Labor2020-09-06T16:20:56+02:00

Az NFT-k hasznáról és káráról
Az NFT-jelenség

2021. május 7.|Labor||

Sárai Vanda
Pillanatok alatt tarolta le a művészeti sajtót a szenzáció, miszerint egy márciusi Christie’s aukció keretében 69 millió dollárért kelt el a Beeple művésznéven ismert alkotó Everydays – The First 5000 Days című NFT-alkotása. A művészt ez az eladás, Jeff Koonst és David Hockney-t követően, a harmadik helyre repítette az élő művészek legnagyobb értékű eladásait nyomon követő listán. Az eladás nyomán a Christie’s bejelentette: ezentúl kriptovalutát is elfogad fizetőeszközként.

„Meghatározó, nagy paradigmaváltásokra helyezném a hangsúlyt”
Kezdő képzőművészek és Batykó Róbert diskurzusa

2021. április 14.|Labor||

Farkas Laura
Frissdiplomás képzőművészekkel boncolgattuk boldogulásuk lehetséges útvonalait, a szakmai vérkeringésbe való bejutásuk lehetőségeit, illetve egyetemi oktatásuk körülményeit. A beszélgetések, bár jó hangulatban teltek, kivétel nélkül egy nem túl pozitív és ködös jövőképet vázoltak fel. Az Éhezők viadala, illetve a Több éves tengődésre kell számítani kifejezések már szállóigék – ekkor jött a gondolat, hogy az általunk felvázolt kérdőjeles témákról kikérjük egy már pozitívumokat megélt, sikeres képzőművész meglátásait. Batykó Róbert reflektált felvetéseinkre.

A 3D-s kiállítások lehetőségei
Dokumentáció és transzmediális kísérletek

2021. április 2.|Labor||

Fülöp Tímea
A digitalitás felé eltolódott hétköznapokban várható volt, hogy a kultúrafogyasztási szokásaink is meg fognak változni – ezt a folyamatot csak felgyorsította a jelenlegi helyzet. Mióta a 2010-es évek második felében a rendszeresen frissített és karbantartott művészhonlapok inkább már csak a sztárművészek hóbortjává váltak, azok a nézők, akiknek nincs lehetőségük meglátogatni a galériát, az Instagramot görgetve szerzik be napi képzőművészeti betevőjüket. Ez a megmutatkozás és a leskelődés különös keverékét szüli, hiszen a kvázi portfólióként működtetett felületen egymás mellé kerül a pontos képaláírással ellátott reprodukció és a művész reggelire elfogyasztott chia magos zöld turmixa. A régóta létező, de most egy csapásra népszerűvé vált, online elérhető, 3D-ben modellezett kiállítások egyrészt azokat célozzák, akiknek nincs ínyére az Instagramra jellemző regiszterbeli disszonancia, másrészt azokat, akik igényt tartanak a viszonylagos térélményre és a kurátori munkára.

Fejest ugrani tilos! — fúziós sorozat (VII.)
Kép-szöveg-zene

2021. január 5.|Labor||

Koronczi Endre/Áfra János/Vacsora Zsuzsival
Az Új Művészet Online még tavasszal kiválasztott 14 képet 14 aktuálisan bezárt kiállítás anyagából, amit elküldött 14 írónak, hogy írásos reflexióikkal, egy-egy történettel/verssel/esszével reagáljanak azok közül egyre, így hozva létre egyfajta kép-szöveg fúziót a virtuális térben, majd felkért 14 zenekart, zenei előadót, hogy reflektáljanak a kép-szöveg fúziókra egy-egy zeneszámmal. A Kikötő című számot Koronczi Endre Áfra János szövegével kiegészített alkotására szerezte a Vacsora Zsuzsival zenekar.

Dizájn/de-SIGN/DIE-sign (I. rész)
Részlet a készülő Rémálom de-SIGN – Okkultúra, poszthumanizmus és barokk-káosz Gyarmati Zsolt művészetében c. kötetből

2020. december 22.|Labor||

Horváth Márk – Nemes Z. Márió
Ha az idegenség felfénylése és materialitásának megmutatkozása foglalkoztat bennünket, akkor arra van szükség, hogy ezt az elbizonytalanító, sehova sem vezető idegenséget „önmagában vett” idegenségként kezeljük, mégpedig a megszokott szemantikai vagy szintaktikai diskurzusformák destabilizálódásán keresztül. A poszthumán ikonográfia kettős idegenségéről van szó, az antropocén klímakataklizmája által élettelenített tájon, egy olyan nonhumán xeno-materialitás felragyogásáról, amelyet kizárólag a filozófia és az esztétika határterületeinek kaotikus ütköztetésén és barokkos, átláthatatlan kombinációján keresztül közelíthetünk meg.

Grayzone
Helyszínelői jegyzőkönyv

2020. december 14.|Labor||

Kovács Kristóf (Sajnos Gergely)
Napjaink művészettel kapcsolatos látásmódja a különféle hatásoknak köszönhetően módosul, formálódik. Ha nem is látjuk tisztán ezt a folyamatot és annak kimenetelét, érzékeljük a változás szükségességét. Művészeti intézményeink elszigetelt és korlátok közé szorított terei olykor már fojtogatóan szűknek bizonyulnak. A kiállítás gyakorlata pedig, mint az alkotás és a közönség közötti kapcsolat hagyományos formája, maga is kérdésessé vált. Egyeduralma a művészetközvetítésben minden tekintetben kétségbe vonható. Varga Ádám Grayzone című kiállítása ennek a bizonytalan helyzetnek az egyik lenyomata.