Izgő-mozgó képek
Az jut legmesszebbre, aki el se indul

|2020-11-27T19:46:11+02:002020. november 27.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Agg Lili Invitation to Practice Boredom című kiállítása a Nagyházi Contemporaryben saját, még korábban megkezdett gondolati körét és technikai eljárásait folytatja, illetve tágítja tovább a képviharként felfogott 21. századról és az ember ebben elfoglalt helyéről, de az ismét elrendelt kijárási korlátozások sajátos kontextusba helyezik munkáit, ami csak megerősíti egyébként is értelmezői kontextusokra reflektáló koncepcióit. 2019-ben a Műtőben A figyelem eltulajdonítása címen tartott kiállításának kiinduló motívuma egy középkori festmény volt, azon is a fiát éppen felfaló Szaturnusz keze, mely az eseménytől elfelé mutat, a semmibe – a figyelem külső irányításának ezen formai allegóriája tér vissza újabb munkáin is.

Kétféle homok
Bohus Réka: Ami maradt

|2020-11-25T20:24:28+02:002020. november 25.|Kunszt||

Cséka György
Bohus Réka Ami maradt című kiállítása a TOBE Galleryben az alkotó legfrissebb, azonos című sorozatának tizenöt képét mutatja be egy a képeket, a kontextust értelmező, tágító installáció kíséretében. A képek és a tér elrendezése szigorú és tiszta, a fotók majdnem mind azonos méretben és – a fal tagolásaitól meg-megszakítva – egyetlen sorban követik egymást, ám az installáció világos égkék háttere miatt van az egészben valami éteri könnyűség. Mindez sok tekintetben összefügg a sorozatban feldolgozott témának, az élet legsúlyosabb tényének, a halálnak, a szülők elvesztésének elviselhetetlen, voltaképp feldolgozhatatlan súlyával és tragikumával.

A művészkiadványok anomáliái
Tót Endre: Printed Matter 1971-1981

|2020-11-25T18:49:55+02:002020. november 19.|Kunszt||

Szombathy Bálint
Az írógép a konceptuális művészek megkerülhetetlen munkaeszköze volt abban az időben, mert a fénymásoló előtti érában alapvető sokszorosító eszköznek is számított, azonban senki sem aknázta ki oly mértékben a ma már muzeális munkaeszközt, mint Tót. Az irodai munkás manírjában legyártott „leveleit” száz- és ezerszámra ontotta lakásműterméből, már a kezdetekben határozottan egyedi tartalmi és stílusjegyeket hagyva hátra a nemzetközi színen, kiválva a küldeményművészek népes hadából.

Vakfoltok struktúrája
Murányi Mózes Márton és Papp Sándor Dávid: Lack of

|2020-11-20T15:01:44+02:002020. november 17.|Kunszt||

Kovács Kristóf (Sajnos Gergely)
A hazai kortárs képzőművészeti szcéna és annak helyszínei – legyen szó „kicsi” vagy „nagy” intézményről – gyakorlatilag elkényelmesedtek, komformizálódtak. Ez a jelenség a magyarországi intézményrendszer általános problémáiból, illetve azok eszkalálódásából fakad.

Véres végtagok nyomában
Szöllősi Géza, Győrffy László és Kis Róka Csaba csoportos kiállítása

|2020-11-16T20:31:05+02:002020. november 16.|Kunszt||

Tayler Patrick
A test ördöge című kiállítás vörös neonfénybe mártott műtárgyainak szemügyre vétele közben az értelmezés határhelyzeteivel találkozunk, olyan jelenségekkel, melyeket az agy önmagában hajlamos lenne felcímkézni és ugyanazzal a lendülettel kizárni a gondolkodás és érzékelés teréből. Itt azonban a néző elbizonytalanodik, mivel a tiltólistás testi funkciók ábrázolása szórakoztató esztétikai transzformációkon esik át: néhol eroticizálódik, máshol pedig a romlás különböző formaváltozásainak van kitéve.

Vizuális tereprendezés
Váczi Lilla: Terepminta

|2020-11-12T21:35:06+02:002020. november 12.|Kunszt||

Istvánkó Beáta
Váczi Lilla a tavaszi lockdown miatt elnapolt és október végén megnyitott Terepminta című projektje is ezt az eklektikus, leginkább a kelet-magyarországi vidékre jellemző összevisszaságot hivatott bemutatni. A kiállítótérbe belépve rögtön egy viszonylag indokolatlanul elhelyezett zöld építkezési háló állja a látogató útját, azt megkerülve pedig lassan feltűnik a többi galériatérben felejtett bontási anyag is. Minden megjelenik itt, amivel a néző jó esetben egy lakás- vagy házfelújításon, kevésbé szerencsés esetben pedig nap mint nap a kert végében találkozhat: építési törmelék, törött cserepek, Ytong és bontott tégla, vasbeton és hullámpala darabok.

Határok, kutyával
Ágoston Lóránt: Határ/vonalak, gondolat/fosszíliák, emlék/csuszamlások

|2020-11-12T21:54:00+02:002020. november 10.|Kunszt||

Szombathy Bálint
Ágoston tartalmi-narratív eredői rendre a saját életéből jönnek, ezért végsőkig hitelesnek és őszintének bizonyulnak: akár az országhatáron való átkelés nehézségeire, akár másik kedvelt témája, a hadseregben megismert őrző-védő kutya metaforikus körbejárására gondolunk. Mindezek mögött szubjektív emlékek állnak, melyek összehajlanak a közösségi emlékekkel, valamint a közösségi emlékezettel.

„A sötétség nem beszél”
A fényfalon túl

|2020-11-12T21:48:42+02:002020. november 5.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Az AQB budafoki mészkőbányából átalakított terébe alászállni főként nem a kultúrturizmustól megszokott művészeti élményt nyújtja, hanem valami olyasféle spirituális szembesülést a tátongó mélységgel, amiről Vergiliusnál és Danténál olvashatunk. A pogány vallási zarándoklat és rituálé nem a fény felé vezet, hanem azon túlra, a tapintható sötétség gőzölgő gyomrába, ahol vörös lézerfény égeti rá a tudatunkra, hogy együtt vagyunk egyedül. Az érzelemmentesség és a rettenet érzete önellentmondás kellene legyen, mégis pontosan ez a kettő találkozik, mikor az indusztriális fémvázak és a nyers kövek között bolyongunk vezető nélkül...

Az ipari anyagok pacsizása a 90-es évek vizualitásával
avagy Dóczi Attila párhuzamos univerzumai

|2020-10-29T18:10:14+02:002020. október 29.|Kunszt||

Don Tamás
"Sok pozitív és negatív dolog ért a gyerekkoromban, ezért még hatványozottabban éltem meg a jó dolgokat: ilyen volt például a 98-as foci vb, egy Turbo rágó íze a számban, Eminem első lemeze vagy az a szinte már katartikus élmény, mikor a tékából kivettem a Transformers kazit, miután elcseréltem egy metál Jordant Rodmanre. Ennek az évtizednek a meghatározó élményei, színei és a korszellem szabadsága kúszik bele abba az elképzelt utópiába, melyet a nézők elé tárok."

Mitikus transzgressziók
Az emberré és állattá leendés anomáliai

|2020-10-23T15:10:44+02:002020. október 22.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Ember és állat között biológiailag nincs különbség, hiszen a rendszertan világosan az emlősök közé sorolja be az embert, kulturális hagyományaink mégis azt sugallják, hogy kibékíthetetlen ellentétet sejtsünk a kettő között. A keresztény teológia a lélek mentén húzza meg a határvonalat, az állatokat ezzel kiutasítva a túlvilágból és az öröklétből – az embert mint egy köztes létezőt állítja fenevadak és angyalok közé, azzal a feladattal bízva meg, hogy mindig az isteni felé törjön, ami éppen az állati ellentéte. Az egzisztencializmus felől nézve az ember öntudattal felruházott állatnak tekinthető, és ez az öntudat áldás helyett az evolúció átkaként értendő, ugyanis folyamatos és hiábavaló reflexióra kényszeríti saját létéről, amit még a pszichológia sem tud megoldani.

A tárgyba sűrített tudás birtoklása mint lehetetlen küldetés
Beszélgetés Mézes Tündével On the first page című kiállítása kapcsán

|2020-10-23T15:12:21+02:002020. október 19.|Kunszt||

Sirbik Attila
1991-ben Tim Berners-Lee létrehozta az első weblapot, amely az információ elérésének és rendezésének új módjához vezetett. Ma, közel 30 év múltán hatalmas mennyiségű adat áll rendelkezésünkre különböző oldalakon elrendezve. De mégis mi lehet az arány az ily módon rendelkezésre álló információ és a birtokolt tudás között? És mi az, aminek folyamatosan tudatában vagyunk? Észrevesszük például az évszakok váltakozását? A kiállítás felvetése, hogy létezhetett az internet előtt, illetve azzal párhuzamosan egy másfajta törekvés is, amely a befogadó előzetes ismereteire és érzékenységére hagyatkozott, és rövid, kódolt üzeneteken keresztül igyekezett számottevő információt átadni. Mintha egy mottót olvasva ismernénk meg az egész könyv tartalmát. A kiállítási enteriőr ennek a félbemaradt kutatásnak a színhelye, egy régen elhagyott laboratórium valahol félúton a könyvtár és a szerverszoba között.

A véletlen sem sokszorosított grafika
Koós Gábor USA Diary című kiállításáról

|2020-10-23T15:16:04+02:002020. október 19.|Kunszt||

Istvánkó Beáta
Koós Gábornak az Inda Galériában most látható friss anyaga a harmadik abban a vizuális naplósorozatban, mely a Glasgow Diary című nyomatgyűjteménnyel indult 2010-ben, majd a Budapest Diary című szériával folytatódott (2013–2016). A sorozatokban közös, hogy egy-egy meghatározó térélmény lenyomatait örökítik meg, méghozzá a szó legszorosabb értelmében. Míg azonban a Glasgow Diary egy klasszikus könyv/vázlattömb arányaival dolgozik, addig a Budapest és főként az USA Diary az egyre nagyobb, a valós városi vagy a természeti terek méreteihez egyre inkább közelítő nyomatokból áll.

A hallgatás lehetősége és kényszere
Mögöttes hangok zaja

|2020-10-16T14:23:28+02:002020. október 16.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Talán a filozófiával egyidős az a felismerés, hogy az érzékszerveink olykor becsapnak minket, de azokat az eseteket, amikor két érzékszerv ellentmond egymásnak, jobbára a pszichológia tárgykörébe szokás utalni, ha nem neurobiológiai problémáról van szó. Az a látás és hallás, sőt néha a tapintás között szándékosan, fegyelmezési célzattal létrehozott disszonancia, amit a Trafó Galéria Mögöttes hangok zaja című csoportos kiállításán több irányból is tematizálnak az alkotók, már egyenesen pszichológiai hadviselésnek is tekinthető.

Miénk-e a múltunk?
Visszafoglalási taktikák

|2020-10-15T17:22:57+02:002020. október 15.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Az identitás megképződésének – legyen az akár egyéni, akár nemzeti – fontos eleme az emlékezet, ami annyit tesz, hogy azon történések összességéből formálódik meg az énképünk, amelyekre emlékszünk. Amire nem emlékszünk még elfojtott, tudatalatti szinten sem, az ontológiai értelemben meg sem történt. Vagyis feltenni azt a kérdést, hogy „mi történt?”, egyenlő azzal a kérdéssel, hogy „kik vagyunk?” – ez az öndefiniáló mozzanat jelenik meg Andreas Fogarasi és Christian Kosmas Mayer Mi című közös kiállításának címében.

Virtuális vitalitás
Hoóz Anna, Szécsényi-Nagy Loránd: Signals

|2020-10-15T13:47:42+02:002020. október 14.|Kunszt||

Eged Bertalan
2020. október 6-án nyílt meg a Pincében Hoóz Anna és Szécsényi-Nagy Loránd Signals című videóinstallációja. Az intermediális alkotás video-, glitch- és op-art elemeket ötvözve próbál az új technikai eljárások és lehetőségek (vagy éppen kényszerek és meghatározottságok) által biztosított (új)mediális modulációk viszonyrendszereihez közelíteni és azokat feltérképezni. Ezek az új médiumok és technológiák által megváltozott és állandóan változó viszonyrendszerek rengeteg irányból és elméleti környezetből megközelíthetők.

Tapasztalásaink megszilárdult bizonyítékai
Beszélgetés Keresztes Zsófiával Conquered Storage című kiállítása kapcsán

|2020-10-09T14:47:46+02:002020. október 9.|Kunszt||

Sirbik Attila
Keresztes Zsófia objektjei identitás nélküli szubjektumok egy posztapokaliptikus dimenzióban, olyan lények, akik ciklikusan falják fel, vagy éppen teremtik újra magukat, miközben céljuk nem a tökéletesedés. Inkább egyfajta – monoton körforgásban – önmagát gerjesztő folyamatról, „sejtburjánzásról”   van szó. Keresztes lényei között van, amelyik beletörődik magányos sorsába, némelyik osztódik, társaságot teremt önmagának.

A tenger éneke
„Kicsoda olyan, mint te?”

|2020-10-09T16:13:40+02:002020. október 9.|Kunszt||

Horváth Ágnes
A 2B ötödik Peszach-kiállítása is elkaphatta a vírust, mert tavasz helyett az őszi ünnepek után nyitotta meg kapuit. De mivel az ünnep az Egyiptomból való kivonulás csodájára emlékezik, és mivel Böröcz László az ezt elbeszélő bibliai versekkel kérte fel az alkotókat egy kapcsolódó mű elkészítésére, az esemény az ünnep elmúltával sem veszíthet aktualitásából. No, meg az így született művek magas színvonalából. A két bibliai szöveg arról szól, hogy a zsidók, bár sok akadályba ütköznek, az Úr – Mózes csodatevéseiben megnyilatkozó – segítségével megmenekülnek, kivonulnak a hatalmas egyiptomi birodalomból, ahol rabszolgaként sínylődtek.

Az Odú topográfiája
Fusz György térinstallációja a pécsi m21 Galériában

|2020-10-08T14:50:52+02:002020. október 7.|Kunszt||

Freund Éva
Fusz György Franz Kafka Odú című novelláját olvasva ébredt rá, hogy képzeletben a saját kiállítása tereiben jár. A megvalósítás úgyszintén rejtett utakat járt be, egy relatíve hosszú, kétéves érlelődési folyamat előzte meg, a kész installáció a monumentális galériatérben eltöltött idő, a térrel való dialógus eredményeként jött létre. Életművének environmentté alakítása, az autonómiájuktól megfosztott műalkotások rendszerbe foglalása régóta foglalkoztatta a művészt. A Zsolnay Negyed M21 Galériája adott otthont az 1000 négyzetméteres megainstallációnak, mely az eddigi œuvre-t felölelve, átfogva új irányokat jelölt ki.

Hálózati elágazások
Gesztelyi Nagy Zsuzsa, Halmi-Horváth István, Kiss Márta, Könyv Kata, Osgyáni Sára, Őry Annamária, Papageorgiu Andrea, Papp Ildikó, Pető Hunor, Schnedarek Réka, Soós Edina, Taskovics Éva, Zakariás István kiállítása

|2020-10-07T20:07:05+02:002020. október 6.|Kunszt||

Szombathy Bálint
A fogalmak átértékelődésének a folyamatát láthatjuk már jó néhány évtizede – vagy mondhatnánk úgy is, amióta élünk –, és ettől a jelenségtől a „háló”, illetve a „hálózat” sem képez kivételt.

Balladai homályba vész Spinoza nagylábujja
Roskó Gábor: A barlangi gőte titkos élete

|2020-10-08T15:44:32+02:002020. október 1.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Örök vita a művészetelmélettel foglalkozók körében, hogy hogyan lehet felosztani – vagy egyáltalán fel kell-e – a művészeti ágak között a műfajokra jellemző eszközöket. Az-e a tiszta festészet, ha kivonják a képből az irodalmi, zenei, építészeti, szobrászati elemeket? Roskó Gábor szerint nyilván nem, hiszen az acb Attachmentben kiállított munkái egy régóta tartó kísérlet eredményeiként értelmezhetőek, mely arra törekszik, hogy festészetileg képezze le a történetmondás legkülönbözőbb aspektusait.

Dolgozzanak a gépek!
Szegedy-Maszák Zoltán és Fernezelyi Márton kiállítása

|2020-09-30T14:11:59+02:002020. szeptember 30.|Kunszt||

Istvánkó Beáta
„A magyar számítógépes művészek, mint Charles Csúri, Földes Péter, John Halas, Molnár Vera, Hegedűs Ágnes, Sugár János, Hannawati P. Ráden, Waliczky Tamás, később pedig Szegedy-Maszák Zoltán, Fernezelyi Márton (a névsor természetesen folytatható) nemzetközi színtéren is jelentékeny szerepet játszottak a korai számítógépes művészetben, melynek recepcióját azonban a hazai művészettörténeti diskurzusban a szokásos megkésettség és marginalizmus jellemzi.” A fenti idézet Gerencsér Péter Túlcsorduló doménnevek című tanulmányából származik, amely a Symposion kiadó Intermédia – Médiaarcheológia című legfrissebb, mindössze pár hete elérhető kiadványában jelent meg.

Boszorkányos bioromantika
Semmi sem az, aminek látszik, kivéve, mikor mégis

|2020-09-25T17:49:43+02:002020. szeptember 25.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Különös képzavar az a cím, hogy Fingerprints are blown by the wind towards a sacred land. Horváth Ádámnak a Horizont Galériában kiállított munkáihoz azonban nem akkor kerülhetünk közelebb, ha felszámoljuk ezt a zavart, hanem éppen ellenkezőleg, akkor, ha elmélyülünk benne. A kiállítás leírása olyan kulcsszavakat ajánl a művek kontextusba helyezéséhez, mint az „illúzió” és a technoromantikával szemben tételezett „bioromantika”. Az igazi alaphangot azonban Keresztesi Botond megnyitószöveg helyett bemutatott performansza vagy, mondhatnánk rögtön, szertartása adja meg, amelynek során terepruhába és símaszkba öltözve olvassa fel az Adobe programok (közülük is legfontosabbként a Photoshop) szövegdobozaiban automatikusan megjelenő Lorem ipsumot.

Vigyázz! Pihenj!
Bartha Máté: Kontakt

|2020-09-17T14:24:41+02:002020. szeptember 17.|Kunszt||

Margl Ferenc
Ha adottnak vesszük, hogy a hadászathoz és a hadijátékokhoz valamiféle izzadtságszagú maszkulinitást kapcsolunk, akkor ezen a téren is egy továbbgondolásra késztető ellentmondást látunk a Kontakt anyagán végigtekintve. Egyrészt a már említett intimitás okán, másrészt a nagyszámú női résztvevő és portréalany okán. A sorozat fel-felmutatja a tábori lét nehézségét, a fáradtságot, a sérüléseket, a koszt, de mindezek nem „fiús” vagy férfias dolgokként jelennek meg, hanem emberiként.

Akiket nem köpött ki a bálna
Emlékezünk, tehát játszunk

|2020-09-10T15:31:34+02:002020. szeptember 10.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Pinokkiót ugyan lenyeli a bálna, de ki is köpi, végül pedig igazi fiúvá változik. A Gonosz Bálna című csoportos kiállításon szereplő munkák azoknak a művészeknek az alkotásai, akiket nem köpött ki a bálna, miután 1993. december 12-én a köztévé félbeszakította a Kacsamesék-sorozat A Gonosz Bálna című epizódjának sugárzását, hogy bejelentse Antall József halálhírét. Gyerekek voltak, mikor ilyen profán módon először találkoztak a halállal és a politikával, és valahol gyerekek is maradtak, akiket a rendszerváltás utáni rendezetlen politikai, társadalmi és gazdasági helyzet formált.

Aranyba csomagolt történetek a Rákóczi térről
Beszélgetés Kocsi Olgával

|2020-10-08T15:55:00+02:002020. szeptember 8.|Kunszt||

Don Tamás
Kocsi Olga projektje a 2019 nyarán a Rákóczi tér és a Víg utca sarkán egykor működő RákóCity projketteremben Rákóczi Legendárium címmel megvalósult installáció és eseménysorozat folytatása. "Egyre inkább érdekelnek a nőkkel kapcsolatos társadalmi és kulturális kérdések."

Bedobozolt életek
Lesi Zoltán és Ricardo Portilho: Egy ugrás és a homár

|2020-10-08T16:05:38+02:002020. szeptember 7.|Kunszt||

Csutak Gabi
A rendkívül sokrétűen felépített projekt az interszexuális sportolók speciális helyzetéből kiindulva az emberi identitás és méltóság kérdését járja körül. Nem csupán a versenysport világáról ad árnyalt látleletet, hanem a média- és a propagandagépezet működését is bemutatja, miközben feltárja a diszkrimináció különböző formáit: az antiszemitizmus, az emigránsokkal szembeni előítéletek, a homofóbia, a nők hátrányos megkülönbözethetése ugyancsak tematizálódik.

Kontingens környezet
A határok átlépése

|2020-09-08T13:24:50+02:002020. szeptember 3.|Kunszt||

Fülöp Tímea
Valahányszor azt a szófordulatot halljuk, hogy „a bizonytalan körülményekre való tekintettel”, ösztönösen kellemetlen érzés fog el minket. Az Unstable State of Things című csoportos kiállításon bemutatott, négy különböző pozícióból ábrázolt politikai, társadalmi és környezeti helyzeteket azonban éppen az teszi elviselhetővé, hogy legalább bizonytalanok, legalább nem kőbe vésettek.

Hódító maradék
Tóth Kinga: Írmag / Offspring

|2020-09-07T14:46:19+02:002020. szeptember 3.|Kunszt||

Győrffy László
A nemzetállamok fojtogató kihalásfóbiájával szemben Tóth Kinga testpolitikája a mássá leendés kockázatával és izgalmával kecsegtet: a szervek nélküli testek felszabadító rizómájában magára találhat MINDEN olvasó, mert a művészet nem reprezentáció többé, hanem tenyésztés és csíráztatás.

Macskák, macskák mindenhol
A Robert Capa Kortárs Fotográfiai Központ MIAU! című kiállításáról

|2020-09-07T14:37:23+02:002020. szeptember 3.|Kunszt||

Ács Bálint
Mucsi Emese, a kiállítás kurátora olyan műveket válogatott össze a tárlatra, amelyek egyéni narratívák, kultúrtörténeti aspektusok, társadalomkritikai kérdések vagy éppen marginalizált társadalmi csoportok szemszögének a beemelésével értelmezik újra a macskák a posztinternet esztétikumát követő reprezentációját.

Az online tér illékony történései
Interjú Tóth Árpáddal, a Neon Galéria és a Contempo Auctions tulajdonosával

|2020-09-07T14:34:20+02:002020. szeptember 3.|Kunszt||

Sípos László
A magyar művészetben is folyamatosan változik a fókusz, bár a tendenciák újra vissza-visszatérnek. A 90-es évekből is vannak olyan csoportok, melyekből aktív művészként most csak nagyon kevesen vannak jelen a szakmában, sokan abbahagyták.

Nincs más hátra, mint előre?
Eddig minden rendben

|2020-09-07T14:28:36+02:002020. szeptember 3.|Kunszt||

Margl Ferenc
A Budapest Galéria aktuális kiállítása, ahogy azt a kísérőszöveg első mondata is hirdeti, a pandémiás helyzetre való tekintettel három hónapos csúszással tudott csak megnyílni, de így az Eddig minden rendben cím jelentéstartalma még inkább gazdagodni tudott.

Képtelevény
Kiss Richárd World Wide vieW című kiállításáról

|2020-09-07T14:19:27+02:002020. szeptember 3.|Főoldal jobb alul  Kunszt||

Cséka György
A World Wide vieW egy az emberi tudaton túllépő, felfoghatatlan kiterjedésű képmasszát, képtelevényt mutat meg, olyan objektumot, kiborgot, amiben a jelen pillanatban valóban hitelesen ismerhetjük fel magunkat, mégha ez a felismerés – hogy mi is az a „magunk” – valószínűleg keveseket tölt el igazi örömmel.

Nyáron a képek is lebarnulnak?
Felsmann István: Köztes helyzet

|2020-09-07T14:09:41+02:002020. szeptember 3.|Kunszt||

Istvánkó Bea
Felsmann István kiállítása egyrészt egy igen koherensen összerakott, friss és szép anyag, másrészt korlenyomatként is értelmezhető, hiszen minden bizonnyal eljön majd az idő, amikor keserédes nosztalgiával fogunk visszaemlékezni a mostani enyhe nyarakra, mikor még „csak” 7-es erősségű volt az UV-sugárzás.

Márta kertje
Kurtág Judit rajzairól karantén idején

|2020-09-07T14:06:49+02:002020. szeptember 3.|Kunszt||

Horváth Ágnes
Amikor elkezdtem írni ezt a cikket, még nem tudhattam, hogy mekkora meglepetések fognak érni. A Nyitott Műhelyben rendezett kiállítás izgalmas élmény volt, de nem gondoltuk, hogy az állatrajzok mellett és után újabb váltásként fantasztikus portrék jönnek. Ez most dimenzióváltás. Az állat megmaradhat a szemlélet tárgyának abban az értelemben, hogy nem „szól vissza”, hogy „ő nem ilyen”. Tautologikusan: nem szól, mert nem „én”. Vagy: nem „én”, úgyhogy nem szól.

Engedélyezett határátlépés
Tranzit zónába helyezkedünk a Viltin Galériában

|2020-09-07T13:58:04+02:002020. szeptember 3.|Kunszt||

Somogyi-Rohonczy Zsófia
A Viltin Galéria kiállítása remekül jelképezi azt az állapotot, amelyben jelenleg vagyunk. Egy olyan átmeneti teret képez le, ahonnan mi dönthetjük el, merre indulunk. Az egészen biztos, hogy a jövőben alapos szemléletváltásra, a határok és azok áthidalásának képességére lesz szükségünk.

A progresszív közeg töretlen
Interjú Varga Mátyás szobrásszal, a berlini Kunstwerkberlin Galéria tulajdonosával

|2020-09-07T13:48:48+02:002020. szeptember 3.|Kunszt||

Sipos László
Nem a szabad mozgás korlátozódásán múlik a műkereskedelem jövője, hanem azon, hogy milyen lesz az emberek hangulata. Lesz-e kedvük vásárolni, vagy elkezdenek félni valami mástól, és nem adják ki azt a pénzt a műalkotásra, amit korábban esetleg megtettek. De abban mindenképp megállapodhatunk, hogy ez a járvány nem egy pozitívum.