben rendezett kiállítás izgalmas élmény volt, de nem gondoltuk, hogy az állatrajzok mellett és után újabb váltásként fantasztikus portrék jönnek. Ez most dimenzióváltás. Az állat megmaradhat a szemlélet tárgyának abban az értelemben, hogy nem „szól vissza”, hogy „ő nem ilyen”. Tautologikusan: nem szól, mert nem „én”. Vagy: nem „én”, úgyhogy nem szól.

Engedélyezett határátlépés
Tranzit zónába helyezkedünk a Viltin Galériában

2020. szeptember 3.|Kunszt||

Somogyi-Rohonczy Zsófia
A Viltin Galéria kiállítása remekül jelképezi azt az állapotot, amelyben jelenleg vagyunk. Egy olyan átmeneti teret képez le, ahonnan mi dönthetjük el, merre indulunk. Az egészen biztos, hogy a jövőben alapos szemléletváltásra, a határok és azok áthidalásának képességére lesz szükségünk.