Techno, technóbb, legtechnóbb
Techno Worlds 

|2021-10-13T14:06:38+02:002021. október 13.|Kunszt||

Sárai Vanda
Érdemes mindjárt egy vallomással kezdenem: sosem voltam különösebben nagy technorajongó, és bár az évek során azért ennek ellenére én is megjártam néhány kisebb technobulit, a technovilág szakértőjének a legnagyobb jóindulattal sem vagyok nevezhető. A viszonylag korlátozott mennyiségű saját tapasztalatom mellé persze fel tudom mondani a technóhoz kapcsolódó sztereotípiákat: a sokszor a városon kívül eső, lepukkant gyárépületekben tartott bulikon pörögnek a füstgépek, hangosan bömböl a repetitív zene, a stroboszkópok fényében pedig napszaktól függetlenül ritmusra veretnek a bulizók. Na, meg persze a Techno Vikingek. 

„Hozz több nádat a malomba, néger!” 
Rabszolgaság a Rijksmuseumban 

|2021-10-12T17:08:36+02:002021. október 12.|Kunszt||

Szabó Eszter Ágnes
A gyarmatosítás és a rabszolgatartás időszakával való szembenézés megkerülhetetlen feladatot jelent a korabeli gyarmatosítók, a Nyugat-Európát máig vezető gazdasági hatalmak számára. A „Black Lives Matter” hatására a folyamat látványosan felgyorsult, és már nem az egyes országok belügyeként jelenik meg, hanem egy világméretű, kollektív trauma feldolgozásaként tekintünk rá. Ebbe a folyamatba illeszkedik a Rijksmuseum Rabszolgaság című kiállítása is, amely elsősorban a holland gyarmatok életébe vezeti be a nézőket, akik – a pandémia okozta karanténhelyzet miatt többnyire hollandok vagy bevándorlók lévén – érintettek lehetnek.

Egyenes út az absztrakcióba
Interjú Utcai Dáviddal

|2021-10-08T14:20:25+02:002021. október 8.|Kunszt||

Sirbik Attila
A délvidéki származású, Budapesten élő festőművész több stílusváltás után legújabb, nagyjából hat éve tartó absztrakt korszakának festményei, nagy méretű olaj-akril képek, valamint kisebb méretű papír alapú munkák kerültek bemutatásra az Eötvös 10 – Pincegalériában. A Kozmikus üzenetek című ciklus darabjai magukon hordozzák az idilli Jugoszláviában megélt gyermekkor hangulatát, a nyolcvanas évek reklámgrafikáinak töredékeit, az első számítógépes játékok élményét, édesapja mezőgazdasági gépeinek világát, a kilencvenes évek délszláv háborújának nyomasztó romlottságát, a serdülőkori technobulik színes-zavart idegenségét. A művész szerint az említett időszakok annyira tagoltak voltak, annyi párhuzamos világ zajlott körülötte, hogy úgy érezte, külön bolygók, világok veszik körül, és ezekkel direkt kapcsolata van. Ez a saját univerzuma.

Ősi tudások zsigeri lényege
Elfeledett tudások jegyzéke

|2021-10-06T17:18:20+02:002021. október 6.|Kunszt||

Danka Zsófia
Az Elfelejett tudások jegyzéke új dimenzión keresztül vezeti a nézőt egy integráns, mégis szerteágazó diskurzusba. A természettudományok eszköztárán és megközelítési metódusain keresztül boncolgatja az egyetemes ismeretek esetlegességét, és követi a figyelmünk fókuszának elmozdulását. A pontos logikán alapuló tudományágakat mágikus és figyelemfelkeltő gondolatkísérletek mentén teremtik újra. Van-e közös gyökere az egzakt tudománynak és a népi hiedelemnek?  Miért veszítettük el kötődésünket az anyaghoz, a Földhöz, a természethez? A kiállítás művészei személyes kutatási területük bevonásával vizsgálják a lehetséges válaszokat.

Az önzetlen önzés elve szerint
Beszélgetés Orr Mátéval

|2021-09-20T11:21:09+02:002021. szeptember 17.|Kunszt||

Jankó Judit
Orr Máté képei egyszerre idézik a klasszikus festőművészet hagyományait és térnek el tőle, viccesek és félelmetesek egy időben, de a hatás, amit kivált velük (legalábbis bennem mindenképp), mégsem az ambivalencia, hanem valamiféle döbbent („mi a túró van itt?”) csend és elgondolkozás. Orr Mátéval a Várfok Galériában szeptember 16-án nyíló új kiállítása kapcsán beszélgettünk.

Megtestesült terek
Gergye Krisztián: A tér testamentuma

|2021-09-14T16:03:24+02:002021. szeptember 14.|Kunszt||

Áfra János
Gergye Krisztián a magyar mozgásművészet karizmatikus alakja. A jávai táncok és a kortárs technikák ötvözéséből kibontakozó, magas színvonalú előadói tevékenységét, rendezői és koreográfusi munkásságát jelentős szakmai elismerésekkel igazolta vissza a szakma, például a Magyar Táncművészek Szövetsége 2008-ban az évad legjobb férfi táncosának választotta, 2009-ben Harangozó Gyula-, 2010-ben pedig Imre Zoltán-díjat kapott. A húsz éve alapított, nevét viselő társulat mottója – „Nem csak tánc” – kifejezően utal sokirányú érdeklődésére és művészetközi kísérletezéseire, amelyek kiterjednek mind a zenére, mind az irodalomra, mind pedig a vizuális művészetekre, és mára elvezették festői tevékenysége kibontakoztatásához.  

Hibalehetőség
Beszélgetés Orbán Előddel

|2021-09-14T15:03:38+02:002021. szeptember 13.|Kunszt||

Sirbik Attila
Orbán Előd Empty places című egyéni tárlata feszült hangulatot generál a Viltin Galéria látogatóiban. A galéria terét műteremmé formáló szobrász többszörösen áttételes koncepció alapján valósította meg installációját. Egyrészt a szobrász munkaközege, a műterem rekonstrukciója bekerül a galéria terébe, így a képzőművészet színterén kettős referenciális interpretáció jön létre. Másrészt a művész, az alkotó ember hiánya személytelenné teszi a „műtermet”, nem tudni, hogy csak pillanatnyilag van-e távol, vagy kivonult a műteremből, és demonstratív hiányával önmaga létére kérdez-e rá, azaz egzisztenciális státuszának létjogosultságát kérdőjelezi meg.

Plasztikus és metalírikus áttűnések
Koncz Gábor és Németh Dávid Metaplasma című kiállítása

|2021-09-13T13:46:33+02:002021. szeptember 13.|Kunszt||

Nagy Zopán
Plexibe ágyazott fragmentumok, fabulák, vattában áztatott álmokon átszűrt tűnődések, hiányok, időrések. Van két flexem, de nincs reflexem – mormogta egy hipnotizált boncmester, miközben a képeket analizálta…   Rétegelt foncsorok, tömböktől kicsavart (és befacsart) ecsetvonáshuzalok, révetegen rezgő formaszálak, spirálfojtásokból kimozduló gesztusok…   Az alkotók (itt): bizonyos befolyásokat átengednek, foltoknak, nedveknek is kedveznek, de szúette sziluettnek, eltúlzott mémeknek nem engednek… 

Tiszta forma
Pál Katja kiállítása 

|2021-09-06T14:18:49+02:002021. szeptember 3.|Kunszt||

Vékony Délia
„Hogy miért festek absztrakt képeket? Talán azért, mert nem történeteket mesélek el…” – így indul Pál Katja interjúja Ann Murray cikkében. Ebben a két mondatban rengeteg minden benne van. Először is az absztrakció alapelve, hiszen az absztrakció az, ami lemond az elbeszélésről, lemond a narráció szükségességéről, felszabadítja a művészetet a narratíva terhe alól. Több alkotó és esztéta szerint ez akkora felszabadulás, hogy ebben, tehát az absztrakcióban foglaltatik a művészet lényege.

A fától az erdőt
Andreas Greiner kiállítása

|2021-09-01T18:46:45+02:002021. szeptember 1.|Kunszt||

Sinkó István
A világ irodalma és a képzőművészete telis-tele van a fákról, az erdőkről szóló művekkel. Az Ahogy tetszik képzeletbeli ardennes-i erdőjében pihen a száműzött herceg csapata, és aggatja teli szerelmes verseivel az ágakat Olivér. Durham erdeje indul Machbet ellen, s Tolkien lépegető erdei nagyon is emberközeliek. A fákról, erdőkről készült festmények sorában Caspar David Friedrich magányos tölgyei (akárcsak Csontváry magányos cédrusa) az emberi lélekről mesélnek. A barbizoni festők (köztük Paál László) sötét hatalmas törzsű fákból álló erdőket mutatnak nekünk. S Courbet óriás tölgyének vaskos törzse szinte a soha fel nem bomló, a kitartást árasztó élet szimbóluma. 

Nosztalgiánk rezervátuma
Bencs Dániel, Leitner Levente: Éden 

|2021-08-20T08:14:22+02:002021. augusztus 20.|Kunszt||

Kovács Alex
Olyan időben élünk, amelyben a kulturális modelljeink átvizsgálásra és kórismére szorulnak. Egész tisztán körvonalazódtak immár az ökológiai katasztrófa szcenáriói, és látni a történelem léptékével igen csekélyke, de kártékonyságban annál hatékonyabban eltöltött időt, ami megágyazott a pusztulástörténetnek, amelyben lábszárközépig gázolunk már. Erre az éppen zajló paradigmaváltásra reflektál Bencs Dániel és Leitner Levente Éden című kiállítása a Nagyházi Contemporary kiállítóhelyén. 

A gyűjtemények magányán túl
Beszélgetés Ébli Gáborral

|2021-09-14T14:30:13+02:002021. augusztus 20.|Kunszt||

Tayler Patrick
Tavaly jelent meg Ébli Gábor több év kutatómunkáját összegző, angol nyelven írt, nemzetközi közönségnek szánt kötete, melynek címét így fordíthatnánk: Nemzeti múzeumok és civil támogatók: A kulturális felhalmozás gyakorlatai Közép- és Kelet-Európában. A könyv sokrétű felvetései többek között megvilágítják a műgyűjtés lehetséges személyes motivációit, valamint ennek párbeszédét a hazai és regionális szintű gyűjteményezési stratégiákkal. Jelen interjú – melynek rövidebb változata az Új Művészet 2021/6. számában jelent meg – betekintést nyújt a könyv által tárgyalt területek néhány főbb kérdésébe. 

Indiszkréció a kimondhatatlannal szemben
Kőszeghy Flóra festészete

|2021-07-26T19:02:08+02:002021. július 26.|Kunszt||

Pálfalusi Zsolt
Flóra festményein – és itt egy pszichoanalitikus magyarázat – egy olyan múlt nyoma sejlik fel, mely soha nem volt jelen. Ezért tűnik minden kép figurája futurisztikusnak. Egyik kép sem „ablak a világra”. Indiszkréció a kimondhatatlannal szemben. Ha valamikor Emmanuel Lévinas ezekkel a szavakkal jellemezte a filozófiai gondolkodás lényegét, akkor ez most tökéletesen illik Flóra festményeire is. A kimondhatatlan nem a mondhatón túl van. Épp az a problémánk, hogy a túl sok mondható között szemantikailag egyfajta ínség lép föl.

Heavy Chains of Sentimentalism
Beszélgetés Rózsa Luca Sárával

|2021-07-22T19:20:11+02:002021. július 22.|Kunszt||

Sirbik Attila
Az alkotó embert a kezdetektől foglalkoztatja a Genezis, a teremtés és az utána következő paradicsomi állapot szimbolikája, illetve a bűnbeesés, majd a kiűztetés pillanatának metaforája. De mi történik azután? Milyen körülmények között élünk, hogyan nézünk ki, és mi történik velünk egy mindent elpusztító özönvíz után? Rózsa Luca Sára romantikus belső késztetéstől vezérelve megkísérli feltárni létünk ciklikusságának egy-egy pillanatát. 2017-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, Mestere Gaál József volt.

Gulliver utolsó utazása
Koppány Attila kiállítása

|2021-07-21T18:26:21+02:002021. július 21.|Kunszt||

Pataki Gábor
Lemuel Gulliver, a nyughatatlan hajóorvos, végleg csömört kapva az emberfaj kárhozatos tulajdonságaitól, utolsó utáni utazására indult. Szerencséjére most egy olyan világban találta magát, melyet nem különböző méretű emberi lények vagy beszélő lovak, még csak nem is antropomorf szerkezetek laktak, hanem – Teremtőjük különös intenciója folytán – hol két, hol három dimenzióban megjelenő geometriai idomok.

Déjà vu
Radák Eszter: Újra itt!

|2021-07-21T17:49:24+02:002021. július 21.|Kunszt||

Kovács Alex
Radák Eszter kiállítása a koronavírus miatt bő egy éven át a tervezés és újratervezés állapotában volt. A Virág Judit Galériában most végre megtekinthetőek legfrissebb munkái, amelyek zömében az elmúlt három év során készültek. Ha jól tudom, Radák jó ideje nem állított ki – elsősorban intézményi teendői miatt –, és ezért érlelődött bennem a kíváncsiság, hogy az oktatás mellett a rektori munka, a művészi alkotómunkától élesen különböző hivatalbeli tapasztalatok vajon változtattak-e valamit a festészeti felfogásán. A válasz a kiállítás második képének címe (talán tudatos öniróniával elhelyezve): Déjà vu. Igazolva látom tehát korábbi feltételezésemet: Radák Eszter nem változott (nem változhat) olyan sokat. 

Stock
Korinek Gergely kiállítása

|2021-07-20T18:06:35+02:002021. július 20.|Kunszt||

Aknai Tamás
A megfigyelő ma a világteremtés részfeladatainak összehangolásához szükséges hajtóanyagok hiánya ellenére is – úgy a civilizációs, mind a spirituális féltekén – észleli a fékezhetetlen munkakedvet. De azt is, hogy a feladatok felismerésének időszerűségét, az energiaforrások meglelését és beosztásának mikéntjét illetően fékezi a lendületet és magabiztosságot néhány apróság. Ezek olykor olyan erejűek, hogy a Világot és a Teremtést is csak egymástól elkülönülten, igen távolról és érthető bizonytalankodásokkal elegyesen engedik meg szólongatni. A földi világteremtés kozmikus méretűvé dagadt kísérleteinek automatizálása és termékenyítése közben példás szaporasággal tömörítette a „képi lejátszáshoz” szükséges szervezőerőt, a mediális egyneműség mindenhatóvá tételével viszont tágította a szemléket végzők befogadói kapacitását garantáló nyelvi és tematikai sémákat.  

A mi és a hogyan felcserélhetőségéről
Pécs, 25

|2021-07-19T20:17:17+02:002021. július 19.|Kunszt||

Fülöp Tímea
A FUGA (Budapesti Építészeti Központ) aktuális kiállításának címe Egzisztencia, alcíme pedig Magunkon kívül – 25 éves a pécsi Művészeti Kar, ami ebben a formában megtévesztő lehet, mivel a kiállítás elsősorban retrospektív ünneplése a kar alapító képzőművészeinek, a jelenlegi oktatóknak, a doktoranduszoknak, illetve a graduális hallgatóknak, és csak másodsorban a sejtetett vizuális fogalomvizsgálat. Ez részben azért van így, mert a válogatás reprezentatív, tehát a tér büszkeségfalként funkcionál, hiszen a szelekció meghatározó szempontja volt, hogy az elmúlt negyed évszázad legjobbnak tartott pécsi kötődésű munkái kerüljenek ki. 

A végzet sötét árnyalatai
A DOOM depresszív spekulatív realista esztétikája

|2021-07-16T15:15:23+02:002021. július 16.|Kunszt||

Horváth Márk
A koronavírus-járvány és az ökológiai katasztrófa mint metakrízis együttesen a lehangoltság, a reményvesztettség és a kilátástalanság érzéseit kelthetik bennünk. Roppant fontos kérdés, hogy a kortárs művészeti, valamint általánosságban a kultúratudományos közeg mit tud kezdeni a negativitás és a kilátástalanság ezen többletével, amely mint valamilyen sötét végzet vagy elkerülhetetlen sors leselkedik ránk.  

A pusztulás és a veszteség koncentrikus körei
Interjú Ricz Gézával

|2021-07-15T18:25:11+02:002021. július 15.|Kunszt||

Sirbik Attila
Riczre a korai munkáktól kezdve jellemző a romos, kihalt architektúra, az ember által hátrahagyott épített környezet. Mintha csak egy világválság után járnánk, ha pedig meg is jelennek emberi alakok azok általában magányosan, háttal vagy eltakart arccal, a társadalomtól elidegenedve, izolálva, szociális kapcsolatok jele nélkül léteznek az őket körülvevő homogén térben. Ricz Géza Szabadkán született, később Magyarországon tevékenykedett, jelenleg Salzburgban él családjával.

Az emlékezés kertje
Kortárs művek a Gödöllői művésztelep alapításának évfordulójára

|2021-07-16T15:37:49+02:002021. július 15.|Kunszt||

Révész Emese
A Párhuzamos szálak című tárlat épp azt a nehéz vállalást tette, hogy kapcsolatot teremt a szakadozottan felfejthető művésztelepi múlt és jelen között, időkaput nyitnak, szálakat fonnak a múlt felé. A tárlat két helyszínen, a GIM Ház kertjében, illetve a Nagy Sándor-ház kertjében és épületében valósult meg. (Utóbbi kivételes alkalom, a művész hazáspár leszármazottainak tulajdonában álló, varázslatos hangulatú ház ugyanis egyébként nem látogatható.) A tizenkét művész tizenegy műve helyspecifikus installáció, amelyek az adott helyek szimbolikus rétegeihez kötődő alkotások. Épp ezért látogatásukra is csak alkalmilag van lehetőség, amiről az augusztus végéig álló tárlat weboldala ad tájékoztatást.

Formatervezett hangulat
Józsefváros ritmusa

|2021-07-14T17:10:09+02:002021. július 14.|Kunszt||

Fülöp Tímea
A Nyolcnegyed című kiállítás keretei között egy józsefvárosi szuterénbe költöztek a furcsa szögekben dőlő józsefvárosi homlokzatok, mintha Oláh Norbert 2021-es, szürrealistán realista festményei egyenesen az ISBN-be készültek volna. Bár a helyszín és az anyag találkozásából kicsendül egyfajta lokálpatrióta felhang, magát a kiállítást nem lehet helytörténeti kutatásként értékelni, hiszen Oláh a városrész hangulatát próbálja megragadni a kimerevített pillanatképeken keresztül, miután kivonta belőlük az impressziót. Innen lehet értelmezni azt a művészi döntést, hogy nemcsak a fényjátékok és az árnyékok maradnak el az épületekről, hanem az égboltok is mozdulatlan, valótlan színekre cserélődnek – a kissé mesei időtlenségben keressük azt, ami állandó. 

Késleltetett előhívás
Asztalos Zsolt: Emlékmodellek

|2021-07-12T20:12:17+02:002021. július 12.|Kunszt||

Áfra János
Az emlékeztetés intézményeiként a múzeumok és galériák sajátosan viszonyulnak a bemutatott tárgyakhoz, általában a kiállítóteret mint a töredékes nyomokat narratívába rendező médiumot teszik szemlélhetővé, kontinuitást teremtenek a más-más minőségű objektumok közt különféle szövegekkel oldva az idegenségérzetet. Az egészlegesség szimulációjának hála, elfeledkezhetünk arról, hogy az emlékezésre alkalmat adó időszaki kiállítás mindig egy válogatási folyamat – tehát redukció és stilizáció – eredménye, elhallgatásokkal övezett, átmenetileg megtapasztalható képződmény, bizonyos értelemben tehát a felejtés terét képezi meg.

Életműsziget
Urszinyi Mária alkotásai a Semsey-kastélyban

|2021-07-12T19:46:32+02:002021. július 12.|Kunszt||

Balázs Sándor
Az életét festi, miközben a festészetet éli – jelezhetnénk fogódzóul Urszinyi Mária, a Nagyváradon élő festőművész alkotásainak bevezetőjeként. Hajdú László műgyűjtő négy évet töltött Nagyváradon, hogy a helyben még fellelhető és elérhető értékek után kutasson. Sok alkotó munkáit gyűjtötte – mellette számosan egyéb kuriózumot is –, de közülük talán Urszinyi Mária alkotásai szervesültek legteljesebben formálódó képzőművészeti kollekciójába. Olyannyira, hogy a kapcsolat mindmáig élő, aktív, bensőséges: a gyűjtő folyamatos támogatást biztosít az alkotó számára, aki ezt alkalmanként művekkel honorálja. Így jöhetett létre az Urszinyi-életmű egy gyűjtői szigete, amely egyben életműsziget is – lényegesebb és kevésbé jelentékeny alkotásokkal, amelyek azonban a gyűjtő számára egyaránt fontosak.

Szent motorok
Működésbe lépő tárgymátrix – Interjú Donnák Jánossal

|2021-06-11T19:34:33+02:002021. június 11.|Kunszt||

Sirbik Attila
"A saját működésemmel, munkáimmal kapcsolatban jelenleg inkább az foglalkoztat, hogy van-e olyan rétege, ami működik, és ha igen, pontosan milyen feltételek alapján. Úgy érzem, vékony jégen táncolok, amikor olyan felmerülő gondolatokra próbálok választ találni, mint hogy mikor és hogyan van értelme kiállítást rendezni, tud-e a képzőművészet egyáltalán hatni, bármilyen fogalom vagy cél szerint is kíván-e erőfeszítéseket tenni, vagy tud-e egy kicsit életszerűbbé válni. Ez persze inkább egy személyes töprengés, miközben minden van és működik."

A gondolati panelek architektúrája
Harmadik fél

|2021-06-04T13:57:39+02:002021. június 4.|Kunszt||

Fülöp Tímea
A különböző művészeti irányzatok bevett kódjai előbb-utóbb kiszámíthatóvá válnak, a leírást olvasva néha már hamarabb tudjuk, hogy mit kell majd jelentsen egy tárgy, minthogy egyáltalán láttuk volna. A ready-made és az antropomorf fogalmának metszetében ösztönösen számítunk egy olyan anyagra, amely a posztantropocén szellemében áll ki – a túltermelésre adott reflexión keresztül – a környezettudatosság mellett, azonban Kovács Máté és Takács Ádám közös kiállítása a Horizont Galériában pozitív értelemben nem felel meg az előzetes várakozásoknak, ugyanis a téma már szinte parodisztikus túlpörgetettségét felismerve inkább a humorra, a játékra helyezi a hangsúlyt a Harmadik fél.

Nyomokban földet tartalmazunk
Balázs Nikolett: Made of dust

|2021-06-01T19:17:10+02:002021. június 1.|Kunszt||

Margl Ferenc
Felüdülés a vírus harmadik hulláma után végre újra kiállításokat látogatni. Az újdonságélményt pedig azzal lehet maximalizálni, ha az ember első útja egy közelmúltban nyílt kiállítóhelyre vezet, ahol lehetőségünk nyílik egy fiatal művész friss munkáit megtekinteni. A Nagyházi Contemporary kis méretű első terébe lépve érdemes rögtön tovább is lépnünk a kisszoba méretű belsőbb térbe, mivel valójában itt találhatjuk az a pontot, ahonnan a kiállítás legkönnyebben befogadható.

Nyalókaobjektek és transzparenciák
Majoros Áron Zsolt Influence/Hatás című kiállítása nyomán

|2021-05-27T19:28:42+02:002021. május 27.|Kunszt||

Nagy Zopán
A művészre, művészetekre is jelentős befolyást gyakorolt a bezártság, a privát élettérre korlátozott létezés. A testi-lelki sebeket, karcokat, nyomokat sok-sok formában hordozzuk tovább. Ezen állapotok, hatások bizonyos kivetüléseit, illetve sajátosan játékos kialakítások változatait láthatjuk Majoros Áron Zsolt jelenlegi alkotásaiban.

Puha redők
Eperjesi Ágnes: Pont fordítva

|2021-07-13T12:13:30+02:002021. május 26.|Kunszt||

Cséka György
Eperjesi Ágnes polifonikus, mediálisan is széles spektrumon mozgó munkásságának legfontosabb szólamait egyrészt kamera nélkül készült, médiumközpontú, sok esetben a tudomány és művészet határterületén mozgó, egymásra épülő, szisztematikus és experimentális művei, másrészt társadalmi, politikai és genderkérdéseket igen élesen explikáló projektjei alkotják. A szólamok ilyen elválasztása bizonyos értelemben persze mesterséges művelet, hiszen számtalan átjárás van a művek között amellett, hogy a hátterüket meghatározó gondolati alakzat egy gendertudatos, a női szerepeket, reprezentációt folyamatosan kérdésessé tevő minta.

Kurátor*, producer, gondviselő
A Capa Központ Gyógyír című kiállításáról

|2021-05-19T22:25:18+02:002021. május 19.|Kunszt||

Istvánkó Bea
A kortárs vizuális művészetek területén végzett kurátori munka egyik bevett módszere leginkább a producerkedéshez hasonlítható. Ilyenkor a kurátor bizonyos értelemben gondviselőként vagy megbízóként lép fel, és kiválasztott művészeket kér fel új munkák készítésére az általa gondozni kívánt tematika vagy problémakör szerint. Ez a módszertan igen rizikós, hiszen az eredmény – új munkákról lévén szó – egészen a kiállítás installálásáig teljesen kiszámíthatatlan. Természetesen rendszeres konzultációkkal, megfelelő háttéranyag biztosításával és folyamatos reflexiókkal némiképp kontrollálható a folyamat, ugyanakkor nehéz megtartani az érzékeny egyensúlyt, örök dilemma ugyanis, hogy mennyire szólhat bele egy kurátor az alapvetően autonóm művészeti alkotás folyamatába.

„Nem akarok mindenben benne lenni”
Beszélgetés Szinyova Gergővel

|2021-05-18T19:53:10+02:002021. május 18.|Kunszt||

Jankó Judit
A járványhelyzet miatt ugyan kicsit csúszott Szinyova Gergő One Way Ticket to Anywhere című kiállítása az őt képviselő Kisterem galériában, de épp ez a csúszás tette lehetővé, hogy „igazi” megnyitóval tudott megnyílni április 29-én. Az elmúlt egy évben született képeket bemutató tárlat június 4-ig látogatható. Mi is a kiállítás tereiben, a képek előtt ülve beszélgettünk, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha minden rendben lenne. Május 18-án a művész személyesen tart tárlatvezetést, arra is érdemes becsekkolni. "Egy éve tudom, hogy valamikor ezen a tavaszon kiállításom lesz, dolgoztam rá sokat, mégsem bántam, hogy tologattuk a kezdést, mert kifejezett cél volt, hogy ne úgy nyíljon meg, mint sajnos sok pályatársamnak; feltettük a képeket, makogtunk kicsit az online megnyitón a kamerának, majd hazamentünk aludni, és a kiállítást onnantól kezdve az utcáról, kirakaton keresztül lehetett megnézni, esetleg bejelentkezéssel, egyesével. Azért ez nem ugyanaz."

Figyelem kérdése
ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség

|2021-05-14T16:47:45+02:002021. május 14.|Kunszt||

Molnár Ráhel Anna
Az xtro realm művészcsoport megalapította az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökséget – a valóság és a fikció határán egyensúlyozó metaszervezet első nyilvános prezentációja pedig egészen június 19-ig látogatható a Horánszky utcai A.P.A. Galériában. Zilahi Anna, Süveges Rita és Horváth Gideon most is egyszerre jelennek meg kutatóként, kurátorként és kiállító művészként – ez alkalommal viszont felkért ügynökeikkel, Csillával, Ulbert Ádámmal, Kaszás Tamással és Cséfalvay Andrással együtt foglalkoznak a „klímaképzelet felszabadításának” programjával.

Kovásszal a rendszer ellen
Interjú Bozzai Dániellel

|2021-05-14T17:16:27+02:002021. május 13.|Kunszt||

Don Tamás
Bozzai Dániel KNEAD THE DOUGH, NEED TO CHANGE THE STRUCTURE című kiállítása a kovászt, mint a néphagyományból származó létfontosságú alapanyagot és társadalmi ellenállás viszonyát állítja párhuzamba. James C. Scott társadalomtudós, antropológus kutatásainak központjában az agrártársadalmak hatalommal szembeni ellenállása foglal helyet. Scott megfigyelései szerint az elnyomott társadalmi rétegek sokkal többször alkalmazzák a kis léptékű lassú ellenállás típusait a látványos, de életüket veszélyeztető nyíltan agresszív lázadás formáival szemben. Ezek mindig az elnyomó rendszer bomlasztására, anyagi megcsorbítására irányulnak, - szükségszerűleg - többnyire szervezetlenül jönnek létre és íratlan szabályok által maradnak fenn.

A környezet vizuális feltérképezése
Interjú Dávid Zitával

|2021-08-29T22:05:20+02:002021. május 11.|Kunszt||

Sirbik Attila
A sokszor groteszk, disszonáns városi terekben körbebetonozott bokrok és járdapadkára szorított fák nyújtják a természethez való kapcsolódási lehetőséget. A két különböző minőség vizuális élménye felveti a kérdést, hogy az egyén hogyan értékeli a környezethez fűződő viszonyát, és hogy milyen jövője lehet ember és természet együttélésének. Az élővilág organikus burjánzása a részletgazdag, aprólékos festészeti technikával készült képeken izgalmas kontrasztot alkot a városi elemek mértani strukturáltságával. A kiállítás címe Boris Vian Tajtékos napok című regényéből vett idézet.

Óh, Planta Professora!
OFF-BIENNÁLE 2021 ╱ Igor és Ivan Buharov Revolúcióparabotanika című kiállítása elé

|2021-05-05T20:20:01+02:002021. május 5.|Kunszt||

Nemes Z. Márió
Kevés olyan dolog van a világon, amellyel kapcsolatban az ókortól napjainkig annyi dezinformációt, elhallgatást és szándékos bagatellizálást lehet tapasztalni, mint amit gyűjtőnévvel hungarofuturizmusnak neveznek. Ez ugyanis olyan jelenségekkel és azok gyakorlati hasznosításával foglalkozik, amelyek katonai, hírszerzési, ipari, gyógyítási és sok más vonatkozásban kiemelkedő jelentőségűek.

A kifordított művész
Profán és örök egó

|2021-04-28T14:31:11+02:002021. április 28.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Belső világainkat harmóniára szokás alapozni, Horváth Villő – zenei művésznevén Villö Acetone – FKSE-beli environmentjét azonban az ellentétek feszültsége tartja egyben: a külső-belső oppozíciók akadályozzák meg, hogy az anyaméhszerű installáció, az önvizsgálat során ásott bánya ránk szakadjon. Az intim teret, a puha vallomásosságot, a nagy kitárulkozást fémláncok és jégkristályra emlékeztető függők ellenpontozzák a falakra szögezve a légies textilek redőit, így előzve meg a mindent eltemető húsomlást.