Kunszt2020-09-06T16:11:37+02:00

A véletlen sem sokszorosított grafika
Koós Gábor USA Diary című kiállításáról

2020. október 19.|Kunszt||

Istvánkó Beáta
Koós Gábornak az Inda Galériában most látható friss anyaga a harmadik abban a vizuális naplósorozatban, mely a Glasgow Diary című nyomatgyűjteménnyel indult 2010-ben, majd a Budapest Diary című szériával folytatódott (2013–2016). A sorozatokban közös, hogy egy-egy meghatározó térélmény lenyomatait örökítik meg, méghozzá a szó legszorosabb értelmében. Míg azonban a Glasgow Diary egy klasszikus könyv/vázlattömb arányaival dolgozik, addig a Budapest és főként az USA Diary az egyre nagyobb, a valós városi vagy a természeti terek méreteihez egyre inkább közelítő nyomatokból áll.

A hallgatás lehetősége és kényszere
Mögöttes hangok zaja

2020. október 16.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Talán a filozófiával egyidős az a felismerés, hogy az érzékszerveink olykor becsapnak minket, de azokat az eseteket, amikor két érzékszerv ellentmond egymásnak, jobbára a pszichológia tárgykörébe szokás utalni, ha nem neurobiológiai problémáról van szó. Az a látás és hallás, sőt néha a tapintás között szándékosan, fegyelmezési célzattal létrehozott disszonancia, amit a Trafó Galéria Mögöttes hangok zaja című csoportos kiállításán több irányból is tematizálnak az alkotók, már egyenesen pszichológiai hadviselésnek is tekinthető.

Miénk-e a múltunk?
Visszafoglalási taktikák

2020. október 15.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Az identitás megképződésének – legyen az akár egyéni, akár nemzeti – fontos eleme az emlékezet, ami annyit tesz, hogy azon történések összességéből formálódik meg az énképünk, amelyekre emlékszünk. Amire nem emlékszünk még elfojtott, tudatalatti szinten sem, az ontológiai értelemben meg sem történt. Vagyis feltenni azt a kérdést, hogy „mi történt?”, egyenlő azzal a kérdéssel, hogy „kik vagyunk?” – ez az öndefiniáló mozzanat jelenik meg Andreas Fogarasi és Christian Kosmas Mayer Mi című közös kiállításának címében.

Virtuális vitalitás
Hoóz Anna, Szécsényi-Nagy Loránd: Signals

2020. október 14.|Kunszt||

Eged Bertalan
2020. október 6-án nyílt meg a Pincében Hoóz Anna és Szécsényi-Nagy Loránd Signals című videóinstallációja. Az intermediális alkotás video-, glitch- és op-art elemeket ötvözve próbál az új technikai eljárások és lehetőségek (vagy éppen kényszerek és meghatározottságok) által biztosított (új)mediális modulációk viszonyrendszereihez közelíteni és azokat feltérképezni. Ezek az új médiumok és technológiák által megváltozott és állandóan változó viszonyrendszerek rengeteg irányból és elméleti környezetből megközelíthetők.

Tapasztalásaink megszilárdult bizonyítékai
Beszélgetés Keresztes Zsófiával Conquered Storage című kiállítása kapcsán

2020. október 9.|Kunszt||

Sirbik Attila
Keresztes Zsófia objektjei identitás nélküli szubjektumok egy posztapokaliptikus dimenzióban, olyan lények, akik ciklikusan falják fel, vagy éppen teremtik újra magukat, miközben céljuk nem a tökéletesedés. Inkább egyfajta – monoton körforgásban – önmagát gerjesztő folyamatról, „sejtburjánzásról”   van szó. Keresztes lényei között van, amelyik beletörődik magányos sorsába, némelyik osztódik, társaságot teremt önmagának.

A tenger éneke
„Kicsoda olyan, mint te?”

2020. október 9.|Kunszt||

Horváth Ágnes
A 2B ötödik Peszach-kiállítása is elkaphatta a vírust, mert tavasz helyett az őszi ünnepek után nyitotta meg kapuit. De mivel az ünnep az Egyiptomból való kivonulás csodájára emlékezik, és mivel Böröcz László az ezt elbeszélő bibliai versekkel kérte fel az alkotókat egy kapcsolódó mű elkészítésére, az esemény az ünnep elmúltával sem veszíthet aktualitásából. No, meg az így született művek magas színvonalából. A két bibliai szöveg arról szól, hogy a zsidók, bár sok akadályba ütköznek, az Úr – Mózes csodatevéseiben megnyilatkozó – segítségével megmenekülnek, kivonulnak a hatalmas egyiptomi birodalomból, ahol rabszolgaként sínylődtek.

Az Odú topográfiája
Fusz György térinstallációja a pécsi m21 Galériában

2020. október 7.|Kunszt||

Freund Éva
Fusz György Franz Kafka Odú című novelláját olvasva ébredt rá, hogy képzeletben a saját kiállítása tereiben jár. A megvalósítás úgyszintén rejtett utakat járt be, egy relatíve hosszú, kétéves érlelődési folyamat előzte meg, a kész installáció a monumentális galériatérben eltöltött idő, a térrel való dialógus eredményeként jött létre. Életművének environmentté alakítása, az autonómiájuktól megfosztott műalkotások rendszerbe foglalása régóta foglalkoztatta a művészt. A Zsolnay Negyed M21 Galériája adott otthont az 1000 négyzetméteres megainstallációnak, mely az eddigi œuvre-t felölelve, átfogva új irányokat jelölt ki.

Hálózati elágazások
Gesztelyi Nagy Zsuzsa, Halmi-Horváth István, Kiss Márta, Könyv Kata, Osgyáni Sára, Őry Annamária, Papageorgiu Andrea, Papp Ildikó, Pető Hunor, Schnedarek Réka, Soós Edina, Taskovics Éva, Zakariás István kiállítása

2020. október 6.|Kunszt||

Szombathy Bálint
A fogalmak átértékelődésének a folyamatát láthatjuk már jó néhány évtizede – vagy mondhatnánk úgy is, amióta élünk –, és ettől a jelenségtől a „háló”, illetve a „hálózat” sem képez kivételt.

Balladai homályba vész Spinoza nagylábujja
Roskó Gábor: A barlangi gőte titkos élete

2020. október 1.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Örök vita a művészetelmélettel foglalkozók körében, hogy hogyan lehet felosztani – vagy egyáltalán fel kell-e – a művészeti ágak között a műfajokra jellemző eszközöket. Az-e a tiszta festészet, ha kivonják a képből az irodalmi, zenei, építészeti, szobrászati elemeket? Roskó Gábor szerint nyilván nem, hiszen az acb Attachmentben kiállított munkái egy régóta tartó kísérlet eredményeiként értelmezhetőek, mely arra törekszik, hogy festészetileg képezze le a történetmondás legkülönbözőbb aspektusait.

Dolgozzanak a gépek!
Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton kiállítása

2020. szeptember 30.|Kunszt||

Istvánkó Beáta
„A magyar számítógépes művészek, mint Charles Csúri, Földes Péter, John Halas, Molnár Vera, Hegedűs Ágnes, Sugár János, Hannawati P. Ráden, Waliczky Tamás, később pedig Szegedy-Maszák Zoltán, Fernezelyi Márton (a névsor természetesen folytatható) nemzetközi színtéren is jelentékeny szerepet játszottak a korai számítógépes művészetben, melynek recepcióját azonban a hazai művészettörténeti diskurzusban a szokásos megkésettség és marginalizmus jellemzi.” A fenti idézet Gerencsér Péter Túlcsorduló doménnevek című tanulmányából származik, amely a Symposion kiadó Intermédia – Médiaarcheológia című legfrissebb, mindössze pár hete elérhető kiadványában jelent meg.

Boszorkányos bioromantika
Semmi sem az, aminek látszik, kivéve, mikor mégis

2020. szeptember 25.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Különös képzavar az a cím, hogy Fingerprints are blown by the wind towards a sacred land. Horváth Ádámnak a Horizont Galériában kiállított munkáihoz azonban nem akkor kerülhetünk közelebb, ha felszámoljuk ezt a zavart, hanem éppen ellenkezőleg, akkor, ha elmélyülünk benne. A kiállítás leírása olyan kulcsszavakat ajánl a művek kontextusba helyezéséhez, mint az „illúzió” és a technoromantikával szemben tételezett „bioromantika”. Az igazi alaphangot azonban Keresztesi Botond megnyitószöveg helyett bemutatott performansza vagy, mondhatnánk rögtön, szertartása adja meg, amelynek során terepruhába és símaszkba öltözve olvassa fel az Adobe programok (közülük is legfontosabbként a Photoshop) szövegdobozaiban automatikusan megjelenő Lorem ipsumot.

Vigyázz! Pihenj!
Bartha Máté: Kontakt

2020. szeptember 17.|Kunszt||

Margl Ferenc
Ha adottnak vesszük, hogy a hadászathoz és a hadijátékokhoz valamiféle izzadtságszagú maszkulinitást kapcsolunk, akkor ezen a téren is egy továbbgondolásra késztető ellentmondást látunk a Kontakt anyagán végigtekintve. Egyrészt a már említett intimitás okán, másrészt a nagyszámú női résztvevő és portréalany okán. A sorozat fel-felmutatja a tábori lét nehézségét, a fáradtságot, a sérüléseket, a koszt, de mindezek nem „fiús” vagy férfias dolgokként jelennek meg, hanem emberiként.

Akiket nem köpött ki a bálna
Emlékezünk, tehát játszunk

2020. szeptember 10.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Pinokkiót ugyan lenyeli a bálna, de ki is köpi, végül pedig igazi fiúvá változik. A Gonosz Bálna című csoportos kiállításon szereplő munkák azoknak a művészeknek az alkotásai, akiket nem köpött ki a bálna, miután 1993. december 12-én a köztévé félbeszakította a Kacsamesék-sorozat A Gonosz Bálna című epizódjának sugárzását, hogy bejelentse Antall József halálhírét. Gyerekek voltak, mikor ilyen profán módon először találkoztak a halállal és a politikával, és valahol gyerekek is maradtak, akiket a rendszerváltás utáni rendezetlen politikai, társadalmi és gazdasági helyzet formált.

Aranyba csomagolt történetek a Rákóczi térről
Beszélgetés Kocsi Olgával

2020. szeptember 8.|Kunszt||

Don Tamás
Kocsi Olga projektje a 2019 nyarán a Rákóczi tér és a Víg utca sarkán egykor működő RákóCity projketteremben Rákóczi Legendárium címmel megvalósult installáció és eseménysorozat folytatása. "Egyre inkább érdekelnek a nőkkel kapcsolatos társadalmi és kulturális kérdések."

Bedobozolt életek
Lesi Zoltán és Ricardo Portilho: Egy ugrás és a homár

2020. szeptember 7.|Kunszt||

Csutak Gabi
A rendkívül sokrétűen felépített projekt az interszexuális sportolók speciális helyzetéből kiindulva az emberi identitás és méltóság kérdését járja körül. Nem csupán a versenysport világáról ad árnyalt látleletet, hanem a média- és a propagandagépezet működését is bemutatja, miközben feltárja a diszkrimináció különböző formáit: az antiszemitizmus, az emigránsokkal szembeni előítéletek, a homofóbia, a nők hátrányos megkülönbözethetése ugyancsak tematizálódik.

Kontingens környezet
A határok átlépése

2020. szeptember 3.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Valahányszor azt a szófordulatot halljuk, hogy „a bizonytalan körülményekre való tekintettel”, ösztönösen kellemetlen érzés fog el minket. Az Unstable State of Things című csoportos kiállításon bemutatott, négy különböző pozícióból ábrázolt politikai, társadalmi és környezeti helyzeteket azonban éppen az teszi elviselhetővé, hogy legalább bizonytalanok, legalább nem kőbe vésettek.