Heavy Chains of Sentimentalism
Beszélgetés Rózsa Luca Sárával

|2021-07-22T19:20:11+02:002021. július 22.|Kunszt||

Sirbik Attila
Az alkotó embert a kezdetektől foglalkoztatja a Genezis, a teremtés és az utána következő paradicsomi állapot szimbolikája, illetve a bűnbeesés, majd a kiűztetés pillanatának metaforája. De mi történik azután? Milyen körülmények között élünk, hogyan nézünk ki, és mi történik velünk egy mindent elpusztító özönvíz után? Rózsa Luca Sára romantikus belső késztetéstől vezérelve megkísérli feltárni létünk ciklikusságának egy-egy pillanatát. 2017-ben szerzett diplomát a Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán, Mestere Gaál József volt.

Gulliver utolsó utazása
Koppány Attila kiállítása

|2021-07-21T18:26:21+02:002021. július 21.|Kunszt||

Pataki Gábor
Lemuel Gulliver, a nyughatatlan hajóorvos, végleg csömört kapva az emberfaj kárhozatos tulajdonságaitól, utolsó utáni utazására indult. Szerencséjére most egy olyan világban találta magát, melyet nem különböző méretű emberi lények vagy beszélő lovak, még csak nem is antropomorf szerkezetek laktak, hanem – Teremtőjük különös intenciója folytán – hol két, hol három dimenzióban megjelenő geometriai idomok.

Déjà vu
Radák Eszter: Újra itt!

|2021-07-21T17:49:24+02:002021. július 21.|Kunszt||

Kovács Alex
Radák Eszter kiállítása a koronavírus miatt bő egy éven át a tervezés és újratervezés állapotában volt. A Virág Judit Galériában most végre megtekinthetőek legfrissebb munkái, amelyek zömében az elmúlt három év során készültek. Ha jól tudom, Radák jó ideje nem állított ki – elsősorban intézményi teendői miatt –, és ezért érlelődött bennem a kíváncsiság, hogy az oktatás mellett a rektori munka, a művészi alkotómunkától élesen különböző hivatalbeli tapasztalatok vajon változtattak-e valamit a festészeti felfogásán. A válasz a kiállítás második képének címe (talán tudatos öniróniával elhelyezve): Déjà vu. Igazolva látom tehát korábbi feltételezésemet: Radák Eszter nem változott (nem változhat) olyan sokat. 

Stock
Korinek Gergely kiállítása

|2021-07-20T18:06:35+02:002021. július 20.|Kunszt||

Aknai Tamás
A megfigyelő ma a világteremtés részfeladatainak összehangolásához szükséges hajtóanyagok hiánya ellenére is – úgy a civilizációs, mind a spirituális féltekén – észleli a fékezhetetlen munkakedvet. De azt is, hogy a feladatok felismerésének időszerűségét, az energiaforrások meglelését és beosztásának mikéntjét illetően fékezi a lendületet és magabiztosságot néhány apróság. Ezek olykor olyan erejűek, hogy a Világot és a Teremtést is csak egymástól elkülönülten, igen távolról és érthető bizonytalankodásokkal elegyesen engedik meg szólongatni. A földi világteremtés kozmikus méretűvé dagadt kísérleteinek automatizálása és termékenyítése közben példás szaporasággal tömörítette a „képi lejátszáshoz” szükséges szervezőerőt, a mediális egyneműség mindenhatóvá tételével viszont tágította a szemléket végzők befogadói kapacitását garantáló nyelvi és tematikai sémákat.  

A mi és a hogyan felcserélhetőségéről
Pécs, 25

|2021-07-19T20:17:17+02:002021. július 19.|Kunszt||

Fülöp Tímea
A FUGA (Budapesti Építészeti Központ) aktuális kiállításának címe Egzisztencia, alcíme pedig Magunkon kívül – 25 éves a pécsi Művészeti Kar, ami ebben a formában megtévesztő lehet, mivel a kiállítás elsősorban retrospektív ünneplése a kar alapító képzőművészeinek, a jelenlegi oktatóknak, a doktoranduszoknak, illetve a graduális hallgatóknak, és csak másodsorban a sejtetett vizuális fogalomvizsgálat. Ez részben azért van így, mert a válogatás reprezentatív, tehát a tér büszkeségfalként funkcionál, hiszen a szelekció meghatározó szempontja volt, hogy az elmúlt negyed évszázad legjobbnak tartott pécsi kötődésű munkái kerüljenek ki. 

A végzet sötét árnyalatai
A DOOM depresszív spekulatív realista esztétikája

|2021-07-16T15:15:23+02:002021. július 16.|Kunszt||

Horváth Márk
A koronavírus-járvány és az ökológiai katasztrófa mint metakrízis együttesen a lehangoltság, a reményvesztettség és a kilátástalanság érzéseit kelthetik bennünk. Roppant fontos kérdés, hogy a kortárs művészeti, valamint általánosságban a kultúratudományos közeg mit tud kezdeni a negativitás és a kilátástalanság ezen többletével, amely mint valamilyen sötét végzet vagy elkerülhetetlen sors leselkedik ránk.  

A pusztulás és a veszteség koncentrikus körei
Interjú Ricz Gézával

|2021-07-15T18:25:11+02:002021. július 15.|Kunszt||

Sirbik Attila
Riczre a korai munkáktól kezdve jellemző a romos, kihalt architektúra, az ember által hátrahagyott épített környezet. Mintha csak egy világválság után járnánk, ha pedig meg is jelennek emberi alakok azok általában magányosan, háttal vagy eltakart arccal, a társadalomtól elidegenedve, izolálva, szociális kapcsolatok jele nélkül léteznek az őket körülvevő homogén térben. Ricz Géza Szabadkán született, később Magyarországon tevékenykedett, jelenleg Salzburgban él családjával.

Az emlékezés kertje
Kortárs művek a Gödöllői művésztelep alapításának évfordulójára

|2021-07-16T15:37:49+02:002021. július 15.|Kunszt||

Révész Emese
A Párhuzamos szálak című tárlat épp azt a nehéz vállalást tette, hogy kapcsolatot teremt a szakadozottan felfejthető művésztelepi múlt és jelen között, időkaput nyitnak, szálakat fonnak a múlt felé. A tárlat két helyszínen, a GIM Ház kertjében, illetve a Nagy Sándor-ház kertjében és épületében valósult meg. (Utóbbi kivételes alkalom, a művész hazáspár leszármazottainak tulajdonában álló, varázslatos hangulatú ház ugyanis egyébként nem látogatható.) A tizenkét művész tizenegy műve helyspecifikus installáció, amelyek az adott helyek szimbolikus rétegeihez kötődő alkotások. Épp ezért látogatásukra is csak alkalmilag van lehetőség, amiről az augusztus végéig álló tárlat weboldala ad tájékoztatást.

Formatervezett hangulat
Józsefváros ritmusa

|2021-07-14T17:10:09+02:002021. július 14.|Kunszt||

Fülöp Tímea
A Nyolcnegyed című kiállítás keretei között egy józsefvárosi szuterénbe költöztek a furcsa szögekben dőlő józsefvárosi homlokzatok, mintha Oláh Norbert 2021-es, szürrealistán realista festményei egyenesen az ISBN-be készültek volna. Bár a helyszín és az anyag találkozásából kicsendül egyfajta lokálpatrióta felhang, magát a kiállítást nem lehet helytörténeti kutatásként értékelni, hiszen Oláh a városrész hangulatát próbálja megragadni a kimerevített pillanatképeken keresztül, miután kivonta belőlük az impressziót. Innen lehet értelmezni azt a művészi döntést, hogy nemcsak a fényjátékok és az árnyékok maradnak el az épületekről, hanem az égboltok is mozdulatlan, valótlan színekre cserélődnek – a kissé mesei időtlenségben keressük azt, ami állandó. 

Késleltetett előhívás
Asztalos Zsolt: Emlékmodellek

|2021-07-12T20:12:17+02:002021. július 12.|Kunszt||

Áfra János
Az emlékeztetés intézményeiként a múzeumok és galériák sajátosan viszonyulnak a bemutatott tárgyakhoz, általában a kiállítóteret mint a töredékes nyomokat narratívába rendező médiumot teszik szemlélhetővé, kontinuitást teremtenek a más-más minőségű objektumok közt különféle szövegekkel oldva az idegenségérzetet. Az egészlegesség szimulációjának hála, elfeledkezhetünk arról, hogy az emlékezésre alkalmat adó időszaki kiállítás mindig egy válogatási folyamat – tehát redukció és stilizáció – eredménye, elhallgatásokkal övezett, átmenetileg megtapasztalható képződmény, bizonyos értelemben tehát a felejtés terét képezi meg.

Életműsziget
Urszinyi Mária alkotásai a Semsey-kastélyban

|2021-07-12T19:46:32+02:002021. július 12.|Kunszt||

Balázs Sándor
Az életét festi, miközben a festészetet éli – jelezhetnénk fogódzóul Urszinyi Mária, a Nagyváradon élő festőművész alkotásainak bevezetőjeként. Hajdú László műgyűjtő négy évet töltött Nagyváradon, hogy a helyben még fellelhető és elérhető értékek után kutasson. Sok alkotó munkáit gyűjtötte – mellette számosan egyéb kuriózumot is –, de közülük talán Urszinyi Mária alkotásai szervesültek legteljesebben formálódó képzőművészeti kollekciójába. Olyannyira, hogy a kapcsolat mindmáig élő, aktív, bensőséges: a gyűjtő folyamatos támogatást biztosít az alkotó számára, aki ezt alkalmanként művekkel honorálja. Így jöhetett létre az Urszinyi-életmű egy gyűjtői szigete, amely egyben életműsziget is – lényegesebb és kevésbé jelentékeny alkotásokkal, amelyek azonban a gyűjtő számára egyaránt fontosak.

Szent motorok
Működésbe lépő tárgymátrix – Interjú Donnák Jánossal

|2021-06-11T19:34:33+02:002021. június 11.|Kunszt||

Sirbik Attila
"A saját működésemmel, munkáimmal kapcsolatban jelenleg inkább az foglalkoztat, hogy van-e olyan rétege, ami működik, és ha igen, pontosan milyen feltételek alapján. Úgy érzem, vékony jégen táncolok, amikor olyan felmerülő gondolatokra próbálok választ találni, mint hogy mikor és hogyan van értelme kiállítást rendezni, tud-e a képzőművészet egyáltalán hatni, bármilyen fogalom vagy cél szerint is kíván-e erőfeszítéseket tenni, vagy tud-e egy kicsit életszerűbbé válni. Ez persze inkább egy személyes töprengés, miközben minden van és működik."

A gondolati panelek architektúrája
Harmadik fél

|2021-06-04T13:57:39+02:002021. június 4.|Kunszt||

Fülöp Tímea
A különböző művészeti irányzatok bevett kódjai előbb-utóbb kiszámíthatóvá válnak, a leírást olvasva néha már hamarabb tudjuk, hogy mit kell majd jelentsen egy tárgy, minthogy egyáltalán láttuk volna. A ready-made és az antropomorf fogalmának metszetében ösztönösen számítunk egy olyan anyagra, amely a posztantropocén szellemében áll ki – a túltermelésre adott reflexión keresztül – a környezettudatosság mellett, azonban Kovács Máté és Takács Ádám közös kiállítása a Horizont Galériában pozitív értelemben nem felel meg az előzetes várakozásoknak, ugyanis a téma már szinte parodisztikus túlpörgetettségét felismerve inkább a humorra, a játékra helyezi a hangsúlyt a Harmadik fél.

Nyomokban földet tartalmazunk
Balázs Nikolett: Made of dust

|2021-06-01T19:17:10+02:002021. június 1.|Kunszt||

Margl Ferenc
Felüdülés a vírus harmadik hulláma után végre újra kiállításokat látogatni. Az újdonságélményt pedig azzal lehet maximalizálni, ha az ember első útja egy közelmúltban nyílt kiállítóhelyre vezet, ahol lehetőségünk nyílik egy fiatal művész friss munkáit megtekinteni. A Nagyházi Contemporary kis méretű első terébe lépve érdemes rögtön tovább is lépnünk a kisszoba méretű belsőbb térbe, mivel valójában itt találhatjuk az a pontot, ahonnan a kiállítás legkönnyebben befogadható.

Nyalókaobjektek és transzparenciák
Majoros Áron Zsolt Influence/Hatás című kiállítása nyomán

|2021-05-27T19:28:42+02:002021. május 27.|Kunszt||

Nagy Zopán
A művészre, művészetekre is jelentős befolyást gyakorolt a bezártság, a privát élettérre korlátozott létezés. A testi-lelki sebeket, karcokat, nyomokat sok-sok formában hordozzuk tovább. Ezen állapotok, hatások bizonyos kivetüléseit, illetve sajátosan játékos kialakítások változatait láthatjuk Majoros Áron Zsolt jelenlegi alkotásaiban.

Puha redők
Eperjesi Ágnes: Pont fordítva

|2021-07-13T12:13:30+02:002021. május 26.|Kunszt||

Cséka György
Eperjesi Ágnes polifonikus, mediálisan is széles spektrumon mozgó munkásságának legfontosabb szólamait egyrészt kamera nélkül készült, médiumközpontú, sok esetben a tudomány és művészet határterületén mozgó, egymásra épülő, szisztematikus és experimentális művei, másrészt társadalmi, politikai és genderkérdéseket igen élesen explikáló projektjei alkotják. A szólamok ilyen elválasztása bizonyos értelemben persze mesterséges művelet, hiszen számtalan átjárás van a művek között amellett, hogy a hátterüket meghatározó gondolati alakzat egy gendertudatos, a női szerepeket, reprezentációt folyamatosan kérdésessé tevő minta.

Kurátor*, producer, gondviselő
A Capa Központ Gyógyír című kiállításáról

|2021-05-19T22:25:18+02:002021. május 19.|Kunszt||

Istvánkó Bea
A kortárs vizuális művészetek területén végzett kurátori munka egyik bevett módszere leginkább a producerkedéshez hasonlítható. Ilyenkor a kurátor bizonyos értelemben gondviselőként vagy megbízóként lép fel, és kiválasztott művészeket kér fel új munkák készítésére az általa gondozni kívánt tematika vagy problémakör szerint. Ez a módszertan igen rizikós, hiszen az eredmény – új munkákról lévén szó – egészen a kiállítás installálásáig teljesen kiszámíthatatlan. Természetesen rendszeres konzultációkkal, megfelelő háttéranyag biztosításával és folyamatos reflexiókkal némiképp kontrollálható a folyamat, ugyanakkor nehéz megtartani az érzékeny egyensúlyt, örök dilemma ugyanis, hogy mennyire szólhat bele egy kurátor az alapvetően autonóm művészeti alkotás folyamatába.

„Nem akarok mindenben benne lenni”
Beszélgetés Szinyova Gergővel

|2021-05-18T19:53:10+02:002021. május 18.|Kunszt||

Jankó Judit
A járványhelyzet miatt ugyan kicsit csúszott Szinyova Gergő One Way Ticket to Anywhere című kiállítása az őt képviselő Kisterem galériában, de épp ez a csúszás tette lehetővé, hogy „igazi” megnyitóval tudott megnyílni április 29-én. Az elmúlt egy évben született képeket bemutató tárlat június 4-ig látogatható. Mi is a kiállítás tereiben, a képek előtt ülve beszélgettünk, és egy pillanatra úgy tűnt, mintha minden rendben lenne. Május 18-án a művész személyesen tart tárlatvezetést, arra is érdemes becsekkolni. "Egy éve tudom, hogy valamikor ezen a tavaszon kiállításom lesz, dolgoztam rá sokat, mégsem bántam, hogy tologattuk a kezdést, mert kifejezett cél volt, hogy ne úgy nyíljon meg, mint sajnos sok pályatársamnak; feltettük a képeket, makogtunk kicsit az online megnyitón a kamerának, majd hazamentünk aludni, és a kiállítást onnantól kezdve az utcáról, kirakaton keresztül lehetett megnézni, esetleg bejelentkezéssel, egyesével. Azért ez nem ugyanaz."

Figyelem kérdése
ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökség

|2021-05-14T16:47:45+02:002021. május 14.|Kunszt||

Molnár Ráhel Anna
Az xtro realm művészcsoport megalapította az ACLIM! Klímaképzeleti Ügynökséget – a valóság és a fikció határán egyensúlyozó metaszervezet első nyilvános prezentációja pedig egészen június 19-ig látogatható a Horánszky utcai A.P.A. Galériában. Zilahi Anna, Süveges Rita és Horváth Gideon most is egyszerre jelennek meg kutatóként, kurátorként és kiállító művészként – ez alkalommal viszont felkért ügynökeikkel, Csillával, Ulbert Ádámmal, Kaszás Tamással és Cséfalvay Andrással együtt foglalkoznak a „klímaképzelet felszabadításának” programjával.

Kovásszal a rendszer ellen
Interjú Bozzai Dániellel

|2021-05-14T17:16:27+02:002021. május 13.|Kunszt||

Don Tamás
Bozzai Dániel KNEAD THE DOUGH, NEED TO CHANGE THE STRUCTURE című kiállítása a kovászt, mint a néphagyományból származó létfontosságú alapanyagot és társadalmi ellenállás viszonyát állítja párhuzamba. James C. Scott társadalomtudós, antropológus kutatásainak központjában az agrártársadalmak hatalommal szembeni ellenállása foglal helyet. Scott megfigyelései szerint az elnyomott társadalmi rétegek sokkal többször alkalmazzák a kis léptékű lassú ellenállás típusait a látványos, de életüket veszélyeztető nyíltan agresszív lázadás formáival szemben. Ezek mindig az elnyomó rendszer bomlasztására, anyagi megcsorbítására irányulnak, - szükségszerűleg - többnyire szervezetlenül jönnek létre és íratlan szabályok által maradnak fenn.

A környezet vizuális feltérképezése
Intejú Dávid Zitával

|2021-05-11T12:22:30+02:002021. május 11.|Kunszt||

Sirbik Attila
A sokszor groteszk, disszonáns városi terekben körbebetonozott bokrok és járdapadkára szorított fák nyújtják a természethez való kapcsolódási lehetőséget. A két különböző minőség vizuális élménye felveti a kérdést, hogy az egyén hogyan értékeli a környezethez fűződő viszonyát, és hogy milyen jövője lehet ember és természet együttélésének. Az élővilág organikus burjánzása a részletgazdag, aprólékos festészeti technikával készült képeken izgalmas kontrasztot alkot a városi elemek mértani strukturáltságával. A kiállítás címe Boris Vian Tajtékos napok című regényéből vett idézet.

Óh, Planta Professora!
OFF-BIENNÁLE 2021 ╱ Igor és Ivan Buharov Revolúcióparabotanika című kiállítása elé

|2021-05-05T20:20:01+02:002021. május 5.|Kunszt||

Nemes Z. Márió
Kevés olyan dolog van a világon, amellyel kapcsolatban az ókortól napjainkig annyi dezinformációt, elhallgatást és szándékos bagatellizálást lehet tapasztalni, mint amit gyűjtőnévvel hungarofuturizmusnak neveznek. Ez ugyanis olyan jelenségekkel és azok gyakorlati hasznosításával foglalkozik, amelyek katonai, hírszerzési, ipari, gyógyítási és sok más vonatkozásban kiemelkedő jelentőségűek.

A kifordított művész
Profán és örök egó

|2021-04-28T14:31:11+02:002021. április 28.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Belső világainkat harmóniára szokás alapozni, Horváth Villő – zenei művésznevén Villö Acetone – FKSE-beli environmentjét azonban az ellentétek feszültsége tartja egyben: a külső-belső oppozíciók akadályozzák meg, hogy az anyaméhszerű installáció, az önvizsgálat során ásott bánya ránk szakadjon. Az intim teret, a puha vallomásosságot, a nagy kitárulkozást fémláncok és jégkristályra emlékeztető függők ellenpontozzák a falakra szögezve a légies textilek redőit, így előzve meg a mindent eltemető húsomlást.

Megmozdul az állóvíz
Az OFF-Biennále Budapest harmadik kiadása

|2021-04-28T16:34:11+02:002021. április 24.|Kunszt||

Molnár Ráhel Anna
Ugyan az idei kiadásban a résztvevő projektek létszáma kisebb, a pandémia nyomán a különböző projektek az eredeti tervekhez képest egy évvel hosszabb előkészítő, kutatási és fermentációs időszaka olyan munkákat eredményezett, amelyek elmélyült és kiterjedt együttműködéseken keresztül kapcsolják össze a legkülönbözőbb tudományterületek és a kortárs (képző)művészet eszköztárait. A következő hetekben az Új Művészet online is követi az OFF-ot, s cikkeken és interjúkon keresztül számol be e projektek és események egy válogatásáról. Április 23-án startolt az OFF-Biennále Budapest harmadik kiadása – LEVEGŐT! –, ezúttal hibrid formában és a korábbi kiadásoktól eltérő együttműködési struktúrában.

Feloldhatatlan feszültségek
Pintér Gábor: Untitled

|2021-04-28T14:36:15+02:002021. április 22.|Kunszt||

Kovács Kristóf
„Arra késztet, hogy megálljak, elnézzem, elgondolkodjam és néha tanuljak.” Kurt Vonnegut Macskabölcső című könyvének idézett mondata jut leginkább eszembe Pintér Gábor figuratív, klasszikus festészetével kapcsolatban. Művészettörténeti, teoretikai utalások és a rá jellemző kifinomult humor teremti meg képeinek sajátosságát. Beállításaiban olykor különös, abszurd jeleneteket, képtelen mozgásokat ábrázol, melyeknek attribútuma a nyugalomnak álcázott állandó feszültség. Az erdőben élő láthatatlan lények című festménye a harmóniába bújtatott heves érzelmeket megjelenítő alkotásaira példa. A képen egy polgári lakást, a kandalló tüze mellett pihenő női és férfi alakokat, a tűz melegénél ejtőző kutyát és egy a szobában lévő társasághoz csatlakozó, konstruktív formákból álló figurát látunk.

Rejtett rétegekre nyíló ablakok
Nagy Zsófi kiállítása

|2021-04-12T19:03:49+02:002021. április 12.|Kunszt||

Schneller János
Nagy Zsófi egyik 100×100 centiméteres, négyzet alakú festményén a képmezőt keresztbe metsző sárga sáv egyszerre tűnik önálló formának és a hozzá csatlakozó élek által képzett háromszögek egyik oldalának. Ezek a háromszögek azonban túlmutatnak a kép fizikai keretein, és valahol, azon kívül, képzeletben egy nagyobb felületen érnek össze. Mindez olyan hatást kelt, mintha a kép fizikai határai csak egy nagyobb felületre nyíló kivágás (ablaknyílás) szélei volnának. Azaz megnyitják a képet a képzelet végtelen sárga felülete irányába. A felület által befoglalt mezők transzparens háromszögeknek tűnnek, melyek az illuzórikus tér mélységében újabb és újabb színrétegeket takarnak ki vagy fednek fel.

Erőszak és feloldozás a nyelv szövetében
Aatoth Franyo: Estély a vörös kertben

|2021-04-12T17:59:45+02:002021. április 8.|Kunszt||

Áfra János
Cziffra György zongoraművész születésének centenáriumához és a hatodik Cziffra Fesztiválhoz kapcsolódóan rendezték meg a Hegyvidék Galériában az Estély a vörös kertben című tárlatot, amely Aatoth Franyo vörös korszakának második felébe nyújt betekintést. A tekintélyesebb festmények a nagyobb térrészben, szellős elrendezésben, a kisebbek nagy része pedig egy mozaikszerű kompozíció részeként kapott helyet a falakon. Az összeállítás a Várfok Galéria közbenjárásával valósult meg, amely a 2000-es évek eleje óta képviseli az 1978-ban Victor Vasarely segítségével Párizsba került, Franciaországban kiteljesedő festőt.

Hamis tétek és fölösleges terhek nélkül
Interjú Tóth Márton Emillel

|2021-03-29T17:05:48+02:002021. március 29.|Kunszt||

Sirbik Attila
"Tárgyalkotói gyakorlatomból kifolyólag kialakult egy nagyon erős kritikus hozzáállás saját magammal, és a munkáimmal szemben is. Ennek gyakorlati és elméleti okai vannak. A gyakorlati oka az, hogy azon munkáim esetében, amelyekben egy már létező tárgyat egészítek ki vagy olyan tárgyat szeretnék létrehozni, ami ezt a folyamatot imitálja, az adott tárgyhoz igyekszem technikailag a lehető legautentikusabb módon hozzányúlni. Nagyon sok anyagot és technológiát ismertem meg és próbáltam elsajátítani vagy utánozni, így sokszor kellett akár mérgező anyagokkal is – műgyantával, különféle festékekkel, ragasztókkal – dolgoznom. Kialakult bennem egyfajta maximalizmus. Hogy lehet valamit tökéletesen felpolírozni? Mivel mit és hogyan kell összeragasztani? Mihez milyen műgyantát kell használni? Hány tized milliméter eltérés lehet a tervezettekhez képest? És még sorolhatnám." - interjú Tóth Márton Emillel

Az értelmezés varródoboza
Gerhes Gábor: blackmirror.

|2021-03-25T20:53:55+02:002021. március 25.|Kunszt||

Cséka György
Gerhes Gábor talán legambiciózusabb, de mindenképp a legnehezebben felfejthető, sokrétű utalási hálóval dolgozó, számtalan értelmezési keretet játékba hozó és lebontó munkája a 20 művet bemutató blackmirror. Már a kiállításcím is figyelemreméltó, bár nem biztos, hogy szerencsés választás, hiszen róla a befogadók többségének valószínűleg a nagy sikerű, disztopikus antológiasorozat, a Black Mirror (2011–2019) ugrik be, aminek említését épp emiatt kerüli is a kiállítást kísérő, a tárlathoz értelmezési szempontokat körvonalazó szöveg. A túl ismert, túl erős cím/film/kontextus vámpírszerű módon telepedik rá az alkotói gazdatestre, és szívja ki annak éltető nedveit.

Az énre utaló fragmentumok újrarendezése
Tarr Hajnalka: In Vitro

|2021-03-25T12:34:45+02:002021. március 24.|Kunszt||

Áfra János
Tarr Hajnalka gyakran él az alapelemül választott anyagok halmozásával, távolról alig kivehető formájukat egy nagyobb egészben oldja fel, és a rendezett ismétléssel ritmikus mintázatokat hoz létre. Korábban egy fotósorozat apropóján kis gipszbirkákkal árasztott el nagyvárosi helyszíneket, de kiállítóterekben is installálta őket (Instant nyáj, 2006); klasszikus festményeket adaptált absztrakt módon, kirakódarabokból hullámzó felületeket alkotva meg (Botticelli: Vénusz születése, 2011, Brueghel: Bábel tornya, 2011), illetve sokszázezernyi gemkapocsból épített hatalmas, egyre terebélyesedő fémfüggönyt pszichiátriai járóbetegek bevonásával (Attachment, 2008, 2019).

A bámulatos hétköznapiság varázsa
Fischer Judit: Ami szép, az szép

|2021-03-22T16:06:26+02:002021. március 16.|Kunszt||

Sárai Vanda
Fischer Judit legfrissebb munkáiból egyfajta pasztellnyugalom árad. Nincsenek rikító színek, sem zajos minták, sokkal inkább kellemes harmónia jellemzi a visszafogott háttérszínek előtt lebegő talált tárgyak csendéletszerű ábráit, melyeknek témái egyszerre ébresztenek nosztalgiát a nézőben, és beszélnek – talán akaratlanul is – a szokatlanul visszavonultan telő mindennapokról. A Kisteremben megrendezett Ami szép, az szép című egyéni kiállítás munkái három részre oszthatók: a művész munkásságából már jól ismert akvarellfestmények mellett papírfűző technikával összeálló tájképek és jelenetek, illetve egy subázott szőnyeg is helyet kapott a galéria két terében. Kétségkívül pepecselős munka mind.

Magunkban bízhatunk
Pintér Dia: Mindent el kell kezdeni valahol

|2021-03-02T21:33:37+02:002021. március 2.|Kunszt||

Sirbik Attila
Pintér Dia mostani, Mindent el kell kezdeni valahol című kiállítása a bizonytalanságba ágyazott, a konfliktusokra elhárító mechanizmusokkal reagáló ember vizuálisan megjelenített pszichodinamikai tere – legalábbis, a kiállítást kísérő szöveget is mankóként használva, viszonylag könnyedén belehelyezkedhetünk a felkínált diskurzusba. Mindenesetre Pintér motivációjának egyik fő eleme a kimondatlan vagy feldolgozatlan narratívák vizualizálása. Az általa megjelenített fiktív, lebegő figurák, amorf formák, állatok és szerpentinszalag teremtmények, bizonyos tekintetben annak a definíciónak a szétírásán munkálkodnak, miszerint az ember a társas viselkedési normák által szabályozott, a társadalmi elvárásoknak megfelelni vágyó, önfegyelemmel rendelkező racionális lény.

A disztópiába vetett remény
Efemer rémálmok

|2021-03-01T20:53:49+02:002021. március 1.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Lenni alapvetően nehéz (rossz?) mostanság, különösen ha pályakezdő művésznő az ember – sugallja Rieder Gábor megnyitóbeszéde a Néha az óceánnal merülök című kiállítás kapcsán készült videóban. A Deák Erika Galériában olyan munkák kerültek bemutatásra, amelyek általános vágyak szimbolikus rémálommá válásáról szólnak – érdekes módon úgy, hogy bár a be nem teljesedett vágyak egy tőről fakadnak, a művésznők által rájuk adott személyes magyarázatok látszólag ellentétesek. A feltett kérdés tehát az, hogy miért nem lehet egyről a kettőre jutni, ami előfeltételezi, hogy ez a sivár valóság, a válaszok pedig a történelmet, a társadalmat, a szcénát vonják felelősségre.

Transzplantáció
Cecília Mandrile, Niamh Fahy, Sonny Lightfoot és Tom McDonagh 3D-s virtuális kiállítása

|2021-03-01T18:53:22+02:002021. március 1.|Kunszt||

Bordács Andrea
A múzeumi virtuális túrák körülbelül a 2000-es évek elején indultak, s a világ számos múzeuma próbálkozott a virtuális bemutatkozásokkal. Ekkortájt már Magyarországon is készültek ilyen séták, de a kezdeti lelkesedés után a nagyrészük eltűnt az intézmények weboldaláról. A pontos okokat illetően csak feltételezések vannak, például indokolhatta az, hogy a közönség részéről akkor talán nem volt olyan nagy igény erre, és számos intézmény aggódott, hogy ha virtuálisan bejárhatják a tereiket, akkor nem fognak személyesen odalátogatni, hisz megkapják azt az élményt személyes jelenlét nélkül. Ezt már akkor is irreális feltételezésnek tűnt, hisz bizonyíthatóan azokat a műveket szeretnék látni a leginkább, melyekkel a legtöbbször találkoznak más formában, helyszínen.

A nagyi főztjét még a Google sem feledteti
Mikhail Bushkov és Olga Bushkova: «ZRH»

|2021-02-26T17:27:07+02:002021. február 26.|Kunszt||

Sárai Vanda
A munkavállalói mobilitás és a digitális nomádság korában úgy tűnhet, hogy külföldre költözni egy állás miatt ma már nem is lehetne egyszerűbb. Bár ez a gyakorlatban többé-kevésbé így is van, a folyamatot kísérő érzelmi megterhelés, az ismerősség és otthonosság hátrahagyásának dilemmái valahogy mégsem szűntek meg létezni. Többek között ezt vizsgálja Mikhail Bushkov és Olga Bushkova «ZRH» című kiállítása az ISBN-ben.

Kvantumi rezgések, regresszív rétegek…
Boruzs Ádám alkotásai, videómunkái nyomán

|2021-02-26T14:53:56+02:002021. február 26.|Kunszt||

Nagy Zopán
Boruzs Ádám (1991), a Magyar Képzőművészeti Egyetem Festő szakán végzett 2018-ban, mesterei: Bukta Imre és Kiss Péter. 2017-ben Ari Kupsus művészeti díjat, 2018-ban Unilever díjat kapott, 2020-ban pedig elnyerte a Decode Kortárs Építészeti és Művészeti Alapítvány Ígéretes projekt-díját. Boruzs Ádám: szubjektivitása, folyamatos képzőművészeti tevékenysége révén (másképpen) foglalkozik a világ(egyetem) tér- és időbeli szerkezetével, illetve fény- és színtani kérdéseivel. Definíciója szerint: gondolkodása konceptuális jellegű, középpontjában elsősorban a festészet és a videóművészet „dialektikája” áll, kiterjesztve azt az installáció médiumára is…