Figyelem kérdése
ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség

|2021-05-14T16:47:45+02:002021. május 14.|Kunszt||

Molnár Ráhel Anna
Az xtro realm művészcsoport megalapította az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökséget – a valóság és a fikció határán egyensúlyozó metaszervezet első nyilvános prezentációja pedig egészen június 19-ig látogatható a Horánszky utcai A.P.A. Galériában. Zilahi Anna, Süveges Rita és Horváth Gideon most is egyszerre jelennek meg kutatóként, kurátorként és kiállító művészként – ez alkalommal viszont felkért ügynökeikkel, Csillával, Ulbert Ádámmal, Kaszás Tamással és Cséfalvay Andrással együtt foglalkoznak a „klímaképzelet felszabadításának” programjával.

Kovásszal a rendszer ellen
Interjú Bozzai Dániellel

|2021-05-14T17:16:27+02:002021. május 13.|Kunszt||

Don Tamás
Bozzai Dániel KNEAD THE DOUGH, NEED TO CHANGE THE STRUCTURE című kiállítása a kovászt, mint a néphagyományból származó létfontosságú alapanyagot és társadalmi ellenállás viszonyát állítja párhuzamba. James C. Scott társadalomtudós, antropológus kutatásainak központjában az agrártársadalmak hatalommal szembeni ellenállása foglal helyet. Scott megfigyelései szerint az elnyomott társadalmi rétegek sokkal többször alkalmazzák a kis léptékű lassú ellenállás típusait a látványos, de életüket veszélyeztető nyíltan agresszív lázadás formáival szemben. Ezek mindig az elnyomó rendszer bomlasztására, anyagi megcsorbítására irányulnak, - szükségszerűleg - többnyire szervezetlenül jönnek létre és íratlan szabályok által maradnak fenn.

A környezet vizuális feltérképezése
Intejú Dávid Zitával

|2021-05-11T12:22:30+02:002021. május 11.|Kunszt||

Sirbik Attila
A sokszor groteszk, disszonáns városi terekben körbebetonozott bokrok és járdapadkára szorított fák nyújtják a természethez való kapcsolódási lehetőséget. A két különböző minőség vizuális élménye felveti a kérdést, hogy az egyén hogyan értékeli a környezethez fűződő viszonyát, és hogy milyen jövője lehet ember és természet együttélésének. Az élővilág organikus burjánzása a részletgazdag, aprólékos festészeti technikával készült képeken izgalmas kontrasztot alkot a városi elemek mértani strukturáltságával. A kiállítás címe Boris Vian Tajtékos napok című regényéből vett idézet.

Óh, Planta Professora!
OFF-BIENNÁLE 2021 ╱ Igor és Ivan Buharov Revolúcióparabotanika című kiállítása elé

|2021-05-05T20:20:01+02:002021. május 5.|Kunszt||

Nemes Z. Márió
Kevés olyan dolog van a világon, amellyel kapcsolatban az ókortól napjainkig annyi dezinformációt, elhallgatást és szándékos bagatellizálást lehet tapasztalni, mint amit gyűjtőnévvel hungarofuturizmusnak neveznek. Ez ugyanis olyan jelenségekkel és azok gyakorlati hasznosításával foglalkozik, amelyek katonai, hírszerzési, ipari, gyógyítási és sok más vonatkozásban kiemelkedő jelentőségűek.

A kifordított művész
Profán és örök egó

|2021-04-28T14:31:11+02:002021. április 28.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Belső világainkat harmóniára szokás alapozni, Horváth Villő – zenei művésznevén Villö Acetone – FKSE-beli environmentjét azonban az ellentétek feszültsége tartja egyben: a külső-belső oppozíciók akadályozzák meg, hogy az anyaméhszerű installáció, az önvizsgálat során ásott bánya ránk szakadjon. Az intim teret, a puha vallomásosságot, a nagy kitárulkozást fémláncok és jégkristályra emlékeztető függők ellenpontozzák a falakra szögezve a légies textilek redőit, így előzve meg a mindent eltemető húsomlást.

Megmozdul az állóvíz
Az OFF-Biennále Budapest harmadik kiadása

|2021-04-28T16:34:11+02:002021. április 24.|Kunszt||

Molnár Ráhel Anna
Ugyan az idei kiadásban a résztvevő projektek létszáma kisebb, a pandémia nyomán a különböző projektek az eredeti tervekhez képest egy évvel hosszabb előkészítő, kutatási és fermentációs időszaka olyan munkákat eredményezett, amelyek elmélyült és kiterjedt együttműködéseken keresztül kapcsolják össze a legkülönbözőbb tudományterületek és a kortárs (képző)művészet eszköztárait. A következő hetekben az Új Művészet online is követi az OFF-ot, s cikkeken és interjúkon keresztül számol be e projektek és események egy válogatásáról. Április 23-án startolt az OFF-Biennále Budapest harmadik kiadása – LEVEGŐT! –, ezúttal hibrid formában és a korábbi kiadásoktól eltérő együttműködési struktúrában.

Feloldhatatlan feszültségek
Pintér Gábor: Untitled

|2021-04-28T14:36:15+02:002021. április 22.|Kunszt||

Kovács Kristóf
„Arra késztet, hogy megálljak, elnézzem, elgondolkodjam és néha tanuljak.” Kurt Vonnegut Macskabölcső című könyvének idézett mondata jut leginkább eszembe Pintér Gábor figuratív, klasszikus festészetével kapcsolatban. Művészettörténeti, teoretikai utalások és a rá jellemző kifinomult humor teremti meg képeinek sajátosságát. Beállításaiban olykor különös, abszurd jeleneteket, képtelen mozgásokat ábrázol, melyeknek attribútuma a nyugalomnak álcázott állandó feszültség. Az erdőben élő láthatatlan lények című festménye a harmóniába bújtatott heves érzelmeket megjelenítő alkotásaira példa. A képen egy polgári lakást, a kandalló tüze mellett pihenő női és férfi alakokat, a tűz melegénél ejtőző kutyát és egy a szobában lévő társasághoz csatlakozó, konstruktív formákból álló figurát látunk.

Rejtett rétegekre nyíló ablakok
Nagy Zsófi kiállítása

|2021-04-12T19:03:49+02:002021. április 12.|Kunszt||

Schneller János
Nagy Zsófi egyik 100×100 centiméteres, négyzet alakú festményén a képmezőt keresztbe metsző sárga sáv egyszerre tűnik önálló formának és a hozzá csatlakozó élek által képzett háromszögek egyik oldalának. Ezek a háromszögek azonban túlmutatnak a kép fizikai keretein, és valahol, azon kívül, képzeletben egy nagyobb felületen érnek össze. Mindez olyan hatást kelt, mintha a kép fizikai határai csak egy nagyobb felületre nyíló kivágás (ablaknyílás) szélei volnának. Azaz megnyitják a képet a képzelet végtelen sárga felülete irányába. A felület által befoglalt mezők transzparens háromszögeknek tűnnek, melyek az illuzórikus tér mélységében újabb és újabb színrétegeket takarnak ki vagy fednek fel.

Erőszak és feloldozás a nyelv szövetében
Aatoth Franyo: Estély a vörös kertben

|2021-04-12T17:59:45+02:002021. április 8.|Kunszt||

Áfra János
Cziffra György zongoraművész születésének centenáriumához és a hatodik Cziffra Fesztiválhoz kapcsolódóan rendezték meg a Hegyvidék Galériában az Estély a vörös kertben című tárlatot, amely Aatoth Franyo vörös korszakának második felébe nyújt betekintést. A tekintélyesebb festmények a nagyobb térrészben, szellős elrendezésben, a kisebbek nagy része pedig egy mozaikszerű kompozíció részeként kapott helyet a falakon. Az összeállítás a Várfok Galéria közbenjárásával valósult meg, amely a 2000-es évek eleje óta képviseli az 1978-ban Victor Vasarely segítségével Párizsba került, Franciaországban kiteljesedő festőt.

Hamis tétek és fölösleges terhek nélkül
Interjú Tóth Márton Emillel

|2021-03-29T17:05:48+02:002021. március 29.|Kunszt||

Sirbik Attila
"Tárgyalkotói gyakorlatomból kifolyólag kialakult egy nagyon erős kritikus hozzáállás saját magammal, és a munkáimmal szemben is. Ennek gyakorlati és elméleti okai vannak. A gyakorlati oka az, hogy azon munkáim esetében, amelyekben egy már létező tárgyat egészítek ki vagy olyan tárgyat szeretnék létrehozni, ami ezt a folyamatot imitálja, az adott tárgyhoz igyekszem technikailag a lehető legautentikusabb módon hozzányúlni. Nagyon sok anyagot és technológiát ismertem meg és próbáltam elsajátítani vagy utánozni, így sokszor kellett akár mérgező anyagokkal is – műgyantával, különféle festékekkel, ragasztókkal – dolgoznom. Kialakult bennem egyfajta maximalizmus. Hogy lehet valamit tökéletesen felpolírozni? Mivel mit és hogyan kell összeragasztani? Mihez milyen műgyantát kell használni? Hány tized milliméter eltérés lehet a tervezettekhez képest? És még sorolhatnám." - interjú Tóth Márton Emillel

Az értelmezés varródoboza
Gerhes Gábor: blackmirror.

|2021-03-25T20:53:55+02:002021. március 25.|Kunszt||

Cséka György
Gerhes Gábor talán legambiciózusabb, de mindenképp a legnehezebben felfejthető, sokrétű utalási hálóval dolgozó, számtalan értelmezési keretet játékba hozó és lebontó munkája a 20 művet bemutató blackmirror. Már a kiállításcím is figyelemreméltó, bár nem biztos, hogy szerencsés választás, hiszen róla a befogadók többségének valószínűleg a nagy sikerű, disztopikus antológiasorozat, a Black Mirror (2011–2019) ugrik be, aminek említését épp emiatt kerüli is a kiállítást kísérő, a tárlathoz értelmezési szempontokat körvonalazó szöveg. A túl ismert, túl erős cím/film/kontextus vámpírszerű módon telepedik rá az alkotói gazdatestre, és szívja ki annak éltető nedveit.

Az énre utaló fragmentumok újrarendezése
Tarr Hajnalka: In Vitro

|2021-03-25T12:34:45+02:002021. március 24.|Kunszt||

Áfra János
Tarr Hajnalka gyakran él az alapelemül választott anyagok halmozásával, távolról alig kivehető formájukat egy nagyobb egészben oldja fel, és a rendezett ismétléssel ritmikus mintázatokat hoz létre. Korábban egy fotósorozat apropóján kis gipszbirkákkal árasztott el nagyvárosi helyszíneket, de kiállítóterekben is installálta őket (Instant nyáj, 2006); klasszikus festményeket adaptált absztrakt módon, kirakódarabokból hullámzó felületeket alkotva meg (Botticelli: Vénusz születése, 2011, Brueghel: Bábel tornya, 2011), illetve sokszázezernyi gemkapocsból épített hatalmas, egyre terebélyesedő fémfüggönyt pszichiátriai járóbetegek bevonásával (Attachment, 2008, 2019).

A bámulatos hétköznapiság varázsa
Fischer Judit: Ami szép, az szép

|2021-03-22T16:06:26+02:002021. március 16.|Kunszt||

Sárai Vanda
Fischer Judit legfrissebb munkáiból egyfajta pasztellnyugalom árad. Nincsenek rikító színek, sem zajos minták, sokkal inkább kellemes harmónia jellemzi a visszafogott háttérszínek előtt lebegő talált tárgyak csendéletszerű ábráit, melyeknek témái egyszerre ébresztenek nosztalgiát a nézőben, és beszélnek – talán akaratlanul is – a szokatlanul visszavonultan telő mindennapokról. A Kisteremben megrendezett Ami szép, az szép című egyéni kiállítás munkái három részre oszthatók: a művész munkásságából már jól ismert akvarellfestmények mellett papírfűző technikával összeálló tájképek és jelenetek, illetve egy subázott szőnyeg is helyet kapott a galéria két terében. Kétségkívül pepecselős munka mind.

Magunkban bízhatunk
Pintér Dia: Mindent el kell kezdeni valahol

|2021-03-02T21:33:37+02:002021. március 2.|Kunszt||

Sirbik Attila
Pintér Dia mostani, Mindent el kell kezdeni valahol című kiállítása a bizonytalanságba ágyazott, a konfliktusokra elhárító mechanizmusokkal reagáló ember vizuálisan megjelenített pszichodinamikai tere – legalábbis, a kiállítást kísérő szöveget is mankóként használva, viszonylag könnyedén belehelyezkedhetünk a felkínált diskurzusba. Mindenesetre Pintér motivációjának egyik fő eleme a kimondatlan vagy feldolgozatlan narratívák vizualizálása. Az általa megjelenített fiktív, lebegő figurák, amorf formák, állatok és szerpentinszalag teremtmények, bizonyos tekintetben annak a definíciónak a szétírásán munkálkodnak, miszerint az ember a társas viselkedési normák által szabályozott, a társadalmi elvárásoknak megfelelni vágyó, önfegyelemmel rendelkező racionális lény.

A disztópiába vetett remény
Efemer rémálmok

|2021-03-01T20:53:49+02:002021. március 1.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Lenni alapvetően nehéz (rossz?) mostanság, különösen ha pályakezdő művésznő az ember – sugallja Rieder Gábor megnyitóbeszéde a Néha az óceánnal merülök című kiállítás kapcsán készült videóban. A Deák Erika Galériában olyan munkák kerültek bemutatásra, amelyek általános vágyak szimbolikus rémálommá válásáról szólnak – érdekes módon úgy, hogy bár a be nem teljesedett vágyak egy tőről fakadnak, a művésznők által rájuk adott személyes magyarázatok látszólag ellentétesek. A feltett kérdés tehát az, hogy miért nem lehet egyről a kettőre jutni, ami előfeltételezi, hogy ez a sivár valóság, a válaszok pedig a történelmet, a társadalmat, a szcénát vonják felelősségre.

Transzplantáció
Cecília Mandrile, Niamh Fahy, Sonny Lightfoot és Tom McDonagh 3D-s virtuális kiállítása

|2021-03-01T18:53:22+02:002021. március 1.|Kunszt||

Bordács Andrea
A múzeumi virtuális túrák körülbelül a 2000-es évek elején indultak, s a világ számos múzeuma próbálkozott a virtuális bemutatkozásokkal. Ekkortájt már Magyarországon is készültek ilyen séták, de a kezdeti lelkesedés után a nagyrészük eltűnt az intézmények weboldaláról. A pontos okokat illetően csak feltételezések vannak, például indokolhatta az, hogy a közönség részéről akkor talán nem volt olyan nagy igény erre, és számos intézmény aggódott, hogy ha virtuálisan bejárhatják a tereiket, akkor nem fognak személyesen odalátogatni, hisz megkapják azt az élményt személyes jelenlét nélkül. Ezt már akkor is irreális feltételezésnek tűnt, hisz bizonyíthatóan azokat a műveket szeretnék látni a leginkább, melyekkel a legtöbbször találkoznak más formában, helyszínen.

A nagyi főztjét még a Google sem feledteti
Mikhail Bushkov és Olga Bushkova: «ZRH»

|2021-02-26T17:27:07+02:002021. február 26.|Kunszt||

Sárai Vanda
A munkavállalói mobilitás és a digitális nomádság korában úgy tűnhet, hogy külföldre költözni egy állás miatt ma már nem is lehetne egyszerűbb. Bár ez a gyakorlatban többé-kevésbé így is van, a folyamatot kísérő érzelmi megterhelés, az ismerősség és otthonosság hátrahagyásának dilemmái valahogy mégsem szűntek meg létezni. Többek között ezt vizsgálja Mikhail Bushkov és Olga Bushkova «ZRH» című kiállítása az ISBN-ben.

Kvantumi rezgések, regresszív rétegek…
Boruzs Ádám alkotásai, videómunkái nyomán

|2021-02-26T14:53:56+02:002021. február 26.|Kunszt||

Nagy Zopán
Boruzs Ádám (1991), a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakán végzett 2018-ban, mesterei: Bukta Imre és Kiss Péter. 2017-ben Ari Kupsus művészeti díjat, 2018-ban Unilever díjat kapott, 2020-ban pedig elnyerte a Decode Kortárs Építészeti és Művészeti Alapítvány Ígéretes projekt-díját. Boruzs Ádám: szubjektivitása, folyamatos képzőművészeti tevékenysége révén (másképpen) foglalkozik a világ(egyetem) tér- és időbeli szerkezetével, illetve fény- és színtani kérdéseivel. Definíciója szerint: gondolkodása konceptuális jellegű, középpontjában elsősorban a festészet és a videóművészet „dialektikája” áll, kiterjesztve azt az installáció médiumára is…

A hangok koincidenciája
GRAPHIC SCORE a MAMŰ Galériában

|2021-02-24T20:50:17+02:002021. február 24.|Kunszt||

Kovács Kristóf (Sajnos Gergely)
Bárhol is legyünk, egyfolytában akad valami nézni- vagy hallgatnivaló. Minden igyekezetünk ellenére totális csendet, illetve üres teret nem tudunk létrehozni. Ez olykor roppantul zavaró tud lenni, viszont ha odafigyelünk a különféle zajokra, és meghalljuk őket, akkor rabul ejthet minket az alapzajok természetes és folytonos szimfóniájának lüktetése. A szabálytalan tónusok harmóniáját eltérő frekvenciájú és intenzitású jelek összessége alkotja. A zajok felhasználása az experimentális zenei irányzatok kiindulópontját képezik, melyek új perspektívát nyitnak a zene egészében. A kísérleti dallamok részint leírhatóak a tradicionális zenei jelölésekkel, valamint a hagyományostól eltérő szimbólumokkal, vizualitással. A zajhangokat megjelenítő partitúrák egyfajta konceptuális receptként is értelmezhetőek, amelyek csaknem végtelen lehetőséget hordoznak magukban a sűrű, disszonáns hangok csoportjának megalkotása, megszólaltatása során.

Ez volt – ez van
Kemény György Fészek ‘68 című kiállítása

|2021-02-22T17:33:29+02:002021. február 22.|Kunszt||

Istvánkó Bea
A mostani kiállítás rekonstrukció, Kemény 1968-as, a Fészek Művészklubban megrendezett kiállításának elérhető munkáit gyűjti újra össze. Ugyanakkor nem szimpla, kommentár nélküli rekonstrukcióval állunk szemben, hanem egy olyan értékes művészettörténeti gyűjtéssel, amely archív képek, szövegek és mozgóképes anyagok segítségével dolgozza fel az alkotó egyik legkülönlegesebb tárlatát. A vírushelyzetre való tekintettel a kiállítás, bár a galériatérben is látogatható, mégis az online felületek anyagaival együtt teljes. A galéria honlapján és YouTube csatornáján látható értékes anyagok mindenképpen segítenek kontextualizálni és mélyebben megérteni a fiatal alkotó ötvenhárom évvel ezelőtti gondolkodását, valamint a pop-arthoz fűződő viszonyát.

A sivatag mindenütt jelen van, és megváltja a jelentéktelenséget
Interjú Major Ákossal

|2021-02-16T20:04:53+02:002021. február 16.|Kunszt||

Sirbik Attila
Major Ákos hosszú ideje antropocén városi tájakat fotografál, mely aktus számára a pihenés célja és eszköze egyszerre. Alkotásai többfajta jelzővel illethetők, de a minimalista, embertelen városfotói egyértelműen az Amerikából indult New Topographics képviselőihez kötik. A monokróm tónusok, a szemlélődő attitűdöt tükröző tájportrék önmagukban is életre keltik azt a lelkiállapotot, amiben születtek: meditatív, lecsendesült képek ezek, függetlenül attól, hogy Dubaiban, Kaliforniában vagy a Balatonnál készültek. A most bemutatásra kerülő anyag vizualitásban követi az eddigi évek sorozatait, de hozzáadódik egy nagyon fontos réteg, egy érzelmi szál. A fotók Pakson és közelében, gyerekkori emlékekkel átitatott helyeken készültek, melyek akkor is és most is nagyon fontos fogódzók az alkotó életében.

Karácsonyi lidércnyomás
The Nightmare Before Xmas és Barokk Femina

|2021-02-09T18:24:25+02:002021. február 9.|Kunszt||

Győrffy László
Acélkék plakátok hirdetik, hogy idén elmarad a karácsony: a jövőképemet időben szimulációs kapszulákba zártam, minden más csak a jelen karácsonyának hús-vér kísértete, de túl hosszúra nyúlt az online megnyitó, ezért kilépek a spektrális jelenlétből, hogy megtudjam, működik-e még a lábam a fantomfájdalom jelentkezése előtt – a Gutenberg tér üres, csak fertőzött répák hevernek a játszótéren az anorexiás égbolt alatt. A TOBE Gallery adventi Instagram-kampányának szellemes geometriája fokozatosan készített fel az év végi kellemetlenségekre, amelyben a hírnök szerepét Jessica Harrison angyalian bájos, műgyantával preparált kerámiája töltötte be, az ajándékozás gesztusával emelve maga elé saját beleit: elnézést, remélem nem baj, ha nincs becsomagolva, de nehéz évünk volt, a legfontosabb úgyis a SZERETET.

Fejest ugrani tilos! — fúziós sorozat (VIII.)
Kép-szöveg-zene

|2021-01-30T14:10:51+02:002021. január 30.|Kunszt||

Bára Prášilová/Sirbik Attila/Sickpicnic
Az Új Művészet Online még tavasszal kiválasztott 14 képet 14 aktuálisan bezárt kiállítás anyagából, amit elküldött 14 írónak, hogy írásos reflexióikkal, egy-egy történettel/verssel/esszével reagáljanak azok közül egyre, így hozva létre egyfajta kép-szöveg fúziót a virtuális térben, majd felkért 14 zenekart, zenei előadót, hogy reflektáljanak a kép-szöveg fúziókra egy-egy zeneszámmal. A Kikötő című számot Bára Prášilová Sirbik Attila szövegével kiegészített alkotására szerezte a Sickpicnic zenekar.

Hogyan készülnek a vázlatok?
Vázlat / Sketch

|2021-01-28T14:28:24+02:002021. január 28.|Kunszt||

Istvánkó Bea
A világ nagy múzeumaiba látogatva – mikor épp nincs pandémia – megszokott látvány, hogy az elkészült műremekek mellett féltve őrzik a legnagyobb mesterek vázlatait is. Sőt, a prezerválás mellett sok esetben a kiállítótérben is helyet kapnak a jobban sikerült skiccek vagy makettek, melyek betekintést engednek a művészóriások gondolataiba és munkamódszerébe. Papíralapú vázlatrajzokkal a reneszánsz kortól találkozhatunk nagyobb mennyiségben, ennek oka pedig egészen prózai: a könyvnyomtatás 15. századi feltalálása és elterjedése lendületet adott a gazdaságos papírgyártásnak, így a század végére egy ív papír nagyságrendekkel kevesebbe került, míg a korábban vázlatolásra használt vékony állati bőr, a vellum.

Az elefánt helye a porcelánboltban van
A jelentéstelenség jelentésessége

|2021-01-27T12:52:52+02:002021. január 27.|Kunszt||

Fülöp Tímea
A Skurc Group Töredekékek címre keresztelt, széttartó anyagának a MAMŰ Galéria nem szokványos tere ad otthont, ahol a nyers téglafalak és a kollázsszerű munkák egymás művi strukturáltságát magyarázzák. A csoport jelenlegi felállásában először mutatkozik be saját műtermén/kiállítóterén kívül, a lehetőséget nemcsak arra használva fel, hogy a világ töredékes tapasztalását szemléltesse, hanem arra is kísérletet tesz, hogy a formák összetörését a tárgy vizsgálati eszközévé tegye, illetve a töredékek kiragadásával, így szándékolt értelmetlenné tételével a látás értelmező funkciójára kérdezzen rá az újrarendezésen keresztül.

Félig ember, félig méhviasz
Horváth Gideon Faun Realness című kiállításáról

|2021-01-19T19:12:29+02:002021. január 18.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Az ISBN-ben terében bemutatott anyag a természetközeli, közösségi és környezeti asszociációkat életre hívó matéria érzékivé tételén keresztül csatlakozik be a queer ökológiáról folytatott diskurzusba, a nietzschei eksztázist egy olyan személyes, felszabadító erejű sebezhetőségi állapotra fordítva le, amely a maszkviselés és a hibrid létmód által kérdőjelezi meg a bináris világképet. Horváth Gideon nem először kísérletezik a méhviasszal és az erotikus formákkal, de mindezt most az ókori görögség kontextusába helyezte, ahol a társadalmilag elfogadott, sőt támogatott férfiszerelem miatt eleve nem értelmezhető a klasszikus heteronormativitás – ahogy az Álló faszú faun tekint a megelőlegezett jövőbe munka címéből is kitűnik, a szexuális szabadság nem egy utópia, hanem a múlt által megelőlegezett és sikerrel működtetett régi-új norma.

Lehet a viszonylagosságnak egyensúlya?
Néhány megjegyzés Alexander Tinei kiállítása kapcsán

|2021-01-11T21:55:18+02:002021. január 11.|Kunszt||

Petrányi Zsolt
Tinei az utóbbi években a képek megvalósításának hosszú és elég gyötrelmes folyamatában egy egyensúly, egy határvonal megtalálását keresi. Ez a határvonal pedig az ábrázolás és a nem ábrázolás, a realitás és a festőiség fokozásának középútja, ahol annak ellenére, hogy a festmény részletei teljesen elvesztik kapcsolatukat a környezet ábrázolásával, mégis mint nagy egész egy szituációt sugallnak, amit a néző elképzel a festmény valóságaként.

Az autonómia anatómiája
Titkosan kezdődött kiáll(ít)ás

|2021-01-05T20:37:49+02:002021. január 4.|Kunszt||

Fülöp Tímea Tillmann József megnyitóbeszédében elhangzik, hogy a művészet nem tiltakozás, hanem szabadság: a Független Képzősök által Titkosan kezdődött címmel szervezett kirakatkiállítást ennek fényében a tiltakozás gyakorlásának szabadságaként kell értékelnünk. Az MKE hallgatóinak ilyen kiállása a modellváltásnak ellenálló SZFE hallgatói mellett azt mutatja, hogy a művészeti egyetemek nem engednek szabadságjogaikból, mert szabadságaikból összeálló autonómiájuk a művészet alapfeltétele – tehát nem [...]

Kötetes beszélgetés
Dés Marci: THE SON RAISES ON THE EAST

|2020-12-30T10:28:55+02:002020. december 30.|Kunszt||

Kovács Kristóf (Salynos Gergely)
A könyvismertetés célja, hogy rövid, tömör formában mutassa be a művet, illetve kedvet csináljon a közönségnek annak elolvasásához. Dés Marci (Márton) THE SON RAISES ON THE EAST című kötetét azonban nem lehet röviden összefoglalni, mert akkor garantáltan kifelejtünk belőle néhány lényeges alkotórészt. Témáját meghatározni sem egyszerű. Párhuzamosan foglalkozik a hétköznapi élet nehézségeivel és dilemmáival, az időjárással, ételekkel, italokkal, a kultúrával, a művészléttel, a szavak vagy egyes dolgok félreértelmezéseivel, illetve szójátékokkal.

Az élet kártyajáték, csak nem ismerjük a játékszabályokat
Bánkúti Gergő: Tarot

|2020-12-23T18:44:33+02:002020. december 23.|Kunszt||

Garami Gréta
Bánkúti Gergő fiatal képzőművész 2019-ben végzett a MKE festő szakán. Az Óbudai Kulturális Központ Tarot című kiállításán a diplomamunkáját mutatja be, amely egy 22 darabból álló, különböző méretű és formájú, olajjal és ceruzával készített festménysorozat. A sorozat egyes darabjai mindvégig egyetlen logika szerint épülnek fel: az alapozatlan ünnepi tisztaságú hófehér vásznon három egymás mellé helyezett, környezetéből kiragadott, egymástól teljesen idegen, átlényegített tárgy és egy ceruzával, angolul írt mondat szerepel.

Elemi reakcióink
4+1 elem a Reflex csoportos kiállításán

|2021-01-08T17:45:33+02:002020. december 20.|Kunszt||

Somogyi-Rohonczy Zsófia
A Deák17 Gyermek és Ifjúsági Művészeti Galéria kiállításának alkotásai erős, ősi, tudatalattinkba beágyazott érzékelésekre hatnak. A négy őselem önmagában és egymás kombinációjában, minden esetben egy ötödik összetevővel, az idővel kiegészülve jelenik meg a folyamatosan változó alkotásokban. Míg az idő különleges jelentőséggel bír a Reflex terébe lépve: lelassulunk, szemlélődünk, és talán visszatalálunk az alapokhoz, hogy aztán ismét belépjünk a körforgásba.

Can you see the Sun
Radek Brousil: There was a choir, there / Volt ott egy kórus…

|2020-12-10T20:14:17+02:002020. december 10.|Kunszt||

Kovács Kristóf (Sajnos Gergely)
Az információcsere lényegi célja, hogy ha valaki tud valamit, vagy van mondanivalója, és akad egy másik fél, aki azt nem tudja, de érdekli, avagy bizonyos tekintetben érinti, akkor létrejöjjön közöttük a közlésen alapuló kölcsönhatás. Egy adó és egy vevő között megvalósuló összeköttetés alapvető feltétele a kapcsolatlétesítés, s ez a legmegfelelőbb közvetítő közeg megtalálásán nyugszik. A tömegkommunikáció villámgyors fejlődése korunk egyik alapvető jellemzője. A nap mint nap minket érő információáradat egyfajta „vételkényszert” idéz elő, amiben örökösen kiszolgáltatottak vagyunk – helyenként kisebb, néhol nagyobb mértékben – a befutó adatoknak, híreknek, beszámolóknak.

Mi lenne, ha szerveznél egy tüntetést, és mindenki eljönne?
Farkas Roland: A győzelem ünnepe a gonosz erők felett

|2020-12-09T20:20:23+02:002020. december 9.|Kunszt||

Istvánkó Beáta
November végétől látható Farkas Roland A győzelem ünnepe a gonosz erők felett című online kiállítása a Koreai Kulturális Központ kifejezetten virtuális kiállítások bemutatására létrehozott webes felületén. Farkas anyaga, az online kiállításokon megszokott 360 fokban befényképezett kiállítótereknél azonban sokkal több, hiszen a Koreai Kulturális Központ új kiállítóterében korábban megvalósult happening beszkennelt és online térre átszabott változatáról beszélünk, amely csak a világhálón tekinthető meg ebben a formában.

Intellektualizált érzékiség papíron
Perlaki Márton: Puha sarkok

|2020-12-02T19:34:49+02:002020. december 2.|Kunszt||

Schneller János
Kontemplatív sétára hív Perlaki Márton Puha sarkok című kiállításának enteriőrje, melyben a kurátor (és a művész) már-már középkori kerengőt idéző teret szceníroztak a Trafó Galéria minimalista kubusába. A bejárattal szemközti, hatalmas méretűre növelt, térelválasztó elemként installált táblákon egy férfi és egy nő egybe komponált minimalista arcképe fogad – kitakarva így a kiállítás szemközti falára akasztott személyes vallomásokkal felérő etűdöket –, és nem mellesleg azonnal mozgásra is késztet.

Izgő-mozgó képek
Az jut legmesszebbre, aki el se indul

|2020-11-27T19:46:11+02:002020. november 27.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Agg Lili Invitation to Practice Boredom című kiállítása a Nagyházi Contemporaryben saját, még korábban megkezdett gondolati körét és technikai eljárásait folytatja, illetve tágítja tovább a képviharként felfogott 21. századról és az ember ebben elfoglalt helyéről, de az ismét elrendelt kijárási korlátozások sajátos kontextusba helyezik munkáit, ami csak megerősíti egyébként is értelmezői kontextusokra reflektáló koncepcióit. 2019-ben a Műtőben A figyelem eltulajdonítása címen tartott kiállításának kiinduló motívuma egy középkori festmény volt, azon is a fiát éppen felfaló Szaturnusz keze, mely az eseménytől elfelé mutat, a semmibe – a figyelem külső irányításának ezen formai allegóriája tér vissza újabb munkáin is.

Kétféle homok
Bohus Réka: Ami maradt

|2020-11-25T20:24:28+02:002020. november 25.|Kunszt||

Cséka György
Bohus Réka Ami maradt című kiállítása a TOBE Galleryben az alkotó legfrissebb, azonos című sorozatának tizenöt képét mutatja be egy a képeket, a kontextust értelmező, tágító installáció kíséretében. A képek és a tér elrendezése szigorú és tiszta, a fotók majdnem mind azonos méretben és – a fal tagolásaitól meg-megszakítva – egyetlen sorban követik egymást, ám az installáció világos égkék háttere miatt van az egészben valami éteri könnyűség. Mindez sok tekintetben összefügg a sorozatban feldolgozott témának, az élet legsúlyosabb tényének, a halálnak, a szülők elvesztésének elviselhetetlen, voltaképp feldolgozhatatlan súlyával és tragikumával.